Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Fodor József: Mind tisztábban . . .
  2017-07-14 07:41:56, péntek
 
  Fodor József:

Mind tisztábban . . .


Mind tisztábban itt a lángban
Csengetem fényes vidáman
Lelkemet.
Megpróbált tűz szenvedésed,
Most hozod a békességet,
Szeretet.

Vágyak, dühök leomolnak,
Hiúságok nem rabolnak
Engemet.
Vinni jobbratört hevemmel,
Megnyugodva emelem fel
Szememet.

Mi van itt, már látva látom,
Megzavaró, sok vad álom
Odalett.
Ami van még: fagy jak, égjek
Csak tisztába jutni, lélek,
Teveled!

Vigilia 1940.
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József  
Varga Patrícia: Megszállott lélekpáros
  2017-07-14 07:40:31, péntek
 
  Varga Patrícia:

Megszállott lélekpáros


Megszállottan kutattam valami után,
nem tudtam mi az,
nem láttam a ködben,csak homályt,
az ösztönöm vezérelt,
sóvárgott lelkem kínzóan,
már-már mardosva belülről,
kereste őt a lényem.


Megrögzött fickó voltam,lettem,
lelkemnek társat kerestem,
ne legyen már magában,
s általad megtaláltam,
ezen jelenben,s túl minden világon,
te vagy az én lélekpárom.


Lélekpár,körvonalat nyert a sejtelem,
a tudat,nevet adott neki,
s értelmet nyert a vágy-elem,
Akartam őt,millió sort írtam róla,
álom nélküli éjszakák csendes óráján,
elképzeltem,kerestem,
s álmaimban olykor rám talált,


Rád találtam százezer év után,
lélekfuvallatok ősi tengerpartján,
rád találtam,s többé nem engedlek,
megrögzött voltam ,kerestelek,
megszállott lettem,s maradok,
közös utunk,melyen haladok.


Megtaláltam,?Lehet,a tudat
nem válaszol, hagyja,hogy
a lélek döntsön,
hisz övé az érzelem,
testemből kiszakadt darab,
mellyel egykor egy-ek voltunk,
egy másik világ halmazán,
csak ö,csak ö kell ahhoz,
hogy teljes legyen valóságban,
az élet mámorán.


Megszállott lélekpáros vagyunk,
egymás által virrad hajnalunk,
megrögzött hittel,szeretet egységén,
lelki életünk mindenkori szépségén.
 
 
0 komment , kategória:  Varga Patrícia  
Zajzoni Rab István: Két jogász.
  2017-07-14 07:39:32, péntek
 
  Zajzoni Rab István:

Két jogász.


Pesti egyetemből két ifjú tere
Erdélyen keresztül Kuza földére.

Üdvözlégy, román föld, fogadj be, kérünk,
Nehéz ám az ut, mig Nápolyig érünk!

Barna román hadnagy jelentést teve:
Két magyar menekvő, . . . nincs útlevele.

Kuza herczeg felelt: bűnnek a jele . . . .
A ki csak menekvő, börtönbe vele.

Két magyar menekvő, két ifjú jogász
Egymást nem látja, oly sötét a fogház.

Künn csikorg a tél, benn sohse volt kályha,
A román földet Isten sohse áldja.

Meghalhatsz itt éhen holnap avagy ma,
Nincsen egyéb étel, csak piros hagyma.

Nincsen egyéb ital pocsolya lénél,
Ezt se kapnál, hogyha pénzen nem kérnél.

Két pesti jogász tiz napig ült fogva,
Mind a kettő báná éltét zokogva.

Mind a kettőnek sárga lett a bőre;
Az édesanya ha most ide jőne!

Az édesapa ha most ide jőne,
Nem ártatlan őzet, zsarnokot lőne.

Barna hadnagy újra jelentést teve:
Két magyar ifjú lankadt, öreg leve.

Kuza herczeg felelt: küldd a határig,
Huszonnégy vitéz közt bodzai vámig!

Huszonnégy vitéz, övig érő hóban,
Monda: viszszatérünk, iszonyú hó van.

Viszszatérünk, de ti, ifjú barátok,
Menjetek Istennel, a merre láttok

Hol az ut, Béla? Tudod, Károly, merre?
A gonosz Nemere jobbról csap erre.

Arra tartsunk, ott a székelyek földje,
Az Isten a bátrak hű vezetője.

Recseg a fenyves, zihar beletőkedt,
Hófuvatagra veri a felhőket.

Szakad a jégcsap, az ürt föl az égig
Dermesztő télnek hótornyai mérik

Az Isten a bátrak hű vezetője,
Ne lankadj, Béla, ne lankadj, előre!

Csattog a szikla fönn a Csukás ormán:
Jaj, Károly, Károly, elveszünk jóformán.

Ne bánd e zihart, vedleszti a földet,
Annál korábban hajt a tavasz zöldet.

Jaj lábam! tán egy ramaszba ütöttem -
Fekszik a jó Béla öszszetörötten.

Hol maradsz, Béla? Állj, édes Károly,
Törj le széles ágat a fenyőfáról.

Fektess rá engem, lábam törve, fagyva,
Az élettől félig el vagyok hagyva.

Fektess erre a bokros csetenyére,
Ha meghalok, fektess hazám földébe.

Hurczolja Károly csetenyén a Bélát,
Tönktorlaszokon jajjal - bajjal kél át.

Kordonok körül ordítoz a farkas.
Édes Károly, kérlek, jól betakargass.

Lihegve hurczolja Károly a Bélát;
Hol akad már tűzhely? Isten, adj példát!

S ime mellettök suhan el a farkas.
Ne félj, édes Bélám, nem bánt, ne jajgass!

Nem is bánta őket, csak nyomot hagyott,
Csörtetve az éren, törte a fagyot.

Viszi most a nyomra Károly a Bélát;
Légy áldott, Isten, megadád a példát.

Két nap, két éjszaka tűnt el azóta,
Hogy a két ifjú utat vert a hóba.

Két nap, két éjszaka vergődtek éhen,
Szemükben a halál ült már a réven.

Most nagyot pihennek, roskadoz Károly,
A jeges havat szívja bajuszáról.

De im a farkas csörtet- törtet újra,
De im két oláh üldözi: haj hujra!

De im a két ifjú föltárnád újra.
Az a rosz farkas rákapott a juhra.

A két öreg oláh, két öreg pásztor,
Látja a két ifjút, sajnálja százszor.

Látja a két fekvőt, fölveszi ölbe,
Veszi, viszi csöndes pásztori körbe.

Hozz tejet, asszony; lányka, hozz te sajtot;
Két szegény vándort a sors ide hajtott.

Te fiam, szaladj, tégy havat csöbörbe,
Az egyik urnak lába fagyva, törve.

Két szegény vándor eszik sajtot, tejet,
Meleg szobában piheni a telet.

Jó meleg szobádban, jó öreg pásztor,
Áldjon meg Isten mind fejenkint százszor!

Jó öreg pásztor ökröt fog járomba,
A két szegény vándort viszi Zágonba.

Zágonból vergődnek Óbarasóba,
Szállnak az első vendég-fogadóba.

Cseh gazda ingyen senkit nem vendégel;
Tégy jót, Tamási, angyalosi székely.

Szóla Tamási: mindig jót a jóval -
S erszényt nyujta oda tele bankóval.

Károly a Bélát tévé puha ágyba,
Kenetes olajtól fölüdült lába.

Húsvét szombatján, későn késő este,
Rongyokban két jogász érkezett Pestre.

Az édesapa némán átkorolta,
Az édesanya zokogva csókolta.

Vasárnapi Ujság 1961.
 
 
0 komment , kategória:  Zajzoni Rab István  
Hegedűs Zoltán: Évek.
  2017-07-14 07:38:12, péntek
 
  Hegedűs Zoltán:

Évek.


Jócskán múlott már tél fölöttem,
s havazott rám a szürke ég, -
én a Szamos partján kötöttem
sarút lábamra s messze kék

sugarakat bontott a Hóján
egy-egy tavasz és bőrömön
megült az év, tágult a bordám
s csodálkozóbb szemöldököm,

nagyobb a szám, dühös a kedvem
s lépcsőn ugrottam négy fokot,
az álmomat messze tereltem,
s már nagyanyám se tarthatott.

A szenteket gonddal rám bizta
míg csomagolt az út előtt,
szípogva huzta könnyét vissza
s rázott egy rojtos keszkenőt.

Jó néném meg borzas hajában
turkált egész. nap s szepegett.
Én a vonatból kiabáltam,
s eltűntem egy vén hegy megett.

Azóta motyóm leapadt már,
s a szentekből a türelem
eltünt, mint mindaz amit adtál
öreganyám. A fejemen

ritkul a haj s csak szemem mélyén
ül meg az emléked talán.
Tarka ernyőn röpül a néném
s motyogó, ráncos nagyanyám.

Vigilia 1940.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Jankovich Ferenc: Ó temető kövén.
  2017-07-14 07:36:47, péntek
 
  Jankovich Ferenc:

Ó temető kövén.


Néma gazdák, hol jártok, merre vagytok?
A kövek ajka nem hordoz panaszt.
Hol pihentek, - ki mondaná meg azt?
Aluvók, ti már halottak sem vagytok.

Porotokat csontotoknál keményebb
márvány sem őrzi, - s hol a kőpalánk,
mit a víg halál ha ölébe ránt:
mohó csókokkal rőt porrá nem éget?

Fényes az idő. Elillant halottak,
félig sem törölte el nevetek
a fény spongyája: - sírköveitek
az út szélén már egymásra dobattak.

Egy kövön ülök s kérdezem riadva:
hol van a sír, amelynek ez köve?
S az alvó, kinek - most látom! - neve,
mint nagyanyámé: Balogh Julianna . . . ?

Nevüket küldik át a messzeségen, -
óh, mennyi kőbe dermedett sikolyt!
Mállik a kő is, szél hordja a port -
Egy méhe szárnya döngicsél a réten . . .

De rám talál az elbódult ajak:
újra zengnek fölszálló mosolyából
a fényességgé porladó szavak -
melyben a lélek, mint a lepke, táncol.

Látlak, öreganyám, a szél el-elkap,
fénylepkék, árnyvirágok szárnyain,
láthatatlan dallamok ajkain,
ahol csak azok élnek, akik voltak . . .

Igy libbenek majd én is tünde szárnyon
a bonthatatlan fény tető alatt,
ha végső látomásom elragad -
S a nagy Teremtőt megbűvölten áldom.

Vigilia 1940.
 
 
0 komment , kategória:  Jankovich Ferenc  
Meziou Király Klára: Telihold-szerelem
  2017-07-14 07:35:21, péntek
 
  Meziou Király Klára:

Telihold-szerelem


Lágy-szellős nyári éj - Reád gondolok. 
Telihold... Ma hatalmasabb, fényesebb, 
mint valaha. Csillog-ragyog s mellette 
gyöngyszemmé válnak az ékes csillagok.

Fátyolruhámat gyengéden lengeti 
a szél, testemet melengeti a fény: 
perzsel a Holdsugár... Az érzés kemény 
- fáj! Keményen néz ma rám a Hold. Félti,

szemével parancsolóan kérleli 
Szerelmét: más őt már nem érintheti! 
... Holdsugarában fürdet - Övé vagyok!

Ugye szólsz, ha a Holdat másnak adod, 
a Telihold már nem Te leszel? Dalold 
Kedvesem... S fátylam szorosra tekerem...

2014.júl.13.
 
 
0 komment , kategória:  Meziou Király Klára  
Kompolthy Tivadar: Amerikai emlékek..
  2017-07-14 07:31:58, péntek
 
  Kompolthy Tivadar:

Amerikai emlékek..

1.

Őrbe álltam parti réven,
Zúgni kezdett a dagály -
Fönn a magas sziklabérczen
Sírt, zokogott a sirály . . .
Nőtt az ár; a szirtfalakra
Dübörögve csap a hab -
Egész éjjel vártam arra,
Hogy reám leomlanak!

2.

Születésnapomra.

Huszonnégy éve ma,
Hogy czéltalan a küzködésem
S hogy lótva-futva álomkép után
Az éhezés lett fő erényem!
Hogy járom a bolondját életemnek,
A mint jön a sora -
A legnagyobb bolondot tettem,
Hogy e világra megszülettem
Huszonnégy éve ma . . .

(1876. ápril 19.)

3.

Rettenetes volt a vész !
Fel az égig csapkodott a hab ;
Dörg a villám s mintha sarka rendül,
Tenger, ég tán összeomlanak,
Kis hajónk ugy küzködött az árral
S mig robogva szédülettel ingott,
Jackson úrfi a hajóinas
Konyhánkból kilopta - a puddingot!

4.

Jöjj ölembe, kedves kis leányka,
Csókod égjen újra arczomon !
Simogasd meg sima lágy kezeddel
Őrülettől égő homlokom' !
Mert nagyon beteg vagyok lásd,
A mióta lángban ég szivem -
Kebelemre hajtva kis fejecskéd,
Mosolyogj szemembe szelíden . . . .

Jöjj ölembe kedves kis leányka
S szerelemről szóljon ajakad:
Dobogó szivem lecsendesül majd
S szemeimből köny fakad !
Megsiratom multamat, jövőmet,
Születésem', életem' . . . .
Kebelemre hajtva kis fejecskéd,
Mosolyogj szemembe szelíden . . .

Jöjj leányka! Égi szép szemeddel
Világítsd be lelkem éjjelét !
Ez a szent tűz ragyogóbb a napnál,
Mert szivedben égi fénynyel ég -
S az örök világba igy kisérje
Ez a szent tűz ingadó hitem . . . .
Kebelemre hajtva kis fejecskéd,
Mosolyogj szemembe szelíden !

(New-York)

Vasárnapi Ujság 1878. március 24.
 
 
0 komment , kategória:  Kompolthy Tivadar  
Kormányos Sándor: Aludj még
  2017-07-14 07:29:55, péntek
 
  Kormányos Sándor:

Aludj még


Guruló könny
most a harmat
a füvek bársony
szárain,
hajnalodik
betakarlak,
csak szállj
az álom szárnyain.
Ha felébredsz, én
itt leszek majd
simogatva homlokod,
míg kócos hajjal
jön a hajnal,
szíved, a szívemben
dobog.
Gördülő könny
kint a harmat
aludj még,
majd betakarlak.
 
 
0 komment , kategória:  Kormányos Sándor  
Ferenczy Teréz: Jutok-e eszedbe . . .?
  2017-07-14 07:29:04, péntek
 
  Ferenczy Teréz:

Jutok-e eszedbe . . .?


Jutok-e eszedbe
Hűtlen boldogságom?
Nekem most is te vagy
Tündér szép világom.

Most is elmerengek
Sápadt arcod haván,
S csüggök - madár gyanánt -
Ajkad bűvös szaván.

Látlak a tengeren
Felém búcsút intve,
Honom felé fehér
Kendődet legyintve.

Négyszer nyílt a tavasz
De örök volt telem
Oh mit szenved a szív
Hit és reménytelen!

Ha te elfeledtél
Sőt tán örvendesz is,
Kísérje léptedet
Árnyam s a nemezis!

De nem, nem! légy boldog
Kiért én meghalok, -
Kísérjük léptedet
Én, - és több angyalok!
 
 
0 komment , kategória:  Ferenczy Teréz  
Makai Emil: Rád gondoltam
  2017-07-14 07:27:56, péntek
 
  Makai Emil:

Rád gondoltam


Ha rabja vagyok a hangulatoknak,
Minden gondolatom félve kopogtat
Előbb az ablakodon.

És ha utat nyit jó szived nékik:
Mint a verőfény siklanak végig
Gyönyörű alakodon.

Szeszélyeidet szolgálni sietnek,
Hű katonái ők a hírednek,
Testőreid tábora ez;

Van ki virággal szór tele téged,
Más ölebedként a földre letéved
S pici lábod zsámolya lesz.

Van ki a tükröt tartja elébed,
Van aki hízeleg, mint a cseléded
S göngyöli hajfonatod...

Ha szárnya, ilyenkor arcodat érte -:
Isteni csók! De irigylem is érte
A szerencsés gondolatot.

Nálad így boldogan elmulatozván,
Tér haza mindenik gondolat hozzám,
Azzá, amit ér - te avatod.

Ha törpe, ha nagy, ha fent vagy alant jár,
Azontúl a gondolat szárnya szabad már,
Szabad a szárnya - hisz a rabod!
 
 
0 komment , kategória:  Makai Emil  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 307 db bejegyzés
e év: 3036 db bejegyzés
Összes: 29465 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6454
  • e Hét: 46209
  • e Hónap: 116517
  • e Év: 1692342
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.