Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Pethes Mária: Mint szentélyeket . . .
  2017-07-03 08:25:18, hétfő
 
  Pethes Mária:

Mint szentélyeket . . .


Mint szentélyeket keresem fel
reggelenként itthon felejtett nyomaid
Borotválkozás utáni illatodba bújok
Álmatlanul forgolódott éjszakáktól
gyűrött arcom
testedtől még langyos párnán
simítgatom
Lustán kiürítgetem a hamutartóban
gondosan elnyomott ajkad nyomát
tanúként őrző csikkeket
Kiszopogatom poharadból
a szád ízétől megédesült kávémaradékot
és leülök dolgozni
Kezem a munkán jár
de gondolatban újra és újra
felkeresem a szentélyeket
az itthon felejtett sok apró nyomod

1993. március 10.
 
 
0 komment , kategória:  Pethes Mária  
Nagy Lajos: Mikor az elmém . . .
  2017-07-03 08:23:39, hétfő
 
  Nagy Lajos:

Mikor az elmém . . .


Mikor az elmém a múltra gondol,
Szivem viharzik a fájdalomtól
Feltámad bennem a mult keserve -
Oh lányka, ekkor te jutsz eszembe.

Te jutsz eszembe, te csalfa, álnok,
Meg ama csábos, varázsos álmok,
Miket terólad szőtt, font a lelkem,
S melyeknek őrült bolondja lettem . . .

Oh lányka, lányka, ne halld a vádat,
Mely ajkaimon panaszként támad;
Örült elmének badar beszéde -
Ne hallgass rája, ne gondolj véle !

Ne higyj szavamnak ! . . . Csak úgy hazudta,
Hogy visszagondol elmém a múltra.
Hazugság minden ! . . . az üdv, az élet;
Chimaera tán még az is, hogy élek !

kolozsvári_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Lajos  
Ágai Ágnes: Kép keretben
  2017-07-03 08:22:03, hétfő
 
  Ágai Ágnes:

Kép keretben

Egy arc. A sötét tónusból kiviláglik.


Két szem. Nézi a festőt,
aki festi a festőt. Önmagát.
Szomorú arc. Gyűrött vonások.
Kék, fehér, néhol piros vonalkák.
Az ecset festékbe mártott szálai,
vászonra kenődött csíksorok.
A háttér dúlt szobabelső.
Félig nyílt ablak. Ferde fénysugár.
Távoli alakzat, nyújtózó macska
vagy ledobott kabát
A festő szeme szigorú, talányos.
Tekintete átszúrja a képet,
szemedbe fúródik, ott megül,
és visszanéz a festőre, aki fest.
Festi a festőt. Önmagát.
 
 
0 komment , kategória:  Ágai Ágnes  
Boér Miklós: Csillaghullás.
  2017-07-03 08:20:49, hétfő
 
  Boér Miklós:

Csillaghullás.


Megrendül a szívem, lelkem,
Mikor csillaghullást látok . . .
- Mért oltja el, ki fölgyújtá,
Azt az égő, szép világot!

- Meddig űzi a nagy űrben
Sugártalan, éjsötétben ?
Fölgyulad-e még valaha,
Vagy megfagy a semmiségben ?

A mi bú van a világon,
Valamennyit együtt érzem,
A mikor két szép szemednek
Égő tüzét, lángját nézem . . .

Ki annyi fényt gyűjtött össze,
Hogy két szemből földre ontsa:
Lesz-e abban annyi erő,
Hogy egyszer azt mind kioltsa? . . .

A ha kioltja: hova oszlik
Az a fény, tűz, meleg, élet?
Föllobban-e valaha még :
Szerelemnek, üdvösségnek ? . . .

kolozsvári_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Boér Miklós  
Karafiáth Orsolya: Try to sing a sad song
  2017-07-03 08:19:35, hétfő
 
  Karafiáth Orsolya:

Try to sing a sad song

Próbáljon énekelni egy szomorú dal

Megfér az összes többi közt -
a rossznak sincs külön helye.
Eloszlik bennem gondtalan.
Értem. De mit kezdek vele.

Lassan telve minden kosár.
Lesz ám öröm a mandulából,
az almából, a friss dióból.
Sok kedves íz, mely elvarázsol.

Csak az tudja, kit nem szeretnek,
mit őriz még az ősz nekünk.
Hisz én tudom. Nem egy nagy ügy.
A kertben pompa, elmerült.

Az áram és a víz lezárva -
a nyár itt nem hagyott nyomot.
Kabátomon egy régi folt.
De hisz én még boldog vagyok.
 
 
0 komment , kategória:  Karafiáth Orsolya  
Szász Béla: A nap ítélete.
  2017-07-03 08:17:58, hétfő
 
  Szász Béla:

A nap ítélete.


Fönn ég a nap, éltet fakasztó Élet,
Súgár-özönben árad körbe fénye,
Se' hő, se fagy, ha kikelet vagy tél jön,
Nem gyúl hajnalra, nem pihen le éjre.

Ő mindig egy, csak mi e kis göröngyön,
Kik hangya-bolyként, nyüzsgünk lesre járva,
Hisszük fáklyája immár végsőt lobbant,
Mert egy vakond-turásnak föd be árnya.

És mert szemünknek szűkös látkörében
Mindegyre forgunk, mint a szél-vitorla,
A felhőkön át nem látva súgárit :
Magunk' hitetjük, mintha, nap se' volna.

De van! s ő, mint egy véghetetlen szellem
Belát időtlen időkön által,
S múltak, jövők kezdő és véghatárát
Átfogja egyetlen, pillantatával.

Övé a tér, egy-egy sugár-nyalába
Int millió világból mindenkinek
S biró székén megingatatlan ülve
Ítél, mig ők ki mérhetetlen pályán keringnek.

Oh jaj! mit mondhat, látva vergődését
E porban mászó törpe féreg-hadnak ? !
Ki küzd s kit űz a lég, viz, föld, kor, fű, fa,
Kit támad állat s önnön vére zaklat.

Mit mondhat! látva éj-nap küzködésünk:
Barázdát túrva, föld mélyét fölásva,
Erdőn bujkálva, tengert áthajózva:
Csak, hogy élhessük egy napról a másra.

Mit mondhat ő! egyszerre áttekintve:
Az eszkimót, ki halzsirt lakomázik,
A szerecsent, ki fétisének áldoz
És a fehért, ki öntelten pompázik!

Pompázik, égig érő palotákban,
Molyok tégláit vér s köny fogja össze,
Lelkét, kezét lekötve millióknak,
Hogy egynek vállát bíborral födözze.

S pompázik szellemének erejével
A természet ezer titkát kitárva,
S igába hajt tüzet, vizet, villámot,
Kész fegyverrel gyilkos testvér-csatákra!

Oh nap! te látod bősz olálkodásink
Egymásnak, mint vetjük a cselt, a hálót ;
Kendőzve, mint fedezzük arczunk mocskát,
Hazudva, mig csak sírunk föltalálók.

S rakva mindegyik önbálványa szobrát,
Melyhez az Ur házát is széjjel szedné -
Haszontalan műnek porladjon-e kő? !
Hiszem magunk tettük már istenekké .

S a nap középen fényes trónon ülve
Körötte sort jár milliónyi szolga,
Végig tekint pályájuk szövedékén,
S világ Ítéletet mond igyen szólva:

Ti csak járjátok a kört, mit kiszabtam,
Mig jön század nyomán a másik század
S te féreg-ember, önző hitetetéssel,
Csak tartsd magad a nagy világ urának ;

Törvénytevő bilincsemen kerengtek,
Hogy éljetek : emésztő lángban égek,
De majd kihamvad üszköm, széjjelomlom
S kővé dermedve, Világ örökre véged ! . . .

1878. deczember 15.

kolozsvári_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Szász Béla  
Hangay Sándor: Babona.
  2017-07-03 08:16:16, hétfő
 
  Hangay Sándor:

Babona.


A lombok bomlott széthulló árnyékban
Futkosnak már a nyári éj egén
S az országút két szélén táncra perdül
Karcsú, fehér sok jegenyelegény,

Bokázva járják. Holdkisasszony nézi,
Hogy sápad len az udvarlók sora.
Tapsolnak csengő csillagok kacagva
És zúg a szél, mint templomorgona.

A sík kinyúlik. Csillogó kendőjét
Magára húzza, teste átvakít.
Álmos mosollyal tárja majd az ifjú
Hajnal elé ki asszonybájait.

És hirtelen, hol messze a sötétben
A Rákos fut a pusztaságon át :
Kibukva - mintha dárdaerdő nőne -
Hajt a szikes föld tenger póznafát.

S az éji szellő szárnyán mind elindul.
Zörgő zaj támad lábuk merre lép.
A sírkerthez érve megtorpadnak,
S kipattantja a sok fa levelét.

Trillázva tépi kóbor szél a lombjuk,
Gyümölcsbe pattan rajtuk a virág,
S mire a Göncöl rúdja félrebillen, -
Embercsontvázat ringat minden ág.

Tovább indulunk. Átjárják a pusztát.
Áttáncolnak sok csendes hegytetőn . . .
Rémesen villog zörgő csontgyümölcsük,
Holdfény csókolja arcuk reszketőn.

A lombok bomlott, széthulló árnyéka
Elhalványul a nyári éj egén,
S az országút két szélén holtraváltan
Megdermedt a sok jegenyelegény.

uj_egyetem_1910.
 
 
0 komment , kategória:  Hangay Sándor  
Radnóti Miklós: Kortárs útlevelére.
  2017-07-03 08:13:20, hétfő
 
  Radnóti Miklós:

Kortárs útlevelére.


Surranva kell most élned itt, sötét
vadmacskaként, ki néma hittel ugrik
és karmol is szörnyen, tíz feszes körömmel;
ki hogyha alszik, félig alszik és
szembehasal a vésszel akkor is
s villanva eltűnik, ha fái a küzdelem.

Vagy sárként kell ma]d tapadnod orvul,
lábat, ha rádlép, nyalogatni puhán
s mutatnod a hátad, hogy nyomát viseled
és hogy mily becses néked ez emlék!
medália hátadon s az asszonyod
ott a piacon, délidőn róla dicsekszik.


Ha ezt követed, élhetsz valahogy;
bólinthatsz meleg ételek fölött
és az esti csöndben leköpheted, magad!


Vagy föllázadsz, mindezt ha nem tudod
és híredet most itt nem hirdetheti
semmise akkor és legelső fürdőd, az
hiába volt! Mert mocskol e kor. De
híred jövő fiatal korokon
vonul át égi fényeknél fényesebben!

Gondold el! hogyha lázadsz, jövendő
fiatal koroknak embere hirdet
s pattogó hittel számot ad életedről;
számot ad és fiának adja át
emlékedet, hogy példakép, erős fa
legyen, melyre rákúszhat a gyönge növendék!

(Szeged)

széphalom_1936.
 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
Bősze Éva: Mikor a felhők . . .
  2017-07-03 08:12:07, hétfő
 
  Bősze Éva:

Mikor a felhők . . .


Mikor a felhők épp kergetőznek,
feltépett sebekből hó szitál,
magányom csendes perceiben
az idő merengve áll.
Emlékek zaklatnak, fel-felsikoltva,
ifjúi telek mesélni kezdenek,
hóember-kezek integetnek,
csikorgó fagy falán.
Birkózom kályhám langy melegével,
tűz szikrafénye villogva száll,
s a gondolat egymást űzve,
szobámban körbe- körbejár...
Megszépülnek a távlatok,
csak a végtelen fehér, havas mezők
- mit ifjúságom elhagyott -,
suttognak most, ha álmodom.
Mert álmodom, hogy hófödte tájon
siklik alattam a világ,
s a gyermekkacagás hangosabb
a felnőttek vágyainál...
Duzzadt hófelhők úsznak az égen,
messze tűnt tőlem a magány,
várom, hogy meghasadjanak,
s tisztuljon általuk a világ...
 
 
0 komment , kategória:  Bősze Éva  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 232 db bejegyzés
e év: 1898 db bejegyzés
Összes: 28330 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2110
  • e Hét: 9256
  • e Hónap: 147988
  • e Év: 1000531
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.