Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/44 oldal   Bejegyzések száma: 434 
Január vége...
  2017-01-31 21:04:38, kedd
 
 

Hollósy Tóth Klára:

Január vége...


Tél szellem lehel a bokrokra, fákra,
dérrel csipkézett jégvirágokat.
Nesztelen dermesztő, hűs csodája
varázsol a világra álmokat.

Vad szélorkán sikolt a fenyőkön,
hóeséssel kajánul kacarász,
madár gubbaszt fagy verte tetőkön,
füstöt pipál az erdőszéli ház.

Varjak korholják az ólmos ködöt,
a szürke világ dermedten vacog,
dérrel vert, őszült jégvilág fölött
hó-csengettyűt ráznak az angyalok.

Hófehér bundában alszik a táj,
arcunk fagyasztja, szinte szúr a fagy,
ívlámpák jéghideg világítása
melenget csak a téli ég alatt.














A hosszúnak tűnő téli hónap - január - ma búcsút int , elég keményen bánt velünk , éjszakánként a sötétség leple alatt mínuszok versenyeztek egymással és hiába sütött a nap, a levegőt nem melegítették fel szikrázó sugarai . Az utolsó periódusban pedig szégyenében vagy erőtlenségében úgy elbújt előlünk a napocska, hogy még egy fénynyalábbal sem ajándékozott meg bennünket .
A tavaszt megállítani nem, csak megtorpanásra lehet kényszeríteni . Az ajtóban toporgó február ezt írta "idővonalára" : amit a szemünkkel látunk, az a természet ezernyi csodája ... ezek a csodák mindenkivel megtörténnek, csak engedni kell, hogy varázslattá is váljanak ... rajtunk múlik ...
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Kívánok neked...
  2017-01-31 21:02:26, kedd
 
 

Kerecsényi Éva:

Kívánok neked...


Kívánok neked véget nem érő álmot,
mostoha múlt után boldog valóságot,
kívánok szenvedélyt, mely eléri a partot,
a megszokás hajóján ne játssz gályarabot.

Kívánok örömöt, nagy zsákkal belőle,
bú messze kerüljön, szabadulj meg tőle,
Adjon az ég időt, ne szűkölködj benne,
áldozhasd magadra, s minden szerettedre.

Találj igaz társat, a legjobb barátot,
kinek mosolyában önmagadat látod,
találkozzon lelked a másik lelkével,
s érintsék meg egymást meghitt békességben.

Kívánj ma magadnak, bármit, mit szeretnél,
s lépj, hogy azzá válhass, akivé lehetnél,
ne sirasd a múltat s keseregj, sajnálkozz,
menj, és váltsd valóra az álomvilágod.





 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Égi etűd...
  2017-01-31 20:53:41, kedd
 
 

H. Gábor Erzsébet:

Égi etűd...


Jöjj ide, kedves, nézz fel az égre -
látod a Holdat, mily gyönyörű?
Csend ül a tájon, nem fú a szél se,
hallgat az éles jégköszörű.

Hószínű minden. Az ágak ruhája
csipkeszövésű, toll-puha hab
- estélyi pompa, éjjeli gála -
leple lehulló, lágy zuhatag.

Alszik a város. Már csak a fények
játszanak nékünk téli csodát,
nézzük a Holdat - rezdül a lélek -
izzik a gyöngyös égi brokát.

Holdanya vígan kék udvarából,
ringva szitálja ránk a derűt,
vén szeme sárga - egymaga táncol,
szférák zenéje égi etűd.

Két karod átfon, annyira jó most,
dúdol az éj, s a szív hegedül,
ajkam a máglya, lángja a csókod -
gyújtsd meg, mert égne szüntelenül!







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - H*  
Világ..
  2017-01-31 20:49:49, kedd
 
 

Fehér Péter:

Világ...


Vesznie kell a kemény télnek,
Mint falat kenyér, úgy kell a szegénynek.
A föld felett fel-felbukkanó,
Tavaszt hozó, kis Sárgarigó.

A föld még fagyos, kemény, hideg,
Télbe "öltözve" nehéz, rideg:
Mint sok ember szíve mostanság,
Áthatja a szürke némaság.

De egyszer olvadni kezd a jég,
S' lassan eljön, mit' kérünk rég.
Kinyílik sok, még alvó virág,

Akkor talán szebb lesz: A VILÁG.
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - F*  
Naptár...
  2017-01-31 20:38:24, kedd
 
 

Radnóti Miklós:

Naptár...


A nyár most alszik, millió színével
Lombja vesztett fák rügyébe bújt.
A tájon ónszín fátyol leng a széllel,
Mintha sírva súgná: aludj, aludj.

Gyűjts erőt a közelgő tavaszra,
A nyár halála múló látomás,
Ott alszik most a nagy fák gyökerében.
Hogy jól aludjon levetkezett, fehéren

Alszik. Csak álom, - álom semmi más.
A hold ezüstje selymesen suhan már
Dermedt bokrokra pókhálót kötött,
Mint régi kürtök elhaló fuvalma,

Az óceánról friss szél száll a táj fölött.
Én hallom már a tavasz paripáit,
Nyerítve robognak a távol szeleken
Jönnek, s holnapra megújul a pázsit

A hó alatt is kopárrá fagyott kertemen.
Terítsd ki lelked most a kósza szélnek,
Hadd mossa tisztára bánatod ködét,
Hallgasd csak, - a friss szelek beszélnek,
S nyitogatják már a múltad börtönét.

Ne hidd, hogy te korhadó öreg fa
Téli tüzelőnek elfogysz. Megmaradsz,
s koronádnak lesz még száz virága
Hogy méltón köszönthesd az újuló tavaszt.






 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós   
Szép gondolatok...
  2017-01-31 20:21:38, kedd
 
 


"Az élet legnagyobb ajándéka a puszta lét.
Akkor is, ha rossz, akkor is, ha nehéz.
Élni gyönyörű! "....


Szabó Magda







 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Szép gondolatok...
  2017-01-31 20:09:06, kedd
 
 


"Ahogy egyre idősebb leszel, megtanulod, hogy két kezed van: az egyik, hogy magadon segíts, a másik pedig azért, hogy másokon."


Audrey Hepburn






 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Szép gondolatok...
  2017-01-31 20:02:16, kedd
 
 


"A fájdalom megléte fontos. Nem csak az öröm jelzi azt, hogy én élek, a fájdalom is ugyanezt jelenti. A megélt fájdalom csak egy érzés, ami tanít valamire. Semmi másról nem szól. És szükséges a fejlődéshez, mert általa teremtődik meg a megfelelő viszonyítási alap. Ebben a világban mind a nappalnak, mind az éjszakának megvan a maga helye, ideje, és a szerepe is; éppígy az örömnek és a fájdalomnak is."


Csernus Imre






 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Téli fohász...
  2017-01-31 19:23:37, kedd
 
 

Gál Éva Emese :

Téli fohász...


Az ég a hómezőre térdepel,
és fohászában szinte köddé válik,
hogy a magasság hol kezdődik el,
s hol folytatódik végtelen halálig,
most épp oly láthatatlan, mint a csend,
melyen átnyilall a hó roppanása,
ahogy a rászakadó végtelent
vakon méri, és jajjal fölvigyázza.

Az életünk ilyen bizonytalan.
Nem látjuk át, csak vonszoljuk a terhet,
melynek ködön túl folytatása van,
mert részei vagyunk a végtelennek,
de soha nem tudjuk meg, hogy miként
változtat nyomorunk az égi renden,
mit tesz a parányi a mindenért,
és sorsa miért fellebbezhetetlen?

Az egész is oly kiszolgáltatott
a résznek, mint a rész a mindenségnek,
amit teljessége cserben hagyott,
hogy megjátssza a tökéletlenséget,
és így lesz a hiány tökéletes?!
A hómező gerince roppanása
alig remegteti meg az eget.
A végtelen a véget meg se látja.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - G*  
Csak rajtad áll...
  2017-01-31 19:20:33, kedd
 
 

Nichi-ya Nikoletta:

Csak rajtad áll...


Soha ne sajnáld az eltelt éveket,
inkább élvezd, s éld az életet.
Ne bánkódj, légy mindig boldog,
tedd a dolgod, s felejtsd a gondod.

Mindenre van megoldás, hidd csak el,
mindig van kiút, csak bízni kell.
A lehetőség adott, hogy célba érj,
hát lépj bátran, és sohase félj.

A múlt nem számít, élj a mának,
a holnap nem biztos, új idők járnak.
De ha pozitívan látod majd a világot,
idővel nyílásra ösztönzöd a virágot.

A kemény tél után te hozod el a tavaszt,
mely a kopár fákon új rügyeket fakaszt.
Ne feledd, az életedet a kezedben tartod,
és csak rajtad áll, hogy jobbá teszed-e, vagy végleg elrontod.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - N*  
     1/44 oldal   Bejegyzések száma: 434 
2016.12 2017. Január 2017.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 434 db bejegyzés
e év: 1269 db bejegyzés
Összes: 9782 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 936
  • e Hét: 9047
  • e Hónap: 28823
  • e Év: 153375
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.