Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Varjú Zoltán
  2017-07-02 08:16:58, vasárnap
 
  Varjú Zoltán

Sosem múlhat el!

Emlék, megannyi elmúlt, tiszta érzelem...
tekint vissza a régi megkopott képeken.
Öreg platán törzsébe karcolt szerelem
évtizedes emlékei köszönnek ma rám.
A gondolataim visznek tova sebesen,
a múltba repítenek szépen, csendesen.

A szemközti padon még szinte érezni
a régen volt tapintásod langymelegét.
Szemem távolba réved, feldereng a múlt,
lefoszlott a fátyol, a selyem földre hullt,
a cipő az ágy előtt, a földön hever...
De csitt! - leáll a kép - elmém küzd vele.
Meg-megáll, néhány kockát visszateker!

Ölelő karok és párnák közt halni meg...
Mondd, mi lehetne más, mi lehetne szebb?
Ha a te karjaid fonnak át, míg létezünk,
amíg a szívünk dobban, egymást keresi,
egymást öleli reszketőn két kezünk...
De csitt! - újra pereg a film - megérkezünk
oda, ahonnan elindult Utunk egykoron,
miként látom lassan pergő, időtlen korom,
de őszes hajkorona villan, s ráncos kézfejem
fogja most tiéd, és önmagamtól kérdezem:
Ugye sosem múlik el az örök szerelem?
 
 
0 komment , kategória:  Varjú Zoltán  
Lippich Elek
  2017-07-02 08:16:02, vasárnap
 
  Lippich Elek

A mosolyok

De töltsenek el bizalommal
A röpke, édes mosolyok, -
Vagy téged csal, vagy magát csalja
Gyakorta, aki mosolyog.

Sínylődő jóság - s alávalóság,
Gaz győzelem - és tört remény
Mosolyait lelkembe vágni
Óh hányszor, hányszor érzem én!

A büszkeség, ha megalázták,
Dacos mosolyba menekül, -
S az árulás is csak mosolyt ölt,
Mögé rejtőzve remekül.

Némely mosoly: szép, bűvös örvény,
Mely egy pokol fölött forog, -
És van mosoly, mely megbocsájt, míg
Sírásra csuklik a torok...

Van szép mosoly, amelynek láttán
Ökölbe rándul a kezem, -
És van mosoly, hogy elfordulok...
Ne lássák meg, hogy könnyezem.
 
 
0 komment , kategória:  Lippich Elek  
Gyóni Géza
  2017-07-02 08:13:46, vasárnap
 
  Gyóni Géza

Vársz-e?

Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet találkozóra -
Kezed összetéve öledben
Vársz-e, mondd, engem?

Mikor levél pereg a fáról,
Leszáll a földre sűrű fátyol -
Csillogó könnyel szemedben
Vársz-e, mondd, engem?
 
 
0 komment , kategória:  Gyóni Géza  
Csiki Melinda
  2017-07-02 08:03:55, vasárnap
 
  Csiki Melinda

Nincs még vége

Születés, élet, sors, halál,
érzelem jön-megy, felzabál.
Mind kő-papír-olló játék,
nyer vagy veszít, fény és árnyék.
A sorsdózis bizonytalan,
asszociál anyagtalan.
Térdre késztet, s egyenes hát
görbülése szegi célját.

Az út göröngyös, céltalan,
a hang is árva, szótalan.
Eltéved, égből felkiált:
van formula, de komplikált!
Az ember nem más, mint vándor,
kígyóútról jó-néhányszor...
Sűrű géz, titkos kulissza
botja nélkül indul vissza.

Bohócmosoly, s szeme könnyes,
elmosódott festék köztes.
Halk neszű szuszogás a szél,
húz, mielőtt hozzáérnél.
Randevúk, fals álomvilág,
deres, fénylő szinonimák.
Fehér minden, s lelki béke:
rád nevet, hogy nincs még vége.
 
 
0 komment , kategória:  Csiki Melinda  
Benjamin Rain
  2017-07-02 08:01:46, vasárnap
 
  Benjamin Rain

A Túlélő

Mikor kialszik minden fény...
Mikor eltűnik a remény...
Nincs esély, hogy jó útra térj...
Célod csak egy: túlélő légy!

Élj, örökké élj!
Bármi lesz, sose félj!
Élj, örökké élj!
Most kell, hogy célod elérd!
Élj, örökké élj!
Ha megszűnik idő s a tér!
A sorsod, hogy mindent túlélj!

Az örök életet várod.
Két kezed szélesre tárod.
Mindenen túl hajszolod az álmot,
Hogy túlélő légy ezen a világon.

Mikor bombák robbannak a földön.
Ahol éltél, most már csak egy börtön.
A büntetést soha le nem töltöd.
Tudod, soha nem szabad megtörnöd.

Élj, örökké élj!
Bármi lesz, sose félj!
Élj, örökké élj!
Most kell, hogy célod elérd!
Élj, örökké élj!
Ha megszűnik idő s a tér!
A sorsod, hogy mindent túlélj!

Mikor átlépsz egy végső határt...
Tudod, most már semmi nem árt...
Ez már nem élet! Ó, milyen kár...
Túlélted. De csak a semmi vár...

Egy örökkévalóság...
 
 
0 komment , kategória:  Benjamin Rain  
Ady Endre
  2017-07-02 07:59:30, vasárnap
 
  Ady Endre

Jobb nem vagyok..
.
Jobb nem vagyok, mint annyi sok más,
Egy beteg kornak dalosa.
Vergődöm az ellentétek közt,
De irányt nem lelek soha.
Magas, dicső eszmék hevítnek,
De elkap a tömegnek árja:
Bennem van a kornak erénye
S bennem van minden léhasága...

De néha, lázas éjszakákon
Lehull előttem a lepel,
Eszembe jut, hány édes álmot,
Hány ideált temettem el;
Reám szakad lelket zaklatva
Egy eltévesztett élet vádja
S egy-egy megtisztult dalba ömlik
Lelkem felújult ifjusága...
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Sárosi Árpád
  2017-07-02 07:57:57, vasárnap
 
  Sárosi Árpád

Holnap

Nem érzem nyomorát a mának,
Szó nélkül szenvedem...
Nem fáraszt, de uj harcra biztat
E néma küzdelem...

Nyugodtan várom mikor virrad,
A holnap mikor jő?
Reményeim valóra váltja,
És megváltóm lesz ő...

Holnap, a szép boldog holnap...
Az lesz a győzelem...
Dalt zengek, mig hörögve mul ki,
A ma, az ellenem.

Holnap, te holnap, várlak, jösz-e?
S igy tünik el sok év...
És rohanok elédbe szakadatlan:
Nyugalmas, csöndes rév...

Bizva a holnap hajnalában
Lelkem előre tör...
Mig egyszer csak utamat állja
A rév - a sirgödör.
 
 
0 komment , kategória:  Sárosi Árpád  
Kosztolányi Dezső
  2017-07-02 07:56:39, vasárnap
 
  Kosztolányi Dezső

A kulcs

Szobám kulcsát a tengermélybe dobták,
és nem mehetek most haza.
Egy tenger lett a távol,
és tenger szívem panasza.

E kulccsal zártam be aranyos üdvöm,
e kulcs, e kulcs a babona.
Most kriptakulcsa életemnek,
mit nem találok meg soha.

Azóta házam és hazám a tenger,
s bennem a tenger szava él,
a titkom lenn a mélyben,
s fejem fölött fütyül a szél...
 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dzső  
József Attila
  2017-07-02 07:55:35, vasárnap
 
  József Attila

Eszmélet

1
Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.

2
Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent.

3
Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek -
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.

4
Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.

5
A teherpályaudvaron
úgy lapultam a fa tövéhez,
mint egy darab csönd; szürke gyom
ért számhoz, nyers, különös-édes.
Holtan lestem az őrt, mit érez,
s a hallgatag vagónokon
árnyát, mely ráugrott a fényes,
harmatos szénre konokon.

6
Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.

7
Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.

8
Fülelt a csend - egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot -
gondoltam. S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött.

9
Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!

10
Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.

11
Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém -
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.

12
Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy' szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.
 
 
0 komment , kategória:  József Attila  
Arany János
  2017-07-02 07:52:20, vasárnap
 
  Arany János

Letészem a lantot

Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.
A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Más ég hintette rám mosolyját,
Bársony palástban járt a föld,
Madár zengett minden bokorban,
Midőn ez ajak dalra költ.
Fűszeresebb az esti szél,
Hímzettebb volt a rét virága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Nem így, magánosan, daloltam:
Versenyben égtek húrjaim;
Baráti szem, művészi gonddal
Függött a lantos ujjain; -
Láng gyult a láng gerjelminél
S eggyé fonódott minden ága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Zengettük a jövő reményit,
Elsírtuk a mult panaszát;
Dicsőség fényével öveztük
Körűl a nemzetet, hazát:
Minden dalunk friss zöld levél
Gyanánt vegyült koszorujába.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Ah, látni véltük sirjainkon
A visszafénylő hírt-nevet:
Hazát és népet álmodánk, mely
Örökre él s megemleget.
Hittük: ha illet a babér,
Lesz aki osszon... Mind hiába!
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Most... árva énekem, mi vagy te?
Elhunyt daloknak lelke tán,
Mely temetőbül, mint kisértet,
Jár még föl a halál után...?
Hímzett, virágos szemfedél...?
Szó, mely kiált a pusztaságba...?
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Letészem a lantot. Nehéz az.
Kit érdekelne már a dal.
Ki örvend fonnyadó virágnak,
Miután a törzsök kihal:
Ha a fa élte megszakad,
Egy percig éli túl virága.
Oda vagy, érzem, oda vagy
Oh lelkem ifjusága!
 
 
0 komment , kategória:  Arany János  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 223 db bejegyzés
e év: 1971 db bejegyzés
Összes: 5106 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 97
  • e Hét: 3304
  • e Hónap: 53449
  • e Év: 359353
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.