Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Szeresd a csendet...
  2017-10-15 21:10:18, vasárnap
 
 



Szuhanics Albert:

Szeresd a csendet...


Szeresd a csendet, hisz lényed tükre sík,
belső békéd szellők szárnyán száll feléd,
boldogsághoz fél mosoly is épp elég,
kóbor álmok foszló leple lebben így.

Szeresd a nyugodt délutánok csendjét,
hol méla, fülledt erdők lombja zúgva,
füledbe néma titkait megsúgja,
s vén kövek közt bukdácsol bús jelenlét.

Szeresd a csendet, míg víz tükre sima,
ilyenkor jól jön egy felszálló ima
s a belső béke oly végtelen mint tér.

Ha elhagynak a felesleges szavak,
egy régi vágy a szívedben ott marad,
s szerelmed a fájó múltból visszatér.





 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Esőben sétálni...
  2017-10-15 21:07:44, vasárnap
 
 


Meggyesi Éva :

Esőben sétálni...


Úgy szeretek az esőben sétálni
olyankor nem látja senki ha sírok,
nem kell semmihez jó képet vágnom
ha hulló könnyeimmel oly nehezen bírok.

Szeretem érezni míg lehulló cseppje
végigszántja a sápadt arcomat,
lelkem mélyéről mélyen felfakadva
messzire mossa a bánatomat.

Olyan jó érezni üdítő cseppjét
míg csapongva száll bennem minden gondolat,
mely tisztára mossa az ég bársony kékjét
s messzire sodorja minden gondomat.

Olyan jó érezni végre hogy élek!
S míg szivárvány hídon bújik át a nap,
sugárzó fényével színeket varázsol
boldoggá téve holnapjaimat.






 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Száguldó életünk...
  2017-10-15 20:55:58, vasárnap
 
 

S. Dudás Mária:

Száguldó életünk...


Életünk úgy rohan, szinte futva száguld
Tegnapjaink röpke pillanattá múlnak,
A mák a holnapba gyöngyökként gurulnak.
Múltunkon merengve bár néha könnyezünk,
Máskor dalolgatva, kacagón nevetünk,
Sorsunknak kereke sodor jókat, rosszat,
Örömünkben olykor barát is osztozhat.

Máskor minket csapás, csapás után érhet,
Bánattal börtönként súlyt le ránk a végzet,
Ne bújjunk vacogva el világ bajától,
Segítsünk annak ki elesettet, ápol.

Mindig bőszen forog a mi sorskerekünk,
E gyorsult tempóban útra porként esünk,
Életünk vihara görget egyre tova,
Kacagva, vagy sírva ránk tör életünk alkonya.
Utunk végén fakult emlékek mesélnek,
Reményünket köddé váltja az enyészet,
S rájövünk, elrohant felettünk az élet.









 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
Elmaradt vallomás...
  2017-10-15 20:53:45, vasárnap
 
 


Szuhanics Albert:

Elmaradt vallomás...


Elkallódott álmok
kamrájában járok,
kopott vágyak porban
itt hevernek sorban...

El nem csókolt csókok,
ki nem mondott bókok,
remény délibábja,
üldözném..., hiába!

Eme bús kamrában,
dobog egymagában
az én fájó szívem,
s nincs te rólad hírem...

Elmaradt mosolyok,
miatt most bús vagyok,
kezem a kezedbe
tenném, ha lehetne...

Úgy mint a mesében,
de nem megy, nem és nem!
...Elmaradt vallomás,
ez történt, semmi más...

Vállamon nagy teher,
emléked átölel,
azóta sem látlak,
s meggyötört a bánat...






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
Őszi dal...
  2017-10-15 20:50:54, vasárnap
 
 


Endrődi Sándor:

Őszi dal...


Szavaid még fülembe csengenek:
"Élj boldogul, a jó Isten veled!"
- Velem van-e az Isten? nem tudom,
Amit érzek, csak bú és fájdalom.

Zizeg a lomb, az erdő elborul,
Nem hajnallik már, hanem alkonyul,
Nem is a tavasz árnya, fénye int:
Az őszi szél az, ami meglegyint.

Megyek utamon némán, csendesen
S merengek édesbús emlékeden;
Lábam a sápadt avart zörgeti,
Szemem el nem sírt könnyel van teli.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - E*  
Hatvan évesen...
  2017-10-15 20:43:32, vasárnap
 
 


Szuhanics Albert:

Hatvan évesen...


Hatvan évnek súlya nyomja vállam,
húszat töltök, nem újdonság nálam,
harmadik ez húsz évből a sorban,
az is rég volt, mikor negyven voltam!

Már hatvan év szállt el fejem felett,
hajam őszül, de kezem nem remeg,
én megteszem, amit csak tehetek,
mégis érzem, tán erőm kevesebb...

A hatvanas éveim taposom,
hogy itt tartok, ámulok magamon,
mert a szívem, a lelkem fiatal,
mint a zöld lomb, ha jő egy zivatar.

Reggel mikor a tükörbe nézek,
bizony látom, hogy szállnak az évek
fölöttem is, hisz nem az néz vissza,
ki ifjú volt, s olyan naiv, tiszta.

Bölcsebb lettem, mert ki él, tapasztal,
s az esze is hosszabb pár arasszal,
de mindenkor jó újra remélni,
s szeretetben, békességben élni...

Mögöttem van hatvan évem terhe,
nem cipelem, leteszem egy helyre,
könnyű szívvel megyek tovább-tovább,
várnak még rám új utak, s új csodák!






 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Eltűnt a nyár...
  2017-10-15 20:39:17, vasárnap
 
 


S.Dudás Mária:

Eltűnt a nyár...


Kert alján vár a tél,
Süvöltve fúj a szél,
Homlokán jéghideg,
Nyirkos köd szendereg,
Felhőből könny csorog,
Tócsában sár tocsog,
Sárgán hull falevél,
Rőt fűre ül a dér,
Csepp cinke nyárra vár,
Élelmet nem talál,
Csalfán int a kabát,
Sapka, sál jó barát,
Kémény füst légbe száll,
Messze tűnt már a nyár






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
Szép gondolatok...
  2017-10-15 20:29:26, vasárnap
 
 

" Az érettség ott kezdődik, amikor elégedettség fog el, ha igazunk van anélkül, hogy be akarnánk bizonyítani, hogy valaki más téved."


Sydney J. Harris






 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Októberi alkony...
  2017-10-15 20:23:06, vasárnap
 
 

Schvalm Rózsa:

Októberi alkony...


Hűvös, októberi szél borzolja,
a még aranysárga lombokat.
Az alkonyati ég bíborban ég,
fénye beragyogja az ormokat.

Hulló levelek halk zizzenése,
zavarja meg sűrűn a csendet.
Magányosan varjú tollászkodik,
kopár mezőn nem lel élelmet.

Lassan ereszkedik alá a Nap,
tűzszemével még visszapillant,
majd a láthatár mögé rejtőzik.
A horizont szélén holdfény villan.








 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
Őszi hervadás...
  2017-10-15 19:46:48, vasárnap
 
 


László Klára:

Őszi hervadás...


Már nyári ruhájukat vetkezik a fák,
A felhők mögül még ki-kikukkant a napsugár,
Hervadó virágok búsan siratják a nyarat,
Lenge őszi szél muzsikál az avar alatt,
Zsenge harmat csókolja a száraz fűszálat,
Reszketve zizzen a levél a fák alatt,
Rideg szél üvölt a sárguló mezők fölött,
Jajongva sírnak a fák a dombok között,
Lassan közelít az ősz, a hervadás,
Hull a falevél, odalett a perzselő nyár...






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - L*  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 322 db bejegyzés
e év: 2744 db bejegyzés
Összes: 11166 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 534
  • e Hét: 9352
  • e Hónap: 35399
  • e Év: 392614
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.