Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Aranyosi Ervin: A vágy virágai
  2017-07-07 06:58:08, péntek
 
  Aranyosi Ervin:

A vágy virágai


Hagyd, hogy a fény az arcodat fürössze!
Árnyék, s a gond mögötted gyűljön össze,
s mindazt mi fájt, hagyd csak magad mögött!
Előre nézz, múlthoz már nincs közöd!

A sérelmek csak visszahúzó terhek,
engedd csak el , ne súlyozzák le lelked!
Ne öltsenek ismét új alakot,
ne mérgezzenek újabb holnapot!

A lelkedben nyíljon újabb virág,
szeretettől szebbüljön a világ!
Fogalmazd meg és küldd el álmaid,

a holnapod a mában, itt lakik!
Vágyad vizével locsold, hogy legyen,
s hagyd, hogy virága boldoggá tegyen!
 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
Palotai János: Mennyit ér az életed?
  2017-07-07 06:56:52, péntek
 
  Palotai János:

Mennyit ér az életed?


Mennyit ér az életed,
ha senkit nem szeretsz?
Tested minden porcikáját
átjárja harag és gyűlölet.

Mennyit ér a sok emlék,
ha csak fájdalmakat hoz?
Minden, ami fiatalon fontos volt,
már csak gondokat okoz.

Mennyit ér a küzdelmed,
ha örök vesztes leszel?
Láthatatlan sebeidtől
gyötrő kínok közt elvérzel.

Mennyit ér a megmentő halál,
ha a sors kegyes lesz hozzád?
Ha nem hagysz semmit az utókornak,
amiért emlékeznének Rád?
 
 
0 komment , kategória:  Palotai János  
Gróf Vay Sándor: A legszebb asszony dalaiból.
  2017-07-07 06:55:31, péntek
 
  Gróf Vay Sándor:

A legszebb asszony dalaiból.

I.

Néha úgy érzem, nem szeretlek,
Mintha emlékedet feledném -
Vagy mint álom tűn csak nekem fel
Elhagyott magányos estén.

Midőn csönd száll a mély vizekre
S megzendűl a hab lágy zenéje,
Az egész múlt... úgy tetszik hogy már
Mindörökre mindennek vége.

II.

Mintha többé soh' se látnálak . . .
És mégse fáj e gondolat
És szemem nem ejt egy könnyet sem
- Hullatott már elég sokat. -

S száraz szemmel és hideg szívvel
Úgy gondolnak vissza rád,
Mint egy eltűnt szép árnyra, melyet
A való vissza már nem ád.

(Abazzia 1884. aug. 10.)

Esztergom és Vidéke, 1884.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor  
Perényi Kálmán: Csak álmadozz . . .
  2017-07-07 06:54:10, péntek
 
  Perényi Kálmán:

Csak álmadozz . . .


Csak álmadozz, csak álmadozz,
Hisz oly ifjak vagyunk mi még ;
S oly szép az ábrándok hona . . .
Nekünk teremte azt az ég!
Járjuk mezőit, berkeit,
Kart karba öltve édesem !. . .
Szedjünk virágot egyre csak,
S merengjünk minden éneken.

Csak álmadozz, csak álmadozz! . . .
Alkosson lelked képeket,
Melyeknek másuk nincs talán,
Az ég alatt az ég felett ! . . .
Oh, mert mig a rideg való
Teljes boldogságot nem ád :
Csak álmodozz.. és az öröm
Sugár a néz, mosolyg reád.

Csak álmadozz, csak álmadozz,
Ha a korány a völgyre száll,
S a vén sziklákra felragyog
A fényes ifju napsugár!. . .
Vagy hogyha fenn a kék egen,
Ezüstös bárány fellegen
A csillagoknak ezre és
A bánatos hold megjelen.

Csak álmadozz ! . . és oh ne félj,
Ha majd a végső óra int,
Boldoggá fogják tenni azt
Ábrándaink és álmaink ;
Ha elgondoljuk, hogy nekünk
Halálunk sem lesz semmi más :
- Szép álmaink, - s szerelmünkben
Egy végtelen nagy folytatás !

Esztergom és Vidéke, 1884.
 
 
0 komment , kategória:  Perényi Kálmán  
Honthy Ottó: A darvak.
  2017-07-07 06:50:46, péntek
 
  Honthy Ottó:

A darvak.


Messze, északon, nagy Szibériában,
elkínzott rabmagyar vi haláltusát.
Reggel azzal ébred, este azzal nyugszik,
napközben, éjente várja a halált.
És fenn az égen húznak a darvak.
A darvak.

Rettentő kínjában Istent káromolja,
ajakáról piszkos, csúnya szitkok kelnek.
Űzi az Életet, Halált csalogatja,
s átkozza óráját mindegyik reggelnek.
Az égen meg csak húznak a darvak.
A darvak.

Őszre fordul a nyár, alig ég lángja.
Szomorú, búskönnyes, nagy barna szemek.
Halk suttogó szóra nyílik fáradt ajka:
Pajtások! Csak - magyar földbe temessetek!
És hallgatják az égen a darvak.
A darvak.

Tavaszi nap csókot int a nagy síkságnak.
Délfelől közelg egy nagy darúcsapat.
Csőréből szemnyi kis földet ejt mindegyik:
Hadd nyugodjék szegény magyar föld alatt!
És tovább húznak a darvak.
A darvak.

Tavasz. 1919.
 
 
0 komment , kategória:  Honthy Ottó  
Korom Zoltán: Köd.
  2017-07-07 06:49:15, péntek
 
  Korom Zoltán:

Köd.


Köd, köd, köd
Már úgy hiszem, talán nincs is más, csak köd.
Érzem : lassú-kegyetlen mindent beföd.
Köd kivül-belül szürke, rút, keserű -
Búj benne félőn város, a száz szemű.

Az alkony keze mint szorgalmas cseléd,
A ködöt folyton csak hinti szerte-szét.
Szórja-szét, szana-szét, oh ! nincs irgalom;
Nincs, ami kilátsszon, semmi fény-halom.

Emlékek városa jaj, de könnyes is,
Hogy a köd minden fényt homályba visz.
Száz édes szemed majd hiába nézem,
Mert minden fekszik a köd alatt mélyen.

Botond 1927.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Nagy Ferenc: Egy korty a Tisza vizéből
  2017-07-07 06:46:09, péntek
 
  Nagy Ferenc:

Egy korty a Tisza vizéből

- Amerikai magyar gyermekeknek. -


Édesanyám, a tanító bácsi
Olyan szépen beszélt egy hazáról.
Azt mondta, hogy te az éd'sapámmal
Jöttetek a szőke Tisza tájról.

Azt is mondta a teacherünk - édes,
Hogy aki a Tisza vizét issza,
Az hiába jön Amerikába,
Mert vágyik a szíve vissza-vissza.

Édesanyám, én oly szomjas vagyok,
Úgy szeretnék egy korty vizet inni.
Egy kortyot a szőke Tisza-vízből,
Hát hogyha az oda tudna, vinni?

Szeretnék ott iskolába járni,
Kis tarisznyám nyakamba akasztnám . . .
Mert hát én is magyar gyermek vagyok,
Nékem is van édes magyar hazám.

Tudod-e mit, édesanyám, lelkem?
Én levelet írok nagymamának . . .
Hogy küldjön egy korsó Tisza-vizet
A távolban élő unokának.

Azt felviszem magyar iskolánkba.
Sok kis társam a vizet megissza.
És a szívünk szép Magyarországba,
Új kontriból vágyik vissza-vissza.

( Amerika.)
Teacher = tanító.
Uj kontri = uj haza.

honszeretet 1922. március 20.
 
 
0 komment , kategória:  Egykék...  
Mécs László: Borkóstolás
  2017-07-07 06:40:05, péntek
 
  Mécs László:

Borkóstolás


A sok ürömbe, fájdalomba
ha belevásott a fogad,
pajtás, ne káromkodj sokat,
oly mély e pince, mint a katakomba:
hadd jöjjenek a cimborák!

Szent katakomba ez a pince!
Tavaszok, őszök és nyarak,
viharok, álmok, madarak,
virágos lombok, lányok álma, kincse:
eltűnnek, semmi sem marad...

De megmarad a kincsek kincse:
tavaszok, őszök és nyarak
kisajtolt íze megmarad:
megőrzi a szent katakomba-pince,
ízleljük végig, cimborák!

A tavalyi, tavalyelőtti:

keserű, fanyar, fiatal,
áztatta nagy könny-zivatar,
s a vincellér még egyre könnyel tölti...
pajtás, ez nem a mi borunk!

Ettől kinyílik a borotva,
és egyenes lesz a kasza,
és veszedelmes hopszasza
bunkóvá edzi öklöd háborodva...
Pajtás, ez nem a mi borunk!

A másik hordó barna méhe
olyan, mint rontás-vert kutak,
a lopó szörnyű színt mutat,
jaj, megborzong a gyertya fénye félve:
pajtás, olyan ez mint a vér...

Isten szőlőjét pusztította
Sátán s öt évig szüretelt...
Gerezdes ember-szíveket
taposott, préselt táncosan, vihogva...

Pajtás, ez nem a mi borunk!

-- Hadd édesítse ajkainkat
e negyvennyolcas muskotály!
A bécsi császár, muszka cár
elhegedülték legszebb álmainkat
a bús, keserves szüreten,

de máma már megért a hordó,
Kossuth könnyet, Petőfi vért
adott hozzá: édesre ért...
Pajtás, egy kóstolás: s a lelked bordó,
bolondos mezbe öltözik...

Sok vad szüret volt ezer évig!
E hordóból most, cimborák
kóstoljuk kurucok borát:
a bús Rákóczit, Bottyánt, Bezerédit
csókoljuk minden kortyon át,

oly szamorodnit hagytak hátra,

megihatják az istenek!
E nektár tüzesítse meg
taplós szívünk, ha legény kell a gátra!
Pajtás, a könnyed mért pereg?

Pajtás, vigyázz a lábaidra:
ízleljük meg Mátyás borát,
magyar reneszánsz mámorát...
Már támolyogtok, mintha tüzes hídra
tévedtetek vón cimborák...

Én is dülöngök erre, arra,
s a könnyem is potyog bele,
veszett fejszének a nyele,
legalább jó bor maradt a magyarra...
Pajtás, én furcsát álmodom...

... legeltetem a délibábot,
bárányfelhőket kergetek,
pásztor vagyok én, gyerekek,

a Tisza partján... csöndben furulyálok...
Álmodjunk szépet, cimborák...

Vigasztaló, 1927.
 
 
0 komment , kategória:  Mécs László  
Haneda: Az élet . . .
  2017-07-07 06:38:49, péntek
 
  Haneda:

Az élet . . .


Ha úgy érzed, ennél rosszabb már nem érhet,
lassan csukd le a szemed és nézd végig életed!
Hidd el, majd könnyek szöknek elő szemeidből,
mikor rájössz, nem ezt vártad az élettől...

Gyermekként azt suttogták füledbe,
soha-soha ne légy mások terhére.
Felnőttként, mikor a Világ baját is válladra vetted,
azt hitted boldog vagy, pedig szíved rettegett.
Sokszor fájt minden szó, mi füledbe jutott,
sokszor érezted úgy, az életed megbukott.
S ha néha egy kéz ölelte derekad,
mikor elment, szívedben a kés megmaradt.
A hegek lassan begyógyultak,
Te tovább éltél, de az évek csak múltak.
Arcod mély ráncok kezdték csúfítani,
hajad ősz szálak tarkítani.
És most, mikor a kórház fehér ágyán fekszel,
mikor semmit sem hallasz és nem érzel,
mikor egy gép pumpálja tüdőd levegővel,
mikor pár pirula dobogtatja szíved erővel,
mikor már tested nem mozdul többé, gondold végig életed,
és hagyd, hogy a párna törölje le magányos könnyedet.
 
 
0 komment , kategória:  Haneda  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 307 db bejegyzés
e év: 3036 db bejegyzés
Összes: 29465 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6454
  • e Hét: 46209
  • e Hónap: 116517
  • e Év: 1692342
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.