|
2017-09-19 18:22:24, kedd
|
| |
| |
Dáma Lovag Erdős Anna verse .
Őszi utamon
Ragyogó nap bujkál a ködön át
Fűzi az őszi fa koronát
Rőt,s barna levél hull a fákról
Egy-egy réti sas vijjog oszlopáról
Andalgó Duna széles,mint a tenger
Ködfátyolba burkolódzik a meder
Szürke színe összeér az éggel
Csendesen folydogál kis reménnyel
Partjain régi hídjai békésen simulnak
Összekötik a jelent és a múltat
Mint,ha fognád testvéred kezét
Jöhet bármi,lélekben nem váltok szét
S szeretet fogad a túlsó parton
Reménység visz át hegyen,dombon
Nagy bazilika büszkén néz a vízbe
Tükörképét nézi a túlsó parttal szembe
Az őszi nap átlépett időtávot
Magyar szó,magyar szív fogadott
Évek telnek,évek múlnak csendben
Magyar szó fénye lassan megkopott
Ahogy a Duna elfolyik méltósággal
Küzdünk az idő,történelem vasfogával
De a testvéri érzés nem múlhat el soha
Visszaadja azt az ölelés mámora
S a köd felszáll egyszer e bús medencéről
Felszárítja a könnyeket a nap sugara
Kezünket nyújtjuk segítve felétek
A hulló ,őszi falevél a fájó múltat betakarja
2015.11.07.Mosonmagyaróvár
Dáma Lovag Erdős Anna
/Esztergom-Párkány-Ipolyszakálas
kép..net
©
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Legújabb verseim |
|
|
|
|
|
Offline
