|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2017-07-25 23:15:33, kedd
|
| |
| |
ZEN TÖRTÉNET: A szerzetes és a kapa története
"Élt egyszer egy gazda, aki szántott, vetett, művelete földjét évről évre. A munka nehéz volt, de bőséges az aratás. Mégis egy nap elgondolkodott: miért kell nekem gürcölnöm egész évben? Az életnek nincs értelme és unalmas... Vajon mi az én életem célja?
Egy nap eljött hozzá egy szerzetes és alamizsnát kért. A szeme boldogan csillogott, tekintetéből azt a szabadságot látta meg a gazda, amit mindig is szeretett volna. Elgondolkozott: milyen jó dolog így teher nélkül élni! Elhatározta, hogy szerzetesnek áll.
Amint azonban elhagyta a házát, egyszerre furcsa érzés hasított belé, úgy érezte, hogy üres a keze. Éveken át soha nem járt üres kézzel, mindig ott volt nála a kapája, így kissé elveszettnek érezte magát. Visszament hát a kapáért. Szép kapa, éles, finom kapa, kár lenne, ha ellopnák! Elrejtette hát egy biztos helyre a házában, mielőtt újra elindult a kolostor felé.
Az egykori gazda mindent megtett, hogy jó szerzetes lehessen. Azonban a gondolatai néha elkalandoztak, ha egy rizsföld szélén járt, eszébe jutott a kapa. Haza is szaladt párszor, hogy megsimogassa a kapája nyelét - ez megnyugtatta.
Teltek az évek, de a szerzetesként sem lelte meg a békéjét. Csalódottan gondolkozott: valami mégiscsak hiányzik az életemből... Miért nem teljesült az álmom? Mi nem engedi, hogy boldog legyek? Rájött, hogy mi az, ami visszatartja. A kapa! Rájött, hogy el kell engednie. Rohant haza, elővette a kapát és beledobta a tóba. Nyertem! - kiáltotta boldogan, és örömében elsírta magát.
Arra ment egy király a győztes háborúból hazafelé és meghallotta a szerzetes örömét. Mit nyertél? - kérdezte, mitől vagy ennyire vidám? - Legyőztem a belső démonomat, letettem a terhem - felelte a gazdából lett szerzetes.
A király elgondolkodott: legyőztem az ellenséget, meghódítottam száz országot, hatalmas kincsekkel rakott szekereim vannak, mégsem én vagyok az igazi győztes, hanem ő, aki saját magát tudta legyőzni. Cheng Yen
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-07-25 22:56:14, kedd
|
| |
| |
Lelkes Miklós: Kismalacos történet
Öreg néne éldegélt erdőszéli házikójában. Sok háziállata nem volt, csak egy kutya, macska, kakas, tyúk, meg malacka. Hát ez nem sok, de a semminél azért mégiscsak több.
A kutya tudott ugatni, a cica nyávogni és egeret fogni, a kakas kukorékolni, a tyúk kotkodálni és tojást tojni, a malacka pedig röfögni. Azt mondjátok, hogy egyikük tudománya sem volt valami nagy? Hát ez igaz, de azért a semminél több. Sőt! Lengő kendő, ennyi elegendő.
A kismalac jó darabig az óljában röfögött, de később ott találta magát egy zsákban. A zsák meg ott találta magát az erdőben. Egy ember is ott találta magát az erdőben, de ő a malacot, ami a zsákban volt, nem az erdőben találta, hanem az öreg nénitől lopta. Hű, azt a kutyafáját!
A lopós embernek volt egy kulacsa, abban jóféle borocska. Megitta az ember a borocskát. Jó kedve kerekedett. Előbb danolászott, később elálmosodott. Leheveredett egy fa alá, elaludt. A zsákot maga mellé tette. A malac nem aludt el a zsákban, hanem addig bökdöste tömpe orrával a zsák bekötött száját, amíg az kioldódott.
Kiugrott a malacka a zsákból, elfutott az erdőben. Találkozott egy szajkóval. A fecsegő, kíváncsi madár megkérdezte tőle.
- Milyen vadmalac vagy te, ha nem vagy csíkos?
A malacka erre nem tudott válaszolni, csak annyit röfögött:
- Röf-röf! Röf-röf vagyok!
A szajkó kinevette.
- Te csíkok nélküli vadmalac! A többi vadmalac is röf-röf, - de rajtuk csíkok is vannak!
Reggel a néni felébredt erdőszéli házikójában. Ijedten látta: eltűnt egyetlen, kedves kis malackája.
A kakas megsajnálta gazdasszonyát, azt mondta a nénének:
- Kivágok hét kukurikút! Meghozza a kurta farkút!
Ki is eresztett a csőrén hét kukurikút, de a kiskakas egyik kukurikúra sem jött meg.
A tyúk is vigasztalta a nénét:
- Kot-kot-kot! Én kárálok! Erre itt lesz, meglátod!
Kotkodácsolt is, - de erre sem jelent meg a kismalac.
A cica így nyávogott:
- Fogok neki egeret! Ha megjön, abból ehet. Farkon fogott egerem vele meg is felezem! Ha nem jön meg: pocakja egérhusit nem kap ma!
A kutya kedvelte a malackát, még a szagát is szerette. Azt mondta a nénének:
- Röfink után megyek én! Tán az erdő közepén kismalacunk meglelem. Néne, te gyere velem!
Elöl ment a kutya, utána a néne. Ám a többi állat sem maradt otthon. Őket követte a cica, a kakas, meg a tyúk.
Útközben a cica fogott egy erdei egeret. A kakas meg egy erdei gilisztát, amit megfelezett feleségével, a tyúkkal.
Jó darabig mentek, de, szerencsére, jó nyomon is, - utóbbi a kutyus érdeme volt.
Egyszer csak mit látnak? Fut feléjük a malacka. Kiderült: jó füle van, meghallotta a kakas kukorékolását, elindult a hang irányába, de nehéz volt itt-ott átbújnia a fák közötti bozóton.
A néne kicsit vissza is fiatalodott nagy boldogságában, hogy meglett a malacka. A kutya, cica, kakas, tyúk is örült, ha nem is annyira, mint a néne.
Mi lett a lopós emberrel?
Hát ez az ember később felébredt. Meglepődött: nincs a zsákban malac? Hová lett?
Arra gondolt: csak egy dolog történhetett, - amíg ő aludt, ellopták tőle a malacát.
Arra viszont nem gondolt: a malac nem is volt az övé. Arra sem: meg is szökhetett tőle.
Mérges lett, csudamód. Hű! Ha hallottátok volna, hogy mint szidta a világ összes malaclopó tolvaját!
Arra nem gondolt: ő is köztük van, - és, amikor utóbbiakat szidja, egyúttal önmagát is.
Vigasztalta volna magát jó borocskával, - de a kulacsa is üres volt már, nem csak a zsákja.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-07-25 22:46:59, kedd
|
| |
| |
Áltudománynak az olyan gondolatokat, elgondolásokat nevezzük, amelyeket művelőik tudományként határoznak meg, de a tudomány fogalmának nem felelnek meg. (Leggyakoribb hibájuk a természettudományos kutatások alapját képező, szigorúan ellenőrzött és statisztikailag kiértékelt és megfelelően megismételhető kísérletek, vagy ennek megfelelő más érdemi tesztelési eljárások hiánya.
A tudomány igazságtartalmára nézve tesztelhető (tehát potenciálisan igazolható vagy cáfolható) Ha valami tesztelhetetlen, ellenőrizhetetlen ismeretekből áll, vagy nem alkot gondolati rendszert, akkor az nem tudomány. A nem tudomány akkor válik áltudománnyá, ha magát megtévesztő szándékkal tudományként tünteti fel. Éppen ezért az áltudomány minősítést egyértelműen leértékelő értelemben használjuk, amit persze az áltudomány képviselői nem fogadnak el..
Fontos, hogy az áltudomány fogalomkörébe ne vonjuk bele a kultúra azon területeit, amelyek önmagukban ugyan nyilvánvalóan nem tudományok, elnevezésükben mégis tudományosságra való utalás fedezhető fel, valamint egyes önmagukban tudományt nem alkotó segédtudományok és hobbi szakterületek, mint a muzeológia stb. Ezek, bár a tudomány fogalmának nem felelnek meg, gyakran hasznos segítséget nyújtanak a valódi tudományos kutatások számára is.
Ha nyilvánvaló, hogy nem törekszik állításainak igazolására, hanem pl. kinyilatkoztatásokból, jelentős személyiségek állításaiból, hallomásból származó történetekből, vagy légből kapottan vezet le újabb megállapításokat, akkor egyértelműen nem tudományról van szó...
Az áltudományosság természetesen nem valamely témakör sajátossága, hiszen szinte minden kérdést lehet tudományosan és áltudományosan is tanulmányozni. Egyes témakörök azonban másoknál gyakrabban vonzzák az embereket, így gyakrabban nyújtanak táptalajt áltudományok megjelenéséhez. (lásd a fogyókura területe, amely "tudományosan" igazolt)
Áltudományok különösen gyakran fordulnak elő a jövőbelátás, alternatív gyógyászat, életmód, táplálkozás, politikai ideológiák, csillagok és világegyetem, valamint a nemzeti őstörténetek és vallások területén, de az, hogy egyes tudományágak ezekkel foglalkoznak, még egyáltalán nem tekinthetőek automatikusan áltudománynak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-07-25 22:41:18, kedd
|
| |
| |
A történelmet áttekintve azt látjuk, hogy számos elmélet felállítása során a tudósokat mindig is megosztották az elméletek. Ez kell is a fejlődéshez, hiszen sok esetben rávilágítottak egyik-másik elmélet hibájára. Nem egyszer megbélyegezve a tudóst. Az sem ritka, hogy papok voltak a tudósok, és azokat az elméleteket fogadták el, amelyek a szentíráshoz hozzákapcsolhatóak. Így a tudomány művelői között voltak eretnekek.
Napjainkban, amikor a technika számos lehetőséget kínál a kísérletekre, és bizonyításra, még mindig meg van a "vita". A fizika két nagy ága között két nagy elmélet szerint figyelik a világ mindenséget: az általános relativitás elmélet, és a kvantum fizika. Mindkettő a 20. század felfedezése. Az első a látható mindenséggel foglalkozik a kilométeres mérettől a "borzasztó" nagyig, azaz az univerzum határáig. A másik a nagyon kicsikkel foglalkozik, a részecskékkel. Az az érdekes, hogy a két elmélet nem fér össze! Mindkettő nem lehet egyidőben helyes. A legfőbb feladata a fizikának, ezt a két területet összekapcsolni.
Mivel a relativitás elmélet a szabályszerűségre épül. (Einstein - Isten nem kockázik) A kvantum fizika pedig a határozatlanságra épül (véletlenszerűség) Azt gondolom, ha valaki nem mélyült el a témában, azok számára is érdekes lehet, hogyan tud a fejlett technika mellett, a tudomány ilyen problémák előtt állni a mai napig. Saját véleményem. A fizika csak az anyagot és tulajdonságait vizsgálja, illetve a tér, idő, energia összefüggéseit. Ám semmilyen más összetevőt nem von be az elméleteibe.
Ha ismeritek Stephen W. Hawkingot, aki jelenleg az egyik vezető tekintély a témában, akkor talán tudjátok, hogy nem zárja ki az univerzum keletkezésének Isteni eredetét! És itt-ott a "legszárazabb" elméleti fejtegetések, és egyenletek között is felbukkan Isten. Nagyon érdekes, és logikus is egyben. Ahogy a cikk elején utaltam rá, a tudományokat papok is művelték, pontosabban: volt idő, amikor a tudomány csak nekik volt elérhető (néha vissza is éltek vele). Tehát logikus lehet, hogy a vallás és tudomány talán ugyanannak a témakörnek két része, amelyben mindkettő azonos szerepet kap. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-07-25 22:28:50, kedd
|
| |
| |
Az intelligencia és annak mérése: Tények és érdekességek
A Mensa nemzetközi egyesület, amelyet 1946-ban alapítottak Angliában. Célja, hogy összefogja a magas intelligenciájú embereket, tekintet nélkül korukra, nemükre, származásukra vagy társadalmi helyzetükre. Ma világszerte több mint százezer tagja van, mintegy száz országban. Magyarországi szervezete a Mensa HungarIQa Egyesület. Egyetlen tagsági kritériuma az emberek 98 százalékánál magasabb intelligenciaszint elérése valamely - a Mensa által elfogadott - intelligenciateszten.
ALON: Van egy olyan mondás, hogy az intelligencia az, amit az IQ-tesztek mérnek. Tényleg nincs ennél jobb definíció?
Rigó Péter: Valamiféle problémamegoldó-képességről van szó, de például a kreativitás már nem tartozik ide. Összefüggésben áll ez a feldolgozás sebességével is, az intelligens ember hamarabb vesz fel információkat, gyorsabban reagál, mint az átlag. Az említett mondás egy Boring nevű kutató nevéhez fűződik, aki megunta, hogy a tudósok 50 éves vitázás után sem tudtak közös nevezőre jutni abban, mi is valójában az intelligencia.
Az intelligens ember okos, ezt lehet mondani, a művelt jelzőt már nem lehet ilyen egyértelműen használni. Az viszont igaz, hogy a műveltség és az intelligencia között van összefüggés, még ha csak féloldalas módon is. A magas IQ-val általában együtt jár a magasabb műveltség is, de fordítva már nem feltétlenül van kapcsolat. Az intelligens emberekre ugyanis jellemző, hogy kíváncsiak, és könnyen szívják magukba a tudást. Ez a gyors információfeldolgozási képességből adódik. Van olyan - nem feltétlenül tudatos - törekvésük is, hogy használják ki ezt a kapacitást. A Mensa-tagokon látom, hogy minden érdekli őket, mindent meg akarnak ismerni, ezáltal idővel műveltebbekké válnak. Persze vasszorgalommal is lehet műveltté válni, de attól még senkinek nem fog megnőni az IQ-ja.
Vannak olyan szakmák, amiket jellemzően a nagyon magas IQ-val rendelkező emberek választanak? A Mensában elég sok informatikussal találkoztam...
Az IQ-tesztek egy ,,informatikus-agynak" jobban fekszenek, ők többször találkoznak hasonló jellegű problémákkal a mindennapjaik során. Nem tudok róla, hogy lenne olyan szakma, amihez kifejezetten kell a magas IQ, de talán például egy kutató atomfizikusnak nem árt...
...ami viszonylag ritka. Mi a helyzet az iskolai eredményekkel, a matekórákkal?
A matematikából elért eredmények inkább összefüggésben állnak az intelligenciával, mint például az ének-zenéből nyújtott teljesítmények, de nem túl erős ez a kapcsolat.
Az életben könnyebben boldogulnak a magas intelligenciájúak?
Nem feltétlenül. A Mensások között azt látom, hogy ők nagyon sok konfliktusba keverednek olyan emberekkel, akik nehezen értik meg, ami számukra egyértelmű, vagy olyanokkal, akik szó nélkül elmennek a hétköznapi élet logikátlanságai mellett. Ezek a dolgok a magas intelligenciával rendelkezőket irritálják. Az, hogy valaki hogy boldogul az életben, hogy milyen kapcsolatokat tud kialakítani másokkal, sokkal inkább függ az érzelmi intelligenciájától.
Akkor az EQ nem csak a pár száz forintos könyvekben létező áltudományos fogalom?
Nem, az érzelmi intelligencia ma már sokat vizsgált terület a pszichológiában, bár messze nem mérhető olyan pontosan, mint az IQ. Azért született ez a fogalom, mert a kutatások azt mutatták, hogy nem azok a legboldogabb és legsikeresebb emberek, akik a legokosabbak, hanem azok, akik életük fontos döntéseit (pályaválasztás, párválasztás, stb.) nem racionális alapon hozzák meg, hanem intuícióikat követve. Minél inkább képes erre valaki, talán annál boldogabb lesz.
Hová forduljon, aki kíváncsi az IQ-jára?
Jelentkezzen tesztírásra a Mensa honlapján. Persze pszichológus, pszichiáter is tesztelheti. Más a helyzet, ha valaki a gyermeke IQ-jára kíváncsi. Neki egy jó pszichológus valószínűleg azt fogja tanácsolni, hogy ne akarja tudni, mert önmagát beteljesítő jóslattá válhat, mindkét irányban. A felnőtteknek is változik az élete, ha megtudják, hogy magas az intelligenciájuk, de nem annyira, mint a gyerekeknek, hiszen ők még nincsenek túl az iskolai teljesítménykényszeren.
A Mensában 17 éves kortól mérünk intelligenciát, fiatalabb korban még nem állandó az IQ, utána viszont az egyik legállandóbb személyiségvonásunkká válik. Az életkor előrehaladtával sem csökken, hiszen az IQ-tesztek értékelésénél az életkort is figyelembe vesszük, illetve az IQ eleve mindig az azonos korcsoportbeliekhez hasonlít bennünket. Abszolút értékben ugyan 25-30 éves kor fölött már romlanak a képességeink, de mindenkit a saját korosztályához mérünk. Az intelligencia csak akkor csökken, ha valamilyen betegség, agyi elváltozás van a háttérben, például Alzheimer-kór vagy sclerosis multiplex.
Ki számít zseninek?
Az emberek átlagos IQ-ja 100, 130 feletti pontszámmal pedig csak az emberiség 2 százaléka rendelkezik. Hogy ez mekkora különbséget jelent az átlaghoz képest, azt azzal lehet a legjobban szemléltetni, ha összehasonlítjuk az ugyanilyen mértékű, lefelé mutató eltéréssel. A 70 alatti IQ már az értelmi fogyatékosság szintje. A nagyon magas tartományokban már egyre kevesebb embert találunk. 134 feletti IQ-val már csak 1 százalék rendelkezik. Ennél sokkal magasabb intelligenciát már nehéz mérni, mert kicsi a minta, ami pedig szükséges az összehasonlításhoz, ami nélkül nem lehet tesztet készíteni.
A tesztek nagyon drágák, a standardizálás milliókba kerül, az interneten ezért nincsenek standardizált tesztek. Magyarországon csak a két-háromszáz fős reprezentatív mintához több millióért lehet hozzájutni, és akkor ez még csak a kezdő adatbázis. Nyilván, ha valaki ennyi pénzt öl egy teszt elkészítésébe, nem fogja ingyenesen elérhetővé tenni. Az internetes IQ-tesztek ezért megbízhatatlanok, csak hasraütéses eredményt adnak.
Mi a helyzet az országtesztekkel, amiket az RTL Klub sugárzott?
Mindkettő elkészítésében a Mensa működött közre, standardizált tesztek voltak. Az első hamarosan elérhető lesz a mensás honlapról is. Egészen reális eredményt adtak, de mindkettő tipikusan Magyarországra szánt feladatsor volt, hiszen tartalmaztak olyan műveltségi jellegű kérdéseket is, amelyek magyar szólásokhoz, közmondásokhoz kapcsolódtak.
Hogy készül az IQ-teszt?
Nem árt, ha az, aki készíti, maga is kiemelkedően intelligens, és meg tudja oldani valamennyi feladatot. Első lépésként rengeteg feladatot kell gyártani, és ezeket ki kell próbálni egy csoporton. Ezzel a csoporttal aztán lehetőleg fel kell venni egy már kipróbált, standardizált IQ-tesztet. Ezt követően feladatonként (ún. itemenként) elemezni kell az általunk készített feladatsort.
Itemjelleggörbéket kell készíteni, amelyek megmutatják, hogy egy adott feladatot milyen intelligenciaszinttel hányan voltak képesek helyesen megoldani. Akkor lenne igazán jó egy feladat, ha azt bizonyos IQ-szint alatt senki sem tudná megcsinálni, afelett viszont mindenki. Ilyen feladat sajnos nincs, de ezt a lépcsőszerű itemjelleggörbét kell minél jobban megközelíteni. Nyilván nem alkalmasak a tesztbe azok a feladatok, amelyeket mindenki megold, amelyeket senki nem old meg, illetve amelyeket a magas és az alacsony IQ-júak közül is ugyanolyan arányban tudnak megoldani.
Nem igazán fontos, hogy hány feladatból áll egy IQ-teszt. A standard abból születik, hogy a tesztet kitöltők mekkora hányada milyen eredményre volt képes, hol van az átlag, ez alapján meg tudjuk állapítani az eloszlást. Ún. 15-ös szórású görbére kell konvertálni az eredményeket, úgy, hogy pl. a 130-as IQ-értéket már csak az emberek legjobb 2 %-a legyen képes elérni. Az átlagos IQ-t viszonylag könnyű mérni, a nagyon magashoz már nagyon speciális feladatok kellenek.
A Mensánál tesztet írók közül viszont nem csak 2 százaléknak van 130 feletti IQ-ja. Miért?
Aki eljön tesztet írni, általában tisztában van a képességeivel, aránylag reális e téren az önértékelése. A tesztre jelentkezők 30-40 százaléka sikeres tesztíró, tehát a felső 2 százalékhoz tartozik.
Az állásinterjúkon is gyakori, hogy IQ-tesztet töltetnek ki a jelentkezőkkel. Ezekről mit kell tudni?
Ezek standardizált tesztek, pontos eredményt adnak. Az más kérdés, hogy valaki akarja-e, hogy a leendő munkaadója ismerje ezt az adatot. Azt is meg lehet tenni, hogy a fejvadász cégnek engedjük, hogy figyelembe vegyék ezt a meglehetősen személyes információt, de kikötjük, hogy nem adhatják tovább. Mindenkinek a magánügye, kivel osztja meg, mennyi az IQ-ja. A Mensa-tagok is kiköthetik, hogy az egyesületen kívül a többiek ne mondhassák el róluk senkinek, hogy ők is ide tartoznak.
Az elmúlt hetekben megint feltűntek különböző híradások arról, hogy az egyes nemzeteknek különböző az átlagos intelligenciaszintjük, vagyis vannak okos meg kevésbé okos népek. Igaz ez?
Országok, nemzetek IQ-átlagai nem igazán hasonlíthatók össze, az IQ-tesztek nem erre valók. Kisebb, kulturálisan aránylag homogén csoportokon belül használhatóak összehasonlításra. Vannak olyan kulturálisan semleges tesztek, amelyek ELVILEG nem igényelnek semmilyen műveltséget, ELVILEG nem függ attól a jó megoldás esélye, hogy a kitöltő személy milyen kultúrában nőtt fel, hol szocializálódott...
Azért csak elvileg van így, mert ha egy füzetet adok valakinek, amiben feladatok vannak, és a megoldásokat egy másik lapra kell felírnia, akkor például egy afrikai bennszülött rögtön hátrányba kerül, mert még soha nem látott füzetet. De még Európa sem annyira homogén, hogy egy adott tesztben elért eredményeket ilyen bátran össze lehetne hasonlítani.
Akkor nem igaz, hogy a magyarok IQ-ja az európai átlag alatt volna?
1 ponttal, vagyis 99. De nincs európai átlag... Az ilyen és hasonló adatokat egy bizonyos Richard Lyinn szokta közzétenni, de ő megjelentetett már könyvet arról is, hogy a Föld országai közül melyiknek alacsonyabb vagy magasabb az IQ-ja az angol átlagnál, és ez hogy függ össze az adott ország egy főre eső nemzeti jövedelmével, GDP-jével. Tehát ő önkényesen az angol standardhoz viszonyít, majd azt állítja, hogy egy ország gazdagsága vagy szegénysége a benne élők intelligencia-átlagán múlik. A kapott korrelációs összefüggés azonban ok-okozati összefüggéseket nem képes feltárni; szerintem valószínűbb, hogy a rosszabb környezeti feltételek, szociális körülmények miatt alacsonyabb a szegényebb országok IQ-átlaga az angol átlaghoz képest, vagyis fordított irányú az ok-okozati összefüggés. De még egyszer hangsúlyozom, szerintem eleve nem lehet ilyen összehasonlításokat tenni. Egyébként még akkor sincs miért szégyenkeznünk, ha komolyan vesszük Lynn tanulmányát, elfogadjuk módszerét... Európán belül csak néhány ország átlaga magasabb a mienknél (Ausztria, Németország, Olaszország, Hollandia 102, Svédország, Svájc, Belgium 101, és az Egyesült Királyság 100 IQ-pontja előzi meg a mi 99-ünket). Lengyelország (99) kivételével az összes többi ország gyengébb eredményt ért el nálunk (sokszor nem is kevéssel).
A férfiak vagy a nők az intelligensebbek?
Most ismét előkerült ez a kérdéskör kutatói berkekben. Korábban az volt álláspont, hogy átlagosan egyik nem sem okosabb, csak a nők között kevesebben képviselik a szélső értékeket. Kevesebb a kiemelkedően intelligens, és kevesebb a szellemi fogyatékos is. Ma viszont úgy tűnik, hogy az átlag is különbözik, a férfiaké valamivel magasabb. Nem vagyok azonban biztos benne, hogy ezek a kutatások a teljes népességet vizsgálták, és ha az értelmi fogyatékkal élőkkel nem foglalkoztak, akkor a már korábban felfedezett eloszlásbeli különbség miatt egyszerűen matematikai törvényszerűség, hogy a férfiaknál jöjjön ki a magasabb átlag.
Okos szülők gyermeke okos lesz?
Valószínűleg igen, de az IQ nem csak öröklődés kérdése, a környezeti hatások (a táplálkozás, az csecsemőkori környezet ingergazdagsága, az iskola milyensége, a szociális helyzet, stb.) legalább ennyire közrejátszanak. Van egy érdekes szabály, a visszatérés az átlaghoz szabálya. Eszerint két kiemelkedően intelligens szülő utódainak IQ-átlaga már jobban megközelíti a teljes populáció átlagát. Ez ugyanígy igaz a szélsőségesen alacsony intelligenciájú szülőkre is: az értelmi fogyatékosok gyermekei átlagosan már jobb eredményeket fognak elérni. Az nem biztos, hogy két kiemelkedően intelligens szülőnek minden gyereke okos lesz, de mivel a hangsúly az átlagon van, az is lehet, hogy egyik-másik gyerekük még náluk is magasabb IQ-val fog élni.
Mensa.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-07-25 22:09:52, kedd
|
| |
| |
IDŐS VAGY FIATAL, MINDEN PASI A HUSZONÖT ÉVESEKRE BUKIK
Teljesen természetes okai vannak annak, hogy az idősebb férfiak a fiatalabb nőkre buknak, és semmi ördögi nincs benne, színtiszta biológia. Más kérdés, hogy nem mindenki enged ennek a csábításnak, de attól még a génjeibe kódolt az üzenet. Az igazi érdekesség azonban az, hogy a fiatalabb pasik is a 24-25 éves nőket találják a legvonzóbbnak!
Kevés magától értetődőbb közhelyet ismerünk az emberi kapcsolatokról, mint azt, hogy a középkorú férfiak a kortársaik helyett a huszonéves nőkre buknak. Most már tudományos magyarázatuk is van erre. A politikailag nem túl korrekt magyarázatért az evolúciós biológia felé terelnek a kutatók, egész pontosan arról az evolúciós örökségről van szó, amely kódolja bennünk, hogy bármit teszünk is a partnereink kiválasztása érdekében, annak a génjeink továbbadása a legfontosabb mozgatórugója. Nemrég két tanulmány is készült, amely tudományos magyarázatot ad arra, miért olyan kiszámítható, hogy a férfiak megfordulnak a huszonéves nők után.
Finn kutatók több mint 12 ezer férfit és nőt kérdeztek meg arról, hogy hány éves a partnerük, és hány éves az, akit a legvonzóbbnak találnak vagy akiről fantáziálnak. A nemrég megjelent tanulmányukból az derült ki, hogy a férfiaknál a 24-25 év lett a mágikus szám: az idősebbek a fiatalabb nőket tartották vonzónak, de a húszas éveik elején járó férfiaknak is ez a korosztály jött be a leginkább, vagyis ők a náluk idősebb nőkhöz vonzódtak.
A turkui Abo Akademi Egyetem pszichológusai ugyanakkor arra jutottak a nők a velük egykorú, esetleg kicsit idősebb férfiakat részesítették előnyben, és ez nagyjából a teljes élettartamukra érvényesnek tűnt.
A legkézenfekvőbb magyarázat arra, hogy a férfiak miért érdeklődnek ennyire a 24-25 éves nők iránt, az, hogy a nők ebben a korban a legtermékenyebbek, a szaporodást irányító gének pedig fiatal partnert akarnak. Evolúciós szemüvegen keresztül ez úgy néz ki, hogy azok a férfiak, akik a húszas éveik közepén lévő nőkkel létesítettek szexuális kapcsolatot, több utóddal számolhattak, mint a többi férfi. Ez magyarázza azt is, hogy miért az előnyös külső irányítja a vonzalmakat: ez a tulajdonság ugyanis jelzi a nők korát, a kor pedig jelzi a nők termékenységét. Vagyis az evolúciós taktika diktálja, hogy a férfiak a fiatalabb és/vagy szebb nőkhöz vonzódjanak, hiszen ők feltehetően több gyereket szülnek majd. Ez logikusnak tűnik, ha azt vesszük, hogy a ma élő férfiak ősei mind olyan férfiak voltak, akik termékeny nőkkel létesítettek sikeres szexuális kapcsolatot. Akiknek ez nem jött össze, azok menet közben eltűntek az evolúciós süllyesztőben.
MÉGSEM ENNYIRE EGYSZERŰ
Az evolúció azonban ezt a szükségszerűséget is képes árnyalni, legalábbis ha azt a vizsgálatot vesszük, amelyet Dr. George Fieldman pszichológus végzett el, és amelyből kiderül, hogy a szépség talán még a fiatalságnál is fontosabb a férfiaknak. A kísérletében részt vevő férfiak ugyanis a számukra bemutatott kínálatból a szép nőket választották, függetlenül attól, hogy fiatalabbnak vagy idősebbnek gondolták-e őket. Vagyis inkább megkockáztattak volna egy kapcsolatot egy idősebb nővel, aki talán kevesebb utódot hoz a világra, de azok legalább szépek lesznek, mint egy fiatal, de nem túl szép nővel, akinek feltehetően az utódai sem lennének túl szépek. Egy szép utód előtt ugyanis fajfenntartás szempontjából sokkal sikeresebb jövő áll. Vagyis a szépség sokkal többet jelent a férfiaknak, mint pusztán egyszerű utalást a nők korára.
George Fieldman szerint ez a fajta szexuális vonzalom mindaddig erős marad, amíg a nők a húszas éveik közepén érik el a termékenységük csúcsát, megjegyzi ugyanakkor, hogy ez az ösztön a fogamzásgátlás nélküli környezetben alakult ki, viszont ahogy egyre többet tudunk meg magunkról és a szaporodásunk működéséről, úgy egyre kevésbé kapcsoljuk össze a nemiséget az utódlás kérdésével. Vagyis van egy kis fennakadás a korábban jól bejáratott rendszerben, hiszen a férfiak továbbra is úgy vannak beprogramozva, hogy a huszonéves nőkre vágyjanak, de ez a vágy a fogamzásgátlás miatt nem feltétlenül ölt majd testet utódokban is.
Fieldman szerint épp ezért nem kizárható, hogy egy új szelekciós folyamat zajlik éppen, és lehet, hogy például évszázadok vagy évezredek múlva a már gyerekes nők számítanak majd a legvonzóbbnak a férfiak szemében, mert nekik bizonyítékuk is van a termékenységükre, nem csak ígéretük, mint a huszonéves nőknek.
MIÉRT KELL AZ A SPORTAUTÓ?
Egyelőre azonban az evolúciós örökség az oka annak is, hogy a negyvenen felüli nők és férfiak is arról panaszkodnak, hogy nem veszik észre őket az általuk vonzónak talált szexuális partnerek. Csak míg ezt a nők a kortársaiktól, és nem az egyetemista korú fiúktól várnák el, addig a férfi kortársaik kifejezetten a huszonéves nők érdeklődését hiányolják. A finnek tanulmánya magyarázatot ad a nők panaszára, hiszen az evolúciós csomag terhét cipelő férfi kortársaik az említett okokból kifolyólag nem a negyvenes, hanem a húszas éveikben járó nők figyelmét keresik. De akkor miért panaszkodnak a negyvenes és ennél idősebb férfiak?
Leginkább azért, mert nincs egy tűzpiros Ferrarijuk. Megmagyarázzuk. Hogy mire jó az a tűzpiros Ferrari, amelyre a férfiak a közhely szerint egy bizonyos kor után olthatatlan vágyat kezdenek el érezni, és a tehetősebbek akár a bankszámlájuk jelentős megcsapolásának az árán ki is elégítik ezt a halaszthatatlannak tűnő szükségletet? Ha tudományos alapokra helyezzük a kérdést, akkor kiderül, hogy nagyon is megéri: egy sportautós középkorú férfi ugyanis sokkal nagyobb eséllyel hódíthat meg egy fiatal nőt, mint egy sportautós fiatal férfi (az utóbbinak tehát nem is nagyon éri meg ilyen dolgokra elvernie a pénzét). A fiatal nőket ugyanis - és itt megint csak evolúciós szempontokat veszünk alapul - az idősebb ÉS tehetősebb férfiak érdeklik, vagyis egy idősebb, de csóró férfi nem nagyon rúg labdába nálunk.
A tudósok munkájából kiderült, hogy nem feltétlenül a Ferrari által megtestesített anyagi biztonság jelenti a legfőbb vonzerőt, hanem az, hogy ezek a Ferrarival rendelkező férfiak még élnek. Igen, az ő aranyéveik a fiatal nőknek azt az evolúciós szempontból fontos üzenetet küldik, hogy a génjeik erősek, ők maguk pedig ellenállóak. Ezt a vonzalmat tehát abból a korból eredeztethetjük, amikor az emberek örültek, ha kihúzták harminc-negyvenéves korukig, vagyis ha valaki megérte az ötvenet, esetleg a hatvanat, az azt jelentette, hogy genetikailag nagyon erős csomagot kapott az élethez, és ez reprodukciós szempontból szerfölött vonzó tulajdonságnak számít. Annyira, hogy még ma is hat a választásainkra.
A nőket ezekben az esetekben az csábítja el, hogy egy férfi a genetikai és a vagyoni előnyeiket egyszerre tudják felmutatni. Egy fiatal férfi is nyújthat ugyan anyagi biztonságot, de az ő esetében a nő nem tudhatja, hogy ez meddig tart, semmi garanciát nem kap ugyanis arra, hogy a fiatal partnere sokáig fog élni.
Evolúciós összefüggésben tehát a nők azt tartják vonzónak az idősebb férfiakban, hogy képesek jelentős forrásokkal beszállni egy kapcsolatba, és ezzel segíteni az utódok felnevelésében. De tudat alatt a férfiakat is az utódok motiválják, amikor egy huszonéves nő után fordulnak meg, mert ezek a nők a termékenységük teljében vannak.
És végül még egy adalék a sportautóhoz kapcsolódó sztereotípiákhoz. Ha azt gondolták, hogy a férfiak kapuzárási pánikból fektetnek be komoly összegeket ezekbe a kiegészítőkbe, akkor a tudomány mai állása szerint tévednek: nem a saját középkorúságuk miatt esnek ugyanis kétségbe, hanem a feleségük reprodukciós pályafutásának a közeledő vége miatt. Ezért érzik szükségét, hogy ismét fiatalabb nőket kezdjenek el meghódítani. Az életközépi válság például elkerüli azt az ötvenéves férfit, aki egy 25 éves nőt vesz feleségül, de egy 25 éves férfinak már szembe kell néznie vele, ha egy 50 éves nőt vesz el.
Vagyis nem a férfi középkora a döntő, hanem a nőé, a sportautóval pedig nem a saját fiatalságukat próbálják visszaszerezni, hanem a menopauza küszöbén álló feleségüket próbálják lecserélni egy még termékeny fiatal nőre.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-07-25 21:43:46, kedd
|
| |
| |
Miért nem értjük meg egymást? X, Y és Z generációk egymás közt
Írta:
Göcző Nóra
Megdöbbentő és valljuk be, szórakoztató megfigyelni, hogy egy nagyobb családi összejövetelen mennyire másként viselkednek a jelenlévők, ha különböző generációkhoz tartoznak. A korábban 25 évre becsült generációváltás mára 15 évre csökkent, magyarázva ezzel az eltérő kommunikációs szokásokat, a változó párkapcsolati elvárásokat és az életről való felfogásbeli különbségeket.
Az nem újdonság, hogy a fiatalok nehezen fogadják el az idősebbek normáit, emiatt lázadónak, sokszor tiszteletlennek vélik őket az idősebbek. Ahogyan nem változott az sem, hogy a feltörekvő nemzedék számára kinyíló világ sokkal gazdagabbnak, sokrétűbbnek, színesebbnek tűnik, mint az előző generációké volt. A konfliktust általában az okozza, hogy a híd, amely összeköti a különböző évtizedekben születetteket, sokszor túl vékony, ingatag. A felek csak nézegetik egymást a túlpartról, nem tudják, hogyan létesítsenek egymással kapcsolatot. Ez még a jobbik eset, mert legalább van szemkontaktus. Ám az okostelefon vagy a tablet kijelzőjébe bújt fiatalokkal még ez a próbálkozás is komoly elszántságot igényel.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-07-25 21:30:07, kedd
|
| |
| |
Karinthy Frigyes szobra , Siófok
Oka van annak, hogy az emberek miért mondják, hogy ne reméljünk túl sokat. Senki sem akarja látni hogy valaki, akivel törődik, csalódott legyen. Ösztönösen úgy teszünk, hogy megvédjük a sajátunkat a sérüléstől és minden tőlünk telhetőt megtegyünk azokért, akiket szeretünk. Elsősorban azért vannak elvárásaink, hogy a legjobbat célozzuk meg, mert ha szeretsz valakit, nincs olyan, amit el ne érhetnél. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2017. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
252 db bejegyzés |
| e év: |
2711 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1024
- e Hét: 4060
- e Hónap: 13243
- e Év: 65951
|
|
|
Offline
