Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.12.31
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Fáy Ferenc
  2017-08-12 08:40:47, szombat
 
  Fáy Ferenc

Kellesz nekem

Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikkadt virágnak, mint a viz szeme.
Úgy, mint a test kell kóbor furcsa láznak,
Mint dalra vágyó fülnek kell: zene.

Vágyom rád, mint vándor vágy a fényre,
Sötét fű után, ha eső, szél veri.
S ezer ház súgja délibábnak: térj be,
S ezer tenyér nyújt hűs vizet neki.

Úgy nézek rád, mint viz-csepp néz az égre
Irigylő vággyal vén felhőkre lát,
És hogyha feljut, titkon, lopva, félve
Anyjában nézi vágyva önmagát.

Kellesz nekem, mint bűnnek kell az este,
Mint vad csikónak fékező hurok,
Ezernyi vágyam téged vár keresve,
S ha egyszer eltűnsz, veled pusztulok.
 
 
0 komment , kategória:  Fáy Ferenc  
Ágoston Zsuzsanna
  2017-08-12 08:39:12, szombat
 
  Ágoston Zsuzsanna

Eső

Az őszi zivatar,
Már egy napja tart.
Súlya húzza a fellegeket,
Terhes lebernyegeket.

Virágok levelei meghajolnak,
A föld rétegei túlfolytak,
A fák csak állnak némán,
Kecsesen - tehetetlen bénán.

Súlya van az időnek,
Köd mögöttem, de fut előlem,
S én a magasból szemlélem,
Nedves, folyós világképem.
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston Zsuzsanna  
bakos Attila Péter
  2017-08-12 08:37:36, szombat
 
  Bakos Attila Péter

Azután

Azután csillagok gyúltak az égen,
S a tavaszi meleg alábbhagyott.
Már virágillattól édes,
A csendes alkonyi szél.

A madárdaltól elszunnyadtak,
az Alföldi fák.
Egy felhő osont az égen át.
Sötét tónusú hálóköntösében.

Azután még ropogott a tűz.
Sercegett a toll egy költeményt.
Odafent fehérlett a Hold.
Arca mintha arcomat kutatná.

Letettük már mára a gondokat.
A sarokban nyugszanak éppen.
Mint holnapra kikészített tiszta ruhánk,
Melyet lassan meglepnek az árnyak.

Azután a szél fodrozta,
A Kunság homokját barázdákba.
Közötte elrejtve a magjait,
A hosszú -, s forró Nyárnak.

 
 
0 komment , kategória:  Bakos Attila Péter  
Havas Éva
  2017-08-12 08:32:00, szombat
 
  Havas Éva

Érzed?

Ha neked bajod van
én is szenvedek...
Ha te bánatos vagy
én is könnyezek...
Ha nincs mit enned
én is éhezek...
Hogyha bűnt követsz el
én is vétkezek...
...mert tudd meg:
téged nekem rendelt az ég -
- ezt érezned kell rég!
 
 
0 komment , kategória:  Havas Éva  
Radnóti Miklós
  2017-08-12 08:29:11, szombat
 
  Radnóti Miklós

Nyugtalan őszül

Vasszinü, vad lobogói közül
nyugtalanul gomolyog ki a nap,
gőzei dőlnek; az ellebegő fény
hulló ködbe harap.

Borzas a felleg, az ég tükörét már
fodrozza a szél, a kék tovaszáll.
Felsikitó betüt ír alacsony röpüléssel
s készül a fecskemadár.

Nyugtalan őszül, emelkedik,
süllyed a lombon a rozsda,
hűvös az égi lehellet;
nem melegít, csak füstöl az ég,
csak sóhaja van ma a napnak.

Gyík surran a nagy temetők fala mellett
s húsraboló dühe dong,
izzik az őszi nyalánk darazsaknak.

Férfiak ülnek az árkok
partjain és a halál
mély tüzeit figyelik,
szálldos a vastag avar szaga már.

Szálldos az úton a láng
s lebben! fele fény, fele vér!
lebben a szélben az égő
barna levél.

És súlyos a fürt, a kacsok zsugorodnak,
zörren a sárga virágok
szára, a mag kipereg.

Úszik az alkonyi ködben a rét
s a távoli, vad szekerek
zörgése lerázza a fák
maradék levelét.

Aludni tér a vidék,
száll a halál fehér,
szép suhanással, az ég
dajkálja a kertet.
Hajadban nézd! arany őszi levél,
ág sírt feletted.

Ó, de te lobbanj föl az ősz, a halál fölé,
s emelj föl engem is Édes;
légy szerelemre okos ma,
csókra okos, álomra is éhes.

Szeress vidáman, ne hagyj el, az álom
sötét egébe is zuhanj velem.
Aludjunk. Alszik már odakinn a rigó,
avarra hull le ma már a dió,
nem koppan. S bomlik az értelem.

1941.
 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
Kun Magdolna
  2017-08-12 08:26:17, szombat
 
  Kun Magdolna

Falak

Nézd azt a falat, már bontom hosszú évek óta,
de csak körmöm szakad, és véremből növekszik
alatta a tócsa. Akarom, de nem mozdul a zár,
pedig itt benn - semmi más, csak a rabság vár.
Mit tegyek, hogy boldog legyek, még hány ajtót
feszegessek...? És hány százas szeget kell
letörnöm még róla, hogy szabadon és láncok
nélkül, újabb remény-szikrát kapva végül
- én is vágyhassak a jóra...?
...vajon délibábot kergetek? Vagy a tűzzel, és
a vízzel játszom? Mondd, melyik az erősebb?
A forró láva semmivé tesz, még a víz is
felemészthet, ha vihar tombol rajta, s annak
tajtékzó hullámai őrült morajlással ki nem vetnek
engem a túlsó partra. - Fáraszt ez a hajsza.
Mondd, melyiket válasszam, mi oltalmat ad erőm
felett, s lassan, porba hullva csak egy apró,
halvány folt lesz, mit már tisztítani sem lehet,
- ha kormos, és vetemedett már a múltja...?

 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Aranyosi Ervinara
  2017-08-12 08:25:17, szombat
 
  Aranyosi Ervin

Az én mesém

Egyszer voltam, hol nem voltam,
mesealak lennék?
Néha féltem, néha éltem,
- a múltam csak emlék.
Álmot láttam, s azzá váltam,
miben szívből hittem.
Elmélkedtem, emelkedtem,
s talán többre vittem.

Kincsem nincsen, csak az Isten,
halmozott el jóval.
Dolgom tettem, teremtettem
tiszta, igaz szóval.
Álmot láttam, s megcsodáltam,
hogy válik valóra,
Más lehetek, értem ketyeg,
talán minden óra.

Hiszek, látok, jó barátok
kísérnek a létben.
Cseppnyi vagyok, s nyomot hagyok
mások életében.
Lám a szívem, hozzám híven,
együtt dobog mással.
Nem őrlődöm, nem törődöm
én az elmúlással.

Nincs halálom, s megtalálom
értelmét a létnek.
Minden álmom, s boldogságom
része az egésznek.
Tanulni, s nem porba hullni
jöttem a világra.
Álmom élni, s elmesélni,
jobb emberré válva.

Szép lelkemmel, szeretettel,
másokat tanítva.
Vígan járom a világom,
szívem, szemem nyitva.
Ha tanultam és a múltam
ott áll útra készen,
mesehősként, boldog ősként,
tudás kútja lészen.

Egyszer voltam, hol nem voltam,
mesealak lennék?
Néha féltem, néha éltem,
- a múltam csak emlék.
Mában élek, s nem cserélek
senki életével.
Bármily kemény, ez az enyém,
teli szép emlékkel.

Gondolatom latolgatom,
szép szóval teremtek,
hitet adva, s jó akarva,
része a nagy rendnek.
Mert a mennyem, itt él bennem,
s poklom tüzét oltom.
Ha jót tettem, s jóvá lettem,
javulni fog sorsom.

Lásd a példát, s te is éld át,
keresd boldogságod.
Szeresd jobbá, boldogabbá
az egész világot,
Éld a létet, mint jó lélek,
légy utamon társam!
Lelj örömet, varázskövet,
a zajló világban.

Ha már vagyunk, s bűvös agyunk
teremtésre képes,
számos ötlet, adhat többet
mindőnk életéhez.
Adj a jónak és a szónak
energiát, létet!
Teremtéssel sose késs el,
legyen szebb az élet!
 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 164 db bejegyzés
e év: 2202 db bejegyzés
Összes: 5337 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 561
  • e Hét: 24057
  • e Hónap: 52035
  • e Év: 428533
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.