Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Palásthy Erzsi: Ha tudnád . . .
  2017-07-09 07:15:05, vasárnap
 
  Palásthy Erzsi:

Ha tudnád . . .


Lecsókolnám szép szemednek
Aranyos pilláját.
Hogy ne lássad fájó szivem
Kínos busongását;
Mert ha látnád, hogy szerelmem
Milyen igaz hozzád,
- A szivedet, az enyimért, -
Mindjárt ide adnád !

Esztergom és Vidéke, 1884.
 
 
0 komment , kategória:  Palásthy Erzsi  
Erődi Dániel: A költő hive.
  2017-07-09 07:13:42, vasárnap
 
  Erődi Dániel:

A költő hive.


Csendes lakában élt a költő,
Kerülve a világ zaját;
Borongó lelke érzeményit
A lant dalának adva át.

S bár a világtól elvonulva
Világa oly határtalan -
A múlt, s jövendő nyitva annak,
Kinek titkos látása van.

Egy szép napon a hír s dicsőség
Köszönték kedves otthonát
De ezeknek oly szűkkörű volt,
Bár nem idegen a magány.

Történt, hogy fölkereste máskor
Az uralkodó hatalom ;
De a ridegszívű mi kedvét
Található a hő dalon ? !

S történt, hogy elvetődött hozzá
A kincsvágy, a nagy szomjazó,
De ez az egyszerű lakásban
Sehogysem volt maradható.

Legvégül egy kis szende lányka,
Egy rózsaarczu, jött felé,
S im ez a csöndes boldogságot
A költőnél már föllelé !

Esztergom és Vidéke, 1883
 
 
0 komment , kategória:  Erődi Dániel  
Palágyi Lajos: Mélység.
  2017-07-09 07:08:37, vasárnap
 
  Palágyi Lajos:

Mélység.


Egy mélysége van a mélynek,
Ahová még ón sem érhet,
Mozdulatlan, szinte halva,
Az a titkok birodalma . . .

. . . Így az én tengernyi lelkem
Rejtekén elérhetetlen
Szunnyad egy világ titokban,
Létem mély örvénye ott van.

a_het_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Lipcsey Ádám: Egyedül.
  2017-07-09 07:07:24, vasárnap
 
  Lipcsey Ádám:

Egyedül.


A nagy város, a lázas, hajsza-munka
Kifárasztotta minden idegem;
A kábító lármát lelkem megunta,
Azért epedt, hogy egyedül legyen.
Félénk hajós, vihar sodrába jutva,
Pihenni vágyom csöndes vizeken,
Hol méla dal fakad a vándor ajkán,
Se szirt, se örvény nem riasztja sajkám.

Ringass, ragadj sörényes játszi hullám,
Morajjod álmodozva hallgatom,
A partról illatos levélke hull rám
S velem repül a tánczoló habon.
Az ingó árboczon tépett vitorlám
Kusza kötélzetét nem bolygatom,
Az evezők pihennek: jó szerencse,
Hajóm futását szeszélyed vezesse.

Nem mondom, hogy a révpartot sovárgom,
Kikötni nyilván kora volna még.
S mit a madár zeng fészkén, lombos ágon,
Unom a boldog, egyhangú regét.
De ha a vérem tulcsapongva lángol
S az undor a mámor nyomába lép,
Az eltelés lelki csömörje éget:
Megáhitok egy kis remeteséget.

a_het_1891.
 
 
0 komment , kategória:  Lipcsey Ádám  
Szabolcska Mihály: Boldog, aki sirni tud.
  2017-07-09 07:05:46, vasárnap
 
  Szabolcska Mihály:

Boldog, aki sirni tud.


Nincs édesebb viz a könynél,
Jobb a bánat az örömnél.
Boldog, aki sirni tud!
Mig könyűd van : nem vagy árva,
Sem a szived nincs magára . . .
- Nincs édesebb viz a könynél,
Boldog, aki sirni tud!

Aki nem tud, csak kaczagni:
Óh siess azt odahagyni.
Ahhoz állj be, aki sir!
Azt öleld hőn a szivedre.
- Mert se szive, mert se lelke :
Aki nem tud, csak kaczagni . . .
Ahhoz állj be, aki sir!

a_het_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Szabolcska Mihály  
Endrődi Sándor: Epilóg.
  2017-07-09 07:04:33, vasárnap
 
  Endrődi Sándor:

Epilóg.


Ami egykor lengő lomb volt,
Most csak száraz avatag.
Régi dalból nem maradt más:
Tört rimek tört hangja csak.

Szárnyaszegve hova szálljon ?
Szívemre hull reszketőn -
Mint mikor a haldokló szél
Elpihen a temetőn.

a_het_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Szalay Fruzina: Hintán.
  2017-07-09 07:03:11, vasárnap
 
  Szalay Fruzina:

Hintán.

Semper idem.


Szeretek most is úgy mint régen,
- Bár alkonyulni kezd a nap-
Lebegni, át a könnyű légen,
A suttogó akácz alatt.
Bár lombja hervadt s a fuvallat
A fák között sóhajtva jár,
S a füvet is az őszi harmat
Ezüst dere belepte már.

Lám őszre jár . . . Mint fut az élet!
Nap, nap után hogy lepereg.
Hogy suhannak a röpke évek!
Hogy hullanak a levelek!
Oh ifjúság, oh fényes álom,
Ugy tova illansz hirtelen,
Gyorsabban szállva csalfa szárnyon,
Miként a hinta száll velem.

Be bár sűrűbbé vál az árnyék
S hamvát az este hinti rám,
Szivemben még a régi vágy ég,
A tiszta lég az én hazám!
A hinta még repülve lebben,
Lelkem még szárnyas és szabad,
S fenn a tündöklő végtelenben
Köszöntelek oh sugarak!

a_het_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Szalay Fruzina  
Lampérth Géza: Távolodva . . .
  2017-07-09 07:01:49, vasárnap
 
  Lampérth Géza:

Távolodva . . .


Távolodva tőled, kedves kis családom,
Robog velem egyre messzebb a vonat
Pihenni küldöttek, nyugalomra vágyom,
De csak nem találom vágyott nyugtomat.

Fáradt testem még tán valahogy megvolna,
Puha kocsipárnán lankadtan pihen.
Ám a kerekekkel versenyt zakatolva
Nyugtalankodik, ver-dobog a szívem . . .

Tündérvidék . . . Szállunk előre robogva . . .
Erdő dallal, mező virággal fogad.
De szívem óhajtva egyre azt dobogja:
- Csak már hazafelé vinne a vonat.. .

Vasárnapi Ujság 1912. augusztus 11.
 
 
0 komment , kategória:  Lampérth Géza  
Várady Antal: Legenda . .
  2017-07-09 07:00:39, vasárnap
 
  Várady Antal:

Legenda . .

A GYŐZHETETLEN FRIDOLINRÓL.
- XIII. század.-

Ott volt köves Palaestinában,
Emberfejet vág, vért ereszt,
Mig a félholddal áll tusában
A mindig ragyogó kereszt.
S arcza mosolyg vérfátylon által
A szentföld megvítt falain.
Mosolyg a kínban és halálban
A győzhetetlen Fridolin.

És látta őt a vert seregben
Mosolygni a futó tömeg.
Éhség, avagy dögvész - arczának
Mosolyát nem másítja meg,
S ha a mennydörgés eget ráz is
A dühödt tenger habjain -
Csak mosolyog - és ez nem frázis -
A győzhetetlen Fridolin.

Látták a szirtes rengetegben
Ártó fenevadak között.
Medve, farkas körülvicsorgja,
Ó - még csak meg se ütközött.
Boldog mosolylyal fente kardját
S medvék bőrén és belein
Mosolygva taszította által
A győzhetetlen Fridolin.

S hogy elfogták őt Páviában
S vitték a vesztőhely felé:
Mosolygva ment, - mig a tömegben
Mindenki elsápadt belé.
A végső perczben a kegyelmet
Mosoly fogadta arczain.
Mosolyg az akasztófa mellett
A győzhetetlen Fridolin.

Egyszer a stüssi sziklavölgyben
A szirtes görgeteg alatt
Éjféli órán szemközt látja
Az ördögöt . . . Tovább haladt
Mosolygva - s hogy az rávicsorgott
Mosolygva kardhegyével int
S az behúzott farkkal kerülte
A győzhetetlen Fridolint.

Csak egy napon . . . egy szörnyű reggel
Felejté végleg a mosolyt,
Elsápadt arczán néma bánat,
S a fönségnek nyoma se volt.
Mintha földrengés döntené le
Urálnak szirtes bérczein :
Úgy megroggyant, úgy összetörpedt
A győzhetetlen Fridolin !

Az udvar kérdi - s meg nem érti . . .
A lovagok - a hadsereg -
Sötét homlokkal nézi - nézi,
Látják és mit sem értenek . . .
A sírnak titka rejtené bár
Oly bús komoran mért tekint ! ? . . .
- Pofonveré a felesége
A győzhetetlen Fridolint.

a_het_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Várady Antal  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 232 db bejegyzés
e év: 1898 db bejegyzés
Összes: 28330 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2110
  • e Hét: 9256
  • e Hónap: 147988
  • e Év: 1000531
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.