Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Szabó Katalin: Zuhatag
  2017-08-01 06:13:47, kedd
 
  Szabó Katalin:

Zuhatag


Még húz a szíved,

mögötted a milliomodik lábnyom...
virágot ültet bele a szél,
kifutottál a sokadik vágányon...,
szemedbe zuhataggá ömlik a tavasz
s talpadat jegesre fagyasztja a dér.

Mi visz? Az álmaid. Rólad..,
róluk... a szürke rabruhát fested színesre
értük, s hegyek leomlanak alólad.
S már a szakadék szélén tántorogsz,
látványosság..., de még nem a Taigetos
Zuhataggá ömlenek könnyeid,
álmod róluk messze, mint az a szivárvány,
ott a szemed előtt, ahogy dübörög
a fenséges Niagara,
s megcsillan cseppjein álom-hidat szőve,
a tavasz rebbenő napsugara.

Még húz a szíved,
mögötted már ledobva minden félelem,
rettegés, kudarc. Leomlottak már a hegyek,
a falak előtted, vagy mögötted.
Egyre megy: csak magasak Nincs végső,
csak felesleges harc..., és könnyek,
fájdalmasak, boldogok,
ahogy a szíveden dübörögnek.
S arcodon megcsillant az a szivárvány,
amikor halkan, sírva köszöntél
meg mindent ott a dübörgő- fenséges Niagarán.
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Katalin /fátyol/  
Simonka György: Anyám álma ; apám csókja.
  2017-08-01 06:12:37, kedd
 
  Simonka György:

Anyám álma ; apám csókja.


Régi rózsák szabályos csokra fakó falakon;
ó bútorokon sápadt, magyaros tulipánok.
Rajtuk a múlás, ez az isteni ős hatalom.

Komolyan ketyegő kopott falióra:
vén homlokára valami régholt, buzgó hitű mester
finom kezével odavéste Jézust, a kereszttel.

Itt öreg almáriom. Rokokó-oszlopain
cifra vállát s polcait dacosan tartja.
Benne poros könyvek s Napoleon kis bronz-alakja.

Tört lábu, ósdi, vak tükör elé állok s belenézek.
Szivem beteges dobogása halkabbra csitul:
Ó, a tükörből búsan lehell rám az enyészet.

Ó, nem tükör ez! ósi, nehézszagu kripta:
ím, rámmered egy ifjú halott, az utolsó
és körülölte sok régi bútor: régi koporsó . . .

. . . Tovább, további Én szivem, élsz még! Látod, mi van ott ?
Fiatal rózsafapár: az anyám, meg az édes apám,
aki halott, - már régi halott.

Ó, ez a két kép! ez a két fiatal rózsa!
Anyám, anyám, - szemedben csuda nagy álom ragyog!
És az az álom - én, én vagyok . . .

A Jövendő 1910.
 
 
0 komment , kategória:  Simonka György  
Dutka Ákos: Várad
  2017-08-01 06:11:12, kedd
 
  Dutka Ákos:

Várad


Ismeritek az Atlantis legendát
Melynek éj se viz nem oltja lángját
S bűvös fároszként örökké világol?
A tenger örök zengő városáról,

Igy búg szivemben vesztett, vén harangod
Szeles Kőröspart fészke: régi Várad,
Hol zengett a szó, - nem tévesztve hangot
És lángod örök távlatokba áradt.

Ott ülünk most is, elsüllyedt titánok:
Ady, Juhász s ti többi cimborák
Magyar szavakból verve szitva lángot.
Megszőttük örökre Várad glóriád.

És zengsz örökké szent sok tornyú Várad
Magyar gyászunknak sötét tengerén
Világolsz, égsz és fényed messze árad
S te énekelsz e dalban, már nem én.

a_het_1923.
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos  
Ormos Iván: Út az Istenszéke felé
  2017-08-01 06:10:08, kedd
 
  Ormos Iván:

Út az Istenszéke felé

- Verses útirajz-részlet -

Sárgul már a bánsági nyár,
ámbraerdők a júliusi esték
s ámultat sebez égő illatuk.
Tavalyelőtt, ilyen estén
a Dómtéren sétáltál
s az ismerősöknek
csöndesen újságoltad:
> - A fiam Marosvécsre megy,
ilyenkor összejönnek ott
Erdélyiből az írók
s vitatják baját, kutatják
jövőjét e vajúdó időknek.
Hadd menjen ő is, hamar
a sorsát zordan tündökölve
űzi vers és gondolat,
én azt nagyon nem értem,
de ő hittel vallja:
szép a titkokat szeretni
s anyagként szenvedni
az ég alatt.<

S egy csillagra néztél fel,
mikor korán lefeküdni
bementél a kapun.

*

Vár ez évben is a vécsi Helikon,
vonatom Dózsa városából indul,
hol Mária-oltár áll a tüzes trón helyén,
s hol egyre kevesebben tudják:
ki volt Pelbárt, Kinizsi,
Losonczy és Prinz Savoyai . . .
A sváb Orczy-Merczyfalva
s bolgár Vinga után
(magányos tornyaitokkal merre integette
szegény magyar telepes-falvak?)
mankón sántít szivem felé az est,
mint vesztőhelyre akkor Damjanich,
s már mormolom is áhítattal

a többi tizenkettő nevét.
Fáradt varjúcsapat most éppen
arrafele húz.
Halk zökkenés. - >Arad!< - kiáltja az űrbe
a kalauz.

S odébb, Radna kék szorosán túl
őskori vértezetben ül hegytrónusán
a sík felett magasan Erdély,
fején csillagkorona,
kezében gránit törvénykönyv
s lábánál ezüst ösvény: a Maros . . .
- Lám, - tűnődöm el,
nemzedékek jönnek-mennek,
korok, eszmék váltják egymást
s itt, e hegyek világa
mitsem változott:
maradt az ős mithoszból
ideszakadt táj.

Csak nemzedékek jönnek-mennek . . .

S míg ózon sűrűn át
keletnek tör a dübörgő acéltest,
a völgy felett, opálos éjben
középkorra mered vissza
romja a solymosi várnak
s az őseimet juttatja eszembe.
Itt éltek ők daróciban,
e keresztényi határőrvidéken
múlt szerinti harcos Vojkok
s monda járja róluk: korcs, ködös
Hunyadi ivadékok.
Apámat adták ők, kik bajlódtak
fegyverrel, jószággal, ekével,
a fejedelem úrral harcba mentek
s mikor vérük szétfolyt e komor
földben, lelkük az ég ablakán át
Istenhez repült vissza.

És Aranyosszék felől
erre kormányozta tutaját
anyám húnarcú őse: Borsos István,
ki később vargamester lett
és Túri lánnyal ment oltár elé
Magyarpécskán.


A származás örök kertjéből
idesodort bóbita és anyán át
messziből jött láncszem-ember,
ó, - tudhatom én miért van
s hová vezet ez át,
melyen elhaltak fáradt Vojkok-Borsosok,
s most én hagyom lábam nyomát
a Föld sarán . . .

Még gondolnék egyet-mást
magam s a lét titkairól,
de hirtelen, mintha mennydörögne,
elfut alattam a branyicskai híd
s alig később Kőműves Kelemen
zord falain világít a bolygó
hold lámpájának fénye.

Erdélyi Helikon 1939.
 
 
0 komment , kategória:  Ormos Iván  
Szendrey Júlia: Fiatal leánynak
  2017-08-01 06:08:43, kedd
 
  Szendrey Júlia:

Fiatal leánynak


Ne óhajtsd a nyarat,
Örülj tavaszodnak,
Mert a nyári naptól
Az élet virági
Oly hamar elnyilnak.

Érd be a bimbóval,
Ne vágyd virágzását
Közel hervadása
A kinyílt virágnak,
S fáj látni hullását.

a_het_1890.
 
 
0 komment , kategória:  Szendrey Júlia  
Reviczky Gyula: A pozsonyi ligetben
  2017-08-01 06:07:28, kedd
 
  Reviczky Gyula:

A pozsonyi ligetben


Itt vagyok, újra itten!
S te még a régi díszben
Állsz, én szép ligetem.
Utaidon bolyongok,
S a virágok, a lombok
Mind összesúgnak: Ismerem!

Hajdan, tavasznapokban,
Gondtalan' itt bolyongtam,
Ez árnyas utakon.
Itt járt kacagva szépen;
Nevét hány fába véstem!
Itt írtam én első dalom'.

E fák alatt viseltem
Bánattalan szívemben
Fájdalmat, édeset.
Itt olvastam szemében,
Hogy értem ég, csak értem;

Itt ujjongtam: Szeret! szeret!
S itt, ez a pad tudója,
Hány meglesetlen óra
Kínálta élveit.
Volt szeretőm, barátom,
Ifjú szívemben álom...
Itt éltem át a mennyet, itt!

Óh, hol vagy drága hajna!
Legelső sugaraddal?...
Hová, hová levél!
Hol vagytok, édes álmok?
Mit súgnak a virágok?
Csitt, csitt, a lomb miről regél?...

Ah, álom, álom, álom!
Azt mondja, ifjúságom
Mulandó, hűtelen...
Szép ligetem, virulj csak,
S te szív, álmodd a múltat
Még egyszer át, s légy csöndesen.

1880.
 
 
0 komment , kategória:  Reviczky Gyula  
Mécs László: Minden út hozzád vezet.
  2017-08-01 06:01:00, kedd
 
  Mécs László:

Minden út hozzád vezet.


Most már nincs semmi baj!
Kirepültem magamból, mint a lepke a hernyóból.
Nem mondom, baj volt a keresztutakkal, százfele futottak,
nem tudtam az irányt, neki vágtam erre, neki vágtam arra,
mindig vissza kellett futnom és elkeseredtem.
Betértem a földi gondok csárdáiba s iddogáltam.
Ittak ott szegények, gazdagok, szépek és csúnyák, jók és rosszak,
költők és kanászok, bölcselők, bolondok, hősködök és gyávák.
A Csaplárosnak alighanem lólába volt, nem tudom,
de nagyon furcsa keserű italokat hordott . . .
A .Füstösnek egészen Halál-pofája volt, nem tudom,
de hulla-szag áradt a hegedűből, mint a koporsókból . . .
Ittak az utasok a féltékenység, csalódás, gyűlölet italából,
ittak a bujaságból, hatalmi mámorból, gőgből és csömörből,
sarokban volt a botjuk s a Csapláros jegyezte a rovásokat,
számozatlanul véste' a vonásokat, vér csurgott a botokból.
Én is ittam, botomra is rovást csinált, de csak amennyi dukál,
mert kezemben tartottam, míg ittam a földi gondok csárdáiban.
Kótyagos fejjel még nehezebb volt vándorolnom.
Most már jó, kirepültem magamból, mint a lepke a hernyóból.
Minden megy magától, batyum lim-Iomját kidobáltam,
batyumat is eldobtam, ruhámat is, megyek szent meztelenséggél.
A szerelmes mindenünnen odagondol és odatalál a Kedveshez,
a vándormadarak úttalan utakon biztosan mennek a Tavaszhoz,.
úgy tudom, mint a madarak, hogy minden út Hozzá vezet;
mintha nyíl mutatná az utamat, egyenesen menetelek,
vígan megyek, könnyen, csordogál a könnyem orcámra,
orcámról karomra, karomról botomra, lemossa rovásom,
lemossa botomról rovásom: könnyű legyen számadásom . . .
(Valamely csárdában ottmaradt hernyó-hüvelyem,
szidnak a cimborák: megszökött Mécs Laci, közülünk való volt.
Igyatok csak cimborák, igyátok kívülről a boldogságot,
szerelem-akarnokocskák, hatalom-akarnokocskák,
pénz-akarnokocskák, boldogság-akarnokocskák,
költő-akarnokocskák, Hlozóf-akarnokocskák,
próféta-akarnokocskák, igyatok, rázzátok a rongyot,
kakaskák legyetek kis szemétdombocskákon,
vésse a Csapláros bototokra a rovásokat,
nehéz lesz számadástok, nem értek rá könnyezni,
a ti utatok' is Hozzá vezet, mert minden út Hozzá vezet.)
Én már kirepültem magamból, mint a lepke a hernyóból,
menetelek és énekelek, énekelek és menetelek,
a csárdából kutyák csimpaszkodnak lábamba, mit árt az?
Izomig ér foguk? csontig ér foguk? velőig ér foguk?
- de lelkemig nem ér foguk s a lelkemet páncélozzák a pikkelyek:
fülemüle-nyelvek páncélozzák lelkem, csuda-mód csattognak,
menetelek és énekelek, énekelek és menetelek,
folyókhoz érek: hidak nőnek, szakadékokhoz érek: összenőnek,
tengerhez érek: szétválnak, glédába állnak a vizek .. .
Áttüzesedett vas vagyok, piros parázs-ceruza vagyok:
Valaki piros utat rajzol velem Emberország térképére,
lehet, én nem tudom, menetelek és énekelek,
lehet, hogy a piros út mentén búza terem a tar sziklákon,
lehet, hogy virág terem, ahol soha se volt, öröm terem, ahol soha se volt,
lehet, hogy tekintetem ragasztó lesz repedt család-falakon,
mint a fecskefészek ragasztja a repedt házfalakat,
lehet, én nem tudom, csak menetelek és énekelek,
az ezerjófü terem, virágzik, nem tud az emberekről,
a fenyőfa terem és nem tud a karácsonyi örömökről,
én is termettem, nem jöttem prófétának, mi gondom másokra,
csak otthagytam hernyó-hüvelyem, menetelek és énekelek,
míg a botom rovástalan lesz könnyeimtől, könnyedén kivirúl
s akkor átadom Neki, tűzze a szivére vagy a kalapjára . . .

Kapos

szephalom 1929.
 
 
0 komment , kategória:  Mécs László  
Bede Anna: Vers a világ
  2017-08-01 05:59:03, kedd
 
  Bede Anna:

Vers a világ

I.

Ne kérdd, mi szebb: a pipacson ülő,
Ecset-nem-érte aranytarka lepke,
Mely lesiklott, mint könnyű repülő,
S felszáll, mint szájról sóhajtás, remegve,

Vagy a vers, melybe kínból lopsz derűt,
Könnyből gyöngycsillogást, hogy szemnek tessék
Mert nem elég, hogy hallják mindenütt,
Kell hogy valahol végre megszeressék...

Nézd: dombra csavart patak-húron, rég
Megkezdett dalát pengeti a kő!
Te írsz, csatázol évről évre jobban,

De mondd, szavad fénylőbb-e, mint a még
Formát nem öltött vágy, mely születő
Bolygóként, szemed tó-tükrébe lobban?

II.

Vers a világ. Fogoly tél álmain
Nőnek a termő lombok és szerelmek.
Az írás harc, a rosszra jó a rím,
Éjsötét sorok napfényért perelnek,

Varjú károg - de a kalász telik,
Bogár fúr - de a gyökerek dacolnak,
Vak tenger a teremtés reggelig,
De csengő kagylón nyílik már a holnap!

Vers a világ, szépsége rólad árad.
Gondolatod csillagköd-vonulás,
Hangodra a futó felhők megállnak.

Örök költemény sora vagy. Vigyázz:
El ne hibázd a szót, mert szégyenedre
Áthúz az élet és mást ír helyedbe.
 
 
0 komment , kategória:  Bede Anna  
Horváth Béla: Téged figyellek.
  2017-08-01 05:57:46, kedd
 
  Horváth Béla:

Téged figyellek.


Téged figyellek társain, s lázas ajkam
öreg csodákat mond és mormol,
Veled születtem fájdalomból
S veled tipródom itt a földi bajban.

Te vagy, te vagy. Te mindég az vagy s más vagy,
Akit figyeltem, fojtva néztem,
Szavakkal bűvöltem s igéztem,
Tenéked szóltam s mindenki másnak.

Tenéked szóltam: rejtezett okosság
Törvénye tördel, dönget minket
S csorgatja eggyé könnyeinket
A csillagokkal csendülő magosság.

Jaj, emberek vagyunk mégis, riadtam
Reád és romló életemre;
Arcod fektettem két kezembe
És sírdogáltam érted és miattam.

Téged siratlak, bárki légy, akárhol,
Tenéked szólok: nézz meg engem,
Teérted bújtam és remegtem
És hangom téged gyógyít és varázsol.

Téged, ki vélem élsz, akárki: ember!
KI vélem nősz és vélem buzdulsz,
Könnyemmel sírsz, véremmel pusztulsz
S együtt bolyongunk minden rejtelemmel.

Mert bús titok, hogy élünk, bús varázs ez:
Tenéked szólok s mindenki másnak.
Szavamra kardos angyalok vigyáznak
S minden szavamból tündöklő parázs lesz.

Paris.

széphalom 1929.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Béla  
Bartók Miklós: A világ
  2017-08-01 05:56:25, kedd
 
  Bartók Miklós:

A világ


Csodálatos vagy, igéző világ,
- Halálba játszó szent álmok hona -
Mint egy kigyúladt, űzött lélek
Lobog sok gyászos, pogány babona,
- Csodálatos vagy, igéző világ.

Az Isten szíve századokat ver . . .
- Tán' nem is igaz, hogy mi élünk,
Csak a Végtelen álmai vagyunk,
Mely száll - s valahol felébred velünk ;
Ahol Isten szive századokat ver

Botond 1926.
 
 
0 komment , kategória:  Bartók Miklós  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 288 db bejegyzés
e év: 2778 db bejegyzés
Összes: 29207 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1570
  • e Hét: 14015
  • e Hónap: 137792
  • e Év: 1530009
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.