Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Dvorák Etela: Vonzalom
  2017-08-08 08:22:09, kedd
 
  Dvorák Etela:

Vonzalom


Majd ha lüktető holnapok vonzásából
vérembe halkszavú vallomásod hull,
nyugtalanságom homályos ösztöne
törvényeket bontva lelkemben dörömböl.

Vérembe halk szavú vallomásod hull,
tétován tágul bennem egy más tudat,
mikor megérintesz sóvárogva,
vedd el, ne kérdezz, ami megmaradt.

Nyugtalanságom homályos ösztöne
szótlanul feszíti lelkem keresztre,
mint mozdulatlan pillangó szárnyait
irgalmatlanul egykor én magam, tudom.

Törvényeket bontva lelkemben dörömbölsz,
megdermed minden ami megmaradt,
szorongó gyávaságom előtted lehull,
földre gömbölyödve, bénán, még itt marad.
 
 
0 komment , kategória:  Dvorák Etela  
Keleti Arlhur: Egy régi kertben.
  2017-08-08 08:20:42, kedd
 
  Keleti Arlhur:

Egy régi kertben.


Ma oly szomorú az arcod
s szén-szemöldjeid íve felett,
nagy vágy-tenger alattuk a szemed:
gyászoló bánat-felhők rajzódnak . . .

ma oly szomorúk a hajad hullámai,
engedd el, oh bontsad ki őket
hadd borítsák el fájó homlokod;
nyisd meg az arany csattokat,
selyem kötőket . . .

s engedd, hogy sirjon a szemed:
s mint beteg fáról kél beteg levél
hulljon öledbe sápadtan kezed,

s engedd, hogy sírjon a szemed:
ha fájásaid suttogva összebújnak
mint kispapok ha sétára vonulnak . . .

Kultúra 1912.
 
 
0 komment , kategória:  Keleti Arthúr  
Unger Ila: Szerelem.
  2017-08-08 08:18:48, kedd
 
  Unger Ila:

Szerelem.


Szerettem. Engem is szerettek.
De hányszor, s hányan, édes Istenem ! . . .
Feledtem, engem is feledtek ;
Mert mese csak az örök szerelem,

És mégis olykor álmaimban
Úgy álmodom, hogy elfog jönni még,
Kinek szíve csak értem dobban,
Kit nekem rendelt, nekem küld az ég.

És várom, várom sóvárogva.
Bár megdöbbent olykor egy gondolat:
Óh, hátha mégis elmaradna,
Vagy kidőlne a hosszú ut alatt! . . .

- Szerettem, engem is szerettek.
De hányszor, s hányan, édes Istenem !
És lám, most mégis arra ébredek;
Hogy nem is tudom : mi a szerelem ! . . .

Békésmegyei közlöny, 1906 január 21.
 
 
0 komment , kategória:  Unger Ilona  
Olosz Lajos: Aranyeső
  2017-08-08 08:17:32, kedd
 
  Olosz Lajos:

Aranyeső


Napsütött test arcraborulva
a part puha fövényén fekszik.
Talán leány.
Sötét ruhája visszacsúszva.
Forrón ragyog a finomrajzú hát
és a lábak karcsú butéliáját
homokhullámok temetik.
Közelben senki.
Ö és a Nap égő kettesben
a némán suhanó víz
elhagyott ölén
és zuhog a nap,
lángbokrai térdrerogynak,
keresztül-kasul ölelik.
Fekete haja kék fényben izzik,
sugár sercen ujja szirmán
és ereibe szétgyújtogatva ömlik
a napisten győztes ereje,
és titkos álmait, vad csodáit
halhatatlan életre temeti
és a remegő sötét bőrön át
világolnak a jövendő csodák.

Erdélyi Helikon 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Olosz Lajos  
Adorján András: Búcsú
  2017-08-08 08:16:35, kedd
 
  Adorján András:

Búcsú


Szenteleky Kornél emlékére szeretettel


A Te utad már felhők között visz
úgy, ahogy megálmodtad régen,
és itt-ott az égen
Halvány csillagok fényesre gyúlnak.

Szeretnék Tőled halkan búcsúzni
Könny nélkül, emberien, szépen,
s aztán egy emléken
magamban tűnődni, imádkozni.

Nem tudok, mert fáj nagyon az élet,
hogy többé már nem látlak soha,
a két szemed mosolya
nem fog biztatni, örömben égni.

Szeretnék Néked mesélni arról
hogy voltam Nálad, szobádban jártam
fekete ruhában,
S nem ismertél rám, csendben pihentél.

Szeretném azt is vallani Néked:
kertedből egy virágot loptam,
könnyek közt, titokban,
s nagyon kérlek, ne haragudj érte.

S csak állok fáradtan, szavak nélkül
a Tisza partján, akácok alatt,
s szeretet, akarat
buggyan ki lelkem vérző palástján.

Mindenem voltál, bátyám, tanítóm,
szerető testvér, barát, rokon,
s most a romokon
szívemben fájón, sírva köszöntelek.
 
 
0 komment , kategória:  Adorján András  
Dapsy Gizella/ Nil/: Tiz év után.
  2017-08-08 08:15:33, kedd
 
  Dapsy Gizella/ Nil/:

Tiz év után.


Tíz év után kerültek újra össze.
Zsúron e vagy másutt, ki tudja ?
Más asszonyhoz, más férjhez voltak kötve,
S a régi lángnak minden kínja, üdve
Feltámadt bennük újra . . .

Halkan, merengve szólalt meg a férfi:
Ki hitte volna, hoqy ma lássam ?
Maga most is épp oly bájos . . . a régi!
Varázsának ma sem tudok kitérni,
Érzem a régi lázam . . .

Felel az asszony, pajkosan nevetve:
Én sem tudtam magát feledni !
Sokat mulattam, egyre ünnepelve,
De szomjaztam az első szerelemre . . .
Akar-e még szeretni ?

De ne legyen filiszter, jóbarátom !
Oly rosszul áll a körszakála ! . . .
- És lassan tovatűnt a régi álom :
Egy pajkos, léha, ledér kacagáson
Megkopott a varázsa . . .

Békésmegyei Közlöny 1910. márc 27.
 
 
0 komment , kategória:  Dapsy Gizella Nil  
Sík Sándor: Mosolygó gyermek
  2017-08-08 08:14:13, kedd
 
  Sík Sándor:

Mosolygó gyermek


A nyári busz fullasztó melegében,
Kék-bóbitás sapkája keretében,
Anyja mellére békén odabújva,
Szemben velem egy esztendős fiúcska.

Szeme azúrját kerekíti tágra,
Úgy néz a furcsa idegen világra,
Ami én vagyok, aki mostan boldog
Gyönyörűséggel arcába mosolygok.

Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig,
Míg szirom arca gömbölyűre válik,
Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán,
És édesdeden visszamosolyog rám.

Egy új emberke, ki nem is beszél még,
Hogyan érti meg mosolyom beszédét?
Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve ember! -
Hogy a szeretet szólítja szememben!

Ó milyen titok, milyen csodaszép ez!
Egy csöpp agy, mely még gondolni se képes,
A szeretetet már fel tudja fogni
S a mosolyra vissza tud mosolyogni!

Ó, ha lehetne, hogy az, aki Atyja
Minden mosolynak, nekem is megadja,
Olyannak lennem, mint ez a csöpp gyermek:
Friss antennája minden szeretetnek.
 
 
0 komment , kategória:  Sík Sándor  
Radványné Ruttkay Emma: Elrablott májusok.
  2017-08-08 08:12:48, kedd
 
  Radványné Ruttkay Emma:

Elrablott májusok.


Éntőlem mindig elszállt a tavasz,
Hiába hívtam vissza.
Irigyen néztem azt, ki a gyönyört
Dús serlegekből issza.
Nekem nem voltak rózsás álmaim,
Én bús utakon járok . . .
Pedig tudom, fel fog virradni még
S dacos ajakkal várok.

Asztalomon szép nyiló nárciszok
Illattal integetnek:
Gyorsan elröppent, boldog májusok
Tán engemet keresnek . . .
- Mikor a fürtös orgona virít
Miért jár itt a bánat?
Széjjel röppennek csókos éjszakák
És elszállnak a vágyak.

Május van újra, édes, illatos, -
Én semmit sem remélek,
Emlékek útján csendesen, lemondón,
Könnyezve visszanézek:
Nekem nem voltak rózsás álmaim . . .
Én bús útakon járok . . .
Pedig tudom, fel fog virradni még!
Vagy tán hiába várok ? . . .

Kultúra 1912.
 
 
0 komment , kategória:  Radványné Ruttkay Emma  
Berde Mária: Búcsúztató.
  2017-08-08 08:10:54, kedd
 
  R. Berde Mária:

Búcsúztató.


A nagytemplomba nem jártál soha.
Ha felöltöztél néha feketébe,
Kertek alatt Felenyedig lopóztál

S falusi nép közt, hátul, meglapulva
Alázkodtál "a. kálvinista Isten
Nagy szigora előtt a bűnödért,
Hogy földi uraddal hitetlen élve
öt-versen hoztál gyermeket világra,
Mostál, vasaltál, főztél rá s az ötre,
S esketlen is tűrted, ha részegen
Ütött, bár sérved volt a sok szüléstől.

Én ezt nem láttam. Én az eget láttam,
Hogy milyen kék vasárnap délután,
És milyen zöld az erdő fent a ponkon . . .
Hogy kötöd már a surcot, keszkenyőt
Kis alsóházunk pitvarküszöbén.
Te tudtad, hol visz árokút a ponkra,
Barátnéd volt minden vidám bokor:
Ez itt kökény, az ott galagonya,
Baraboly nő a vérvesszők alatt . . .
Az árkon túl jön a Kisasszonypuszta,
Ott eper búj a fűben s elfelejtett
Kázsiabokrok és jézsaminák
Pattantak júniustájon virágba -
(Nem jött eszembe, hogy az iskolában
Loncnak tanultam és jázminnak őket.)
Én azt láttam, hogy vesszőt törsz az erdőn,
A végét bogba kötve megtanítsz rá,
Hogy fűzzem rá a hiribit, csiperkét,
És hol keressem a harangvirágot,
Mely magasabb, mint én s kékebb a mennynél.

. . . Csiperke és harangvirág alatt
Tavaszidőn te egrest és cseresznyét,
Nyáron almát, körtét, ősszel diót
És koránérő muskotálygerezdet
Cipeltél haza a gyékényszotyorban.
(Hogy a mezőpásztorral szót cseréltél
Fersingzsebedből krajcáros dohányt
Lopván markába - nem hallottam én.)

Én nem hallottam csak meséidet,
Melyekről esküdtél, hogy nem mesék.
"Igaziból volt egy királyleány,
Akit az anyja hóhérkézbe szánt,
S szegről a földre hulltanak ruhái,
S virági tőből elhervadtanak,
így gyászolák meg őt, mikor vivék . . . "


Akit az anyja hóhérkézbe szánt,
S szegről a földre hulltanak ruhái,
S virági tőből elhervadtanak,
így gyászolák meg őt, mikor vivék . . . "

. . . Szalmalócádon télidőn s esőkor
Néha a számon kikívánkozott
Kis tudományom, hogy helyt áll a nap
Forog a föld s nincs széle a világnak -
Te csóváltad fejed, s a faggyúgyertyát
Meg-megkoppantva Juditról beszéltél
S Hollófernesről, (két 1-lel kiejtve
Feketébbnek tűnt a gonosz vezér,)
S a béketűrő Jobb-ról. "így nevezték,
Mert jobb volt ő szegény mindenki másnál."

És egyszer úgy hajoltam a mesédbe,
Hogy láng kapott a gyertyából hajamba,
S aláhulló sötét fürtöm helyett
Felcsapó sárga láng övezte arcom -
Ó, ki gyújtott meg engem azután
Valaha úgy, mint a te faggyúgyertyád,
Meséid, melyeket oly furcsa szókkal
Szőttél, azt mondván: ,,Ürikak, zsidókak",
,,Alacsany", az neked hitványt jelentett,
A lábikrát vértőgynek mondtad és
Facsart román szót kevertél avas,
Bibliában felejtkezett igékkel.
S a hullott szókban úgy járkált a lelked,
Mint félretaposott, divatjamúlt
Elhányt cipőkben a szegények lába.

Szavad járása engem sohse bántott,
Tudattalan topogtam el nyomodban
Akkor is, ha szenesvizet vetettél
Vagy felszedted legények lábnyomát,
Megsóztad a sarát és tűzbe szórtad,
Hogy lányküszöbre fusson az igézett -
Ha rozsdás sarlóval, ráolvasással
Árpát arattál a dagadt szemekről -
Vagy elmondtad, gúnyád hogy tépte meg
A prikulics, s mikor ünnepnapon
Kalácsot s bort vittél a temetőbe
halottaidnak, úgy szólván felőlük,
Akárha élnének, csak egy kicsit
Tovább költöztek volna, mint a szomszéd.
S azért jönnek álomlátásban is
Ritkán, de akkor nem csak szóbeszédre,

Hanem sorsot, jövendőt mondani.
Mert üzenet az álom mindig is,
A tűz: harag, vér: hirtelen dolog,
Eskünni: halál, füsülődni: gond,
Templom: búbánat, gyöngy: könnyhullatás-

Anyám azt mondta néha: "Régidőben
Az ilyen asszonyt kalodába zárták
És borsószalmán pergelték halálra."

S én mégis, búcsúztatlak tiszta szívből,
Erdőért, gombáért, harangvirágért,
Prikulicsért, szegről hulló ruhákért,
Számkivetett szókért, álmok, halottak
És babonák világáért köszönvén.
Ha tudnám, merre húzták rád a hantot:
Sírodra bort vinnék ki és kalácsot,
Fejfádra kázsiából koszorút.
S tán késő könnyem is reád peregne
Faggyúgyertyáid lángjáért cserébe.

Erdélyi Helikon 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária  
Vajda János: Sodoma
  2017-08-08 08:07:30, kedd
 
  Vajda János:

Sodoma


Javában áll a vásár; a zsivajban
Megsiketül a lelkiismeret.
A cég föloszlik; im végeladóban
Árverelik a kerületeket.
Kapós az áru; hogyne? sokat ér,
S potomság, mit a boltos érte kér:
"Ki hazudik nagyobbat?" E sivár
Föltétel a kikiáltási ár.

Föl és alá ki tud hizelgni szebben
A mennynek és pokolnak egyaránt?
Ah könnyü sor! mi drága még részletben -
Egészben szinte semmit ér hazánk...
Lemondott róla régen mindenik,
Adó, vevő, hivén, hogy sirba tért.
Csak még a bőre! ezt adják, veszik,
Igaz, hogy olcsón: egy üveg borért...

Mint mikor a hajó a viztölcsérben,
Haj rá, neki! hol a pezsgős palack?
Pokolba őrült becsület, szemérem!
Föl a kabinba, hol a szűz ajak?
Nyerít a kéjvágy, bőg a hiúság.
Vonít az írigy önzés éhesen.
Itt már hiába átok és imádság!
Én már csak a kénkőesőt lesem.

És eljön az, hah, itt is a határon;
Én látom azt, mint Lót, rég, egyedül.
De nem megyek, nem mozdulok... bevárom...
Hiába a sugallat: menekülj!
Kéj lesz nekem e gyilkos tűz-zuhany;
Szemlélni, hogy rémül a gyáva gaz!
Diadalom, ha ők mindannyian
Látják, hogy hal meg köztük egy igaz.

Mint egykor Herkulanum és Pompeji
Végnapján, lávatemető alatt,
Volt még egy hű, valódi római,
Ki mozdulatlan őrhelyén maradt;
Ha majd kiásnak a hamuözönből
Álmélkodó késő évezredek,
Találnak ott - s majd rám ismernek erről -
Egy fölemelt főt s egy üres kezet!...

1887.
 
 
0 komment , kategória:  Vajda János  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 288 db bejegyzés
e év: 3287 db bejegyzés
Összes: 29716 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3926
  • e Hét: 18954
  • e Hónap: 70760
  • e Év: 1844459
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.