Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.12.31
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Havas Éva
  2017-08-04 07:47:03, péntek
 
  Havas Éva

Csak magam

Csak magam adhatom,
nincsen semmi másom,
csak a pillantásom
mely szelíden ölel

mely felragyog midőn
alakod meglátom
- boldogságtól fénylő -
téged követel

Csak kezem mely próbál
támaszt adni ha kell,
elsimítva redőt
léted kárpitján

csak finoman féltve
óvatosan érint,
kerülve a sebzés
fájdalomhadát

Csak lelkem mely
érzi elárvult ködbe zárt
falak mögött rekedt
lelked sóhaját

csak szívem adhatom
- mely régóta fészked -
meleg otthont nyújthat
hogyha zúg a szél

- s végül egy szót
ami mindent elmesél -
 
 
0 komment , kategória:  Havas Éva  
H.Gábor Erzsébet
  2017-08-04 07:45:00, péntek
 
  H. Gábor Erzsébet

Egy az utunk

Nincs már nékem utam, csak ez az egy - feléd.
Sorsomat, életem, hitem teszem eléd,
leülök hát melléd százéves rögökre,
nélküled elvesznék talán mindörökre.

Hogyha mellettem vagy, velem van az öröm -
azt, hogy még így szeretsz, ezerszer köszönöm!
Te vagy nekem már csak, és te voltál mindég...
Hogyha forrás lennél, csak belőled innék,

vagy ha kenyér lennél, foszlós bélű étek,
éhem csillapítni csak téged ennélek.
Hogyha fáznék, és te Napként rám ragyognál,
melléd kucorodnék, mintha kályhám volnál.

Én is úgy szeretlek, mintha egyek lennénk
- egymás hiányába magunkat temetnénk -,
s ha te előbb hunynád, kedves, le a szemed,
bánatba feszülve égi fejfád leszek.
 
 
0 komment , kategória:  H.Gábor Erzsébet  
Nadányi Zoltán
  2017-08-04 07:43:33, péntek
 
  Nadányi Zoltán

Hálaének

Kevés az én két szemem
csudálni szépséged,
kevés az én két kezem
simogatni téged,
kevés az én két karom
eleget ölelni,
kevés a lélekzetem
téged belehelni,
kevés, kevés ez a száj
mézét szedni szádnak
és elégszer mondani:
szeretlek! imádlak!

Még hozzá a két szemem
azzal se elégszik,
nemcsak néz, de simogat,
csókolgat is, végig.
A kezem is, karom is,
szám is arra vágyik,
játszadozzék teveled
úgy is, mint a másik.
Mindegyikből volna száz,
volna százezernyi,
kevés volna, mind kevés
teveled betelni.
 
 
0 komment , kategória:  Nadányi Zoltán  
Gárdonyi Géza
  2017-08-04 07:42:10, péntek
 
  Gárdonyi Géza

Az utolsó álom

Az Isten művész-keze évről-évre
virágot sző a mezők szőnyegébe:
s minden fűszálnak szép virága nő.
Az ember: fűszál. A virág: nő.

Oh csak én éltem hosszú bőnyaramban
virágtalanul árva-egymagamban.
Körülöttem boldog madárkák daloltak:
virágok, füvek egymáshoz hajoltak.

S ím ősz jöttével mikor már a nap
nem küld virág-nyitó sugarakat,
mikor már a dér fehérlik a fákon,
megjelenik az én rég várt virágom!

Egy fehér szegfű: egy fehér leány.
És égi szemmel, némán néz reám.
És én is nézem mély szívdobogással,
álmot gyanító szent csodálkozással.

- Nekem nyíltál-e?
Felelj: - Neked:
az Isten megszánt, - melléd ültetett.

 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
Havas Éva
  2017-08-04 07:40:36, péntek
 
  Havas Éva

Újra és újra...

Mindig... és újra..
és újra, és megint...
szemed távolodva
fénylőn búcsút int,
tovatűnt alakod
mindjárt ködbe vész,
s én mégsem hiszem:
csak ennyi az egész...

Mindig... és újra...
és újra bennem él,
nagy árat fizetek
a fájó könnyekér`
a valóság süvölt:
"felejtsd gyorsan el -
- el kell azt engedni
kinek menni kell!"

Mindig... és újra...
és megint álmodom,
átrepít álmom
a messzi távolon -
- oly valódi a kép,
el sem hihetem,
hogy tényleg nem te vagy
ki szembe jön velem...

Mindig... és újra...
és újra, és no lám:
felém lépkedsz álmom
szivárvány-porán,
lábnyomod csillog
- színes délibáb -
tudom: nem valóság,
de nekem a világ...
 
 
0 komment , kategória:  Havas Éva  
H.Gábor Erzsébet
  2017-08-04 07:39:27, péntek
 
  H. Gábor Erzsébet

Rólad mesélt a szél

Rólad mesélt a szél ma is.
Vállamra szállt, és rám köszönt.
Kibontva lelkem szirmait
tavaszt hozott, és vízözönt.

Könnyeim árja volt a víz,
arcomon rózsapír fakadt,
- ismerős nedvek, sós az íz -
kattogva nyílt a szívlakat.

Dúdolt egy dalt, egy lírait,
s akkor a kéklő ég alatt
szárnyára kapva visszavitt
ott, hol a felhő széthasadt;

oda, hol boldog volt a nyár,
ahol a lelkünk összeért,
hátha a szívem rátalál
arra, ki csak nekem regélt.

Nem voltál ott, de vártalak -
azt hittem, végre rád lelek,
magamra húzva fátylamat
dajkáltak néma fellegek.

Sajnált a szél, és visszavitt,
fakasztva újabb vízözönt.
Seperve lelkem szirmait,
tovaszállt lopva, nem köszönt!
 
 
0 komment , kategória:  H.Gábor Erzsébet  
Kaffka Margit
  2017-08-04 07:37:45, péntek
 
  Kaffka Margit

Társaságban

- "Jó estét asszonyom! A bálon
Hiányzott, mondhatom!"
- "Nem gondoltam, hogy itt találom,
De - örülök nagyon!"

- "Egy zugból oly régóta nézem.
A férje nincsen itt?"
- "Az uram? Igen - a vidéken
Valahol utazik!

De... holnap délre visszavárom!"
- "Ki hitte valaha...
Hogy megszépült a lagunákon!"
- "Milyen gyerek maga!"

- "Az öreg urat láttam tegnap,
Haragszik még reám?"
- "Dehogy! Mióta férjhez adtak,
Jobbkedvű az apám!"

- "És mióta nem jártam arra
Mi újság a tanyán?"
- "Ottkinn? Csak a lugastól balra
Kidőlt a körtefám."

- "A virágos? hisz nincs egy éve,
Hogy ott ültem veled!"
- "Valami titkos betegsége
Már akkor lehetett."

1902.
 
 
0 komment , kategória:  Kaffka Margit  
Kosztolányi Dezső
  2017-08-04 07:36:39, péntek
 
  Kosztolányi Dezső

Ünnepnapon

Az emberár künn küszködik, tolong,
s a ronda pénzért vásárolt mulatság
híg kéje eltorzítja lomha arcát,
kocsikra kap föl, fut, mint a bolond.

Erdőkbe bújik, mássza a hegyet,
iszik, erőlködik, fáradva izzad,
a kürt rotyog, döng és porzik a színpad,
a kába lármán dőzsöl és nevet.

Én benn ülök, a légbe bámulok,
száz kép tolong föl, én vagyok urok,
egy szent gyönyör szelíd ütembe hintáz.

Incselkedik velem kéj, félelem,
aztán lehúnyom szótlanul szemem,
s lelkembe játszik a tündéri színház.
 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dzső  
Reményik Sándor
  2017-08-04 07:35:31, péntek
 
  Reményik Sándor

Torkolat

Egy utca visz a hegynek fölfele,
A partját két oldalt házak szegik,
Aztán aranyban fürdő őszi kertek
Vonultatják fel kerítéseik'.
Mögöttük gyümölcs érik hangtalan',
S az egész képen a bevégzettségnek,
Az elmultságnak lehellete van.
Odafenn vár a torkolat: a rét,
Tengerré tágul az utca-folyó,

S hullámait aranynap önti szét.
Az aranyréten lila lángok égnek,
Földre lelibbent őszi csillagok,
Sereghajtói az iramló évnek.
És hallgat hangtalan az aranyét.
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 182 db bejegyzés
e év: 2220 db bejegyzés
Összes: 5355 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 395
  • e Hét: 6778
  • e Hónap: 59937
  • e Év: 436435
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.