Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Gróf Pálffy Helén: Hulló - csillagok.
  2017-08-11 08:57:10, péntek
 
  Gróf Pálffy Helén:

Hulló - csillagok.


- Csillag vezérli sorsunkat, s oh !
E csillagunk fönn tündököl. - -
- Való fiam! de a nagy távol
Elrejti azt szemünk elől.

- Te pásztor vagy, - most kék az ég
Mondják, értesz rejtelmihez
Minő csillag rohan amott ?
Szalad, rohan, aztán elvesz.

- Az szép menyasszony csillaga,
Kit oltárhoz hurczoltanak.

- Amott a fényes, nagy csillaga
Keringve hull a föld felé ?
- Hatalmas nép királyáé,
Zsarnok volt ő, azért lakolt.

- Keletre tőlünk is rohan,
Kicsinytestű és fénye nincs !
Az egy zsugori csillaga,
Oly fösvény volt, hogy éhen halt.

- Tehát mind hullócsillagok?
- Igen. Csak hullócsillagok.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Fiam! úgy élj, hogy csillagod
Ne légyen sem kicsiny, se' nagy:
Akkor a földön boldog vagy
És lelked égbe juttatod.

Esztergom és Vidéke, 1886. május 23.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Heltai Jenő: Szívem falán
  2017-08-11 08:56:11, péntek
 
  Heltai Jenő:

Szívem falán


Szívem falán a gond sötétlik,
Egy árny a hófehér falon:
Óh, megöregszel te is egyszer,
Én édes, szőke angyalom.

A szőke haj ezüstre válik,
Barázdás lesz a homlokod,
És csókos ajkad pirja elvész
S a szived halkabban dobog.

És benne mélyen eltemetve
A régi, régi szerelem,
És szenvedélytelen, szeliden
Fogsz társalogni énvelem.

Igérd meg azt, hogy kezed akkor
Kezemből vissza nem veszed,
S szeretni fogsz majd akkor is még,
Mikor már én is vén leszek.

Igérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy oly nagyon szerettelek,
Hogy rácsókoltam ajakadra
Sok év alatt a zord telet.

Igérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy elhervadtál keblemen,
Hogy másnak senkije se voltál,
Csak nékem voltál mindenem.

Igérd meg azt, hogy szemrehányást
Szived magadba nem fogad
S nem kéri tőlem soha vissza
Aranyos ifjúságodat.
 
 
0 komment , kategória:  Heltai Jenő  
Bartók Lajos: Dal.
  2017-08-11 08:45:12, péntek
 
  Bartók Lajos:

Dal.


Kedves leány, ugy-e azt képzeled,
A szív, ha fáj, valóban megreped,
Mint egy pohár, mely még kezünkben ép,
S lia földre ejtjük, már csupán cserép !

Ne hidd! A sziv oly könyen nem törik,
S eltörve, mint épen, verése vig.
Borral, mámorral tölti szerelem,
S hogy már oda - nem tudja maga sem !...

Pápai Hirlap 1888.
 
 
0 komment , kategória:  Bartók Lajos  
Perényi Kálmán: Nem vagyok az . . .
  2017-08-11 08:42:54, péntek
 
  Perényi Kálmán:

Nem vagyok az . . .


Nem az vagyok, aki voltam régen !
Meghúzódom egy sarokban szépen
S magam elé bámulok, csak nézek . . .
Az égre is felleget idézek.

Oda van már régi vidorságom!
Rejtett levél nem igy él az ágon,
Legalább a szellő jut feléje,
S beszél neki, elmulatgat véle!

Én velem még a szellő se játszik,
Elfeledett a világ - úgy látszik!
Elfeledtem én is őt már régen,
Itt, ezen a régi karos széken.

Nem bánt se vágy, se kívánság többé,
El lennék én egy magam örökké !
Arra is tán csak a szokás késztet,
Hogy csalfa lány, visszasírlak téged.

Csak a szokás, vagy mit tudom én mi?
Vagy a szivem nem szűnt meg tán égni?!
S egyet-kettőt utoljára lobban.
Hogy sötétté legyen annál jobban!

Esztergom és Vidéke, 1886. október 17.
 
 
0 komment , kategória:  Perényi Kálmán  
Szász Károly: Futó idő.
  2017-08-11 08:41:23, péntek
 
  Szász Károly:

Futó idő.


Nézd mint röpülnek a napok.
Minden órának szárnya nőtt.
Mint légben a madárcsapat,
Szállnak tovább fejünk fölött.
Madárnak röpte fönlebeg,
Nem kallik dala ide lenn:
De sziveinkben zengenek
Ez öröm-órák szüntelen.

Koszorú van homlokodon ,
Fehér virág és zöld level.
Szél játszik vele szabadon
S egyegy lombját rabolja el.
Hadd tépje szél, hadd vigye szél ,
Ne bánd hulló virágidat!
Az édes illat mindig él
Mig egy szálacska fönmarad.

Ah ! igy röpülnek a napok
Mint fris koszorúd levele ;
Az időben futó habok
Árja, egyenként tépi le.
Éltünk , e szép virágbokor ,
Mindennap egy lombot vészit. . . .
De szebb a lomb, lekulltakor ,
Melyet piros szin ékesít.

Minden nap egy piros levél,
Egy he vadtan is ifjú lomb :
Szivünk boldog, mivel remél,
S reményinket nem bántja gond.
Szálló órák , futó napok
Föltarthatatlan rohama !
Csak menjetek , csak szánjatok !
A holnap szebb lesz mint a ma.

Hölgyfutár 1858. április 1.
 
 
0 komment , kategória:  Szász Károly  
Czóbel Minka: Azok a szép idők.
  2017-08-11 08:33:10, péntek
 
  Czóbel Minka:

Azok a szép idők.


Hogyha messze járok innen,
Nyugodalmam soha nincsen.
Én csak vissza, - visszavágyom,
Itt van, itt az én világom!
Elmerengek, eltűnődöm
Azokon a szép időkön . . .
Vágyam újra jobban éled,
Meglátom-e drága képed ?

S most, hogy végre haza jöttem,
Most hogy itt állasz előttem
Kezed az enyimbe tartva ,
Felderül-e hived arcza ?
Szivem lázasabban dobban,
Hogy szeretlek, érzi jobban ;
Bánatának az a vége, -
Majd megreped örömébe !

Esztergom és Vidéke, 1886. január 21.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Gróf Vay Sándor: Emlékszik még? . . . 
  2017-08-11 08:19:56, péntek
 
  Gróf Vay Sándor:

Emlékszik még? . . . 


Emlékszik még ? Dehogy, dehogy ; 
Jutok is én már eszébe ! 
Ki bánná a játékszert, ha 
A játéknak vége - vége . . . 
De én, én még jól emlékszem 
Úgy előttem van az óra, 
Midőn kezét hosszan, forrón 
Megszoritám búcsúzóra. 
S elboritám csókjaimmal. 
Könnyeimmel . . . "Ne, ne kérem !" - 
Súgta - nemsokára látom, 
Higyjen, "esküszöm, ígérem!" - 
Aztán égő, lázas könnye 
Enyéimmel összeomlott . . . 
"Csak ha ismét viszontlátom, 
Akkor leszek újra boldog! - 
Higyjen, bízzék ! " . . . És én hittem . 
Szivemben a remény szála 
Nem szakadt el soká-soká, 
Bízott, remélt, tűrt, hitt fájva . . . 
Addig, míglen egyszer aztán 
Ön e szálat összetépte . . . 
És engem a bú hazátlan 
Elbujdosni messze készte. 
Fölszáradt már rég a könnyű 
Mely pilláin érttem égett, 
Elfeledve Iőn az eskű - 
Az a sok, sok szent ígéret. 
Boldog más ölében tán s én 
Hordozom a kin keresztjét 
. . . Mégis, mégis szeretem csak 
S átkozni most sem tudom még! 

Szerajevo. 

Esztergom és Vidéke, 1886. január 6.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor  
Nagy Emma: Állok, mint a bibliai Sión
  2017-08-11 08:17:32, péntek
 
  Nagy Emma:

Állok, mint a bibliai Sión


Állok, mint a bibliai Sión
és viselek ezer villámcsapást -
el-elsápad az arcom, de birom.

Én vagyok itt a nyugalom talán,
lélek, kinek szénája rendbe van -
egy szál virág a nyomor asztalán.

Nem sírom a múló idők kegyét
s kegyvesztését, mely sorsomba rúgott, -
lelkem saját szépségén is megélt.

Az ezreket nem vihettem oda,
hová lelkem iránytűje mutat -
és már tudom: nem vihetem soha.

Azért porba nem rogyok, mint szegény,
kinek háza tűz-romokban hever -
Él még a sír fölött is egy remény.

Az én házam - testem pora - ha hull:
befogad az örök Harmónia -
és a létem új dalokat tanul.

Nem vallások, nem szent-mesék: öröm,
mely az örök titkokkal összefolyt:
túllendít e szűk kis földi körön

s megragyogtat szivemben egy mosolyt.

Erdélyi Helikon 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Emma  
Lithvay Viktória: A múltról.
  2017-08-11 08:16:31, péntek
 
  Lithvay Viktória:

A múltról.


Mintha lelki szemeimet
Ellepné a köd homálya,
Alig tudok emlékezni
Már a régi kedves tájra.

Hol a madár csicsergése
S a virágok illat árja,
Megtanított téged s engem
Szerelemre, boldogságra.

De azóta sok tavasznak ,
Lombja hervadt a mezőben,
Árva szivem sajgó sebe
Balzsamot nyert az időben.

Már azóta fürteimet
Ellepték a fehér szálak,
Nem érdekel többé engem
Fénye árnya a világnak.

Elmosódik minden emlék
Ködbe vész a mult, a távol,
Mintha lelki szemeimre
Rá borulna sötét fátyol!

Esztergom és Vidéke, 1886. április 4.
 
 
0 komment , kategória:  Lithvay Viktória  
Veszprémi Soma: Vágy.
  2017-08-11 08:15:29, péntek
 
  Veszprémi Soma:

Vágy.


Halovány orczámon forró könyek égnek,
S szivemet emészti titkos fájdalom,
Mikor szakad vége már e szenvedésnek,
Álomra fejemet mikor hajthatom?

A virág elhullott, s künn a puszta ágon
Levél nem zöldel, s a madár hallgatag
Szivemben is elnyilt a tavasz immáron,
S a cifra virágok elhervadtanak . . .

Megizlelém a szerelem bájitalát.
S lelkem fel a magas égbe szárnyala,
Azt hivé, hogy örök üdvére talált ott,
Hogy övé a menynek legszebb angyala.

S hogy mámorával szívta szívemet tele,
A varázs úgy betölté, megszédité,
Hogy elkábulva estem a mélybe le,
És azóta szivem, lelkem a siré. -

Nyomor és szenvedés kisér most utamon,
És ütnek tört szivemen millió sebet,
Keserű éveknek tövise, átka nyom,
Lelkem a nyugalom, sir után eped.

Jövel hát enyhe sir, bontsad szét fátyladat,
S takard el örökre néma bánatom,
Az édes szerelmet, szárnyaló vágyakat,
Amelyeknek már csak romját láthatom.

Jövel ó enyhe sir, borulj föléje
Temető kertnek szomorúfüz ága,
Szálljon rá a feledés örökbús éje,
S a dalos madár ne találjon rája . . .

Veszprémi Független Hirlap, 1882.
 
 
0 komment , kategória:  Veszprémi Soma  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 288 db bejegyzés
e év: 3277 db bejegyzés
Összes: 29706 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2483
  • e Hét: 12369
  • e Hónap: 64175
  • e Év: 1837874
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.