Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Jékely Zoltán: Álom
  2017-08-05 07:50:10, szombat
 
  Jékely Zoltán:

Álom


Ki mondaná meg, mi ütött szíven?
Talán az ősz?
Tán múló életem?

Szememből egy könnycsepp kibuggyant:
a Tenger kínja benne volt.
Egy falevélre hullt
s én felragadtam megszállott-mohóan.

Három szent szót írtam reá:
az Ember kínja benne volt.

Jaj, jaj, hiába keresem
azt a három gyönyörű szót!

Vigilia 1948.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Szeitz János: Kegyes kegyetlen sors
  2017-08-05 07:48:32, szombat
 
  Szeitz János:

Kegyes kegyetlen sors


Vajon miért olyan kegyes
Hozzám a sors, hogy megadta:
Szeresselek?
És miért olyan kegyetlen
Hozzám, hogy Neked nem adta:
Szeress?
 
 
0 komment , kategória:  Szeitz János  
Dvorák Etela: Félelem
  2017-08-05 07:47:01, szombat
 
  Dvorák Etela:

Félelem


ordítani kellene
teli torokból
Ne bántsd ember az embert
ne rúgj bele
ne taszítsd el magadtól
ne lökd a mélybe
test vagy a testéből
vér a véréből

Szeresd!

Hiszek benned...
anyád altatója
zeng a szívedben
apád intő szava
benned él tovább

összemorzsolt fájdalmak
hamisan szúrnak
harcod haszontalan míg önző

agyagedény testünk
könnyeden megreped
szívünk szántóföldje kiszárad
s vajon odafönn az Isten
látja mi van idelenn?
 
 
0 komment , kategória:  Dvorák Etela  
Hangay Sándor: Egyedül.
  2017-08-05 07:45:07, szombat
 
  Hangay Sándor:

Egyedül.


Hej zúg ma a vérem és zúg ma az éj!
Táncra az árnyak bús kara kél,
Perdülve bokáznak a gyász-falakon . . .

Az éjszaka mint a puszta vadon
Titkosan bámul, szembe mered;
Vagy mintha iramló szekereket
Kergetne sötétben villámszemü rém . . .
Jajgat az éj s bámul feketén.

Hej zúg ma a vérem és ég a szemem!
Láng lobog égő fellegeken,
Szikra-bokréta sarjad az éjbe
És mintha ma minden sírna, beszélne . . .
Mintha csodáknak éjjele volna,
Mintha bűbáj szállt volna a Holdba.

S mintha szívem tágulna, meredne
Boltos, kupolásra, nagyra, kerekre.
Pályaudvarrá válna legottan
Sürgő vonatokkal telerakottan.

És kongat és csenget és zendül a nagy lak.
Telt vonatok az éjbe szaladnak.
Piros szikrákat szórva kiszállnak
Messze röpitő szárnyi a vágynak.

És rengve remeg meg mindenik ér-út,
Merre a sok vágy, szerte, ki, szétfut
S szalad az ér-sin lábon, karon át
Viszi az álmok gyorsvonatát.

Hej zúg ma a vérem és zúg ma az éj!
Elhamvad a tűz, amig oda ér ?
S a sok vonaton kialszik a láng?

Néma, kihalt a nászi szobánk . . .
Üres az ágyad . . . vetve se volt.
Az ablakon át, sem lesked a Hold.
Mit nézne ma itten?

Bútorok árnya
Fekszik nagy lomhán ágyra, díványra,
S az éjbe fülem mig issza a csendet
Kongat a vér s a vágy keze csenget.

Kultúra 1912.

 
 
0 komment , kategória:  Hangay Sándor  
Nagy Méda: A hidat verő szűz.
  2017-08-05 07:42:55, szombat
 
  Nagy Méda:

A hidat verő szűz.


Sziklák peremén ül, lába alatt zúgó
hegyi ér, feje fölött felhők bodra fon
fénykarimát. Ölében encián és öve
köré hajlik kéklőn a vad harangvirág.
Vállán gerle ül és lábánál iszik
a táncoslábú őz. Két mókus a Gyermek
álmát vigyázza, kit hintáznak hűs ágak.
A kígyó megtorpan előtte és vinnyogva
húzódik a sűrűségbe vissza az erdő farkasa.
Komor pásztorok nyájai megtorlódnak
a füvesek szélén, egymásra bukik anya és
báránya. Nagy, tágult szemmel isszák a
fényességes képet a hegyi emberek.
Most megmozdul a hegyek Asszonya, karja
a mélység fölött hídként kinyúl, a másik föllendül
a fénybe, az égre s e széttárt karok között
ösvény nő, lépcső, szédületes ívű palló,
mely összeköti a földet a mennyeI.
Sötétlö fenyők közt törpe emberek riadnak,
s fut a hír a hidatverő Szűzről,
ki gyenge karját feszítve tartja,
hogy az esendő ember eljusson az igazi partra.

Vigilia 1948.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Méda  
Hatos Márta: Néma sikoly
  2017-08-05 07:40:15, szombat
 
  Hatos Márta:

Néma sikoly


Mindenben és mindenkor keresed lelked feloldó magányát.
Ki érti meg a kínodat? Kit érdekel a Másik? Van ember, ki számontartja szenvedésedet?
Tomboló, vég nélküli szenvedélyed veted papírra, és megjelenik előtted egy meggyötört vigasz, hogy kisírtad lelked minden nyomorúságát.
Ki érti meg árvaságodat, ha magad sem érted, élsz-e még?
Amikor legyűr a fájdalom, és nem jön az enyhülés, nem nyújt békét lelkednek a szó.
Amikor sok szenvedő lélek egymáshoz menekül és egyetlen egészben tornyosul a fájdalom.
Amikor a másikban keressük önmagunk és önmagunkban a másikat találjuk, ki érti meg, hogy becsapjuk a pillanatot?
Ki érti meg, amikor szíved vad dobbanásokkal ébreszti érzékeidet, és a csend elnyeli sikolyod?
Börtönbe zárva éled testtelen magányod és kínjaidnak színtere lesz minden gondolat.
Ki érti a színes képeket, mit álmaidban festesz?
Ha sötét rengetegben járva a hold fénye világítja meg létedet, ki érti meg, hogy miért járja át ismeretlen boldogság a szíved?
Ki érti meg a tegnapod? S ki érti meg azt, hogy a holnapod is, csak a mának folytatása lesz?
 
 
0 komment , kategória:  Hatos Márta  
Beöthy Zsigmond: Elrablott békém.
  2017-08-05 07:38:18, szombat
 
  Beöthy Zsigmond:

Elrablott békém.


Berekben , hűs berekben andalogva
Jártam 's csudáltam a' természetet,
Örömre inte minden, és dicsérve
Magasztalám itt a' zöld életet.
Keblem szabad volt kínzó szenvedélytől ,
'S nem nyugtalankodék indulatán ;
Érzett gyönyört, de ártatlan hevében
Nem sorvadott elvesztett kéj után.
Mosolyga minden éltem gyöngy szakának ,
Mert érzelem és vágyak nem dulának.

Pacsirta jő , 's fölöttem énekelvén -
Szent tiszteletre buzga-fel szivem
Az ég iránt, és tiszta gerjedés köztt
Egy dalba ömle ártatlan hevem.
Most gerle jött, és bús nyögdécselése
Panaszt nyögött , panaszt, ah ! szivhatót :
" Megsértetél bús gerle társaidtól ,
'S elvonva vársz nyögésben nyugtatót !"
Vígasztalám - de válasz csak siralma ,
'S nem jő-meg a' nyögésben szivnyugalma.


És jött leány, a' testi báj kecsében ,
Jött, és ragadva vonzó kelleme
Mélyen hatott, érzést emelt, 's nyugalmam
Rabolva - győzedelmén eltüne.
Láttam , dicsértem , 's im most távulában
Szivem zajog, 's imádva kérni kell :
Jer vissza szép leányka, 's békemet
Hozd-vissza , hisz' bájod rabolta-el ! -
Serdült szivem , 's a' gerle bús siralmát
Megfejtém, vesztve enszivem nyugalmát.

Honművész.
Pesten csötörtökön augustus 11-kén 1836 .
 
 
0 komment , kategória:  Beöthy Zsigmond  
Zsigai Klára: Várj, ne siess még!
  2017-08-05 07:36:57, szombat
 
  Zsigai Klára:

Várj, ne siess még!


Nyár forró csókja, mint zamatos szőlő,
Ősz pompája szemet gyönyörködtető.
Szeptember édes sóhajtása, maga a báj,
Tél csupa hópehely, fátyol, csipkevirág.

Mintha parttalan álomba merülnék,
Leheletnyi élet kincse, utolsó percei,
Szeptember édes sóhajtása, csillagok
Mámoros fénye, - Várj, ne siess még!

Élet gyarló percei egyre közelednek,
Engedd, álmodjam újra, mi szép,
Táncoljunk csillagok vakító fényében,
Hozd vissza lelkünkbe nyár melegét!

Ősz rozsdás levelei pajkosan kergetőzve,
Pörgős táncukat lejtve sorra elköszönnek,
Megdermedt hóban roppannak léptek,
Perceket nem számolom, csókodat kérem!

Győr, 2010. szeptember 28.
 
 
0 komment , kategória:  Zsigai Klára  
Fodor József: A nagy hűségért
  2017-08-05 07:36:06, szombat
 
  Fodor József:

A nagy hűségért


Te látod. Isten, bizton, mit cselekszem,
Alakosságom, sok könnyelműségem;
Percig rendítve, most hozzád menekszem,
Mert csak a messzi célhoz van hűségem.

Ezért kötelmek gúnyja s a hideg szem,
S jó-nem-voltom, nagyobb kötés nyűgében
S itéletekben itten csúnya vesztem -
Mert egy ítélet van csak földön, égen.

Mint túlhév kasznár, jussost is kimartan,
Isten, bősz szolgád, csak neked kapartam,
S a vad Müvet szolgálni, volt az élet -

S mínt árva állat, örvény, - habverés - vitt,
Rém éjben, mélyben, mitse várva épít -
S milyen lesz, mennyi: te tudod, s miért lett.

Vigilia 1948.
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József  
Aranyosi Ervin: Árva levél
  2017-08-05 07:34:43, szombat
 
  Aranyosi Ervin:

Árva levél


Árva levél, milyen magányos,
tavasszal szülte ot a fa.
Testvérei rég tova szálltak,
ot marja csak a zúzmara.

Ragaszkodik kis életéhez,
mert ez az egy jutott neki.
Nyár elején repülni vágyott,
de öregen már nem meri.

Süvít a szél, testébe markol,
jeges késsel húsába vág.
Nem hiszi el, hogy véget érhet,
hogy ennyi volt a nagy világ.

Szitál a köd, arcára fagy,
míg új tavaszról álmodik.
- Bevárom itt az ébredést
- és görcsösen kapaszkodik.

Hiába harc, hiába minden,
ereje jégként olvad el.
A gyilkos szél fülébe súgja:
- árva levél, most menni kell...
 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 288 db bejegyzés
e év: 2736 db bejegyzés
Összes: 29165 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1681
  • e Hét: 31506
  • e Hónap: 111999
  • e Év: 1504216
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.