Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/20 oldal   Bejegyzések száma: 194 
Mit rejt a temető?
  2017-10-31 18:36:20, kedd
 
  Szuhanics Albert

Mit rejt a temető?

Ez a nap, ami szép,
feltámad az emlék,
ez a nap, ami fáj,
meggyötör a hiány.

Ez a nap holtaké,
tántorgunk sír felé,
kezünkben virágok,
lelkünkben sirámok.

Szívünkben mély sóhaj,
nincs tervünk velük, jaj
ebben az életben,
s az égben várnak fenn.

Miként a csillagok,
a fényük ránk ragyog,
országuk mennyei,
a lényük szellemi.

A testük odalenn,
hant alatt megpihen,
lelkünkben élnek még,
ó, mennyi szép emlék,

Ez nem megszokott nap,
mécsesek lobognak,
krizantém mosolyog,
gyertyafüst gomolyog.

Mit rejt a temető?
Bánatot feledő
egyszerű lényeget,
szeretetfényeket.

Szívünkben ünnepet,
szemünkben könnyeket,
sírok közt sétákat,
gyertyafényes árnyat.

Debrecen, 2017. 10. 31.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
A gyászkendő
  2017-10-31 15:07:19, kedd
 
  Vörösmarty Mihály

A gyászkendő

Elszáradt a rózsafa,
Fátyolkendő függ rajta,
Hej baj, hej baj!
Nem leszek én víg soha.

A fát ki nem öntözte?
Jászkendőt rá ki tüzte?
Hej baj, hej baj!
A jászkendő fekete.

Fát rózsám nem öntözte,
Jászkendőjét rá tüzte;
Hej baj, hej baj!
A bú ide temette.

Mért nem vártál még reám,
Szép szeretőm, rózsafám!
Hej baj, hej baj!
Mért nem vártál még reám?

Vártál volna: itt vagyok,
Mint lőtt szarvas, bágyadok;
Hej baj, hej baj!
Most utánad elhalok.

Ne virágozz, rózsafa!
Fátyolkendő, függj rajta,
Hej baj, nagy baj!
Nem kelek én föl soha.
 
 
0 komment , kategória:  Vörösmaty Mihály versei  
Erdőszél
  2017-10-31 14:02:59, kedd
 
  Tóth Árpád

ERDŐSZÉL

Itt valaha Mátyás király
Nézhette az estéli táj
Kék fényében a megbuvó vad
Nyomán felrebbenő rigókat.

Azóta, hogy leáldozott
Az a nap, itt mi változott?
A szikla omlott pár vonalnyit,
S a gyom, amely virít, meg elnyit,

A dercefű s a fecskefű,
Melyhez a kóbor kecske hű,
Most is csak úgy hullatja sorra
Laza szirmát az úti porra,

Mint sok száz éve már, örök
Közönnyel, mindegy, hogy török
Csatákon elhullt janicsárra
Vagy májusittas ifju párra -

És az Idő, a vén gyalú,
Csöndben munkál a rőt falú
Sziklákon, és az alkonyatban
Nem bánja, mily forgácsa pattan:

Dicső királyok hullnak-e,
Csaták és csókok múlnak-e,
Vagy annyi az Élet kalandja,
Amennyi a csöpp sárga hangya

Futása a naptól meleg
Kövön, melyet míg figyelek,
A gyom közt, mely virít meg elnyit,
Fejem lehajlik pár vonalnyit

A föld felé, a rög felé,
A biztos, biztos sír elé,
S vállamra végtelen alázat
Épít nagy, csöndes csigaházat.
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Árpád versei  
Az emlékek útján
  2017-10-29 23:48:19, vasárnap
 
  Szuhanics Albert

Az emlékek útján

Napokkal ezelőtt jártam már köztetek,
ti réveteg sírok, málló kövületek.
Friss hantokon játszott a szél szellemkeze,
márványon süvített, mint fájdalmas zene.

Sárga avar hullott a sírra naponta,
rozsdás falevelek gyűltek egy halomba,
gereblye és seprű dolgozott serényen,
s rám tört ezer emlék, túl minden reményen.

Illő, rendben legyen szeretteink hantja,
frissen, üdén várjon minket ünnepnapra,
amikor a lelkek esztendőnek múltán
találkoznak velünk, az emlékek útján.

Virágokat hozunk, mécsest, koszorúkat,
gyertyafénynél tűnik arcunk szomorúnak,
neveket idézünk, s mint álmos csillagok,
égre révedt szemünk könnycseppektől ragyog.

Ó élet, ó halál, mindkettő nagy titok,
ha szívünk kapuja szeretetre nyitott,
egyszer el kell mennünk, mert az időnk lejár,
csak az emlék marad és a hiány, mi fáj...

Debrecen, 2017. 10. 29.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Vigasztaló
  2017-10-29 15:38:15, vasárnap
 
  Virág Benedek

VIGASZTALÓ

A Szerencsével ne pörölj, barátom,
Hogy reád nem néz s mosolyog szünetlen;
Nem hagy el senkit, noha messze lenni
Látszik is ollykor.

Csak remélj, s víg légy. Igaz a Szerencse;
Jár, forog, mint jó anya, tégedet ma
Elkerűlt, holnap röpöső örömmel
Meg fog ölelni.
 
 
0 komment , kategória:  Virág Benedek versei  
A fény
  2017-10-29 15:32:15, vasárnap
 
  Reviczky Gyula

A fény

A fénytől kérdé egykor az erő:
Mondd, nem unatkozol, semmittevő?
Mit én építek vagy, ha kell, lerontok,
Te csak szemléled s nincsen semmi dolgod...
S felelt a fény: Hol én hiányzom, ottan
Erő hiába működik: kaosz van.
 
 
0 komment , kategória:  Reviczky Gyula versei  
Esztergomi elégia
  2017-10-29 15:31:17, vasárnap
 
  Csoóri Sándor

Esztergomi elégia

Jöhet még jó is? Jöhet ezután?
Körhinta-nyarak Esztergom fölött?
Szüretek? Tücskök? Birsalma-nyitány
a komor, őszi hangverseny előtt?

Küszködtem eddig - okosan? bután?
irgalmas hősként, ahogy lehetett.
És mit értem el? Nem sokat, csupán
csak azt, hogy bámulhassatok vagy féltsetek,

mint kötéltáncost, aki selyemszálon
lépked, rúddal, egy bányató fölött.
De ennek vége! Nincs több mutatványom,
s a homlokom, mely folyton gyöngyözött,

mostantól kezdve nagy szelekbe vágyik,
hogy ott időzzön, lebegjen, ahol
rangrejtve, titkon Isten is tanyázik
s körülsuhogja csöndes tériszony.

A szemem is majd ott talál nyugalmat,
befele néz, mint üdvözült vakok,
akik, ha látni akarnak hát imádkoznak
és szólítgatnak tűzvészt, harmatot,

vérző kezet, mely volt már a kezükben,
a legbelsőbb test sírását, hogy újra
rettenjen meg a semmi roncs szívükben
s várhassanak röpítő fájdalomra.

Szép nyár, a holtak magasban napoznak.
Jut-e még nekem ilyen kegyelem?
A dombon szélcsend várna, nyers kaporszag
s a Dunán visszfény: teljes életem.
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor versei  
A készülődő imája
  2017-10-29 15:29:12, vasárnap
 
  Jókai Anna

A készülődő imája

Ne csak velem, de általam történjen;
az aktív meghalás erejét kérem.
Nem eutanázia; nem öngyilok:
értem küldött, felismert angyalok.
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Anna versei  
Fájdalom csillagai
  2017-10-29 15:21:59, vasárnap
 
  SZILÁGYI DOMOKOS

FÁJDALOM CSILLAGAI

Nem napot nézni - a napnak még a foltja is vakít -:
szerettem volna kilesni a fájdalom sistergő csillagait:
okos és indulatos távcső szilárd szeme hozza közel
a száguldókat, nyilallókat, kikre a félelem figyel;

meghódítani, leigázni őket, s a szigorú idő s a szigorú űr
eldugott sarkába zárni, hogy vicsorogjanak tehetetlenül -
felhasítani a burkot s kihántani az örömök sima földgömbjét,
melyről lesiklik a kín, lesiklik a sötétség - -

orvos szerettem volna lenni, magamra ölteni, állig,
minden fegyvert, mit csak csiholtak Avicennától Olivecronáig,
- mert hazugság a fájdalom, a nemlét hazug szava,
igaz csak az élet, a forró, a szépülő; meg nem csal soha,

- hát magamra kanyarítom a fehér köpenyt s a rímek késeivel
átszelem tér és idő csillogó hártyáját, s a távol s a közel
összeforr, mint gyógyuló seb széle, és lüktetnek fejem fölött
csillagpályákig ívelő, győzelmes, piros vérkörök.
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Domokos versei  
A Balaton eredete
  2017-10-29 14:04:34, vasárnap
 
  Nadányi Zoltán

A BALATON EREDETE

A nagy magyar hazában
Bolyongva szerteszét
A Balaton tavánál
Hallottam e mesét.

Hajdan nem volt a tó még.
Egy rét terült el ott
S egy kastély állt azon, hol
Egy gazdag úr lakott.

Gazdag, de szívtelen volt,
Kegyetlen módfelett;
Ha koldus jött, kiverte
S jóizűt nevetett.

A zsellérekkel késő
Estig dolgoztatott,
De bérükért ha jöttek,
Csak ajtót mutatott.

- Egy nyári délutánon,
Amint a kertbe ment,
Meglátta ez az úr, hogy
Egy lány van odalent.

Az ártatlan leányka
Egy rózsát tépe le
S már ép' távozni készült
Nagy boldogan vele;

De amidőn megindul
Egész gyanútlanul,
Suhogást hall a légben
S egy kő fejére hull!

Az úr, a gazdag úr volt,
Ő dobta azt reá
És a szegény leánynak
Arcát vér borítá...

Némán a földre roggyant
És meghalt szótlanul...
Kárörvendőn kacag fel
A gőgös, büszke úr.

De átkos nevetése
Ím' ajkain eláll:
A kő helyéről zúgva
Buzog egy vizsugár!

Nem tudja a zúgó árt
El sem állítni már
És elnyeli a tájat
A dagadó vízár...

Elsüllyedett a kastély,
Bármily magas vala
S a hullámokba pusztult
A gőgös úr maga.

A szép vidék helyén így
Egy tó keletkezett,
Amely viseli máig
A "Balaton" nevet.

...A nagy magyar hazában
Bolyongva szerteszét,
A Balaton tavánál
Hallottam e mesét...
 
 
0 komment , kategória:  Nadányi Zoltán versei  
     1/20 oldal   Bejegyzések száma: 194 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 194 db bejegyzés
e év: 2319 db bejegyzés
Összes: 8720 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2948
  • e Hét: 9550
  • e Hónap: 61257
  • e Év: 789665
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.