Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Kosztolányi Dezső: Lamentoso.
  2017-07-04 05:27:46, kedd
 
  Kosztolányi Dezső:

Lamentoso.


Od'adtam néked mind a könnyem
(És most fakó-vak a szemem .)
Mint két kiszáradott, üres kút
Tátong az éjbe könnytelen.

Od'adtam néked ölelésem
(És most lehervadt a karom)
Az én tüzemnél melegedsz te
S magam rongyokkal takarom.

Od'adtam néked mind a csókom
(S most csóktalan, fehér a szám)
Emlékeim halotti fátylát
Harapom őrült éjszakán.

Od'adtam néked mind a lelkem
(Van-e, van-e ily elhagyott ?)
Most itt ülök a lábaidnál
S már úgy érzem, nem is vagyok.

Vasárnapi Ujság 1909. junius 6.
 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső  
Lesznai Anna: Tükör előtt
  2017-07-04 05:25:40, kedd
 
  Lesznai Anna:

Tükör előtt


Mind jó volna: az üres órák
A csend, magány és unalom,
Csak szemem tája ne ráncosodnék
Sosem fonnyadna két hűs karom.

Mindent tűrnék, csóktalan éltem,
Öleléstelen nyoszolyám,
Csak ne hullatná sűrű fátylát
A közelgő őszidő le rám.

Vállalok ezer hideg éltet
Ha néha, titkon, tükör előtt,
Láthatok testet, sima fehéret
Mely vágyba boríthat szeretőt.

Szeretőt - jöttét én nem kérem.
Silány és szegény mindahány,
Csak várni, várni örök díszben
Kincsekkel rakott éjszakán.

A Jövendő 1910.
 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna  
Jánosházy György: Árnyak előtt
  2017-07-04 05:24:07, kedd
 
  Jánosházy György:

Árnyak előtt


Az éjben lankadatlan
sötét tagokkal járnak
nagy, fekete csapatban
bús, csendesléptű árnyak
az éjben lankadatlan.

Alvó sikátorokban
vonulnak hosszú sorban:
a léptük halkan dobban,
hogy kószálnak a porban
alvó sikátorokban.

Visznek nehéz keresztet.
Amerre elhaladnak,
a lámpafény megreszket
s zörögni kezd az ablak.
Visznek nehéz keresztet.

Hogy imbolyogva mennek
kígyózó, halk menetben,
a szív rémülten csenget,
az álmodó felretten,
hogy imbolyogva mennek.

Rejtelmes, furcsa varjuk.
A föld felnyög sóhajtón.
Olykor kinyúl a karjuk
és jaj sikolt egy ajkon.
Rejtelmes, furcsa varjuk.

Baljós, gigászi holtak.
Kék vércseppek fakadnak
szarván a nyári holdnak,
Új árnyakat avatnak:
baljós, gigászi holtak.

Nagy, fekete csapatban
sötét karokkal várnak
az éjben lankadatlan
bús, csendesléptű árnyak
nagy, fekete csapatban.

Arcuk nem látta ember.
Meghaltak őszi esten.
Hét ördög ül vad szemmel
a rettentő kereszten.
Arcuk nem látta ember.

Nem ment meg tőlük senki.
Ijedt, szegény szívemnek
vérét akarják venni.
Jaj, sohasem pihennek.
Nem ment meg tőlük senki.

Nyomomban járnak lomhán
mélyén álmos tereknek.
A hökkent ég korongján
a csillagok remegnek.
Nyomomban járnak lomhán.

Hiába futok gyáván
a házakhoz lapulva
a szűk uccák homályán,
reámtalálnak újra,
hiába futok gyáván.

Rejtelmes, furcsa varjuk.
Egy éjjel majd elérve,
kinyúl felém a karjuk -
s akkor mindennek vége.
Meglátom majd az arcuk.

Erdélyi Helikon 1943.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György  
Sz. Szigethy Vilmos: A liliomos asszony.
  2017-07-04 05:18:05, kedd
 
  Sz. Szigethy Vilmos:

A liliomos asszony.


Liliomot kötött csokorba
Egy asszony kinn a piacon,
Öreg, virágos kofaasszony,
Valamikor az ő arcán is
Virult az üde liliom.
A háta mögött állt a lánya,
Taposott sarku utcalány,
Az átvirrasztott éjszakának
Borgőze ott volt még szemében
S megült a szétzilált haján.
Köröttük zakatolt az élet
És hömpölygött a néptömeg
S az öreg asszony feldühödve
Káromkodott, már szinte sok volt,
És idézte a szenteket.
"Te sátán-fajzat, átkos legyen
Az óra, melyben szültelek,
Ha van isten a menyországban,
A szégyenért, amit rám hoztál,
Az életedet verje meg !
De nincsen isten, hogy is volna !
Nem lennél ily cudar, bitang ! . . ."
. . . Akkor elhallgat. Máriának
Tiszteletére a toronyban
Éppen most csendül a harang.
Két fonnyadt kéz im hirtelen,
Egymást keresve összeér,
Reszkető liliom közöttük
Tiszta, mint szűznek tiszta álma.
Harmatos, illatos, fehér.
Egy őszhaju fej meghajol és
Bólongatva reá borul
Egy ráncos ajk olyan, miként a
Gyermeki ajk, amely dadogva
Imádkozni mostan tanul.
Száll a harangszó imbolyogva
S egy reszkető ajk megremeg:
>>. . . Bocsásd meg a mi vétkeinket.
Valamiképpen megbocsájtunk,
Hogyha ellenünk vétenek.<<

A Jövendő 1910.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Babits Mihály: Arany kisértetek.
  2017-07-04 05:15:34, kedd
 
  Babits Mihály:

Arany kisértetek.


Be szép virágok a jégvirágok
be gyönyörű fény a lámpa fény:
dicsérd te a tavaszi bús világot
a telet, a víg telet áldom én.
Tudod, tavaszszal járnak a vágyak
látatlan, tőrös, törpe manók,
dongó darazsak (lelked füle bágyad)
fulánkosak, csak ölve halók.

Minden tavasz tele szellemekkel
arany kisértet a napsugár
Phoebus nyila, égi fényidegekkel
s a légben látlan száz nyila száll:
minden rossz ettől jő a világra,
bűn búja, betegség, gyötrelem
ettől a hervadás a virágra és az életre a szerelem.

Láttam a delfineket cikázni,
láttam az édes Adriát,
villámokat éjjel szerte cikázni,
havas, romokat, rónát, mumiát
s szép és szomorú : ma mind barátom,
szép és szomorú : szivembe száll.
Csak egy félelmem a nagy világon,
egy ellenségem : a napsugár.

A Jövendő 1910.
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
László Noémi: Visszhangos dal
  2017-07-04 05:13:03, kedd
 
  László Noémi:

Visszhangos dal


Sokat mutat borban a gyöngy,
ha akar.
Fényes, mint az első őszi
ravatal.
Bőbeszédű, mint a gyermek,
ha ígér.
Törleszkedik, mint állat, ha
enni kér.

Színe minden pillanattal
változik.
Áldást oszt, majd elringat az
átokig.
Áttetsző, majd tört fehérrel
hiteget.
Pipacsot tép, vérrel festi
az eget.

Jó ivónak üdvössége
jó bora.
Többet ér, mint tucat derék
cimbora.
Többet ér, mint tucat omlós
szerelem.
Ezer ujjal zongorázik
a szíven.

Ezer hanggal andalítja
a fület.
Fennköltebb, mint aranyművű
feszület.
Finomabb a pókfonálú
kelménél,
amit könnyű sóhajtással
eltépnél.

Íze, mint a testet öltött
napsugár.
Bódult éjméz, ereidben
csordogál.
Haragoszöld, fanyar hullám
torkodon,
legrejtettebb éneden is
átoson.

Sokat mutat borban a gyöngy,
csupa jót.
Ezer karral öleli az
álmodót.
Ezer karddal hasogatja
az időt.
Visszhangossá bűvöli a
levegőt.
 
 
0 komment , kategória:  László Noémi  
Balla Ignácz: Az éjszaka
  2017-07-04 05:10:27, kedd
 
  Balla Ignácz:

Az éjszaka


Kinyílt zaj nélkül szobám ajtaja
És nesztelen besuhant kis szobámba
És mellém ült az éjszaka.
Sötét szeme az álmok temetője
És ajka szent vágyak ravatala.

Serczegve lobbant ki a lámpaláng.
Kioltá tán ruhája lebbenése.
Nagy szűzi csend borult le ránk.
S könnyű sötét fátylát most rámborítva
E nagy csendben mi egybeolvadánk.

Kint a perczek futása elakadt.
Nem élt más semmi, csak a bánat
S a fájdalom, a mely szentté avat
Sírás se hangzott és sikoly se tört fel
S mégis könnyet szült minden pillanat.

A könnyek - Ó ti véres ezredek,
Fehérre kifakult ti szent vércsöppek,
Kik szívből a szembe özönletek
S e hosszú útban és a szem tüzétől
Kifakult büszke bibor szinetek !

. . . S a könnyek folynak, egyre hullanak,
Némán két fénylő óriási szemből.
És egyre terjed, zúg a könnypatak.
Mintha a világ minden szenvedése
E két órjás szemben lobogna csak !

A könny csak hull, csak terjed egyre még
S már mintha várost, országot elfödve
Egész világ felett özönlenek,
- E nagy könnyóczeán alatt dermedten
Holt világot rejt a tengerfenék.

Elönté árját bűnös föld felett
A szenvedések órjás vízözönje,
A mely vérből és könnyből született.
És nem maradt Noé bárkáján senki,
Csak én, az éjszaka s a képzelet . . .

S míg a megváltás galambját lesem,
Magányomban, kigyulladt forró szemmel,
- Az éjszaka rámhajol csendesen,
Álomujjakkal arczom simogatja
S álomcsókkal lecsókolja szemem . . .

Vasárnapi Ujság 1909. junius 6.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Ignác 1885-1976  
Koosán Ildikó: Uram! Fogadj el engem!
  2017-07-04 05:06:53, kedd
 
  Koosán Ildikó:

Uram! Fogadj el engem!

zsoltár

Te, akit hisznek, vagy hinni akarnak
az elhagyottak, a gyámoltalanok,
akik, ha élnek, akik, ha halnak
keresnek Téged, vezércsillagot
az ég kárpitján, magányuk fölött;
Te, aki engeded, aki még hagyod
a reményt kis motyóink között
léted ábrándjával továbbcipelni,
Uram! Fogadj el engem, ha vagy!

Szerettem volna ember lenni,
nem védtelenség, szirti fagy,
nem kétely, nem meghasonlás,
csupán emberöltőnyi pillanat,
élő agyagteremtmény, a képmás,
akibe lelket leheltél, aki szilárd,
aki a létezés kódolt láncolatán
viszi a gének lámpását tovább;
Uram! Fogadj el engem, ha vagy!

Pusztaság voltam, kezdeted,
magam köré Téged takartalak;
hitből naponta megteremtelek,
mutasd, ó, mutasd meg magad!
Alakíts naponta, légy Te a véső,
mozgatóerőm, büszkeségem,
mert jobbnak lenni, sose késő;
ó, felejtsd bűneim, tévedésem!
Uram! Fogadj el engem, ha vagy!

Valóságképzet! Nem festett egek,
nem díszek, szobrok, szolgálók
hoznak elém, ha látni vágylak;
oltárod mindvégig magam leszek,
áldozok neked, Életnek, Halálnak;
Engedd hallani itt belül szavad!
Bárányod vagyok, tévelygő fiad,
emberöltőnyi léte egy villanásnak;
Uram! Fogadj el engem, ha vagy!
 
 
0 komment , kategória:  Koosán Ildikó  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 307 db bejegyzés
e év: 2484 db bejegyzés
Összes: 28913 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6607
  • e Hét: 6607
  • e Hónap: 121852
  • e Év: 1346057
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.