Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Szeredai-Gruber Károly: Este
  2017-07-17 16:14:51, hétfő
 
  Szeredai-Gruber Károly:

Este


A Szomorúság bársonyos palástja
Ma oly meleg, ma olyan csodalágy,
S a lelkem csöndes, ködbe kéklő bástya,
Min viharverte lobogó a Vágy.
Tüzellő rózsa hímezve beléje,
Mely nászra nyílt s elhervadt bús toron...
Ma úgy ölel az Emlék halk zenéje
S rég elmúlt üdvök ajkát csókolom.

Álmok taván közelg már imbolyogva
A dús, a drága ifjúság-hajó
S köszönt a zászló, kacagón lobogva...
Ma kincs a könny s a múltba sírni jó.
Ha majd ez este rőt regéje bágyad
S mint pernye széthull gyorsan gyúl hevem,
Lemondás lánya zárja le a számat, -
Utolsó csókom rája perzselem.
 
 
0 komment , kategória:  Szeredai-Gruber Károly  
Telekes Béla: Szerelem
  2017-07-17 07:22:35, hétfő
 
  Telekes Béla:

Szerelem


Álmodtam. Biboros alkony . . .
Zöld sziget a tenger ölén .. .
Gályám kikötve s a parton
Mélán, egyedül ülök én.

Köröttem dús meseország,
Víg füttytől zeng a berek . . .
Sötét ruhámra mohos fák
Fehér virága pereg.

Gyászos gályámra le hószín
Galambok raja suhan
S egyszerre halk zene szól im
Megejtőn, mámorosan :

>Mi lelt, te bánatos ember?
Hajód mért oly fekete ?
Itt üdvröl suttog a tenger,
Ez itt a gyönyör szigete.

A vad, zavaros habok árját,
A tépett fellegeket. -
Hogy révbe jutott ime gályád,
Óh mondd, mert nem feleded?

Jer, közel egy üde hegyoldal,
Ott rózsa nyit és liliom . . .
Rózsával és liliommal
Gályádat beboritom.

S gályádon liliomágyon
Lel majd a csillagos ég . . .
s míg puha, fehér karom átfon,
Ajkad majd ajkamon ég.<

. . . És szava oly édesen árad,
Úgy mossa szívembül a gyászt
És fátyla befolyja ruhámat -
Bűvös, lángszinű palást.

S hogy az ég csillaga, holdja
lzzón szikrázik elő,
Rózsába boritva vitorla
És árbóc és evező.

S elkötve, - ezüst habok ormán
Úgy fut gályánk tova már . . .
Rajt' szabadjára a kormány,
Sodorja titokzatos ár . . .

Mi nem kérdjük, hova? merre ?
Húnyt szemmel isszuk a kéjt.
Szív szíven s égve, remegve
Ér lágyan térdhez a térd.

S ajk ajkra tör oly tele üdvvel,
Hogy csontba, velőbe nyilall
S ő ime alélva terül el,
Mig játszom tagjaival.

S míg játszom szőke hajával,
Ím szél csap az árra vadul
S fönn zord felhők raja szárnyal
S csillag, hold gyászba borul.

S fölzúdul s tombol az orkán . . .
Nézem némán, szomorún,
Nincs rózsa már a vitorlán,
Szétdúlva nászkoszorúm.

Zúgó, zavaros habok árján,
Tépett felhözet alatt
Úgy fut tova fekete gályám,
Oly félve, lopva halad . . .

Tört padján, rózsaharaszton,
Hervadt liliomlevelen
Egy halvány, bánatos asszony
Zokog keservesen.

Jövendő 1903.
 
 
0 komment , kategória:  Telekes Béla  
Újváry Elek: Ha ajakad . . .
  2017-07-17 07:20:41, hétfő
 
  Újváry Elek:

Ha ajakad . . .


Ha ajakad halvány s némaság ül rajta,
És szívedet titkon vágy és remény hajtja
A hiv szerelemnek bűvös templomába!
Elragadó vagy te lelkem szép virága!

Ajkad ha beszédes hű baráti körben,
S téged szeretettel tömjéneznek többen;
Nem féltem szívedet, sőt örülök rajta,
Hogy sokan szeretnek lelkem hív galambja!

Ha egy gondolattól kedélyem elborul,
Reményem halni kezd s fájó szívemre hull
Sűrű sötét köddel a bú éjszakája:
Te deríted azt fel lelkem fénysugára!

S hogyha való volna, ami sejtelem még:
Az egész világon legboldogabb lennék!
Te volnál, te lennél élete szívemnek,
Csak egyszer hallanám ez egy szót: szeretlek!

Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875.
 
 
0 komment , kategória:  Újvári Elek  
Füst Milán: Óda pártfogómhoz!
  2017-07-17 07:19:00, hétfő
 
  Füst Milán:

Óda pártfogómhoz!


Horatius: Maecenas atavis edite regilus
Oet praesidium et dulce, decusmeum


Pártfogóm ím szörnyű halálától görnyedten
Hajolok lábaidhoz és kérlek, kérlek
Törüld cipőd sarát fenkölt homlokomhoz!

Hisz neked köszönöm én, hogy vagyok még, hogy lettem,
Vaj' hogyan bókoljak a jótettért, hogy élek?
Kérlek: légy legalább nemesebb testrészimhez illetlen!

Ha gyöngéd volnál: a szégyentől hová kén lennem,
Alázatom pénzét ó fogadd fizetségűl,
Légy kicsapongó, mulass, légy velem pajkos, légy kegyetlen:

Használd homlokomat zsámolyodúl, tobzódj a királyi díszen
S ne félj, nem töröd el reszkető, ájuldozó, érzékenyke szívem
Nemes porcellánját!

Nyugat 1909.
 
 
0 komment , kategória:  Füst Milán  
Zajzoni Rab István: Maradj, édes fiam . . .
  2017-07-17 07:16:05, hétfő
 
  Zajzoni Rab István:

Maradj, édes fiam . . .


Maradj, édes fiam,
Már megöregedtem,
Ha betegség sújt le,
Ki virraszt mellettem?

Nem maradok, anyám,
Megyek katonának,
Büszke szép huszárok
Ottkünn verbuválnak.

Jaj nekem, jaj nekem!
Fiam, virágszálam,
Ki rontá meg szived?
Mért nem maradsz nálam?

Nem maradt a fiu,
Fölcsapott huszárnak,
Majd megszakadt szive
Az édesanyának.

Édesanyja sírt, sírt,
Ott feküdt az ágyban,
Fia vigan danolt,
Ivott a korcsmában.

Édesanyja feküdt,
Isten volt mellette,
Szívsebét alváskor
Isten kötözgette.

Édesanyja fölkelt,
Isten volt fölötte,
A munkás életre
Áldását öntötte.

Mégis a jó nő ugy
Sivalkodott olykor,
Mint melyet a szél tép,
A vad rózsabokor.

Hosszú évek mulva
Koldus jött a házhoz,
Fél lábbal, két mankón
Fordult az anyához.

Oh szörnyűség, fiam!
Szólt a nő s lerogyott,
Fölötte a koldus
Keserűn zokogott.

Vasárnapi Ujság 1962.
 
 
0 komment , kategória:  Zajzoni Rab István  
Békássy Helén: Erdőben
  2017-07-17 07:15:02, hétfő
 
  Békássy Helén:

Erdőben


E régi tölgyek rejtett sűrűjében,
Hol árnyat ád a lomb, és dalt a fészek -
Sok csendes órát - álmodozva ébren -
Elheverészek.

Nemrég a nagy világ zajgott köröttem,
Kiséröm volt sok édes, büszke álom, -
De vissza tértem ide szárnyszegetten . . .
Pihenni vágyom!

Itt gerle búg, madár szól lágyan, tisztán,,
Fűt, fát megérint a tavasznak ujja.
S a szív remélni kezd, hogy majd ő is tán
Szerethet újra.

Halkan szivem - közelg az est, már csend ül
A lombokon, - nem kezd madár se dalba,
Ne álmodj' te tavaszrul, szerelemrül -
Meg vagy te halva!

Budapesti Szemle. 1894.
 
 
0 komment , kategória:  Békássy Helén  
László Noémi: Szomorúság
  2017-07-17 07:13:46, hétfő
 
  László Noémi:

Szomorúság


Mindig azt hiszem: más miatt
ereszkedik a felhő,
púpos az aszfalt,
görcsösek a fák.

Mindig azt hiszem: messziről
érkezik lassan,
költözik belém
a szomorúság.

Mindig azt hiszem: várni kell,
elfogy, vagy felszáll,
tenger színéről
téli pára,

ő pedig szelíden lakik
hitem alatt, és
biztonsággal
teríti azt magára.
 
 
0 komment , kategória:  László Noémi  
Kovács Gyula: Mit ér az élet?
  2017-07-17 07:11:31, hétfő
 
  Kovács Gyula:

Mit ér az élet?


Mit ér az élet, ha nincs szeretet e földön?
Szerelem nélkül csak egy magányos börtön.
S csak várnak a szürke hétköznapok egyedül,
S arcodon egy árva könnycsepp legördül.

Mért várja az ember hogy boldog lehessen,
Hiszen elmúlik minden egyszer istenem.
Mért adsz reményt ha elveszed tőlünk egyszer,
S utána csak magányosan szenved az ember.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Gyula/Dallos/  
Kun Magdolna: Csak egy falevél
  2017-07-17 07:10:21, hétfő
 
  Kun Magdolna:

Csak egy falevél


Egy értéktelen falevél ma minden kincsem,
sárguló doboz mélyén rejti emlékeidet,
s ha kinyitom néha egy-egy könnyes percre,
ott vagyok a múltban, ott álmodom Veled.

Elszáradt falevélen ragyog egy könnycsepp,
Te hagytad itt nekem. Emlékszel kedvesem?
Azóta is árnyként üldöz, körbe zár, nem enged,
kísérti majd sorsom, míg élek szüntelen.

Azt mondtad a fán a levél mindig újra zöldül,
de amit letépünk velünk együtt meghal,
s csak akkor éled újra, a régi szenvedéllyel,
ha eldúdoljuk egymásnak azt a régi kis dalt,

mit elsuttogtunk szerelmesen egy nyári éjszakán,
mikor az akácfán kinyílt a tengernyi sok virág,
és te féltő öleléssel lágyan szorítottad kezem,
míg remegő ajkadon a vágy ezer csókot kínált.

Azt ígérted nem hagysz el, mégis messze mentél,
oda hová nem jut sem ember, sem madár,
csak a szívem szárnyalhat a gondolatok útján,
Téged visszasírva, egyszer csak Rád talál.
 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Komjáthy Jenő: A homályból
  2017-07-17 07:04:02, hétfő
 
  Komjáthy Jenő:

A homályból


Ki fény vagyok, homályban éltem,
Világ elől elrejtezém.
Nagy, ismeretlen messzeségben
Magányosan lobogtam én.

Míg más napok ragyogtak egyre
S imádta őket mind a nép;
Addig szivem nem látta egy se,
Nem érzé tiszta, nagy hevét.

Sugaramat nem verte vissza,
Magamban égő láng valék;
Világomat gyönyörrel itta
Csupán a könnyü, tiszta lég.

Csupán a boldog csillagokra
Néztem föl a nagy éjszakán,
Velük keringve és lobogva
Epedtem fensőbb lét után.

De mostan szívem szerteárad,
Gátját szakítva szétömöl,
Keresve földi, égi társat,
Kire borulni szent gyönyör.

Melege, fénye széjjelomlik
Elűzve a sűrű homályt,
És millió sugárra foszlik,
Hogy minden szívet járjon át.

Rohanj a lelkek tengerébe
Lelkem, te büszke nagy folyam!
Szakadj a boldog összeségbe,
Hová minden világ rohan!

Halj át az élet-óceánba
És mindenekbe halva élj!
A szellemek rokon világa
Szavadra rég figyel: beszélj!

Ölelni vágyom a világot
És sírni milliók szivén!
Beoltani e tiszta lángot
Vágyom milljók szivébe én.

Ó, jöjjetek velem repülni,
Velem zokogni, zengeni,
Egy érzelemviharba dűlni,
Egy indulatba rengeni!

Szivembe hordom én e lángot,
Szivembe hordom a napot:
Ó, gyújtsatok rokon világot!
Én látok; ti is lássatok!

- Szenic, 1894. júl. 19. -
 
 
0 komment , kategória:  Komjáthy Jenő  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 307 db bejegyzés
e év: 3036 db bejegyzés
Összes: 29465 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6454
  • e Hét: 46209
  • e Hónap: 116517
  • e Év: 1692342
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.