Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Válóczy Szilvia: Csak
  2017-08-04 06:50:18, péntek
 
  Válóczy Szilvia:

Csak


Csak boldogságra vágyunk,
csak túlélni próbálunk,
csak átlépünk a korlátokon
csak virrasztunk hajnalokon.

Csak hűségesen teremtünk.
Ha Isten velünk, ki ellenünk?
Csak csendben értünk meg másokat,
csak mezőn szedünk virágokat.

Csak sétálunk a sírok között,
csak elbújunk a nagy fák mögött,
csak örömünk minden gyengédség,
csak bízunk, nincsen kétség.

Csak Hegymagas az otthonunk,
csak félteni és szeretni tudunk,
csak akaratunk az örök kitartás,
csak egymásnak vagyunk méltó társ.

Csak ujjamon hordom gyűrűd,
csak kitöltöd bennem az űrt,
csak szabaddá tesz e szerelem,
csak kincs ragyog tenyereden.

Csak megóvunk minden szépet,
csak megörökítjük az emléket,
csak Duna simogatja talpunkat,
csak szél fújja szét a hajunkat.

Csak ízlelve finom az étkünk,
csak messzi, új utakra térünk,
csak kaland élteti hitünket,
csak magasba visz e szédült révület.

Csak vágyad feszíti szét combjaim,
csak vonód szólaltatja akkordjaim,
csak szenvedély az egész életünk,
csak szeretve alszunk és ébredünk.

Csak kézen fogva járjuk az utcákat,
csak fityiszt mutatunk a magánynak,
csak farkasként vigyázod tetteim,
csak angyalként óvom szeretteim.

csak templomban gyújtunk gyertyát,
csak az életért mormolunk imát,
csak volt, van és majd lesz,
csak ennyire egyszerű ez.

Veresegyház, 2017. június 27.
 
 
0 komment , kategória:  Szyl  
Faludy György: Hol válik el…
  2017-08-04 06:47:12, péntek
 
  Faludy György:

Hol válik el...


Hol válik el a hústól lényed?
Nem tudtam soha dönteni.
Misztikus bálványarc a térded,
fétisek lábad körmei.

A lépcsőről spirituális
zenének hangzik, ha lemégy,
s megérzem ágyékod haján is
szerelmünk égi lényegét.

Mit valljak néked még e földön,
hol testemnek te vagy a börtön
és lelkemnek a láthatár?

Szeretlek; hadd, hogy ezt lihegjem;
szeretlek és széttép szívemben
a galamb meg a leopárd.

(Málta, 1966)
 
 
0 komment , kategória:  Faludy György  
Izsák Gyula: Levél
  2017-08-04 06:46:16, péntek
 
  Izsák Gyula:

Levél


Asszonyom, emlékszik még talán,
Valami csendes, holdas éjszakán
Vallottam Önnek forró szenvedéllyel . . .
Gyönyörű volt az éjjel,
Tele sok titkos, illatos mesével.

Asszonyom, emlékszik még talán,
Valami csendes, holdas éjszakán
Valaki utolszor esengett
Egy biztató, egy bizalmas szóért,
Egy . . . csókért! . . .
. . . S szívéből bánat-dal fakadt . . .
Emlékszik-e ?
Valaki sírt az ablaka alatt . . .

. . . És annyi nehéz, hosszú év után
Ismét megláttam tegnap délután . . .
Szívem megdobbant . . . Volt egyszer tavasz,
S éltek még álmok úgy-e Asszonyom?
Hogy régen volt ?. . . Óh, már mit sem tesz az! . .

Lám, az öreg, vén, idő szalad
Szép Asszonyom . . .

Ma hírt hallottam . . .
Úgy hatott rám, mint mesebeli-ének . . .
Óh, Asszonyom . . . elhihetem-e,
Szabad- e hinnem, hogy ura a szívének ?

. . . írjon egy árva sort nekem . . .
Én Önt Asszonyom
Még mindig nagyon, forrón szeretem . . .
írjon. . . Csak egy szót: "Igen."
. . . S boldog lesz az én szenvedő, szerelmes szivem . . .

Híve, akire ön . . . Asszonyom
Rámosolygott . . . ott . . . a bálban . . .
Június . . . a rózsák hónapjában . . .

Kultúra 1912.
 
 
0 komment , kategória:  Izsák Gyula  
Derzsi Sándor: Mikor az ember szembenéz
  2017-08-04 06:44:11, péntek
 
  Derzsi Sándor:

Mikor az ember szembenéz


Mikor az ember szembenéz
A múlttal, ami elszaladt
Nézi, hogy mit tett ezalatt
Nézi, hogy mennyit ér a tett
Kérdi, hogy végre béke lett
S feleli, semmi az egész
Egy nappal több múlt el az életünkből
Egy hírrel több újság van a világon
Köszöntsük őt, ki a mai nap tűnt fel
Az élők közt, hogy több legyen az álom
Hogy legyen, aki ránk emlékezik
Sóhajtson egyet, s álmodjon megint
Mikor a múlttal szembenéz
S látja, hogy semmi az egész
 
 
0 komment , kategória:  Derzsi Sándor  
Kisfaludy Atala: Vihar előtt.
  2017-08-04 06:43:25, péntek
 
  Kisfaludy Atala:

Vihar előtt.


Estharangnak hangjainál
A nap sötét fellegbe száll,
A földmivelő és a méh
Sietnek már haza felé.

Álmosan cseveg a patak,
Elnyugosznak a madarak,
A lenge szellő igy susog:
Jó éjszakát, szép virágok.

S a virágok lassan-lassan,
Oly csendesen, oly titkosan,
Hogy csak a költő hallja meg,
Titkaikról beszélgetnek.

Beszélgetnek napsugárról,
A szerelmes csalogányról,
Ezerszinű pillangóról,
A lengéről, csapongóról.

Mily csevegés, mily suttogás !
Mennyi illatos sóhajtás !
Mennyi édes vágy és remény !
A virág is remél - szegény !!

De egyszerre mily némaság ?
Feltűnt az ezüst holdvilág,
Mélyen hallgat minden levél,
A hold tündérregét beszél.

És a virágok hallgatnak,
Hol sirnak, hol mosolyognak,
Néha egyik ezt susogja:
Mintha csak felőlem szólna.

S regél mindig csodásabbat,
Mindig bűvös bájosabbat; -
A virágok elszunnyadnak,
Kis tündérekről álmodnak.

A hold szeliden letekint,
És csak ragyog s regél megint.
Mért oly bánatos sugara ?
Mért hull köny a virágokra ?,. .
 
 
0 komment , kategória:  Kisfaludy Atala  
Lackfi János: Helycsere
  2017-08-04 06:42:24, péntek
 
  Lackfi János:

Helycsere


Te elmentél s én itt maradtam.
Vagy én mentem s te maradtál?
Ugyanúgy kattognak ízületeim,
mint egykor neked,
ha lépcsőn megyek felfelé.
Ugyanúgy falatozom bicskavégről,
s dobálom magamba az ételt, mint te.
Ugyanúgy libabőrös a nyakam,
mint volt a tiéd,
míg tiéd volt a nyakad,
(most vajon kié?),
emlékszem, hogy irigyeltem,
milyen férfiasnak tűnt.
Ugyanúgy vacakol a térdem,
mint a tiéd, fokozottan ügyelnem kell rá.
Ugyanúgy kisebesedik olykor szájam
a pocsékul mosogatott éttermi poharaktól,
mint a tiéd.
Ugyanúgy bratyizok sorbaálláskor az emberekkel,
ahogyan te szoktad, cinkosan.
Ugyanúgy idézgetek félhangosan,
színészkedve fejből vagy könyvekből,
ahogy tőled hallottam.
Ugyanúgy szégyellős dünnyögésbe vész
gyengédségem,
mint a tiéd.
Ugyanúgy faragok ceruzát, fogpiszkálót,
ahogyan tőled lestem el.
Ugyanúgy felcsattanok ingerülten,
ha barkácsolok, s valami nem jön össze,
ahogy veled is megesett.
Ugyanúgy emlegetem a dolgok
tetves, nyavalyás mindenségét,
ahogy te emlegetted.
Ugyanúgy lobog bennem,
ahogy benned lobogott
az az elpusztíthatatlannak hitt láng,
melyet mohó életösztönnek nevezhetünk,
rajta, kihasítani helyünket a térben,
szolgálni azokat, akiket szeretünk,
küzdeni végkimerülésig,
roskadásig cipelni terheket,
elszöszmötölni szaporátlan aprómunkával,
belefeledkezni tűnődő pillanatokba,
századszorra kezdeni elölről.
Elmentem helyetted,
itt maradtál helyettem.
 
 
0 komment , kategória:  Lackfi János  
Dvorák Etela: Édesapámnak
  2017-08-04 06:41:32, péntek
 
  Dvorák Etela:

Édesapámnak


Rég láttam kedves arcodat,
sosem látom már mosolyodat
elmentél,itt hagytál,
még csak el sem búcsúztál...

Estefelé,mikor a szobámba lépek,
rám lelnek még régi szép emlékek
a képek a múltból életre kelnek,
holdfényes éjszakán megélednek:
fogod két kezem,
simogatod arcom,
tudom, mennyit jelent
mosolyom, ha látod

Most már nyugodt a lelkem ,
és már azt is értem
hogy miért mentél el,
s hogy én miért ÉLEK.
 
 
0 komment , kategória:  Dvorák Etela  
Hangay Sándor: Szomorú katona-nóta
  2017-08-04 06:40:40, péntek
 
  Hangay Sándor:

Szomorú katona-nóta


Ráchegyek közt kunbakákkal,
Orosz földön szárnyas gépen,
Olasz hegyek havas ormán
Naponta az eget érem.
Velencei síkság mélyén
Harcos búval, áhítattal
Katonasors célja felé
Közeledünk minden nappal.

Vén cigánynak hegedűje
Nyughatatlan szívem ágya,
Asszonyhajból van a húrja,
Nótáit a vágy dajkálja.
Fekete haj sírva-ríva
Zokog be a piros éjbe...
Álmaimat harcos idők
Zivatarja összetépte.

Fehér karok, piros ajkak
Csókot szító boldog násza...
- Magyar bakát felesége,
Kis gyereke már ne várja.
Magyar baka vissza nem tér,
Ellenségét letiporja
S aztán, aztán, mint egy Krisztus
Glóriásan hull a porba.

Itália, 1918. január
 
 
0 komment , kategória:  Hangay Sándor  
Kányádi Sándor: A XC. zsoltár
  2017-08-04 06:39:18, péntek
 
  Kányádi Sándor:

A XC. zsoltár

...Az embereket Te meg hagyod halni

Nem volt alkonyat, tavasztól késő
őszig, hogy ne zsákkal a hátán
láttuk volna törékeny s egyre
töpörödő alakját.
Mindig hordott, hol ezt, hol azt:
csalánt, répalevelet, tököt,
mikor minek volt szezonja.
Eltemette férjét, két fiát s a megmaradt,
nagyapaszámba menő harmadikat most is még,
mint egy pendelyest, gyámolította.
Ment, ment fáradhatatlanul: kapált,
aratott virradattól alkonyatig
- még kaszált is a háborúk idején -,
alkonyatkor vette a zsákot és
újra ment, ment, s ha megjött, panaszkodott,
hogy neki mennyit kell mennie

- Meghalni sincs időm, pedig már szégyen,
szégyen, hogy mennyit éltem - siránkozta
korcbahúzott szájjal, melyben a fogak
már rég csonkra vástak, mint
azok a jófajta, békebeli kapák, melyekből
néhányat itt-ott még láthatunk a fészerek
főhelyén nagy becsben fölakasztva, s amelyet
minden valamirevaló háznál a kapának
ismer a gyermek is.
- Nem volt nekem, istennek hála, bajom
soha a fogaimmal, csak a lábam s a hátam. . .
- Nem voltam én, jó órában legyen mondva,
még egy percig se soha fekvő beteg. . .
csak a lábam, s a hátam, de majd csak
magához szólít az Úristen egyszer - s már
kapta is a zsákot, ment, ment, térült-fordult,
bejárta a fél határt, innen is, onnan is
szedegetve. Ezek a jóleső kisbűnök:
egy-két marék ez-az a máséból, talán
ez volt minden gyönyörűsége, kárpótlása
ezért a szégyellnivalóan hosszú
életért, melyből az Úristen, úgy látszik,
nem akarja már elszólítani.
Aztán egyszer csak, valahol a kilencven
s a száz között, lefordult válláról a zsák.
Nem is próbálta visszavenni, otthagyta
a kapuban, szólt a fiának, hogy
menjen a papért s a zsákot is jöttiben
hozza be. Megbontotta a nagyágyat, mely
mindig tisztán várt a nagy alkalmakra, átkiáltott
a szomszédasszonyért és csöndesen
sírdogálva lefeküdt.
Jött is a szomszédasszony, lóhalálában,
rosszat sejtő kíváncsisággal törölgette
moslékos kezét a kötényébe.
- Éppen a malacoknak vittem enniök - mesélte
még hetekig aztán -, amikor hallom:
végem van, Irma! Ezt mondta: végem van -
most már a könnyeit törölgette -, éppen
ez a kötény volt rajtam; végem van, a hangja
olyan volt, mint amikor szegény fiát,
a másodikat, akkor is engem kiáltott. . .
hagyom a malacokat (el is kódorogtak, mert
a kaput is nyitva felejtettem az ijedtségtől)
- Mi baj van, lelkem? s akkor én már láttam,
hogy igazat kiáltott.
Jött hát a szomszédasszony kezeit törölgetve,
meghallgatta, hogy melyik lisztből süssenek a torra.
- Ott a ládában - mondta a beteg -, süssetek
hat szép kenyeret, nézd meg, elég fehér-e, Irma.
Irma tenyerére vett egy fuvintásnyit s a gyönge
lámpavilágnál megvizsgálta szakértelemmel.
- A pap oda van a vásárra, csak holnap vagy
holnapután jön meg - szuszogta a zsákot letéve
az árvára-lévendő hosszú, száraz ember.
- Akkor megvárom békességgel, mégsem járulhatok
úrvacsora nélkül az Úr színe elébe.
Harmadnap, mire a tiszteletes megérkezett
az Úr érette-megtöretett teste már sehogy sem
akart lemenni a torkán.
- Jaj, de szégyellem, tiszteletes úr, nem,
nem tudom megrágni már az Úr testét sem.
- Rágott már maga épp eleget, anyó, megbocsátja
ez egyszer az Isten.
- Ugye meg, ugye meg. Mindenki megbocsájt. - S már
ment is, zsák nélkül, és olyan könnyedén, mint egyszer
lánykorában.

Az ösvényei még várták egy darabig, aztán
kezdtek lassan füvesedni.

1965

(Cumania)
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 288 db bejegyzés
e év: 3277 db bejegyzés
Összes: 29706 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2483
  • e Hét: 12369
  • e Hónap: 64175
  • e Év: 1837874
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.