Regisztráció  Belépés
hilon.blog.xfree.hu
"Kinek-kinek az a szép,ami az ő szívét elgyönyöríti!" /Gárdonyi Géza/ Horváth Ilon
2016.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 70 
Pete Margit/Poet/:Temetőben
  2017-10-31 19:11:41, kedd
 
 

Temető, gyász, sírok. Virágok és bánat.
Szívünk ettől jobban talán nem is fájhat.
Így talán múlás fáj
égő gyertyaszálnak...

Elmúlik az élet... Ez örök keresztünk.
De sokan elmentek, akiket szerettünk!
Gyertyát gyújtunk értük,
rájuk emlékezünk.

Millió kis gyertya melengető fénye,
vidd fel a sóhajunk, fel a magas égbe,
hogy vigaszt kaphassunk
könnyekért cserébe.

Mert itt élnek bennünk
mind, kik már nincsenek.
Részünkké teremtve
most már mindörökre...

Áldás nyughelyükre!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ábrányi Emil: Magyar nyelv
  2017-10-30 03:28:33, hétfő
 
 
Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged
Ajkára vőn, többé nem dobhat el!
Szentség gyanánt hogy befogadja éked,
Õrző oltárrá válik a kebel.

Pajzán, derüs vagy, mint nőink szeme,
S erős, szilárd, mint hősök jelleme!
Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,
S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég!

Minden, mi fejben, vagy szívben fakad,
Tőled nyer pompát, színdús szavakat.
Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord,
Mint egy király az ünneplő bíbort!

Bír-e más nyelv úgy epedni,
Annyi bájjal, annyi kéjjel?
Olvadóbb, mint lant zenéje

Holdvilágos langyos éjjel,
Mely virágot s dalt terem,
Mikor ébren semmi sincs más,

Csak a fák sötét bogán:
Hangos, boldog csalogány
S boldog, néma szerelem ...

Hát a csapongó
Gyorsszavú tréfák
Játszi szökését
Festi-e más nyelv
Oly remekül?

Pattog a víg élc,
Ám sebe nem fáj,
Mert csak enyelgés,
Tarka bohóság
Volt az egész! ...

Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja
Úgy zendül benne, mint egyház harangja,
Mely messze hinti mély, komor szavát.
Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban,
S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban,
Úgy döng minden szó a kedélyen át! ...

Ciklopsz pörölye, hogyha csatát fest,
Csatakürtök bősz riadása!
Halld! Halld!
Száguldva, vihogva, kapálva
Dölyfös paripák robbannak elő.
Százak keze vág, százak keze lő.

Nem szárnyal a vér-ködös égre más,
Csak ágyudörej, szitok és zuhanás!
Rászkódik a föld, iszonyodva reng,
Amerre a kartács vad tánca kereng! ...
Dúl a szilaj kéz, csattog a kard,
Sebet osztva süvölt: ne bántsd a magyart!

Hatalmas, szép, nyelv,
Magyarnak nyelve!
Maradj örökké
Nagy és virágzó!
Kísérjen áldás,
Amíg világ áll!
S legyen megáldott
Az is, ki téged
Ajkára vesz majd:
Elsőt rebegve,
Végsőt sóhajtva!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Áprily Lajos: Tetőn
  2017-10-30 03:22:42, hétfő
 
  Kós Károlynak

Ősz nem sodort még annyi lombot,
annyi riadt szót: "Minden összeomlott."

Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem,
vasárnap reggel a hegyekre mentem.

Ott lent sötét lombot sodort a katlan.
Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan.

Időkbe látó meztelen tetején
tisztást vetett a bujdosó verőfény.

Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól.
Itt fenn fehér sajttal kínált a pásztor.

És békességes szót ejtett a szája,
és békességel várt az esztenája.

Távol, hol már a hó királya hódít,
az ég lengette örök lobogóit.

Tekintetem szárnyat repesve bontott,
átöleltem a hullám-horizontot.

s tetőit, többet száznál és ezernél-
s titokzatos szót mondtam akkor:
Erdély.
 
 
0 komment , kategória:  Költő költőnek...  
Horváth Ilon:Születésnapra
  2017-10-29 12:49:49, vasárnap
 
  L-esz még sok éved,

é-rdekes élmények

g-ondok nélkül is,

y-outobét hallgatva


m-ozog a világ,

i-bolyák nyíljanak,

n-efelejcsek kéken

d-aloljanak füledbe,

i -gazi érzések,

g-ondolatok éltessenek,


b-ajok elkerüljenek,

o-kosan élj,

l-ásd az apró csodákat,

d-alod legyen vidám,

o-lyan életet kívánok neked,

g-alambok is irigyeljenek!
 
 
0 komment , kategória:  Család  
Batsányi János: Biztatás
  2017-10-28 14:28:41, szombat
 
 
A hazáért élni, szenvedni, s jót tenni,
Ügye mellett önként s bátran bajra menni,
Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni,
S minden áldozatra mindenha kész lenni -

Barátom! oly dolgok, melyek az embernek
Dicsőség mezején oszlopot emelnek,
S melyekért (bár, míg élsz, sokan nem kedvelnek)
A jók sírodban is áldanak, tisztelnek.

(1783)
 
 
0 komment , kategória:  Szülőhely,haza,otthon  
Éltető remény
  2017-10-28 13:51:49, szombat
 
 
Álmokat koldul a képzelet,
a boldogság faláról lecsüng,
nem tarthat bezárva képkeret,
ahonnan kilépni sem merünk.

Megidézve a bátorságot,
nem tart már markában félelem,
merjük kiszínezni az álmot,
s nem éri lelkünket sérelem.

Sors az utunkat kikövezi,
ha sáros kátyúkból kilépünk,
nyűtt valótlant való követi,
árnyékból a fényre kiérünk.
 
 
0 komment , kategória:  Farkas Anna  
Uzelman János/POET/: Macikaland
  2017-10-27 12:28:34, péntek
 
 
Medvemama a málnásban
vígan baktat két bocsával,
málnát esznek teli szájjal,
csemegétől jóllakottan
elpihennek az avarban.

Medvemama bőszen horkol,
a két lurkó elkóborol,
páfrányok közt játszadozva
kiérnek a nagy tisztásra,
felnéznek egy odvas fára.

Az odúban méhek laknak,
édes nektárt szállítanak,
nevelik az utódokat,
mézzel töltik szállásukat,
hideg télre raktároznak.

Szimatol a két kis torkos,
megérzik a mézillatot,
lépes mézre fáj a foguk,
szaladnak az öreg fához,
felmásznak az odújához.

Nem tudták a mohó bocsok,
hogy őrzik a bejáratot,
egyik bedugta az orrát,
kapott rögtön egy nagy szúrást,
nyalogatta fájó orrát.

De a bocsok nem adták fel,
mézért harcoltak keményen,
megszereztek egy nagy lépet,
dühösek lettek a méhek,
szúrtak, csíptek, ahol értek.

Menekült már a két tolvaj bocs,
nyomukban méhfelhő zúgott,
futottak a patak felé,
tüzesen égett a sok csípés,
segít majd a hűsítő víz,

Ám a zsákmányt ők nem adták,
a mancsukban szorongatták,
zsákmányukat megtartották,
kaptak érte ezer szúrást,
fülük, orruk összemarták.

Felbuktak egy fagyökérbe,
belegurultak a vízbe,
méhektől megmenekültek,
itt várták be medvemamát,
sebeiket nyalogatták.

Morcosan jött medve mama
morgott a két rosszcsont bocsra,
kik az álmát megzavarták,
méhek fészkét kirabolták,
most vígan ültek a patakban
dagadt füllel, sajgó orral
lépes mézet falatozva.
 
 
0 komment , kategória:  Gyerekversek  
2.(5 idézetem)
  2017-10-27 12:24:32, péntek
 
  Az elmúlás(1)

Jó néha a lombos fa árnyékában
ülve a természetben gyönyörködni,
látni a fa mély, szánalmas redőit,
találgatni titkát nagy magányunkban.
Kategória-Magány


Fájdalom(2)

Mennyi sok titkot lenne jó megtudni,
a múlt fonalát legombolyítani,
kevés erre a lehetőség már most,
telik az idő,mindent lassan elmos.
Kategória-Idő


Emlékek(3)


Titkos suttogó hangok a fülekben,
zizegnek a régi őszi kórók,
ami elmúlt,nem lehet feledni,
mert jön,ébresztget,éltet,simogat.
Kategória-Múlt


Esések (4)


Mindig fájdalmas
a zuhanás,kínos...de
elkerülhető!
Kategória- Élet


Jövőnkre várva (5)


Szép,nyugalmas jövő,kivárunk végre?
Óhajtjuk reménnyel teli jöttödet,
gyere,teremts nekünk békés szigetet!

Űzd el tétova gondolatainkat!
Higgyünk a jövendő boldogságunkban,
erre várunk szeretett kis hazánkban.
Kategória-Béke
 
 
0 komment , kategória:  Idézeteim  
1.(5 idézet)
  2017-10-26 16:30:47, csütörtök
 
  Késői napfény (1)

A nap sugara
már gyengébben melegít,
szeptember lankad,
erejét veszítve hint
áldást,és némán tekint.
Kategória-Természet


Szeptember (2)

Ködös reggelek,
didereg minden tagunk,
siratjuk nyarunk.
Kategória-Természet


A mosoly ereje(3)


Mosoly nélkül élni kész kínszenvedés,
az élet ostobán megkeseredik,
nem élet...önpusztító elmejáték
Kategória- Élet


Te csak menj...(4)


Rögös út az életed,
egyszer elmúlik,
erre se gondolj,
menj,fel,fel... de kapaszkodj!
Kategória-Jó tanács


Örüljünk hát...(5)


Örüljünk hát...de ne csak magunkban,
osszuk meg boldogságunkat másokkal,
hogy örömteli életet élhessünk.
Kategória-Boldog élet
 
 
0 komment , kategória:  Idézeteim  
Gyulai Pál: EMLÉK.
  2017-10-26 16:24:11, csütörtök
 
 
Vissza-visszagondolok rád
Sokszor, bűnös angyalom!
S lelkemen, mint tó hulláma,
Ha vihar jő éjtszakára,
Megmozdúl a fájdalom.

Gyermekhittel, ifju szívvel
Szerettelek tégedet;
Annyi vággyal, félelemmel,
Annyi búval, szerelemmel
A szív csak egyszer szeret.

Fényes vigalmak zajába
Temetéd el álmaim',
S büszke öröm érzésében
Tapodtál nyíló reményem
Széttépett virágain.

Egyedül, egyedűl vagyok,
Kivel legyek boldog már?
Szívem vén új csalódásra,
S eltemetett ifjusága
Szebb jövendőt sírba zár.

Vajha még könnyezni tudnék,
Megsiratva tégedet,
S csak egy percig emlékednél
Érezhetném, hogy szerettél,
S megáldhatnám nevedet!

1850
 
 
0 komment , kategória:  Romantika  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 70 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 70 db bejegyzés
e év: 688 db bejegyzés
Összes: 1990 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 453
  • e Hét: 3412
  • e Hónap: 9343
  • e Év: 135498
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.