Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Létay Lajos: Elégia
  2017-07-05 08:07:23, szerda
 
  Létay Lajos:

Elégia


Fáj, hogy válnom kell tőletek,
kedveseim, kiket szerettem,
ösvények, dombok, erdőmély,
hova szívem hűsülni rebben,
gyerekkorom tisztásai,
hol úgy lépkedett fürge lábam,
oly gondtalan, hogy a virág
összeölelkezett nyomában.

Itt, a Mogyorós tetején
csend van, a bokrok alján gomba;
ha lehajolok, rezgőfű
s szöcske ugrik a homlokomra.
Rendre szépen lehajolok
mindenkihez, kezemet fogják
az emlékek, az emberek,
s menekvésem összebogozzák.

Szólok hozzájuk csendesen,
megértik s a szívemhez állnak;
oly ünnepi hangulat ez,
mint egy derűs őszi vasárnap. -
Itt állasz, kertünk, fáidon
zümmög a ribizlibokor,
piros szájjal nevet a málna,
a diófán bújócska-hely
(levelei sercegve égnek),
bicsok, füstölgő kispipák,
csiklandozó fiatal mérgek.
Aztán az udvar és a ház -
megtépem a boruló kazlat -
barlangok, pelyhes félhomály,
első ölelésem te adtad.

S te, cérnavékony kis patak,
hogy a térképen nem is látszol,
időnként felfújtad magad,
futott a rémült csordapásztor,
ríttak a kicsi malacok,
hazahajtottuk a libákat,
aztán jöttél... nagy köveket
görgettél és kidöntött fákat.
Jött veled az erdő, a rét,
mit nehéz munkánk összegyűjtött,
úgy harsogtak hullámaid,
mint győzelmes tavaszi kürtök. -

Nagy esemény volt, istenem,
nagyobb, mint most egy háború:
partjaidra kigyűlt esős
szendergéséből a falu.
Halásztunk; horgunk mérgesen
cibálta a hullámokat,
míg hirtelen elült vized,
s csak bűzös iszapod maradt.

S ott maradtunk mi is. Akár
pocsolyákban a halak.
Hetekig semmi-semmi hír:
délben vártuk a juhokat,
este a tehéncsorda jött,
aztán bezártuk a kaput.
A szél lágyan ringatta a
meleg vacsoracsillagot. -

Ó, szép idő, tündér idő,
miért kell mindig összevetnem
veled a gyérlombú jelent,
ahova mégis úgy siettem;
s ahonnan máris elmegyek,
mert vonják sorsomat a percek,
holnap tán oly öreg leszek,
hogy minden szépet elfelejtek;
homlokomról lefordul és
a földre csurran illó fényem -
röpítsetek, emlékeim,
át időn és végtelenségen!

1942.
 
 
0 komment , kategória:  Létay Lajos  
Koosán Ildikó: Mélylélektan
  2017-07-05 08:04:03, szerda
 
  Koosán Ildikó:

Mélylélektan


mert az ábránd kalickába zárt paradicsommadár
az éjek résein beszökő holdfény villanása,
délszaki kertek, tiltott világok égövét járja
az eszmélés fél éber percein, ahol nincs határ,

füzérré fűzött szavak, amit kiraksz ott a fényre
s nevelgeted napi szörnyeid féken tartására
hívnak a lét esélyből emelt álomvilágába
sarutlan léptekből fakadó sebekért cserébe

hol csillagporos tejútján az időképzeteknek
mélység, magasság szellemcsatáit megvívni készen
a pillanat aranyrögeit gyűjtheted merészen,
drágakőhordalékát a rád zúduló egeknek.

2017. június 23.
 
 
0 komment , kategória:  Koosán Ildikó  
Nihil: Finale.
  2017-07-05 08:02:31, szerda
 
  Nihil:

Finale.


Ajkamon csókod, szíved verését érzem
pihegő kebled két halma rnegett . . .
S aggódó kétely kínkarma, lángja
mégis reám csap, űzi, zilálja
testemben az izzó ideget, eret . . .

Kutató szemmel lelkedbe törnék;
súgod enyém vagy, csókolsz . , de látom:
ajkadon bűnös remegések élnek
és a míg két karod átfeszűl rajfam,
lelked odadobtad titkos gondolatban,
támadó, mámoros, idegen kéjnek.

Mintha csak tested, a fehér, a hamvas
szoborszilhűje vón csak enyém
s a lelked, a szíved álmodó láza
reszketve gyönyörben, szerelmet szikrázva
támadó, idegen új Istent imádna.

Csókos szép szerelmünk mintha szállna, fogyna,
hamvában hamvad el a régi tűz . . .
Parazsas erőben ég a véred láza,
lángokra vágyol újult lobogásra . . .
Újult nagy szerelmek vihara űz!

Érzem: ámítsz míg csókoló ajkad
ajkamra vonva kéjt mutatsz nekem,
bódult agyadban izzó álmok forrnak,
s az egybeforró hosszú-hosszú csóknak,
kéjét ha érzed is; de nem - velem!

Az én nyaram úgy-e letűnt előtted?
Fakó, nagy búsulásom miért is értenéd?
Tiéd a ma, az ifjúság, az élet,
kopott, vén szürke, mit keresnék véled . . .
Mikor a Mámor, az Élet int feléd?

A Jövendő 1911.
 
 
0 komment , kategória:  Egykék...  
Kis-Mezei Katalin: Végül
  2017-07-05 07:58:46, szerda
 
  Kis-Mezei Katalin:

Végül


Őrzőim régen messze járnak
hátam mögött csak dühös szél csahol
bámulnak rám éhes, kóbor árnyak
ajtófélnek dőlt a halál valahol.

Rideg, vén folyó lett már a föld
elvásik bőröm, mint avíttas ruhák
vadgalamb fészkében kánya költ
lerágott csontom kiköpik a kutyák.
 
 
0 komment , kategória:  Kis-Mezei Katalin  
Ágai Ágnes: Élni vagy nem élni?
  2017-07-05 07:57:19, szerda
 
  Ágai Ágnes:

Élni vagy nem élni?


Világrajövetelem előtt informálódtam.
Mi várható itt, érdemes-e megszületni?
Azt mondták, nagyon jó sztori lesz,
de ha csalódnék, néhány évtizedet
akkor is kibírok. Többről meg nincs szó.
Vigyázni kell az ígérgetős emberekkel,
fontoskodók és hazudósak.
Vigyázni kell a szűkszavúakkal,
nem lehet tudni, mit és miért hallgatnak el.
Tanácsos az óvatosság a nagyétkűekkel,
mohók, törtetők, mindenre kaphatóak.
De vigyázni kell a kákabélűekkel is,
soványak, irigyek, mosolyogni se tudnak,
nemhogy még nevetni!
Vagyis az ember, mint olyan, veszélyes,
kiismerhetetlen ragadozó,
pusztításra szakosodott fajta.
No nem mindegyik, tette hozzá informátorom,
csodálatos példányok is akadnak,
és élni élvezetes tevékenység,
sok kalandban lesz részem,
kár volna kihagyni! Élni úgy istenigazából
csak egyszer lehet, de annyi elég is belőle.
Jól kell gazdálkodni az idővel.
A gyerekkort nem kell elnyújtani,
viszont az öregkort jó megkurtítani.
Közbe pedig élni kell száz decibellel,
felszippantani a tudást, kiélvezni a szerelmet.
Szépnek látni a világot,
ha ragyás arcát mutatja, akkor is.
Szeretni a másik boldogtalan halandót,
akit utamba hoz a sors vagy énmagam.
Az élet nagy kaland,
nincsen sem titka, sem tanulsága,
jó buli, ennyi az egész, mondta informátorom.
Gondoltam: egye fene, mi lehet?
Belevágtam!
 
 
0 komment , kategória:  Ágai Ágnes  
Babits Mihály: Éhszomj.
  2017-07-05 07:56:15, szerda
 
  Babits Mihály:

Éhszomj.


Mint anyja emlejétől elvált
gyermek az ős tej drága kincsét,
szomjazom én, a világtól elzárt,
az eleven világot ismét.

Mert szép a világ úgy találom
és e rút csupán a szépnek árnya ;
mert szép a világ, mint egy álom,
mint egy istennek hajnalálma.

Mint a lázárok szeme lakzin
ha zúg az élet körülöttem,
tágul a szemem héja kapzsin
s érzem, hogy nem régen születtem.

Csontom ős csont, de vérem új nedv,
az tanít sírni és nevetni
s kedv támad bennem, érzem új kedv
verseket irni, lányt szeretni.

Betellni mindenféle borral,
letépni minden szép virágot
és szájjal, szemmel, fűllel, orral
fölfalni az egész világot.

A Jövendő 1910.
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
Dienes Eszter: Szorgalmi
  2017-07-05 07:54:19, szerda
 
  Dienes Eszter:

Szorgalmi

Volt magyar tanáromnak, Kiss Endre ny. igazgatónak

Bevezetés

Mit tudom én, hogy vagyok-e?
Az, ami fáj, a lélek-e?
Meghalt-e minden mi elhagyott
vagy csak én vagyok tetszhalott?

Könnyem ha hull, pergetek gyöngyszemet -
én nem vagyok bátor, csak vértezett.

Tárgyalás

A híresztelések ellenére volt apám.
Mikor születtem, nem rohant madám.
Ettem málét, ciberét, néha még loptam is,
tündéri életem volt, mert sokszor adtam is.
Madárlátta kenyér, lábatörött nyúl...
gyerekkorom árnya fényként visszahull.
Ha volna otthonom, Anyám mesélne
végtelen dallamon.
Apám danászna,
fillérek cincognák bánatát,
sóra meg cukorra elkérném
kubikolt aranyát.

Utcák! Taposom múltam por-haját...
Hol ringón átlebegtem, láncravert hallgatás.

Befejezés

Visszanézni sem érdemes
darabka múltba,
emlékszépített tájra -
egyszervolt-országból jutsz
sohsemvolt-nyárba.
 
 
0 komment , kategória:  Dienes Eszter  
Czóbel Minka: Ultima ratio
  2017-07-05 07:53:08, szerda
 
  Czóbel Minka:

Ultima ratio


Hogy mért hervadnak a virágok? -
Ne kívánj többet, mint egy álmot,
Az álom élet édessége:
A boldogság, a csend, a béke.

Hogy mért magányos minden lélek? -
Szíved álmát ki érthetné meg!...
Mit láthatnál az izzó napban??
Örök, szent, a változhatatlan.

Szellőre megmozdul a lég is. -
Te élsz, s boldog vagy mégis, mégis,
Hisz' elkísér fanyar magányba
Lelked átlátszó, fehér álma.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Haraszthy Lajos: Az én szomorú rabságom
  2017-07-05 07:52:11, szerda
 
  Haraszthy Lajos:

Az én szomorú rabságom


Zimankós tél múltán kikelet van újra,
Minden nádi veréb csiripeli, fújja :
Hallom, egyre hallom, mégse láthatom.
Vajjon mibe lássam jöttét a tavasznak?
Mely egykor viruló színekbe' volt gazdag,
Ma, már egykép mindent szürkeségbe von,
Itt a városon.

Olyan ez a város, mint valami börtön,
A hol éjem, napom nagyszomorún töltöm
S akármerre nézek : kő és vasbilincs.
A hol híre-hamva sincs az üde zöldnek,
Sötét aszfaltkéreg vértezi a földet.
Min pázsitot vennél - jaj, tenyérnyi sincs -
Hol van az a kincs !

A börtön fölé a sűrű, vastag ponyvát
Füstölgő kémények buzgón szövik, fonják
S elvész az ég kékje s kialszik a nap.
Meddig a szem ellát, körös-körül körbe
Hiú, dőre módon a magasba törve,
Zsarnok őrül zordon házak állanak,
Mint börtönfalak.

Egy-egy utcza vége, mint a rácsos ablak ;
Roppant kőtömbökre sűrű rostélyt szabnak
A villámsodronyok zúgó ezrei.
S hasztalan, menekvés nincs e bús rabságbul
S a nehéz vasajtó tán ki sohse tárul.
Hej, pedig lelkemet a vágy égeti,
Hogy repülne ki.

Honnan elszakadtam, mint levél az ágtúl,
Az én szülőföldem, a kies Dunántúl,
Szerelmes szivemmel egészen enyém.
A hol a Balaton, Duna s Dráva habja
Ma is még az ősi dalokat zúgatja,
Zengő hegyek alján, lankás völgy ölén
Ott születtem én.

Hol a Mecsek alján kékek a virágok,
Arra Baranyába ; hol most ritkán járok
Néha álmaimban - nem mint hajdanán.
Repkénybe szőtt ódon vár alá, kis házba
Néhanap fáradtan visz a lelkem álma
S mint hajlós venyige, úgy hajol reám
Az édesanyám.

Hol csöndesen terül az erdős Ormányság
- Nyilt, őszinte népe bennem leli mását -
Elcsapong a lelkem, ha megejt a vágy.
Melynek édes, bús tűz villog a borába,
Fehér puha kenyért terem a hegy lába ;
Kemény a márványa, a szellője lágy
S lelkem odavágy.

Hol nem kőszénfüstös gyári lángok égnek,
Az én lelkem, mely föl büszkén csap az égnek,
Szabadon lobogó pásztorrakta tűz.
S valamelyik vérem ott a berkek mellett
A dús gyepet járva tán nyájat terelget,
Furulyáját adta a szomorú fűz
S lepkét dallal űz.

S itt a kővárosban vad gyári robotra
Az én szilaj lelkem mégis be van fogva
S nótát néki nem a pásztor sípja fú;
Éles gyári kürt búg reggelre, estére,
Ha mikor kezdődik s a robotnak vége.
Lelkemen ilyenkor kél szótlan ború,
Méla, szomorú.

Megérzi a jó bor pincze-börtönében,
Ha a gerezd érik künt a venyigében.
Lelkem is megérzi s szebb hazába von,
A hol már tavasz jár, a mező s rét zöldül,
Nyílnak a virágok s élet tör a földbül ;
Róna s bércz szálldosva már virányodon
. . . Én csak álmodom . . .

Vasárnapi Ujság 1909. junius 13.
 
 
0 komment , kategória:  Haraszthy Lajos  
Makay Ida: Morajuk elhalt zene
  2017-07-05 07:49:57, szerda
 
  Makay Ida:

Morajuk elhalt zene


Majd csönd lesz.
Tengermélyek csöndje.
A házat huzat járja
át.
Az űr fagyos
szele.
Elhagyod már a tükröket.
Nem látlak.
A szemem jéghártyás:
vakok
könyörgő,
égüres szeme.
Patakok
futnak
vizük nélkül.
Morajuk
elhalt.
Elfulladt zene.
 
 
0 komment , kategória:  Makay Ida  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 228 db bejegyzés
e év: 1894 db bejegyzés
Összes: 28327 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2110
  • e Hét: 9256
  • e Hónap: 147988
  • e Év: 1000531
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.