Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Apostol Bertalan: Mózes éneke.
  2017-08-03 07:26:46, csütörtök
 
  Apostol Bertalan:

Mózes éneke.

- XC. zsoltár. -

"Te benned bíztunk eleitől fogva,"
Uram, hajlékunk mindig csak te voltál! -
Mikor nem volt hegy még, és rajta oltár,
És még az ég, a föld nem volt alkotva:
Te már valál, s él a világ felett
Időtelen időkig életed!

"Az embereket meghagyod te halni,"
S a földbe térnek intő szózatodra:
Mely porból lett, hadd térjen újra porba! -
Mivel egy ezredév előtted annyi.
Mint a tegnap, vagy egy éj, mely repül
Gyorsan sietve, észrevétlenül.

Napunk halad, s nagy hirtelen hanyatlik:
Olyan mint egy szép álom látománya,
- Midőn járunk tündéri tartományba' -
De szétfoszol, nem tart csupán virradtig; -
Vagy mint virág, mely reggel ágirul
Ragyog, mosolyg, s estvére elvirúl.

Az életórák oly gyorsan letűnnek;
Mint szót a szél, a sors úgy elragadja,
Leáldozik éltünknek fénye, napja
És elsodor nagy árja végzetünknek.
Hetven, nyolcvan év a végső határ,
Hol ránk a sír biztos révpartja vár. -

És hogyha kedves lenne is az élet:
Az embert végzetes küzdelme várja ;
Nem a való, hanem rejtélyes árnya
A vágy, remény, a mely szivében éled!
S mint a tűnő percz, száll repül napunk,
Helyette csak bút s fájdalmat kapunk!

Atyánk! törvényed hadd legyen vezérünk;
S ha rejtve van éltünknek napja, száma,
Értsük meg azt, mi létünk hivatása,
Elébb mintsem pályánk végére érünk.
Kiket bánat, teher, s gond annyi nyom,
Oh könyörülj Uram, szolgáidon!

Balsors után hozz szebb napot egünkre,
Dicsőítsd meg szolgáidon kegyelmed,'
A bűn felett, hogy nyerjünk győzedelmet, -
Boldogságot deríts bús életünkre.
Legyen szerelmednek hü gondja ránk,
Sorsunk kezedbe tesszük, oh Atyánk!

Eger - hetilap, 1889. január 15.
 
 
0 komment , kategória:  Apostol Bertalan  
Válóczy Szilvia: Csak nézlek . . .
  2017-08-03 07:25:34, csütörtök
 
  Válóczy Szilvia:

Csak nézlek . . .


Csak nézlek . . .
Lényed gyönyörűsége oly átható,
tekinteted szeretet ajándékától való,
és a benne élő gyengédség
mindig elrabolja szívem,
szemeidben égő vágylángod élteti
makrancos lelkem.

Csak nézlek . . .
Nekem te vagy a világ,
hozzád, neked érkeztem e Földre
hosszú útjaimon át,
és megtalálva lettem
életed szabad teljessége,
Istentől ölelt emberi lényeged
örök szerelmese.

Veresegyház, 2017. június 25.
 
 
0 komment , kategória:  Szyl  
Csabai Andrea: ne bántsátok . . .
  2017-08-03 07:24:27, csütörtök
 
  Csabai Andrea:

ne bántsátok . . .


a gyermekeket

fénytiszta
szemükben tükröződnek
a fák
mosolygós eget
ölel a szél

újra látnak az álmok
mesék törik meg
a sziklák
mozdulatlanságát
járni tanul a
mozgássérült képzelet
bezárult ajtók nyitják
ki a házat

ne bántsátok
a gyermekeket

áldásai ők
a világnak
 
 
0 komment , kategória:  Csabai Andrea  
Vas István: Hirtelen nyár
  2017-08-03 07:23:23, csütörtök
 
  Vas István:

Hirtelen nyár


Mindez a tűz! Fodros, lebegő felhő fut az égen,
ég, mosolyog. Zöld láng reszket a földön, a lomb.
Tegnapelőtt fáztunk, tegnap naphosszat esett még,
szél és zápor alól ránk lobogott ez a nyár
s most csupa láng a világ, a katángok lángban enyésznek,
sárgul a búza, pipacs gyullad a rozs közepén,
kéklik a búzavirág, vigan ég, darazsak parazsával
telve a lég, duruzsol. Lobban a réten a fű.

Csak forrald agyamat, szép nyár, tüzesitsd pocsolyáját,
érzem a Lényeg elé szállani rest anyagát.
Gőzöl a bőr meg a vér, elkúszik a lomha kivánság,
nagy lobogásra felel bennem a tiszta parázs
és körülöttem ezer szerelem tündöklik a parton
és az ezüst folyamon leng arany Aphrodité.

Énnekem is ragyogott tavaly, itt, szentendrei parton,
lomb közt, domb tetején még idelátszik a ház.
Ó az a kert, az a nyár, az a lány, telihold ragyogása!
süppeteg éjbe, sötét, téli mocsárba merült.
Reszket a város már, szép tornyai égre lobognak,
emlék, tétova fény, ég el a nyár olaján.

Igy diadalmas a láng! A halál egy percre juházik:
testben a nedvek, a vér, szívben a régi homály.
Lángol a nagy Duna is, kék tűzbe hasit be a csónak,
pattan a szikra, ahol csobban a gyors evező.

S megjön az alkony, a láng lelohad, szomjas lesz az ember,
izlik a kedv meg a nedv, könnyü sör és szerelem.
Most kezdődik a nyár, rövid éj jön, ölelni siessünk.
Mától nő meg az éj, mától lankad a láng.
S megjön az ősz, az eső beszivárog az ócska koporsón
s győztesen ül a kukac majd a csupasz koponyán.

Nyugat 1941.
 
 
0 komment , kategória:  Vas István  
Sárközi György: Nyári ég zivatar előtt
  2017-08-03 07:21:32, csütörtök
 
  Sárközi György:

Nyári ég zivatar előtt


Mint szapora nyájak,
Jákob juhai, bárányai,
vándorolnak a felhők
végtelen karavánjai.

Gyapjasan és zsírosan,
fehéren, feketén szállanak
s mint lihegő komondor
köztük kikukucskál a nap.

A tülekedő sertegre
rácsahol s szétrebbenti, de
összecsap újra a falka
s egyre több benne a fekete.

Egymásra ugrálva, hágva
tolulnak töméntelenül,
az égi legelő lassan
sötét lesz s elhidegül.

A Pásztorkirály hangja
dörög most végig a réteken:
megdermed a világ és aztán
földre omlik a menny.


 
 
0 komment , kategória:  Sárközi György  
Vajda János: Atyámmal
  2017-08-03 07:09:22, csütörtök
 
  Vajda János:

Atyámmal


Istennek hála, megvolt az ebéd;
Meg is kötözködénk, s most mit tegyünk?
Pipára gyujtunk persze, azután
A szőlőhegyre kilépegetünk.
Ottan pedig kis hajlékod alatt
Oly édesen esik hörpenteni,
És a magyarnak hörpentés után,
Még édesebb talán - felejteni.

Kész a pohár bor; szokás szerint
Elöljáróban háromszor iszunk;
Meg is dicsérjük röviden a bort,
Oszt -- Isten tudja, mért? -- elnémulunk . . .
Sohajtasz egyet: házad bajait
S én a honét kezdem panaszlani;
Beszéd alatt hörpentünk húzamost,
S oly édesen esik felejteni!

Te elfelejted házad bajait,
Aztán beszélni kezdek én neked;
Oh bár a hozzád hasonló magyar
Mindannyi hallaná beszédemet!
Mohácsról szólok, és szakálladon
Egy drága gyöngyöt látok fényleni:
Hörpentünk egyet, édest, húzamost --
Jobb volna ezt is elfelejteni! . . .

Gyászoljuk a hont kis házunk alatt,
Mely e hazában minden vagyonunk;
Elkönnyezünk e jó nép bajain,
S eszünkbe nem jut önnön nyomorunk!
S épen azért siratjuk a hazát,
Mert rajta nem tudunk segíteni --
Hol a pohár?. . . Igyunk hamar. . . hamar. . .
Csak ezt lehetne, ezt felejteni!

Oh, hol van most e haza dús fia,
Kit földje jobban megjutalmazott?
Ki munkával nem szerze semmit is,
Neki mindent, mindent a hon adott!
Oh, jönne most -- ha merne -- közibénk
És látna kettőnket kesergeni . . .
Igyunk, apám, mert szívünk megreped,
Hogy nem lehet mindezt felejteni!

Oh, kancsó, jer, te sokkal többet érsz
Mint e honnak sok hűtlen gyermeke;
Ha te nem volnál, most két honfinak
Megrepedt volna bánatos szive.
Igyunk, apám, s gyerünk hazafelé.
Anyánk, szűnjél velünk most pörleni,
Mi a hazáért ittuk le magunk,
Mert édes, oly édes nekünk -- felejteni! . . .
 
 
0 komment , kategória:  Vajda János  
Albert Júlia: Ünnepek
  2017-08-03 07:07:36, csütörtök
 
  Albert Júlia:

Ünnepek


Nagy ünnepek a jeltelen napok
Csöndes esték mikor Veled vagyok
És őszi gyász borong a kert felett
Ezek ezek a legszebb ünnepek.

De ünnepek a ködös hajnalok
Ha szép szemednek fénye rám ragyog
S ha ajkad halkan suttogja nevem
Az ünnep ünnepét ünnepeken.
 
 
0 komment , kategória:  Albert Júlia  
Lipcsey Ádám: Kórházban.
  2017-08-03 07:06:00, csütörtök
 
  Lipcsey Ádám:

Kórházban.


Egy katona, fiatal legény még,
Kórházi ágyon haldokol.
Benne a láz sorvasztó tüze ég,
Nem harczi seb érte homlokon.

Már közelit az utolsó óra.
A két magas ablakon át,
Az alkonyodó nap búcsúzóra
Beküldi végső sugarát.

Ágya elé lép a kapitánya.
Megszereté a szelíd fiút;
Ily kora vesztét úgy elszánja.
Katona-szive összeszorult.

- Fiam, a perczek tovaszállnak,
Ifju életed velők repül;
Mondsza, ha volna még egy vágyad:
Én megígérem, teljesül.

Szólt szelíden, s a sápadt, beteg ajk
Halovány mosolyra rándul.
- Pihenés az, mit lelkem óhajt,
Nem félek én a haláltúl.

- Mégis no, szüléd, szeretőd tán?
Számukra se volna búcsúszavad?
Két köny rezdül meg a nehéz pillán
S a kiaszott orczán végig leszalad.

- Tiszt ur, köszönöm jó akaratját,
Édes lesz ez a sírba' nekem.
Sietős az utam, várnak odaát,
Egy van, mire meg kérni merem.

- Majd mikor én már rég lenn nyugszom:
S hiába riad nekem a riadó:
El fog jönni tán egy öreg asszony,
Oly gyönge, beteg, és annyira jó.

Gyámoltalanul majd kérdez utánnam:
Hol, merre van az én kis unokám ?
Édesden alunnám én örök álmom,
Ha nem tudja meg ő, hogy elnyugovám.

- Hadd higyje, hogy élek, nagy messzire tőle,
Hova nem hat el a szülei siralom.
Számolja a perczet mindig előre,
Mikor újra ölelni fogom.

- Így csöndben a pár rövid év lepevdül,
Mi neki itt még hátra vagyon.
S majd kis harangunk neki is megcsendül
Egy szép tavasz-alkonyaton.

Eger - hetilap, 1889. Február 26.
 
 
0 komment , kategória:  Lipcsey Ádám  
Vargha Gyula: A nagy vízek partján.
  2017-08-03 07:04:09, csütörtök
 
  Vargha Gyula:

A nagy vízek partján.


Ki multba néz s jövőbe lát,
Mély víz alól
Hallhatja jól
A sorsanyák komor dalát.

Idő, nagy tenger, partodon
A jósdanát,
A sorsanyák
Fennhangu álmát hallgatom.

A jósdal egyre szomorúbb,
Míg szaggatott
Bús dallamot
A szél szilaj hárfája búg.

S amint a köd gomolygva száll,
Közéig, közelg,
Folyvást közelb,
Egy néma árnyék, - a halál.

Napkelet 1927. január
 
 
0 komment , kategória:  Vargha Gyula  
Fiák András: Eljön a bánat néha hozzám.
  2017-08-03 07:02:31, csütörtök
 
  Fiák András:

Eljön a bánat néha hozzám.


Eljön a bánat néha hozzám
S csendesen rám teszi kezét,
Az orcájához szorítja az orcám
S körüllünk csend lesz s hallgatag setét.

Előbb ő szólal a fülembe halkan,
De szívem reszket mindenik szaván,
Mint rezg a hullám akkor a patakban,
Ha a szél hulló levelet belehány.

Hűvös kezével törli homlokomról
A napsütésben rajt' maradt derűt
S hirtelenében egy pár korhadt csontból
Összeüt nékem egy bús hegedűt.

Már készül ujjam a húrjába kapni,
Hogy fölsírjon a megsápadt remény,
Mikor fiaim hallom felkacagni,
Ott bent a másik szoba rejtekén.

Fejünk egyszerre ütjük fel a hangra,
De hirtelen a bánat messze tűn -
És hahotázva, csengőn felkacagva
Utána vágom a csont-hegedűm.

Kultúra 1912.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 288 db bejegyzés
e év: 2736 db bejegyzés
Összes: 29165 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1681
  • e Hét: 31506
  • e Hónap: 111999
  • e Év: 1504216
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.