Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Somogyváry Gyula
  2017-07-07 23:07:40, péntek
 
  Somogyváry Gyula

Jó éjszakát...

Nézem az égnek legszebb csillagát
s megcsókolom a messzeségen át:
jó éjszakát!

Ha nem volna a kettőnk lelke - egy,
azt mondanád:
szellő suhant a rózsabokron át...
és sápadt arcod s lehunyt két szemed
eléje tartanád.
De mert a kettőnk lelke egy:
érzed, hogy csók ez. Titkos üzenet.

Üzenet, csók. A csillagnéző lelkem
szerelmes, vágyó, tikkadt sóhaja.
Sötétben állok. Köröttem és fölöttem
bús vakhomály a kietlen éjszaka.
De éjszakából, süket vakhomályból,
borún, ködön és fellegeken át:
nézem, csak nézem mozdulatlan szemmel,
didergő kínnal, sajgó gyötrelemmel,
s megcsókolom - szemed szép csillagát.
Jó éjszakát..
 
 
0 komment , kategória:  Somogyváriy Gyula  
Reviczky Gyula
  2017-07-07 08:47:26, péntek
 
  Reviczky Gyula

A réteken járok dalolva

A réteken járok dalolva
S mezei virágot szedek,
Sietve szállnék karjaidba,
És oda adnám mind neked!

Neved' az erdőbe kiáltom,
Hanem a viszhang nem felel.
Vagy én nem hallom csak? Szivemben
Minden dalol, zeng, énekel.

Valami úgy ragad magával!
Futok, és nem birok vele;
S a lég, a láthatár, az erdő
Mind boldogsággal van tele.

És dalom egyre hangosabb lesz
Szivem csordultig telve van...
Elrejtem arczomat a fűbe
S zokogni kezdek hangosan.
 
 
0 komment , kategória:  Reviczky Gyula  
Zsefy Zsanett
  2017-07-07 08:30:39, péntek
 
  Zsefy Zsanett

Vak szerelem

Szememmel nem látlak, te Drága,
de pórusaimban anyám keze,
ahogy remegő ujjait vezette
arcomon, s a tárgyakat
sorra adta:
Legyen szemed a kezed!

A megismerés fegyverét
ujjredőimbe karcolva
így ismertem meg a világ felét.
Isten csak ezt adta nékem
útravalónak.
Nem tudom, miért volt hozzám
ilyen kemény?

Bár küldött melléje lágy trillákat,
zajt, zörgést, és kedves hangokat,
de a vágtázó lovak, a vonat zenéje
mégis alaktalanul háborgat.

Az illatokkal is együtt élek,
s képzelnék hozzá tárgyakat,
de az élettelen, fémes valóság,
szívembe markol, és felkavar.

A világot sohase láttam.
Nehéz értened, ez mit jelent!?
Az a szó, hogy "láttam ",
számomra a semmi,
csak a tapintható jelen.

A millió érintésben
annyi minden
másoknak hiábavaló,
de nekem ez adja
a bizsergő vágyat,
a szenvedést, a botlást,
s mindazt,
ami az Életben jó.

Szememmel nem látlak, te Drága,
de érzem, hogy itt vagy most is velem!
Érzem minden porcikádat,
nekem Te vagy az Élet,
Te vagy a Szemem!

Nekem illat vagy! Bársony!
Édes íz, dorombolás!
Lehetsz szép, vagy akár csúf másnak,
oly mindegy!
Nekem Te vagy az egész Világ!
Nekem Téged adott az Isten,
- gálánsan fukar sorsomért -
ki nem tudja, hogy a vak szerelem
a nemlátónak
nem pusztán két szó,
de maga a Sötétség és
maga a Remény!
 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett/Bakkné Szentesi   
Orosz Piroska
  2017-07-07 08:25:13, péntek
 
  Orosz Piroska

Várlak

Tétova léptekkel
kullog a várt idő,
várom azt a percet,
amikor megjő Ő.
Megremeg az ajkam,
csend öleli vágyam,
boldog az érintés
kedvesem karjában.
Akkor vagyok boldog,
ha Ő itt van nálam,
együtt nyitunk ajtót
szerelem kapujában.
Forrón égett vággyal
magamhoz ölelem,
magamhoz ölelem,
többé nem engedem!
Érintése úgy kell,
mint harmat a virágnak,
utat nyithatsz bennem
a vágyak kapujának.
Kinyílott szívembe
örökre fogadlak,
maradj itt mellettem,
csak téged akarlak!
 
 
0 komment , kategória:  Orosz Piroska  
Zsefy Zsanett
  2017-07-07 08:21:42, péntek
 
  Zsefy Zsanett

Szunnyadó

Egy csöppnyi szikra
még izzik bennem,
szemed gyújtotta régi tüzem.
Ébreszt a tavasz,
de a zsongás, mit vártam,
lelkem kertjének
csak halkan üzen.

Bibékre hull a harmatos hajnal,
fázós ház felett füst tekereg,
szerelmet nyilazó puttók repülnek,
de bimbót nem bontnak
száraz rügyek.

Az elfolyt idő átfesti a vágyat.
Mély lilába hal a bordó sziget.
Már halkul a szó,
sehol kijárat,
utat téveszt a múlt.

Máshol pihen.

Rideg arcára álarcot vesz fel
a semmit kínáló szürke jelen,
de cifra nyomorát
széttépem ronggyá,
bekötözni vele a fájó sebet.
Korbácsütésként érint a reggel.
Mézes teát csorgat a fény tenyere.
Ajkam zugában,
hol a rég rég nem édes,
a jövő még szunnyad.
Alig piheg.

Altat a szó, költők buja álma.
Lehet mutatód egy távoli szirt,
az utat akkor is végig kell járjad,
ha velem, vagy nélkülem
ível a híd.

Legyek inkább mégis én
a mindenséged,
támaszodban a büszke való.
Hadd maradjak ébren is
a tegnapi fényed!
A szunnyadó holnap,

az örökkévaló.
 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett/Bakkné Szentesi   
Berde Mária
  2017-07-07 08:20:48, péntek
 
  Berde Mária

Asszonysírás

Mint mohó gyermekínyem egykor
Éretlen zöld vadalma, som,
Szép kedvem összehúzta máma
Fanyar, csikarós fájdalom.
Összecsuklottam, mint didergős
Hidegesőn a lóhere,
Igy zárkózik be alkonyatra
Kék anemóna levele.
...Valaha nagyon messzejártál,
Ki tudja, mennyi salakon,
Ki tudja, miben itatódtál,
Mily hullámban, milyen vakon.
Eredj. Megéreztem ma rajtad
Volt asszonyoknak illatát,
Mielőtt tudtam volna rólad:
Vesztettem jónehány csatát.
Vesztettem vámon és a réven,
Hol ad-vesz kurta hevület,
Borod kiforrt, tajtékja megszállt,
Seprője rendre leüledt.
Valaha én is messze jártam,
Már szinte túl az életen,
Álmok gyopárjait vadásztam,
Szédítő szikla-éleken.
Kancsó borod, csokor virágom
egy-asztalunkra szép terű,
De por hullott ma a virágra
és a pohárba keserű.
Egy szó volt tán, mit szádra vettél,
S mit lelked tőlem nem tanult,
Egy lendület, beléjetúrás,
Mellyel újjad hajamba nyúlt.
Egy merészség, mit sohse mertél,
Sohsem kért balga kérelem,
Sóhaj csak, reppenő mosoly tán,
Mit át nem éltél énvelem.
Nincs pöre ennek, nincs haragja,
Nem igazít meg semmi jog,
Ha felpanaszolom, kinevetnél,
De azért csak tovább sajog.
Eredj magadba. Megyek én is,
Más tájakon, tanácstalan,
Beteg óráim átbolyongom
Lelkem pusztáin társtalan.
Csak most ne érj hozzám szavaddal,
Csak rám ne tévedjen kezed,
Mert nem segít, akár halotton,
Ha a virágot ráteszed.
Hadd, hogy keressek, mint az állat
Sebemre magam jófüvet,
Csorgassak rája tiszta nyálat,
Szívjak zsongító naphevet.
Holt visszajáró asszonyokkal
Hadd vívok egymagam csatát,
Áporodott borpince-szagba
Szűrjem hegyek fuvallatát.
Hogy kifüstöljem kis világunk,
Melybe kisértet tévedett,
S ifjúkorom hóillatával
Váltsalak vissza tégedet.
...
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária  
Sztankovics Györgyi
  2017-07-07 08:12:59, péntek
 
  Sztankovics Györgyi

Befejezetlenül

Bússá váló hajnali merengés szövi gyengéd csókjait.

Álmomból felriaszt,
létem értelmétől,
gondolataim szövevényéből,
a kimondatlan érzelmi örvényből kiragad.

Hittem a holnapot, a csókodat.
Vágytam a lelkedet, az álmodat.

Lehullt a lepel.
Ki árva arcát mutatva kínpadra térdepel,
megérdemli, mit ott kapott,
mert megint hitte a szebb holnapot.

Hittem... már nem hiszek.
Élek... de kinek?

A sors
mikor letépi rólad a vágyakat,
könnyes szemmel nézed a múltadat.
Várod, hogy a remény megsimogassa az arcodat.

Értsem, mit az elme alkotott, vagy elfogadjam, mit a sors adott?!
 
 
0 komment , kategória:  Sztankovics Györgyi  
Ellen Nitt
  2017-07-07 08:08:46, péntek
 
  Ellen Niit

Legyek én madár

Legyek én madár,
amelyik az öledbe rak fészket.

Legyek én madár,
amelyik a szíved dalát
viszi a felhők alatt.
Legyek én madár,
amelyik lehozza az égről
a szél és a nap jelszavát.
Neked.

Hadd legyek én madár!

Te meg légy lombos erdő.
Legyél gondolkodó föld,
legyél zöldellő fa
szépen szóló levelekkel.

És legyen nekünk
közös egünk!
 
 
0 komment , kategória:  Ellen Nitt  
Eino Leino
  2017-07-07 08:06:52, péntek
 
  Eino Leino

Nocturne

Fülemüle csattog az ág-hegyén,
kalászok fölött ég a telihold.
A nyári éj boldogsága enyém -
irtásföld füstje lengő, szürke folt.
Nincs bennem öröm, bánat, se kétség;
hozzátok el zöld erdők sötétjét,
felhők pírját, búcsuzó nap fényét,
széljárta hegyek szunnyadó kékjét,
vizek árnyait, zsálya illatát:
ezekből szövöm szivem dalát.

Drága lány, édes, mint nyári széna,
szívem vágya, csöndje, - ez a dal tiéd.
Te vagy hitem. Nélküled a dal néma, -
te, tölgyfalombok zöldje, büszke, szép.
Lidércfény már nem csábítja lelkem,
a Varázshegy aranyát megleltem;
köröttem az életkör szükebb lesz,
áll az idő, a szélkakas csendes;
út előttem, engem vár vigyázva,
ez visz majd az ismeretlen házba.

Ford:Képes Géza
 
 
0 komment , kategória:  Eino Leino  
Ágh István
  2017-07-07 08:04:06, péntek
 
  Ágh István

Az örök liliom

E másvilágból való kerti vágy
ágyásában a liliombokor
dere után zöldbe langyosodott,
míg rátiport az újjáépítés
kereke, talpa, ráfordult a föld,
a sár kásája, bugyborgó varangy,
s a malteros, füstös téglahalom
föléje dobva mint giliszta-vár,
és mindenféle lágytestű kukac
nyirkos födele rámohásodott,
csak vissza kellett jönnöm valaha

meglepődhetek, pár hónapra rá
a reménytelen semmirevaló
mégiscsak örök sárga liliom,
hétszirmu fő, finom aranyszabály,
mint napba vetett fordított király
túlélte, s mintha rezgő levegőn
úgy állna sásos levele fölött,
akár sugáron égi vonzalom,
mert áll a ház, ágyása is legyen;
s lilioma, túl földi közhelyen,
és legalul mélységes mélyi fény.
 
 
0 komment , kategória:  Ágh István  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 292 db bejegyzés
e év: 3035 db bejegyzés
Összes: 6170 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 282
  • e Hét: 2887
  • e Hónap: 44258
  • e Év: 644279
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.