Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Erdélyi Zoltán: Hazugságok
  2017-07-15 11:04:59, szombat
 
  Erdélyi Zoltán:

Hazugságok


Hazug az élet! Mennyi árnya,
S ragyogó fénye mily kevés!
Hazug a szívünk tenger vágya,
Harcunk a léttel tettetés.
Üres a szó, mely légbe röppen,
Buborék, színes, pukkanó,
Elrejtőzik homályban, ködben,
Kinek is kéne a való?

Eget ostromlón mennyi eszme
Kiált reánk a zaj között!
Nagyító ködbe föleresztve
Suhognak a fejünk fölött.
Külön-külön, meg együttvéve,
Sötétlő, vészes förgeteg,
S a napvilágnál, földre érve
Elfújja könnyen egy gyerek.

Hazug szíveknek száz erénye
Titkolja bölcsen önmagát,
Csupán, hogy rejtelmes ködébe'
Erősebbnek hidd és halld szavát.
Közelről ám szemébe nézve,
Kancsit, s az arca is fakó,
Önérdek burka, hívság érve,
Képének torza a való.

Hajdan tán bölcs volt, ám ma balga,
S ki is beszél így már mai nap:
Ember vagy! ismerj önmagadra
Fürkészni mást csak úgy szabad!
Nagyot fordult a föld azóta,
Az a bölcs mondás meg nem áll.
Kápráztass! csalj! most ez a nóta,
S a kit lefőztél, megcsodál!

Ami benned van, jól elrejtsed,
Magad se tudd, s más senkise,
Nevess, ha nincs is ok nevetned,
Szomorún nem mégy semmire!
De ha sorsodnak könny az ára,
Zokogni is tudj emberül,
Arcodra bús, vagy tarka lárva,
De lárva kell okvetlenül!
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi Zoltán  
Válóczy Szilvia: Érted élve
  2017-07-15 09:17:36, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szyl  
Kisfaludy Atala: Mi ez, mit szívemben érzek ?. . .
  2017-07-15 09:14:09, szombat
 
  Kisfaludy Atala:

Mi ez, mit szívemben érzek ?. . .


Mi ez, mit szívemben érzek,
S mit nem mondhat meg dalom ? !
Én nem értem, - én nem tudom,
Gyönyör-e vagy fájdalom ! ?

Ajkam önkénytelen mosolyg
S szemeimből köny fakad;
Oly tele van üdvvel szívem,
S mégis majdnem megszakad !

Mért e sok vágy kebelemben '?
Mért pirulok, sóhajtok ?
Mért nem tudom, hogy boldog-e
Vagy boldogtalan vagyok!?

Hogyha kéklő bérczet látok.
Feléje tárul karom,
Ott, - azontúl, - ott van aztán
A mi után vágyódom.

S ha ott vagyok, újra messzebb.
Mindig messzebb vonz szívem, -
Tán a föld azt, mire vágyok,
Meg sem adhatja nekem !

Egy illattal, madárdallal
Telt csillagos éjjelen
Ez érzésnek egy sejtelme
Vonult által lelkemen.

Azt érzem, mit akkor a sok
Titkos éji hang súgott,
Azon bűbájt, azon delejt,
Mi az éjen nyugodott.

Azt, mit a csillag ragyogott,
Mit a kis virág lehelt,
Azt érzem most, a mit akkor
A fülmile énekelt.
 
 
0 komment , kategória:  Kisfaludy Atala  
Adorján György Aladár: Te
  2017-07-15 09:10:58, szombat
 
  Adorján György Aladár:

Te


Olyan vagy, 
mint ábrándnak a józanodás, 
vagy hordónak az abroncs, 
éhes lónak az abrak, 
révedező lánynak egy látomás. 

Olyan vagy, 
mint adomának kitalált személy, 
vagy alamizsnának a koldus, 
orgonának az illat, 
gyöngének az áhított erély. 

Olyan vagy, 
mint szénának a boglya, 
vagy barlangnak a fény, 
szomjúzónak a víz, 
szépségnek őrzött foglya. 

Olyan vagy, 
mint hegedűnek a vonó, 
vagy sírásnak a könny, 
kacagónak a nevetés, 
nyugalmat s derűt hozó.

 
 
0 komment , kategória:  Adorján György  
Dömötör Pál: Apai szózat.
  2017-07-15 09:09:24, szombat
 
  Dömötör Pál:

Apai szózat.


Száll az idő az évek szárnyain -
S ti már ifjakká lesztek, fiaim,
Fa gyenge sarja lesz derék sudár,
Mely évről-évre izmosabban áll,
Ki intésimre mindig bűn figyeltek,
Halljátok ajkam leghőbb szózatát:
Mint őrszemű, sasröptü honfilelkek,
Szeressétek ti fennen a hazát!

Hol hősi vértől ázott hantokon
Csodásan épült állammá a hon,
Melynek minden parányi porszeme
Sírokról száll fel és sírokra le, -
S melyet mint otthont soha el nem hagynak,
Kiket egével egyszer betakart :
Oh, lássa mindig a leghűbb fiaknak
Saját fiait, népét - a magyart !

Hűségteket hirdesse majd a tett,
Önzetlen tisztán mindenek felett!
A pálya nyílt, - s fenséges méretét
Nem korlátozza a mérhetlen ég;
A pálmalombot annyi czél kínálja,
Oh annyi, mely föl, a magasba visz :
Nagy útjelzők: a kor egy-egy csodája,
Minőt teremtett már a magyar is.

S lesz kardotok, ha rá szükség leszen,
A napi fegyver bármi más legyen ;
Megadta Isten, nemzet és király :
Polgár a hőssel egy, ha síkra száll ;
A féltve őrzött haza oltalmánál
Ölelkezik az ó-és új-világ:
Pásztortüzeknél, munka s tudománynál
Örködnek im a hősök, daliák!

A századok küzdelme elpihent,
Nyugodt lehet apáink álma lent;
Mienk a honnak vérszentelt röge -
S az elmaradt cselekvés öröke:
Ragadnak már az új-kor nagy eszméi,
Melyekre oly sovárgva várt a hon ;
Itt halni tudtak, - tudjatok ti élni:
Jogegyenlőn, művelten, szabadon.

És tudjatok, miként a hős apák,
Kik éltüket a honnak áldozák, -
Utánatok bár szivem vérzik el, -
Meghalni is, ha érte halni kell !
A harczi kardok mindinkább pihennek
Az új koreszmék fényes útain,
De hősi sarjak gyávák nem lehetnek,
Oh, nem közöttük az én fiaim !

Ha zúg, háborg a kül- vagy belviszály
S fegyverre hí a koronás király :
Előre bátran ! - én nem rettegek,
Az ősök lelke s Isten veletek !
Elestek tán . .. dicső így érni véget!
Vagy ég kegyelme újra visszaad, -
S nyújt hős babérhoz polgár-dicsőséget:
A honnak élni, mely nagy és szabad !

S oh, a hazának békés napjain
Munkára fel, én édes fiaim !
És érezzétek, mit az ág bogán
Elzengedez a boldog csalogány ;
Mert honleányi kézből üdvözölnek
Az érdem legszebb babérszálai . . .
S babért, babért tinektek, a jövőnek
Hős katonái, hű polgárai!

Vasárnapi Ujság 1894.
 
 
0 komment , kategória:  Dömötör Pál  
Meziou Király Klára: Teliholdas éjjelen
  2017-07-15 09:06:39, szombat
 
  Meziou Király Klára:

Teliholdas éjjelen


Teliholdas éjjelen a kertemben
sétálok Kedvesem: Reád gondolok!
- Ugye nem bűn? - én másra már nem tudok
egy percre sem... Csak Te élsz a lelkemben:

Egyetlenem! Tekintetem az égre
emelem, a Hold fényesen mosolyog
a csillagok között, mint én ragyogok
idelenn, mert Te vagy nekem! Jer` végre!

Testem remeg, sok apró villám járja
újra és újra - érintésed várja!
Elviselhetetlen a magányosság...

Az érzéstől: arcomat cirógatja
nékem adott tincs - hajad copffonata...
zakatol a szív! Mennyei Boldogság!

2012. augusztus 10.
 
 
0 komment , kategória:  Meziou Király Klára  
Makai Emil: Könnyek
  2017-07-15 09:04:57, szombat
 
  Makai Emil:

Könnyek


Azok a könnyek sohase fájnak,
Melyeket ejtünk;
A siratástól, könyhullatástól 
Tisztul a lelkünk.

De fáj az a könny, mely perzseli pillád'
S égeti torkod',
Mikor egy benső, lelki parancsszó
Tiltja zokognod.
 
 
0 komment , kategória:  Makai Emil  
Kompolthy Tivadar: Amerikai emlékek..
  2017-07-15 09:02:28, szombat
 
  Kompolthy Tivadar: Amerikai emlékek.

1.

Éj van, a hab bömböl,
Csillag sem ragyog.
Kis hajó-szobámban
Egymagam vagyok.

A matróz-kajütben
Zúg vad orgia,
Foly a rhum erősen,
Szól szilaj dana.

A hajó-fenékben
Nyög szelid panasz:
Haldoklik a szegény
Kis hajó-inas.

(Az óczeánon.)

2.

Néma lett az erdő,
Alkonyul a nap .
Zöld liánok közt csörg
Bujdosó patak.

Kis szellőcske megbújt,
Félve , csöndesen -
Csak a bujdosó kis
Csermely nem pihen.

Hallgat a madárdal,
Még szivem dobog.
Mint e csermely, én is,
Bujdosó vagyok . . .

(Smith-Mills.)

3.

Kelet felé száll a felleg,
Keletre tart a madár.
Nyugtot szívem csak ott lelhet,
Gondolatom arra jár,

Mindig csak evel kötöm bé
Bujdosó szívem sebét!
Vagy tán meg se' látom többé
Szép hazám derült egét?

Oh csak szivhatnám a port már,
Melyet magyar szél kavar!
Annyi földet hazámból bár,
Mennyi engem betakar!

Vasárnapi Ujság 1874. május 3.
 
 
0 komment , kategória:  Kompolthy Tivadar  
Várady Antal: Legenda .
  2017-07-15 09:00:04, szombat
 
  Várady Antal: Legenda .


Van egy gyászos ének szegény Izraelben
Ahányszor azt hallom: elborul a lelkem
Ezredéves mély gyász.. sohsem vethető le..
Hadd sírjak el én is egy jajszót belőle.

Kidőlt, bedőlt kunyhó öreg Izsák háza.
Hullik a tapasza mikor a szél rázza.
Hát még mikor bőszült tömeg ostromolja ?.
Részeg, vérszomjas had rikoltó gomoly a . .

Üsd agyon! Tüzet rá! fiát, lányát öld meg !
Megrendül a szíve rá az anyaföldnek
Ahogy üszköt vetnek a szalmafödélre.
Egy nyomorult lélek ne maradjon élve !..

Öreg Izsák látja; ősz haját megtépi
S ahogy lánggal égő küszöbét átlépi
Átokra emelt két reszkető kezével:
Kárörvendő tömeg borzadva nyíl széjjel . .

Fut az éjszakába, fut a faluvégig . .
Hogy az örök Isten fizesse meg nékik!
Messziről látja a háza omladékát
Még az üszkökön is fölhangzik a "vérvád . ."

S ím, a faluvégen koldus Tamás háza -
Azé, aki öklét legdühösbben rázza,
Aki üszköt vetett a szalmafödélre; -
Ott áll sziporkázva, lánglobogva, égve . .

Bezárt kis gyerek sír. . ő játszott a tűzzel..
S kit a gyerek, apja kunyhójából űz el,
Kire halált kiált, s akit most is űznek:
Megáll a sírásra fényinél a tűznek . .

Nem haboz, nem gondol - berohan a házba
Kapja a gyereket, takarja vigyázva
S amíg ősz fejére hull a forró pernye
Kihozza szegénykét, sértetlen, megmentve.

. . Akkorra oda ér Tamás s a csőcselék . .
Ordít, lángban látván a háza födelét
. . Gyerekem! gyerekem! ki megyen be érte !."
Akkor hozza Izsák, a lángból kilépve . .

Nesze . . itt a gyermek . . megmentettem . . fogjad . .
Meredt szemmel nézi a megrémült rongyhad . .
S míg az égő kunyhó bedől sziporkázva
Öreg, koldus Izsák megy . . megy a világba . .

. . Messze bevilágít a láng a nagy égbe,
Roskadozva lassúl a bujdosó lépte,
Hallgatja messziről hogyan kiabálják:
Testvériség! Egység! éljen a szabadság! -

Van egy gyászos ének szegény Izraelben.
Valahányszor hallom: elborul a lelkem.
Ezredéves mély gyász. Sohsem vethető le,
ímhol egy égő köny - egy jajszó belőle.

a_het_1893.
 
 
0 komment , kategória:  Várady Antal  
Sántha Károly: Őszi estén.
  2017-07-15 08:57:47, szombat
 
  Sántha Károly:

Őszi estén.


Nyájas, őszi, holdas este,
Messze szól az estharang;
Mint a bölcső dajka-dalja :
Bús szívemnek ez a hang.
Fenn az égnek, lenn a földnek
Néma nyelve ígyen esd :
Térdepelj le és imádkozz',
Kit bú nyom, kit kín epeszt!

Kétszeres csend : a halálé,
Mely kifoszta fát, mezőt;
És az esté, mely a földre
Vont fehérlő szemfedőt.
Hallni vélem a természet
Siri hangját titkosan :
Térdepelj le és imádkozz',
Ez az élet elrohan !

Fenn az égen haloványan
Rezgenek a csillagok,
Biztató jel mindegyikben,
Hogy az éjre fény ragyog.
S én szívembe zárom a hit
Csüggedetlen szózatát :
Térdepelj le és imádkozz',
Lelsz te is egy jobb hazát!

Olt örök hon, itt múló csak, -
Ott a lélek, itt a test, -
Ott a béke, itt a küzdés -
Csak az égit, azt keresd !
Higyj szilárdul az örökben,
Oh, mi drága kincs a hit . . .
Térdepelj le és imádkozz',
S - semmi meg nem tántorít!

Vasárnapi Ujság 1962.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 307 db bejegyzés
e év: 3036 db bejegyzés
Összes: 29465 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6454
  • e Hét: 46209
  • e Hónap: 116517
  • e Év: 1692342
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.