Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Unger Ila: Egy pár kis cipő.
  2017-08-10 08:15:15, csütörtök
 
  Unger Ila:

Egy pár kis cipő.


Fehér, akár a galamb szárnya,
Vagy a még le nem hullott hó.
Édes; miként a tavasz álma.
És bűbájosan ragyogó .

Finom, puha; mint hattyú pelyhe.
Illatos, mint a gyöngyvirág
És tiszta, mint a liliom kelyhe,
És fényes mint a napvilág!

Parányi, fehér kis topánka
Mennyi poézis fér beléd!
Hány férfi szem néz rád sóvárogva !
Hány röpke sóhaj száll feléd!

Békésmegyei közlöny, 1906 február 1.
 
 
0 komment , kategória:  Unger Ilona  
Berda József: Vándorolj képzelet
  2017-08-10 08:14:22, csütörtök
 
  Berda József:

Vándorolj képzelet

Kassák Lajosnak

Mindenkori útitársaim; hegyek
völgyek és erdők, kik elpártoltatok
tőlem a történelem forgószelében:
utánatok szomjúhozik most a nyugtalan
lélek, az elernyedőben levő test, mely, mint
a fürgelábú őz, futna már felétek. De, ím,
itt tart a szomorú kényszerállapot még: az
otthoni gondok tömege. - Itt a jó idő,
a tavasz felé nevető nap, a bőséges szabadság
sugarával s lám, mégis álmaimban bolygok csak
bennetek, mint holmi holdkóros az igézet után.
Ugy jelentek meg éjszakánként előttem, akár
szerelmes leányzó képzeletében a távoli
vőlegény, kivel álmában ölelkezhet
csupán a szenvedő vágyakozás.
Ó, mélyzengésü erdők, hegyek és völgyek ; megnőtt
karom ölelésre nyúl értetek, szemem napsugárrá
válik s máris ott csillog bűvölő tájatok
felett, legyőzvén a mostoha valóságot, mely
gyökeret eresztett lábaimba, hogy végül
a képzelet nyisson utat nekem nyugtalan
vándorlásaim szépséges örömére.

Irodalom, tudomány, (1946)

 
 
0 komment , kategória:  Berda József  
Gellért Oszkár: A kis öcsédet megcsókoltad
  2017-08-10 08:13:02, csütörtök
 
  Gellért Oszkár:

A kis öcsédet megcsókoltad


Az édesanyám szólt rólad először,
Csak a nevedet mondta
S én láttam, láttam: mint megyek elébed,
Remélve, hívőn, tétovázva lépek . . .
Te reám tekintesz, óh mi gondolat:
A lelkem már előre reszketett . . .
Királyleánynak, annak láttalak
S alkottalak meg szentem, tégedet.

Az édes anyám csöndesen merengett . . .
A szeméből kilestem,
Hogy a te szemed s lelked indulatja
Nem függ csak a kereszten.
Ibolya, rózsa levelét hullajtja,
Neked nem fáj a halál gondolatja,
Te elűzöd, mint napfény a ködöt,
Élsz és szeretsz, ábránd az életed . . .
Színes virágnak szín s virág között
Alkottalak meg szentem, tégedet.

Az édesanyám megcsókolta arcom,
Óh de milyen csók volt az!
Óh miért, hogy tőle a te arcod láttam,
Ha könnyek közt mosolygasz?
Óh miért, hogy tőle fényes napsugárban
A te lelkeddel álmodozva jártam?
Madár dalolt és hangos lett a táj,
Virág, fűszál susogta a neved . . .
Örök mosolynak - mert hisz az valál -
Alkottalak meg szentem, tégedet.

. . . Álmodtam akkor s álmodom örökké,
Te a régi maradtál . . .
Álmomban akkor valami fiúcskát
Csitítva csókolgattál.
Azóta - miért? - a lelkem mindig úgy lát,
Hajh, azt a csókot de kevesen tudják!
Hajh, azt a csókot más megérti-e?
S megérzi-e, ahogy te érezed?
Az édesanyám drága képére
Alkottalak meg szentem, tégedet.

Békésmegyei Közlöny 1910. februuár 27.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Szász Károly: Ha nem volnál enyém . . .
  2017-08-10 08:11:07, csütörtök
 
  Szász Károly:

Ha nem volnál enyém . . .


Ha nem volnál enyém :
Őrültté tenne az a vágy,
Hogy kebeled forró hevén
Hervadjak el, mint a virág.
Most: százszor boldog életem
- Mint örök ifjú pálmagalyt -
Levelenként eltéphetem,
De mindig újólag kihajt.

Ha nem volnál enyém :
Bujdosnám meszsze tájakig,
Delejként vonna a remény,
Hogy ott tán nyugalom lakik.
Most: a világ egy pont nekem ,
Az a pont, a melyben te vagy;
Nem űzhet innen végzetem ,
Itt élni készt, itt halni hagy.

Ha nem volnál enyém :
Árnyképedet űzném talán,
Míg újra visszaérkezném
A kerek föld más oldalán.
Most vágyam egy helyben marad,
De itt bűvkörben kereng :
Szemeid varázsa alatt,
Csak rajtok csüng, rajtok mereng.

Hölgyfutár 1858. május 29.
 
 
0 komment , kategória:  Szász Károly  
Sárosy Gyula: A huszár
  2017-08-10 08:09:37, csütörtök
 
  Sárosy Gyula:

A huszár


A huszár név onnan ragadt a huszárra,
Mert egy halálának mindig húsz az ára.
A vasas is azért tartja tiszteletben,
Mert hol egy huszár van, húszat lát az egyben,
Ki ha leaprítja már a maga huszát,
Gangosan kipödri szép pörge bajuszát.
Hej! gyöngy is a huszár, ha felül lovára,
De a ló is szebb, ha huszár ül hátára;
Sőt ha paripáját büszkén táncoltatja,
Büszkévé válik még a ló is alatta.
Az idegen népek bámulva hirdetik,
Hogy a magyar huszár lóháton születik,
Ki ha le nem pattan saját jó kedvéből,
Mennykő legyen, ami kicsapja nyergéből.
Ha vágtat, a villám pironkodva kéri,
Hogy lassabban menjen, mert utol nem éri.
S a szél - midőn lovát jól megsarkantyúzza -
Sírva jár utána, azt hinnéd, hogy nyúzza.
Nyeregkápájáról lóg a miatyánkja:
Ha szomjazik, onnan gyakran előrántja.
Egyébkor nem igen tekint föl az égre,
Csak mikor ihatik egy kis dicsőségre.
Ha iszik, rendesen emberül megfizet,
De csizmaszárában sem tűri a vizet;
Mert bor és dicsőség szíve tápláléka, -
Jól teszi! - a vizet igya meg a béka.
A huszárnak azért villámlik a kardja,
Mert égő szivéhez nagyon közel tartja.
Innen a huszárnak minden kardcsapása
A tüzes mennykőnek egy mestervágása.

Történt, hogy a huszár talált egy gyermeket,
Mely az ellenségből a harctéren rekedt,
S míg a gyermek apját halálra koncolta,
Magát a gyermeket megszánta, csókolta.
S egy-két öreg cseppet hullatván szeméből,
Kivitte a halál sűrű örvényéből.
Mert a huszár szíve olyan mint a kardja,
Addig hajlik, amíg ő maga akarja.
De meghajoltában, bár kínok gyötörik,
Valamint a jó kard, soha el nem törik.
Csak a vitézségnek van nála kelete,
De kegyetlenkedni már nem természete.

A német ágyúja haraggal mormogja,
Hogy az öreg huszárt a golyó sem fogja;
Sőt ha elesnék is, nem hal meg egészen,
Mert az örökélet áll számára készen.
Ki vérrel derített hajnalt hazájára,
Följegyzi a nemzet arany-táblájára,
S ki a szabadságért harcol mindhalálig -
Holta után tüstént egy csillaggá válik.

Látnád a huszárt, ha leveti mentéjét,
Végig imádkozván száz teremtettéjét;
S szivét az imádság oly nagy lángra gyújtja,
Hogy neki gyürkőzvén, két kezét kinyújtja -
Mentéjét pediglen a szél hátra fújja,
S utána csak úgy száll a mente két ujja,
Látnád, oh! ha látnád, hogy reszket a német,
Ki még sohsem látott ily négykezű rémet.
S a vasast kardjának még szele sem éri,
Már megadja magát, és a pardont kéri.
De agyoncsapja a huszár az álnokot;
Mert pardont sem adni, sem kérni nem szokott.

Mikor a huszárok csatába indulnak,
Az isten szeméből örömkönyek hullnak.
S innen lehet aztán azt kimagyarázni:
Mért szokott a huszár oly gyakran megázni?
Ha én isten volnék, csak azt vinném végbe,
Hogy lóháton menne a huszár az égbe.
Menyecske! ha feléd huszár nyújtja száját,
Csókold meg a világ első katonáját.
 
 
0 komment , kategória:  Sárosy Gyula  
Olosz Lajos: Barlanghomály
  2017-08-10 08:08:37, csütörtök
 
  Olosz Lajos:

Barlanghomály


Maholnap már semmit sem mondok.
A barlang homálya egyre mélyebb.
Reákönyöklök kőpadomra,
nem lázadok és nem remélek.
Jaj, amikor még tavaszi álom
kicsalt a völgybe és egyre űzött,
milyen gyönyörű, furcsa hajsza volt:
a szivembe vérvörös virágot tűzött.
Barlangomba akkor, ha megtértem,
parazsat szítottam karcsú lángra
és vidáman ámultam, trachit-szobámat
virágokkal hogy bedobálta.
Éjszaka a szájához ültem:
besziporkázott minden csillag,
a réteken nyújtózott a május
és nem hagyott aludni a tavaszillat.
Most már sötétkék itt benn a mennyezet
és lassankint a falak egész feketék
és hasztalan vonszolnám magam a [szabadba,
mert benn a szívemben fekete az ég.

Erdélyi Helikon 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Olosz Lajos  
Kapácsy Dezső: Egy Lembergben lakó magyar
  2017-08-10 08:02:23, csütörtök
 
  Kapácsy Dezső:

Egy Lembergben lakó magyar

emlékkönyvébe.

A dicső, hős nemzet földén,
Mely most neked másod-hazád, -
Lengyel, magyar hévvel óhajtsd
A független, szabad hazát, -
S mint a gyermek - itt e képen **) -
Éleszd folyton azt a tüzet,
Mely e két testvér-nemzettel
Minden zsarnokot elüzet.

(Eger, 1890-iki télelő-hó 15-én.)

Eger - hetilap, 1890.12.23.

**) A lap festménye egy tűz-szító gyermeket ábrázol. K.
 
 
0 komment , kategória:  Kapácsy Dezső  
Palasovszky Béla: Minden hiába volt.
  2017-08-10 08:01:07, csütörtök
 
  Palasovszky Béla:

Minden hiába volt.


Minden hiába volt:
A jósok szava
Népét szerető igricek
Vészjósló dala
Átszunnyadta a nappalát
Borral várták vak éjszakák
S hiába várták dologra hajnalok
Túrán csak sirva vigadott.

Ormuzdra rátört Arimán,
Veszett népek vezére.
Búsan nyögdécselt az Irán,
Testvérkéztől folyt vére , . .
Átkos örökség fekélye,
Nehéz rabságok vak éjje . . .
Már régen megtért a földbe Arimán,
De vétkében fogant Turán,

Csak élt Turán és vigadott
Napot hivő dalával,
Szivében ősvágy szunyadott
S játszott a vad halállal.
A régi vész még fojtogat,
Arimán árnya bujtogat
Gyűlöli vérét, imádja a Napot
Turán csöppet sem változott !

Körösvidék, 1920. május 06.
 
 
0 komment , kategória:  Palasovszky Béla  
Rudnyánszky Gyula: Meddő élet.
  2017-08-10 07:59:44, csütörtök
 
  Rudnyánszky Gyula:

Meddő élet.


Volna vágyam: fenn repülni,
Földi bajtól menekülni,
S messze szállván,
Andalogni dalok szárnyán.

De hiába ! . . . Édes álom:
Ihlet üdvén égbe szállnom;
Ám az élet
Bánya-útja egyre mélyebb.

A mélységet ásom, ásom. . . .
Rám süt a nap szűk nyíláson,
S nincs egy perczem,
Hogy ez izzó agy teremtsen!

Boldog eszmény : termő béke,
Nyugalom szent menedéke,
Hol művészi
Gond az alkotást bevégzi!

Hol az eszme megfogamzik,
S dalba öntve, ércze hangzik, -
Nem kuszáltan,
De megérett, kész formában !

Boldog eszmény, - czélom, álmom ! . . .
S hogy keressen, hogy találjon
Múzsa-berket,
Kit országút pora kerget ?

Űz az élet. . . . nem kimél meg . . .
Belevénül már e lélek;
S igy, mikorra
Révbe jut majd, - tört, mogorva.

Levegőben nem czikázik,
Meghúzódik, szinte fázik . . .
Jön a múzsa;
De őt a rög terhe húzza.

Félig él csak, félig halva,
Minek kezdjen csonka dalba ?
Legjobb némán
Veszni tört czél omladékán . . .

Eger - hetilap, 1890.12.16.
 
 
0 komment , kategória:  Rudnyánszky Gyula  
Majthényi Flóra: Egy levél.
  2017-08-10 07:58:43, csütörtök
 
  Majthényi Flóra:

Egy levél.


Merengő vonások
Elfolyt halvány betűk,
E fehér papíron
Miként fekszenek.
Tévelyg rajtok a szem,
El is téved talán,
E sok nyugodt vonás
Egy nagy tömkeleg.

Hogy reszketett a kéz ,
Midőn iratának, -
És az ajk hidegen
Maradt ezalatt.
Nem sejditi senki:
Ez egykedvű levél,
Milyen forró szivből,
Érzésből fakadt.

Mindenről beszél, csak
A miről beszélne,
Arról hallgat mélyen ,
Mint a sirszobor. -
Nem árul el semmit
Még a boríték sem ,
Arról, mit a szív úgy
Mondani akar.

És a pecsét rajta
Hideg gúny irattal,
Ha el is olvasnák ,
Mit sem mondana.
De nem is olvassák ,
Arra idő nincsen ,
Nem is tekintenek
Talán majd arra.

És mégis e pecsét
Ez mond tán legtöbbet . . .
Midőn kinek küldték
Gyorsan töri fel.
Elmondja majd némán,
Néma sejtelemmel,
Hogy egy szív is eként
Törik, vérzik el.

Hölgyfutár 1858. junius 1.
 
 
0 komment , kategória:  Majthényi Flóra  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 288 db bejegyzés
e év: 3470 db bejegyzés
Összes: 31902 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2031
  • e Hét: 19030
  • e Hónap: 68866
  • e Év: 1293815
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.