Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Ispaits László Prilke
  2017-07-18 13:04:25, kedd
 
  Ispaits László Prilke

Bűn!?
Istenhez szólva!

Ha bűn téged szeretni, én bűnös vagyok,
Ha bűn a csók, én elkárhozok.
Ha bűn érezni, büntet majd az Isten,
Ha bűn téged szeretni, akkor Isten nincsen.

Ha bűnös a vágy, akkor minek a szívem,
Ha bűn a szerelem, akkor bűnös a lelkem.
Ha bűn téged várni, várni és várni,
Akkor a poklot százszor fogom járni.

Bűn-e az érzés, mely feltámadt s követel?
Bűn-e, ha csak téged ölellek, hogyha kell?
Bűn-e a szenvedély, mely lángol, néha éget?
Bűn-e, ha szerelmem csakis téged éltet?

Ha bűn, én már rég bűnös vagyok,
Egy emberöltő óta büntetnek a csillagok.
Pulzárok fénye fel-fellobban újra,
s nevedet kiáltom velük a tejútra.
Ha a bűnöm süket és vak istenek hallják,
büntetésem ugyan miért s kik akarják?!

Azért, mert szeretek, én bűnös vagyok?
Pokol az életem, poklomban meghalok!
Bűn ez a szerelem?
Büntess, Istenem!
De ha nem bűn, szeressen kedvesem.
Minden pillanat kell, s csókra csók felel.
Mindez, ha bűn is, akar és követel.
 
 
0 komment , kategória:  Ispaits László Prilke  
Tóth Árpád
  2017-07-18 07:22:12, kedd
 
  Tóth Árpád

Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Árpád  
Kiss Jenő
  2017-07-18 07:20:52, kedd
 
  Kiss Jenő

Ösztön

Holtnak tetteti magát, halottnak,
a bogár, hogy mentse életét:
vak vermekbe fekszünk, mint a holtak,
hívén: mentségünkre ez elég.

Úgy érezzük: életet ha nem lát
a pusztítás kóbor démona,
visszahúzza rólunk tipró ujját,
nem morzsol szét, nem roppant oda.

Ó, bogárka! páncélszárnyú ember!
ez már csak az ösztön, nem az ész!
Csöpp bogárka reszket a szemedben,
dermedt csáppal meglapulni kész.

Szembogarad lelke él tebenned,
megjátszani az üres halált -
hol nincs béke, csak a holttetemnek,
a sír földalatti bánatát - -

Bogár-ösztön, élet-szerelem!
Harmatok és csillagok szerelme!
Megülni egy rózsalevelen -
avagy szállni, fel a végtelenbe!

Ösztön! - Hányszor lebecsülted őt,
állatok meg együgyűk vezérét -
istenné tetted az Agyvelőt,
kétrét hajolván előtte, kétrét!

Bezzeg most, hogy istenként teszen,
vészt zúdítva rád a zord egekből:
bújsz, lapulsz, rohangálsz esztelen -
s mint bogárszív, szíved úgy remeg föl.

Torkod elfúl, megdermed agyad,
kihunynak az értelem igéi,
s már csak rémült ösztönöd ragad,
csak az ösztön: élni! élni! élni!

1944
 
 
0 komment , kategória:  Földi János  
Bódás János
  2017-07-18 07:17:41, kedd
 
  Bódás János

Szeretet

Méhecske dong fülembe.
Kedves a dallama.
A szelet csapja, mintha csak
szerelmet vallana.

Dohányszagom van csak, egyéb
"illatom" nincs nekem.
Nagy légycsapó-kezemmel
rögtön megölhetem,

mégis udvarol, dúdol,
nem fél, követ híven.
Érzi: szeretem...Leszáll
szívem fölött, s pihen.

Szívünk! - légy szeretettől
csordult rubint pohár,
mit ember is megérez,
nemcsak a kis bogár,

gyanút, haragot vess el,
s majd bizalom hat át,
ha megérezzük egymás
szívének illatát.
 
 
0 komment , kategória:  Bódás János  
Kisfaludy Károly
  2017-07-18 07:16:45, kedd
 
  Kisfaludy Károly

A szeretők sírja

A Bakonyban hűs patak foly,
Kis halom virít partján:
S a kis halmon andalg egy szűz,
Oly szelid, oly halovány.

Egy vadász jön a patakhoz,
Képe vidám és tüzes,
S még szivén is új tűz lobban,
Amidőn enyhet keres.

Édes vággyal csügg a szűzön
S bizton andalog vele:
Nyugszik a vad, nyugszik a nyíl,
A patak lesz kéjhelye.

S bár a földin túllebegni
Látszik a mély titku lény,
Keble kiszti, el nem válhat
Annyi csendes báj körén.

Így remény közt s lelki frigyben
Sok kedves nap, este múl,
Múl tavasz, nyár, hervad a szűz,
Mint halmán a rózsa hull.

S őszi völgyben menyegzőre
Fűz magának koszorút:
"Isten hozzád, jó vadászom!
Int az ég!" így vesz búcsút.

Nemsokára bús harang szól,
Száz szövétnek tűn elé:
S le a várból gyászkiséret
Indul a patak felé.

Őtet hozzák, a kegyes jót,
Minden arcon néma bú:
A koporsón rengedez még
A menyegzős koszorú.

"Édes álmat a hív mellett,
Aki oly vitéz vala,
S vad pogánnyal küzdve, győzve,
Érted, értünk itt hala.

"Édes álmat! áldott lélek!
Már ez élet nem rendít!"
Így sóhajt a nép s hamvára
Földet és könnyet gördít.

Két kis halmot egy kereszttel
Lát a vándor és remeg,
Rémet képez, mely felette
A viharban szendereg:

A vadász az, ott mereng ő
Elhúnyt élte csillagán:
Zúg az erdő, keble zajlik,
Képe zordon s halovány.
 
 
0 komment , kategória:  Kisfaludy Károly  
Telekes Béla
  2017-07-18 07:14:07, kedd
 
  Telekes Béla

Látomás

Sok millió szív között elhagyottan
Virulást várok sivatag homokban...
De élet-e csak epedni - hiába,
Hol minden legszebb cél csak délibáb ma?

Mi mást boldoggá csal, én megtagadtam,
Magamban bízva elbuktam magamban.
Ó, hogyha most a dőrék könnye
Tikkadt, kiégett bús szemembe törne!

De mit kérdjem, miért jöttem e világra?
Mit ér szívemnek minden hite, vágya?
Mért vonzott örök titkok csalfa ajka?
Mihaszna öltem lelkem annyi dalba?

Lesz-e, hogy ember nem tör ember ellen?
Hogy csak jóság él majd minden szívekben?
Csak szövök-bontok ezer színes álmot,
Újjá álmodva dalban a világot.

Ó, álmok, dalok!...S mintha látást látnék:
Zöld sírhant...Ércfej rajta...Esti árnyék...
S egy dal remeg az est csöndjén keresztül...
Márványtömbjén szoborfejem megrezdül.

Szép boldog lány jön...Rózsát hoz síromra...
Az dalol...Az én dalomat dalolja!
És ércajkamhoz hajlik...Megcsókolja...
Zizegj, zizeghetsz, sivatag homokja.

 
 
0 komment , kategória:  Telekes Béla  
Pósa Lajos
  2017-07-18 07:12:07, kedd
 
  Pósa Lajos

A remény

El-elhagy a remény, el-elvonul tova,
Mint a vándormadár.
De visszaszáll megint zománczos szárnyakon,
Akármily messze jár.

Bezengi szivemet, mint a pacsirtaszó
A néma tájakat;
S a dal varázsnyomán álomba ringató
Tündérvilág fakad.

Dalolj, remény, dalolj, aranyszavú madár!
Ne hagyd el szivemet!
Mert egyszer a nagy út majd szárnyadat szegi
S a tenger eltemet.

Dalolj, remény, dalolj, aranyszavú madár!
Szegények dalnoka!
Szenvedni sem tudok, ha végkép elrepülsz,
Ha nem látlak soha!

Oh jaj, ha tolladat röpiti csak haza
A vándorfuvalom!
Még azt is fölveszem, szivem fölé teszem,
Siratva hordozom!
 
 
0 komment , kategória:  Pósa Lajos  
Sárosi Árpád
  2017-07-18 07:11:16, kedd
 
  Sárosi Árpád

Az erdőben

A lába nyomába
Időtlen időktől.
Hiába, hiába.
Tavaszi mezőkön,
Őszi erdők felett
Csak suhant. Az élet.
- Rám találsz, meglehet.
Ősidők igéje,
Vágyak csipke bokra.
Megsirattál erdő,
Mint az anyám szokta.

Velem van. Az élet.
Uttalan utakon
Bús nyaramba tévedt.
Az én bús nyaramba,
Az ő tavaszával...
Suhanunk, suhanunk
Örvényeken átal.
Az erdő békéje
Jóság minden bokra:
Megáldanak minket,
Ahogy anyánk szokta.
 
 
0 komment , kategória:  Sárosi Árpád  
Sáfáry László
  2017-07-18 07:09:44, kedd
 
  Sáfáry László

Miért kell lenni?...

Miért kell lenni a lelkemnek
Bánatos hajónak,
Gyászos ködtől körülvettnek,
Tengeren bolyongónak?

Miért nem tud az én lelkem
Kicsiny csónak lenni?
Miért nincsen kicsiny telkem
Kiszállni, pihenni?

Miért nincsen búcsúkendő
A tovaszállónak?
Mért nem lehet a lelkem lengő,
Virággal telt csónak?...
 
 
0 komment , kategória:  Sáfáry László  
Ady Endre
  2017-07-18 07:08:42, kedd
 
  Ady Endre

Nem élek én tovább

Nem élek én tovább,
Csupán addig élek,
Amíg a szívemből
Felfakad az ének;
Amíg a lelkemet
Sírhatom a dalba,
Amíg lángra gerjeszt
Ihletés hatalma;
Amíg titkos órán
Reám száll a bánat,
Feketén, komoran,
Mintha a világnak
Végzetszerű átkát
Csakis én érezném,
Tépődve annyi bús,
Megfejtetlen eszmén.

Nem élek én tovább,
Csupán addig élek,
Míg vérező szívvel
Ezernyi kétség közt
Még mindig remélek.
Míg az örök eszmét,
Míg az örök szépet
Keresem, imádom,
Míg egy ábrándvilág
Lesz az én világom,
Melyet én kormányzok,
Melyet én teremtek,
Amelyről dalaim
Annyi szépet zengnek.

Nem élek én tovább,
Csupán addig élek,
Amíg szerelmemért
Szerelmet remélek;
Amíg mint eszménykép
Ragyog le szívemnek
Szentelt oltárára
A nő, a teremtés
Legszebb koronája.

Nem élek én tovább,
Nem élek csak addig,
Amíg a szívemen
Ezer kínos kérdés
Keresztül nyilallik;
Amíg nyugodalmat
Egy percre se leltem,
Amíg egy világért
Gyötrődik a lelkem.

...De ha az életnek
Piszkos, jeges árja
Magával ragadna
S kialudnék tőle
Szivem régi lángja;
Hogyha örök hitem,
Hogyha minden vágyam
Örökre elszállna
S annyi tépő kétség,
Siratott reménység
Fás közönnyé válna;
Ha titkos órákon
Nem szállna szívemből,
Nem zengne ajkamon
Biztatón az ének -
Ne éljek én tovább,
Mit adhat már akkor
Énnekem az élet?!...
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 292 db bejegyzés
e év: 3085 db bejegyzés
Összes: 6220 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1792
  • e Hét: 14528
  • e Hónap: 55899
  • e Év: 655920
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.