Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Bodor Aladár: Szerelem
  2017-08-02 08:40:34, szerda
 
  Bodor Aladár:

Szerelem


Nem is téged szeretlek;
Sem fátylas kacagásod,
Sem halk, finom sírásod,
Sem bús szemed nem vert meg,
Sem friss csókod nem vett meg.

Sem hideg megtiltásod,
Sem lázadt átadásod,
Sem macskatalpú titkod,
Min körmöd átszúrt itt-ott,
Alám vermet nem ásott,
Nem dajkált s nem vadított.

Nem vagy más lelkem mása ;
S kevés vagy hívságomnak,
Hogy az enyémnek mondnak;
Nem tebeléd van ásva
Kéjek s kínok forrása.

Én vagyok vérző kútja
Kéjnek, kínnak, delejnek,
Mely lelkem végigfutja.
Általam vagy. Ilyennek:
Kéjnek, kínnak, delejnek
Mind, mind én szültelek meg.

Én szültelek szentségnek
S nagyszerű rendbontónak;
Lopott tűzed, lopó nap,
Belőlem hullt rád, s fényed
Megtört prizmámon tört meg
Hétséges színzenének.

Benned magam öleltem
Magam lelkét csókoltam;
Ürügy voltál, hogy lelkem
Szent kétségbe esetten
S kéjjel eggyéforrottan
Gyűlöljön és szeressen.

Mint aki egy vércsöppjét
Újján tűvel kiszúrja,
Gyönyörködik rajt fájjal
S aztán önnön szájával
Magába issza újra.

Kultúra 1912.
 
 
0 komment , kategória:  Bodor Aladár  
Nagy Ilona (pirospipacs): Kinyújtott kezekkel...
  2017-08-02 08:39:10, szerda
 
  Nagy Ilona (pirospipacs):

Kinyújtott kezekkel...


Emlékszel?
Vártalak... napmeleg kinyújtott kezekkel,
s titokban reméltem, majd egyszer megfogod,
és úgy csúsztatod át kezedet kezembe,
hogy nappal felébredjenek a csillagok.

Azt akartam, hogy beleremegjen a csend,
amikor tenyerünk szeretve összeér,
s olyan meleg legyen majd köröttünk a perc,
mint kemencéből frissen kibúvó kenyér.

Hogy ölébe vonja lágy szellő a fákat,
mert ujjunk összefonódva pihenni tér,
s üstökös csóva szakítsa át az árnyat,
mikor egymásra simul két nyitott tenyér.

Emlékszem...
Vártalak... s tusfeketébe fordult az ég,
lassan a kezem is elkezdett remegni,
ujjaim oly fagyosra hűltek, mint a jég,
s csak arcomat tudtam kezembe temetni..
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona  
Tompa László: Diogenész lámpájával
  2017-08-02 08:35:44, szerda
 
  Tompa László:

Diogenész lámpájával


Mondják, hogy dél van, - órámon is öt perc
Hija csupán, s a tornyok felriadnak,
A delet zúgva, - csak azt nem tudom, hogy
Mi okozhatja (megvakult az ablak,
Vagy a vakság tán éppen engemet ver?)
Hogy úgy nem jár most az utcánkon ember?!

Vagy lehet, füst, köd sűrít künn sötétet,
- önzés, gőg füstje, rosszaság ködárja -
Ez árad át most gát nélkül a földön,
Magát minden kis ízünkig bevájva,
Ebben fuldoklik, elborítva szennyel,
Már-már magát sem ismerve az ember.

Igen, ez, ez, vagy lehet: ez sem, - én már
Nem is tudom, a hibát hol keressem?
A tanításban, amely egykor úgy szólt,
Hogy embert ember testvérként szeressen?
Értse meg egymást, bölcsen, türelemmel -
Csak így lesz méltó nevéhez, hogy: ember?!

S mennyit bűvöltek több ily szóval is még -
Jellem tudás ám ezekről ki szól ma?
Ha el is leng künn egy-egy emberárnyék:
Öntelt sivárság sötétlik le róla,
S a tudat, hogy csak fent fog, fent köröm nyer
Küzdelmet bárhol - - Ez-e hát az ember?!

S valami meglök, hogy menjek ki, s utcák
Során, miközben a dél szava kondul,
Lámpával, égő szívemmel, bolyongjak,
Végig fürkészve mindenkit, bolondul,
S dadogjam egyre, dühös szerelemmel:
Embert keresek, - hol vagy, ember - Ember?!

Erdélyi Helikon 1939.
 
 
0 komment , kategória:  Tompa László  
Hangay Sándor: Mese az életemről
  2017-08-02 08:34:56, szerda
 
  Hangay Sándor:

Mese az életemről


Mi volt az életem?
- Kis ér,
Mit zengő útján virágos part kísér;
Majd harsogó patak,
Mely szikláról a mélységbe szakadt,
Hol örvény torkán forgatagba szédült.
Tajtékot habján ismeretlen vész ült.
Vihar ostorja suhogott fölötte.
Égbe akart törni, de ágyához kötötte
A sorsa, végzet, Isten, - lenyűgöző hatalom...
S a gátszakító árt most
Csitítva altatom
Magyar pocséták medrén, hol zúg, suhog a nád:
- Hegyeknek kristálykönnye, örök jó éjszakát!
Ez volt az életem!
- Rossz sorsom meglopott,
És eltemet maholnap az alföldi homok.
Kiszikkad majd a sár is és kiveszik a nád,
Nem lesz már láp se akkor, és nem lesz lápvirág,
Csak ernyedt nyári naptól, ha elbódul a Dél
S a részeg, álmos puszta a múltakról mesél,
A Délibáb mutatja, talán, hogy egyszer ott
Tengert nyelt be a szomjas, falánk magyar homok.

 
 
0 komment , kategória:  Hangay Sándor  
Jankovics Marcell: Hajótöröttek üzenése
  2017-08-02 08:34:07, szerda
 
  Jankovics Marcell:

Hajótöröttek üzenése


Háborg a tenger. Láng az ég körül.
Szegény kis sajkám lassan elmerül.
Háborg a tenger.

Még egy imádság. Állom a vihart, -
- És Isten hozzád, napsütötte part, -
Száz istenhozzád!

Csak egyszer még - csak volna valaki,
Ki tudná és akarná hallani,
Mi fáj, mi éget...

Csak egyszer még - egy csók, egy ölelés...
Ma értetek egy esztendőm kevés -
Tíz évet adnék!

Tíz hosszú évet - ki hallgat reám?
Nincs más körül: nagy ég és óceán, -
Magasság, mélység!

Hajótörött a végtelen vízen
Palackba zárja, amit még izen.
Utolsó jaját...

Palackba zárom én is jajomat,
A könnyet, mit elsírnom nem szabad, -
Nagy igazam maroknyi hamuját,
Melyet még élet lángja perzsel át, -
Varázsigéket, mik megváltanak,
A néma szókat, mik kiáltanak, -
Hitem nagy átkát, - átkom nagy hitét,
Mely jövő fátylát tűzként tépi szét,
Palackba zárom...

Haragos habba én is bevetem, -
Föl és le úszva omló vizeken
Elringatózik...

Én süllyedek, - de messze valahol,
Amerre újra pacsirta dalol,
S a fényt köszönti,

Forró fövenyre hullám visszatér, -
És üzenésem mégis partot ér, -
Kifogják egykor!
 
 
0 komment , kategória:  Jankovics Marcell  
Toldalaghy Pál: A bor, a nő, az üdvös étel
  2017-08-02 08:33:02, szerda
 
  Toldalaghy Pál:

A bor, a nő, az üdvös étel


A bor, a nő, az üdvös étel
az életünkkel egy ma már.
A bátor hősnek lenni szégyel
s egyetlen bölcs van: a szamár.

Ki egymagában jár, az ordas.
A többi falkát képez és
csaholva hajszolják. A holdas
ártatlanság a ködbe vész.

Én unom ezt a szörnyü tréfát.
A testet unom és nyögöm.
Ha földönfekve látsz, ne lépj át.
Rajtam taposs, s az ördögön.

Tagadj meg! és tagadd meg aztán
mindazt, amit kezem alkotott.
Kapálj és vess és ülj a padkán.
Dolgozzon, szüljön asszonyod.

Azé·a föld, aki házat. épít,
kosarat fon és kutat ás
s az élete, ha győzi végig,
kalandos, mint az utazás.

Vigilia 1947.
 
 
0 komment , kategória:  Toldalaghy Pál  
Lackfi János: Tanulságok
  2017-08-02 08:31:36, szerda
 
  Lackfi János:

Tanulságok


Amilyen az adjon isten, úgy puffanik,
Az asszony verve jó, ne halaszd holnapig.
Ágyát ki mint veti, várj a helyébe jót,
Addig jár a korsó, amíg ér takaród.

Aki szelet vetett, két szék közt pad alatt,
Akinek nem inge, az lel majd aranyat.
Kolbásznál több a nap, ajtó mögött helye,
Nem fér meg két dudás, maga esik bele.

Éppoly kicsi a bors, mint a rosta lika,
Odakinn tágasabb, de benn a barika.
Beszélni színezüst, másik fülén kimegy,
Nem vénember azért Mohamedhez a hegy.

Falra borsót, kemény dió, legszebb öröm,
Világtalant vezet, zsák foltját, kő kövön.
Szamár szenved, habár nagyot nem érdemel,
Holló a hollónak harapást szőrivel.

Kicsi, ámde erős, mint halottnak a csók
Járt utat el ne hagyj, a másik lábam ott.
Kinek a pap, kinek hány nap még a világ,
Ló is botlik, előbb, mint a sánta kutyák.

Ki mint él, lassan járj, vízzel főz, húzza ág,
Szégyenlős koldusnak ne nézd a fogsorát.
Előre ne igyunk, tolláról madarat,
Jobb ma egy túzok, és ki nem szól, bölcs marad.
 
 
0 komment , kategória:  Lackfi János  
Salamon Ernő: Férfiú dal
  2017-08-02 08:30:38, szerda
 
  Salamon Ernő:

Férfiú dal


Minthogy szeretni egy sincs emberem,
se hálóhelyem, se hat kenyerem,
mivel magammal egymagam vagyok,
mindjárt mehetek, földbe szállhatok.
Hogy elpusztulni ilykép sikerült,
füttyögni, dalra most kedvem került.
Hogyha az apám morgott betegen,
halála-napján, éppen pénteken,
azt mondom én most: hát ne úgy legyen,
tanuljon tőlem ki halni megyen.
Férfiudalt és danát, hahotát
hallhatsz, öcsém, küldd csak ide apád,
küldd csak ide a csipás véneket,
a mendő-mondó szegény néniket,
a szegénység siró alja-javát,
az ifjú lányt s az ifjú lány fiát,
a sok szegény lányt, a veres-szeműt
halálom- látni kergesd, ideküldd!
És tempós vasast, karos lakatost
és kőművest, az állványos-magost,
péket, mészárost, fást, testvéri fást,
bányászt, bányászt a nappal-éjszakást
és nyugdijast és kikötői vad,
szájas, szűrös, vállas hamálokat.
Báránya, sajtja üljön özvegyen,
a pásztor is a fejemnél legyen.
S küldj csudalátni minden földművest,
tevőt-vivőt, száz munkára ügyest !

Én úgy halok meg, én úgy meghalok,
hogy aki túlél az jobban ragyog!
De szép öröm, a múló napranap,
de, szegény nép, a halál nem urad!
De, szegény nép, a halál nem uram,
marj porrá sírom! Az hiába van!
Amire kedvem fénye ráesett
az viseli mindig a szép jegyet!
Szó, mélyen át az indulat kiszállt
és visszaszállt megszegni a homályt;
az ősi lélek követe: beszéd,
az anyanyelv, az egyetlen, a szép,
kristályvizéből csillón inni ad
s, mint áldott nő, új szavakkal dagad.
A tekintetem halmain megállt -
megőriz engem az erdélyi táj
s a póri népség: ákác, sóska, som !
Tud rólam szépuccájú városom !
Amerre jártam valaha, a nép
csak tud egy jó szót, békéről igét,
dédai román, sziklák székelye
él a zsidóval, csak elfér vele.
Mit kicsúfolt a betütől buvó,
kártyázó, nyúzó semmirevaló:
e minden renden túli rendszerem,
e ha-vásárom-hát-csak-ószerem,
e vigyázásom a szegényeken,
szóhoz-szerelmem, borzas énekem
e böjtönélés, e gyászom nekem,
nem volt hiába ez az életem !
Bár folytatódnom fiam nem akadt
s békén lehetek az idő alatt,
nem szid az élő, kit a férfi-kedv,
úgy kérdezetlen, megszületni tett
és úgy lehetek, mint a végtelen:
se ég, se föld, de mindahány élem;
el-messze tünnőm már mégsem lehet
égnek belőlem versek, énekek !

Csipás a vén, pajtában hál, ütik,
de tárgya, dolga, tette éltetik !
Vén a vénasszony, ráncos, összement,
de teje-húsa hét fiába ment !
A lakatost is csak kiteritik,
de üllői a nevét csengetik !
A kőműves is meghal, ő se jobb,
de ittvoltának hány tornyot rakott !
Egyszer csak nem sűt, nem vet be a pék,
de a szegények kérik kenyerét !
Borjak hóhére, ha nyögve kidőlt,
dicsérik, mondják ő adott erőt !
Nem él a fás, de a sóhajai
Szúrnak a fáján, leszelt ujja rí !
Bányásznapnál nem szebb a sírsötét,
csákánya, népe őt siratni mécs !
Minden mázsás zsák hordárt emleget !
Nyugdijasról tudnak padok, gyepek !
Nyugszik a paraszt kinn a kert alatt.
Hogy nyöszörög marka után a mag !
Hát, dalra, hát, nohát, testvéri nép !
Ez az énsorsom éppen a tiéd !
Bújj valahová, dögös rothadás !
Hát elmenését csak sirassa más !
Nézz a szemünkbe, szús, csontos halál !
A szegények vad hahotája vár !
Amig itt vagyunk addig itt vagyunk,
s ha itt se vagyunk csak itt maradunk!
Nyaggass! Dagassz! Vérezz meg, gyatra sors !
Tüdőnk ! Izmunk ! Mindhiába romolsz !
Jajszót belőlünk, merthogy menni kell,
soha se halltok, mindünk énekel !
Az öröklétünk lepra nem lepi !
Golyót, szuronyt a testünk kiköpi !
Hát úgy megnézünk, hogy nyegsz, felvakogsz,
gyáva zsiványunk, ki rablétre fogsz !

Korunk 1939. Május
 
 
0 komment , kategória:  Salamon Ernő  
Jékely Zoltán: Kaland
  2017-08-02 08:28:34, szerda
 
  Jékely Zoltán:

Kaland


Hol jártam én? csaló, tünékeny álom
volt talán ez az erdei bolyongás?
Úgy kószáltam egy idegen határon,
mint garabonciás.

A völgyben, melyben elmerült a nappal,
szálldosott már az éjjeli korom,
de még lila, halkuló sugarakkal
ékeskedett egy lúcfenyős orom.


S már lámpák gyúltak kéklombos sötétben
s a kéményekből szállt a rőzsefüst,
poszáta búcsúzott s rigó vegyest,
mikor egy régismert kastélyhoz értem.

S amint a rányíló tisztáson álltam,
fáradt vándornak éreztem magam,
ki célhoz ér s felsóhajt boldogan:
>amit kerestem, íme, megtaláltam!<

Megtaláltam, ki annyit kóboroltam,
közelségét érzem, ő itt lakik
s most énekem hallhatja hajnalig.
Aztán pedig meghalhatok nyugodtan.

>Vagy, vagy nem vagy, te lány, szeretlek,
mienk lesz ez a sárgafalú kastély.
Ha tudnád, hány nehéz éve kereslek,
hiába, mint a meghalást Ahasvér.

A szemed szürke-kék, hajadnak bronza
bűvös visszfényeket villant a holdra;
esténként sírsz az élet elmúlásán,
vagy hogyha azt hiszed, hiába vársz rám,

kit hajkurász utánad édes átok.
Most itt a perc: sóhajtok, hogy megálljon,
hogy megjelenj ott fenn a holdra tátott
ablakban, mint romantikus medaillon
s ledobj hozzám egy hosszú kék virágot.<

De senki sem jött, csak kutyák ugattak,
árnyékomnak azt hitték: a halál,
a halál, aki ólálkodva jár
s gazdájukat lesi az alkonyatban.

Vasajtót zártak vinnyogó sírással,
egy kút ríkatta vizét valahol;
- Fiam, te tovább vándorolhatol -
szóltam s indultam a tisztáson átal.

Erdélyi Helikon 1937.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Bartók Miklós: Sötét éji madár.
  2017-08-02 08:27:03, szerda
 
  Bartók Miklós:

Sötét éji madár.


Éjféltájban ócska zár nyikorog,
Valahol most hosszúak az árnyak,
Valahol hallik bús, csendes homályban
Repülése egy nagy éji szárnynak.

Egyik bolygótól a másikig
Rójja le nagy útját minden éjjel,
Aztán leszáll e bús, örök rejtély
Kísértetes, csendes, lágy-zenével.

Valakinek a szárnyai ezek -
S míg szemei földre merednek,
Lent leborul könnyel, imádkozva
Bús babonája az éji csendnek.

Könnyeket, lelket, titkot aratva
Száll s arcán riadt csodálat -
Dermedve nézik s meg nem értik,
Hogy kell lenni rémnek, babonának.

Sok ember látja, szánja, várja ;
- Holnap lopva, titkon leborúlva
Megkérdezzük, hogy kit keresett
Az éjnek titkos, fájó, néma búja.

Itt a másnap és az éji csoda
Jön fátyolos titok-sereggel . . .
- És az emberek szemet lehunyva
Keresztet vetve várják a reggelt . . .

Botond 1926.
 
 
0 komment , kategória:  Bartók Miklós  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 288 db bejegyzés
e év: 2746 db bejegyzés
Összes: 29175 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2176
  • e Hét: 37958
  • e Hónap: 118451
  • e Év: 1510668
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.