Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/29 oldal   Bejegyzések száma: 282 
Gintl Andrea: Fénykép
  2017-09-30 06:51:55, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gintl Andrea  
Békássy Helén: Hozzá.
  2017-09-30 06:49:54, szombat
 
  Békássy Helén:

Hozzá.


Át a csendes éjhomálynak
Titokzatos árnyain,
Száll te hozzád az én lelkem
Gondolatnak szárnyain.

Mint egy régi-régi álom
Átsuhanok sziveden
S amit régen tudni vágytam,
Kérdem tőled kedvesem !

Vajon a világ zajában
Gondolsz-e még néha rám ?
S vajon szived rejtekében
Boldog vagy-e igazán ?

Szeret-e ugy az a másik,
Ahogy az én végzetem,
Tégedet szeretni késztet
Mindhalálig kedvesem ! . . . .

a_het_1892.
 
 
0 komment , kategória:  Békássy Helén  
Bodor Aladár: Véres áldozás
  2017-09-30 06:45:41, szombat
 
  Bodor Aladár:

Véres áldozás


Isten, apáink bűnét sújtoló,
Isten, Ábrahám s Izsák istene,
Ura az ősi, véres áldozatnak,
Kinek az apák gyermekvért megadtak,
Hozzád kiáltnak, akik megtagadtak,
Ó Isten!

íme, mi állunk a te parancsodnak.
Amit kívánsz, mindent elődbe hoznak
Bánatos szemű, vert gyermekeid,
Megáldozunk, ahogy még soha senki,
Tudunk mindennek javát odavetni,
Termés zsengéjét, türetlen lovat,
Imát, virágot, kincset, álmokat,
A legdrágábbakat, fogadd, fogadd!

S ha az embernek maradtál a régi,
Ki kedvvel látja ó kövein égni
A vért, az áldozati ős italt,
Ha csak álmodtuk szelídebb törvényed,
Ha az vagy most is, ki Hórebre lépett
S kilenc tizedig ölette a népet:
Vedd hát íme, szemünk, behunyva adjuk,
Az oltárra habosán ki futtatjuk
Szomjan lesett parancsolatodért,
Az ereket mohó foggal fölrágva,
A koponyák tört edényét kirázva
S a szívekből kigyúrva - vedd: a vért

Vedd szép szerelmes vőlegények vérét.
Vénekből még sajnálható pár csöppet,
S anyák tört szívén ami vér kiröppent,
Mi öngyilkos mátkák szívén kiperdül,
És jut még széttaposott gyermekekbül,
Adjuk bőven, boldogan mosolyogva,
Egyetlen parancsodra.

Vedd, vedd nagy mellveréssel adjuk, adjuk,
Szent, ős patakját trónodig dagasztjuk,
Az égre süssön föl a vér zsarátja,
Reszkessen édes szagja orrcimpánkba,
Hozsánna
Változhatatlan földi törvényednek!

Vedd a vért, Vedd atyai tenyeredbe,
Mérd meg igazság-szolgáltató kedvbe,
Nézd, mily bő, édes, hűséges, pazar,
Nézd milyen gyermeteg, milyen magyar.
Leljen a véráldozat párolgása
- Hozsánna! -
Nálad irgalmas meghallgatásra.

Hozsánna néked mind mind e sok vérrel,
Ki mind eléd hull és megváltást kérlel,
Hogy csak még egyszer adassék bocsánat
A bűnös ősök hétbűnű fiának,
Hogy még ez egyszer maradjon nekünk
Ez ősi föld, hol fájt az életünk,
E megvert föld, felejtett ősi sírok,
Folyóvizek, füvek, szép ősi kínok,
Anyai szók, megszokott ős szokások,
Pár tiszaparti szép bús emberálmok -
Csak még egyszer . . .

Vérző Magyarország 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Bodor Aladár  
Harsányi Lajos: Halotthoz
  2017-09-30 06:43:03, szombat
 
  Harsányi Lajos:

Halotthoz


Mért nem törődöl égő könnyeinkkel,
Ha szólnál, hangod úgy szívünkbe zárnánk,
Mint tenger énekét a kagyló.
S bár életünk hamar hanyatló,
Holtunkig lenne enyhetadó párnánk,
Ha egyszer még hallhatnánk drága hangod,
Ez elsüllyedt harangot.

S mért hunyt le két szemed?
S miért e döbbenet,
Mely megdermesztette egész valódat?
Mért nem törődöl égő könnnyeinkkel,
Melyeknek gyöngye gyémántként csilingel?
Fejednél gyertya ég és lassan olvad.
Körötted tompa gyász, halotti pompa,
Virág, szalag, koszorú nagy halomba
S te rá se nézel e fekete gyászra,
Csak fekszel itt s meredt arcod vigyázva
Az égre fordul
És zordul
Szorítod olvasód sötét öledben
S fekszel hanyatt a dermedt bűvöletben.

Úgy-e, azért vagy oly riadt
S azért nem érdekel fiad,
Se könny, se gyász ez órán,
Mert mint az orkán
Fölment a Függöny?
És olyat lát szemed,
Hogy minden mást feled
S a látvány kényszerít,
Hogy dermedt lényed itt
A nagy csodán, a megdöbbentőn csüngjön?

Vigilia 1938.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Mérei Sándor: Fát ültettem
  2017-09-30 06:41:47, szombat
 
  Mérei Sándor:

Fát ültettem


Fát ültettem, kis fát,
napos magyar tájon,
zöldelő remény ül
miden pici ágon.

Nap, csillag csodálja
s míg a világ vénül,
drága magyar tájon
új fa lombja szépül.

Lehet, hogy a kéjtől
s kíntól belereszket:
bölcső lesz-e vagy tán
fájdalmas keresztet

növesztenek lassú,
lomhaszárnyú évek:
mindegy, mégis szép ez,
fakadó új élet,

diadalmas élet
bomtja a csodáját:
hitem, álmom, vágyam
lombos magyar fáját.

Kalangya 1942.
 
 
0 komment , kategória:  Mérei Sándor  
Reményik Sándor: Őrülten s érzéketlenül
  2017-09-30 06:39:22, szombat
 
  Reményik Sándor:

Őrülten s érzéketlenül


Mily őrülten, mily érzéketlenül
Vágtat ez a vonat!!
Ház, fa, kerítés csak úgy csapódik el,
Ahogy sodor, ragad.
Itt, az akadálytalan pusztaságon
Irama egyre szédületesebb.
Szivemnek is be jó volt azelőtt,
Be jó volt ez az enyhe szédület.
Az éjszakában sűrűsödnek egyre
A fényligetek friss bozótjai,
S tudom, fehérlő lámparengetegben
Fog végül e vonat megállani.
Be jó volt régen, be jó ezelőtt,
Be jó ez az enyhe kis szédület:
Tudtam, közeledik a roppant város,
De minden perccel ö is közelebb.
Csillagsápasztó lámparengetegben
Beteg szemem eltévedt volna rég,
Ha változatlan, útjelző sugárként
Meg nem találtam volna az övét.

Mily őrülten, mily érzéketlenül
Vágtat ez a vonat!
Ház, fa, kerítés - csak úgy süvitnek el,
Ahogy sodor, ragad.
A lámpaerdő messze felfehérlik,
De nem környékez édes szédület,
Nem mosolygása, könnye, szeme-fénye:
Csak a sírja jön egyre közelebb!

Erdélyi Helikon 1937.
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Tóth Árpád: A tejút alatt.
  2017-09-30 06:38:37, szombat
 
  Tóth Árpád:

A tejút alatt.


Már megritkult a szó. Ültünk a tág verandán.
Setét fény csillogott az ordas óboron,
S hallottuk már, amint egy álmodó torony
Tűnődve fel neszel és éjfelet verandán.

S a hűvös szél lehén, mely lomha lombot ingat,
Úgy tetszett: csöndesen lebegve sok szelíd
Hűs ujjú néma árny búsongva közelít
S arcunkon ismerős vonásokat tapintgat.

S lelkünkben is belül, százéves régi esték
Fájdalma reszketett, sok titkos, messzi bú,
Gigászi, vén jajok, kik árva sóhajú
Búnk arcán a maguk régi arcát keresték.

És jó volt ülni így, setét bornál az ében
Fák közt, a kék tüzű szikrákkal záporos
Nagy nyári ég alatt s elnyugtatni boros
Fejünket ősi búk hű nagyapó-ölében.

Úgy tetszett: dalolunk s hogy néma dalba olvad
Velünk körül a táj, a csillagok s a bor,
S egy zengő reszketés mindent eggyé sodor
Az alvó vén síkon; a holt apák daloltak.

És messzi, messzi fent a dús csillag-sereg
Közt lengett a tejút, csüggedten, őszre válva,
Mint bánatos Hadúr nagy, hófehér szakálla,
Amelyről könny gyanánt hulló csillag pereg.

Vérző Magyarország 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Árpád  
Palágyi Lajos: Ne hagyj magamra.
  2017-09-30 06:37:24, szombat
 
  Palágyi Lajos:

Ne hagyj magamra.


Ne hagyj magamra, maradj vélem,
Az élet legszebb perczit élem,
Oly drága minden pillanat,
Ne hagyj magamra, óh maradj !

Tavaszi nap jár fenn az égen,
Felhő kiséri, űzi régen,
Most eltakarja a ború. . . .
Nap nélkül élni olyan szomorú,

a_het_1892.
 
 
0 komment , kategória:  Palágyi Lajos  
Makai Emil: A bolygó.
  2017-09-30 06:35:46, szombat
 
  Makai Emil:

A bolygó.


Kivetve annyi társsal együtt
A semmiségbe vágtatok;
Lobog a tüz kihalt szivemben,
Ha elfáradtam, újra kezdem
Elöl ez örült rohamot.

Pirosló lángok csókja nyaldos
És vágytól reszket a nagy ég;
Izzóvá lesz a könnyű pára -
Bölcsöm a végtelen homálya,
Sírom az örök semmiség!

Az alaktalan lázas éjbe
Nyughatlan ösztön kergetett;
És mint egy szörnyű végzet rabja,
Jövök, izzó fáklyát ragadva
S uszályom söpri az eget.

Alvó világ, hunyó természet
Oh, nyugtodat irigylem én!
Belőled rég kihalt a lélek,
Mig én, daczolva sors te véled,
Győztem az idők szellemén.

Voltam, mióta él az eszme,
Mely a világra alkotott;
Nem változom, az vagyok épen,
Ki milljó s milljó évet éltem
S leszek, mig a világ forog.

Leszek és lesznek mind a társak,
Kik velem együtt bolyganak,
Álmatlanná, kietlen éjbe',
Kikből a sors ádáz szeszélye
Teremtett uti társakat.

Megannyi nyughatatlan lélek,
Ki velem együtt kóborol;
Versenyt futunk örült rohamba',
Nincs senki, a ki elmaradna -
És nem találunk czélt sehol!

a_het_1892.
 
 
0 komment , kategória:  Makai Emil  
Bartók Lajos: Isten veled!
  2017-09-30 06:33:35, szombat
 
  Bartók Lajos:

Isten veled!


A tenger már nyugodni készül,
Az alkony ég hullámain,
Rózsát hint rá emlékezésül,
Sóhaj leng szellők szárnyain.
Szivednek édes tengerében
Csak ily hullám az én emlékem,
Az est rá búcsufényt vetett, -
Szived megnyugszik elsimulva,
S a hullám eltűnik percz múlva
Álom gyanánt . . . Isten veled!

Oh, mert szived, miként a tenger,
Oly mély és oly határtalan,
S múlékony, játszi érzelemmel,
Mint hullámmal borítva van ;
De kebled legmélyére rejted
Igaz gyöngyöd, szived szerelmét,
Mely bírni készté szivemet.
S szivem hiába szállt a mélyre :
Mint kavicsot, a part-fövényre
Kiszórtad őt . . . Isten veled !

A csillagok már föltünének,
A tenger, nézd, tőlük ragyog,
Mikéntha tükre vón' az égnek, -
S én nem találok csillagot!
Enyim nem ég ott, mely vezérljen
Hogy viharok közt bár, elérjem
Üdvöm a távol part felett.
Még halni sincs reményem érted,
Itt ássa sírom az enyészet,
A feledés ! . . . Isten veled !

Keletről majd fölkél a hajnal,
S a szerelem égő szinét
A kék habokon bibor arczczal,
Győzelmesen árasztja szét.
De rám nem virrad már ez éden,
A fájdalom egy könnycseppjében
Az üdv napja elsülyedett . . .
A tenger elmerült homályba, -
Éj szállt rám, melynek nincsen álma :
Nem látlak már ! . . . Isten veled !

Isten veled! És hogyha válunk :
Örökre jobb elhagyjalak,
Mert egymást újra viszontlátnunk :
Új válás kínforrása csak !
Te csak távol léssz, bár öleljem
Kebled, ha nincs szivedben helyem,
- Csak ki szeret, az nem feled ! -
S én el nem hagylak, bármi távol
Száműzve szemed csillagától . . .
Örökre hát . Isten veled!

Rimini, 1901 szeptember.

Vasárnapi Ujság 1905. január 1.
 
 
0 komment , kategória:  Bartók Lajos  
     1/29 oldal   Bejegyzések száma: 282 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 282 db bejegyzés
e év: 2767 db bejegyzés
Összes: 29196 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1678
  • e Hét: 7424
  • e Hónap: 131201
  • e Év: 1523418
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.