Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Hanacsek Béla: Valahol . . .
  2017-07-06 06:51:27, csütörtök
 
  Hanacsek Béla:

Valahol . . .

Valahol a Kapos-partján
Virágok közt jártam,
Piros rózsát, fehér szekfűt
Csokorban találtam.

Piros rózsa, fehér szekfű
Illatozott nékem,
Azt a bájos tündér kertet
Áldja meg az Isten.

uj_tavasz_1926.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Majthény György Harmonikaszó.
  2017-07-06 06:48:45, csütörtök
 
  Majthény György

Harmonikaszó.


Szelíd estéken,
Mikor fáradtan ültök, hullott emberek
S a csillagsugár fázlódva fölremeg,
Valami csüggedt, vén padon
Harmonikázni szeretnék nektek.

Vidám és kedves nótákat húznék én,
Hogy felviduljatok a pesti udvarok
mély gödreiben munkától lihegők,
Mikor a sovány estebéd
Izzadtsággyöngyöt ver homlokotokra
S tépetten álltok fel a ma után
S tépetten álltok a holnap előtt,
Amely örök éhséggel nyeli éltetek.

S amikor keserű szájjal, ferdülön, nehezen,
Pipára gyújtanátok:
Robottól görbült derekatok kihúzni
S az izmaitokba öröklött örök fáradtságot
kinyújtóztatni néhány percre csak -
Lám:
Egyszerre szelíd harmonikaszó szállana
valahonnan
S békésen terülne bús szívetekre le.

És szólnék szépen: szívem, szíveim . . .
És megmozdulnának erre a lányok,
Jómellű szeretők és sápadt árvavirágok
S a másnap messze volna, mint a temető,
A szívekben sok édes virág nőne,
A szépség, jóság ide költöznének,
Ó, kis madárkám . . . szállana az ének
S én küldeném a szépet, a jót egyre,
csak egyre,
A kezemmel, a harmonikával, a szívemmel
A szívekre.

Széphalom 1927.
 
 
0 komment , kategória:  Majthényi György  
Czóbel Minka: Isten.
  2017-07-06 06:47:04, csütörtök
 
  Czóbel Minka:

Isten.

I.

Édes Uram Isten, de magad maradtál!
Szíved nagyságából ezer kincset adtál
Az égnek, a földnek, a nagy mindenségnek
Tégedet szeretni erény-e, vagy vétek ?

Földi embernek még akadhatna társa,
Csak te légy elhagyva az örök magányba ?
Szánlak oly egyedül, szánlak olyan árván,
Felszállok én hozzád a fehérség szárnyán.

II.

Imádlak téged eszmények eszménye,
Ki alkotóan létre hoztad éltem,
Ki rettentő kegyelmesen megadtad
Az öntudatot, melyet sohse kértem.

Nem lázadok fel a meglévő ellen,
Nem mondom, hogy az élet kin és átok,
Van, a mi van, mert hogy lehetne másképp ?
Teremtél és én - Néked megbocsátok.

kolozsvari_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Jankovics Marcell: A vak énekes.
  2017-07-06 06:46:01, csütörtök
 
  Jankovics Marcell:

A vak énekes.


Borongás, bágyadt őszi délutánon,
Mikor az erdő megmozdulni fél,
Hogy ólmos mennybolt és rozsdás ugar közt
El ne szálljon a pár pirkadt levét,
Vak énekes állt udvarunk sarkába
Saruja rongyos, a köpenye folt,
S virágnyitásról, napos kikeletről
Nevető édes románcot dalolt.

- Mi lelt, te ember, - hol a napfény, bimbó ?
Hisz minden fonnyad, minden szürkeség . . .
- Uram, sebaj, én csak a tavaszt látom,
És nefelejcskék nékem a nagy ég.
Mert amikor én világtalan lettem,
Tavaszodott ép nyíló hárs alatt,
S a hogy utolján láttam a világot,
Nekem e tavasz örökös maradt . . .

Mellette állt, a falnak támaszkodva,
Kopottas párja, ki őt vezeti;
A gondban elnyűtt asszony minden fillért
Egy-egy nagy könnyel nyújtogat neki.
S hogy kézbe-kéz ott állnak mozdulatlan,
Igéző lesz a férfi éneke,
Tündérleányról dalt remegő hangja,
Kinek szerelme napsugárrege . . .

- Szegény bolond, Hol vetted ezt a hangot?
Hol ihletett meg ennyi szerelem ?
- Uram, úgy-e hogy tündérszép ez asszony,
Ki keresztemben osztozik velem.
Redős homlok? Deres haj? - ismeretlen, -
Ifjú és szép volt rózsaszál arám,
És most is az, - örökké, mert úgy látom,
Ahogy utolszor mosolygott reám . . .

Borongós, bágyadt őszi délutánon
Aláhanyatlott hűvös, nedves est:
Üres az udvar, még is egyre hallom
A napimádó koldus énekest.
Világtalan, mily kincsesbánya néked
Csalódásokkal ékes muzsikád, -
Kitől félkézzel vesz el az úristen,
Másik kezével annak kétszer ád.

1907.

Tavasz. 1919.
 
 
0 komment , kategória:  Jankovics Marcell  
Várnai Zseni: Szeretni.
  2017-07-06 06:44:32, csütörtök
 
  Várnai Zseni:

Szeretni.


Szeretni ezt az életet,
az egyetlent a végest,
Szeretni még ha bánt is,
ha mostohánk is néhanap,
de kék az ég, és süt a nap,
van benne boldogság is.

E szép és szőrnyű kor során
csodákat tesz a tudomány
a titkok titka tárul,
a tudás fája lombosul,
de atom felhő tornyosul:
mérges gyümölcs a fárul.

Nem ölni, vért nem ontani,
a tüzeket eloltani,
s nem gyújtani,hogy égjen
ország és város,hol a nép
gyönge megvédi életét
s hogy békességben éljen.

Még harcok dúlnak lángban ég
a megbolygatott messzeség,
madár se leli fészkét
futnak az erdő vadjai,
csak borzalomról..hallani:
Világ teremts már békét!

Fogyó hold már az életem,
de dolgom még töméntelen,
még tenni, adni vágyom...
Csak lenne még erőm elég,
zengni a béke énekét...
e felbolydult világon!

Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan el pereg,
egy perc csupán az élet...
de ez a perc lehet csodás
teremtő munka, alkotás
amely megőriz téged!
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Felszeghy Dezső: Élveztem . . .
  2017-07-06 06:43:30, csütörtök
 
  Felszeghy Dezső:

Élveztem . . .


Élveztem, mit az élet adhat,
Gyönyörtől habzó poharaknak
Méz-borát ürítém;
A fenekén pár csepp maradt még,
S hogy vágyó lelkem szomjúhozzék,
- E pár csepp még enyém ! . . .

De emlékszem mind bánatára,
Mi a gyönyörök, - élet ára,
S bár átszenvedve rég:
Most is tenger zajlik körültem
És én bár félig összetörtem:
Hánykódom egyre még!

kolozsvari_lapok_1899
 
 
0 komment , kategória:  Felszeghy Dezső  
Büky György: Valaki sír.
  2017-07-06 06:42:23, csütörtök
 
  Büky György: Valaki sír.


Valaki sír . . . Öreg szobám ölében
Búsan ringatja a hold a fejét.
És szaggatja az ősz némán, sötéten
A szomorú fák lombos tetejét.

Valaki sír . . . Haldokló kerti rózsák
Emelgetik fel még bágyadt fejük.
Most sirja el a nyár hattyú-dalából
Az utolsó sort csendesen velük.

Valaki sír . . . Öreg szobám faláról
Egy vén tükör hosszan reám mered.
Benne egy arc. Fonnyadt. Haldoklik ajka
Hajában beteg virág-levelek.

Valaki sír . . . S az arc ott áll zokogva.
Forró szeméből kihalt a sugár.
Rám néz némán. Búcsúzik. Menni készül.
Elment. Meghalt. Ő volt a nyár.

Valaki sír. Én sírok. A szobámban
Búsan ringatja a hold a fejét.
S az erdőn egy fa tán remegve, fázva
Most dobja el utolsó levelét . . .

A Jövendő 1910.
 
 
0 komment , kategória:  Büky György  
Dapsy Gizella: Ma.
  2017-07-06 06:40:43, csütörtök
 
  Dapsy Gizella:

Ma.


Halovány rózsák mámortalan lelke,
Mintha ma bennem színesen fakadna,
Lángokra kelne.

Szívem ma részeg a boldogságbortul.
Puha rímekbe, zümmögő sorokba
Halkan kicsordul.

Ma csupa hívő remegés az ajkam.
Álmodott csókok vérvevő emléke
Nem ül tort rajtam . . .

Ma bele tudnám csókolni az éjbe
Én nagy szerelmem egetvívó vágyát.
Hogy lánggal égne.

Ma megvehetnék minden könnyet, átkot,
Megválthatnám a boldogságom kincsén
A nagy világot . . .

Nem is vagyok ma . . . Múlok messze, ködben
S egy ölelés - gyönyörű, véghetetlen -
Marad mögöttem . . .

A Jövendő 1910.
 
 
0 komment , kategória:  Dapsy Gizella Nil  
Burián Margit: Ó mondd meg nékem . . .
  2017-07-06 06:39:17, csütörtök
 
  Burián Margit:

Ó mondd meg nékem . . .


Ó mondd meg nékem, mit rejt a lelked ?
Száz arany szála közül melyikbe szerettem ?
Száz arany szála hogy font körül
És hogy történt, hogy bolondod lettem ?

Lelkednek csillogó, sokszínű szála
Csipkével szőtte körül lelkemet,
Mozdulnom nem szabad . . . jaj ha elszakad. . .
S gyötrő tétlenségben egyre szenvedek.

Drága szöveten, lenge csipkék között,
Nem mondom, hogy rossz pihenni,
De örökké selyemhálóba zárva,
Börtönöm finom falát csodálva,
Megéheztem már a szabadságra.

Dolgozni, küzdeni, élni vágyom.
Ó engedd, hogy én is melléd álljak,
Sok szenvedésedből részt kívánjak !

Gyenge vagyok tudom, mint a többi asszony,
De míg Te fogod kezem, erős a lelkem !
Hozzád simulva, melléd állva
Nem fáj majd a szenvedések árja . . .
Veled küzdeni boldogság nekem !

Jőjj hát közel s nézz a szemembe
Látod, hogy lobog benne az akarat?
Nézz a szemembe hosszasan mélyen,
S meglátod majd benne önmagad . . . !

Tavasz. 1919.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 307 db bejegyzés
e év: 3036 db bejegyzés
Összes: 29465 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6454
  • e Hét: 46209
  • e Hónap: 116517
  • e Év: 1692342
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.