|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 28
|
|
|
|
2017-10-19 14:07:58, csütörtök
|
|
|
Nagy Bandó András: Kicsinyke vágyak
Figyelj rám, mintha jel volnék,
Keress úgy, mintha nem volnék,
Vigyázz rám, mintha gyöngy volnék,
Fizess úgy, mintha szolgálnék,
Evezz úgy, mintha tó volnék,
Idébb ülj, mintha tűz volnék,
Melengess, mintha jég volnék,
Etess úgy, mintha éheznék,
Itass úgy, mintha szomjaznék,
Olvass úgy, mintha vers volnék,
Hallgass úgy, mintha dal volnék,
Szeress úgy, mintha jó volnék
|
|
|
0 komment
, kategória: Tőletek kaptam |
|
|
|
|
|
2017-10-19 14:00:24, csütörtök
|
|
|
Szabó Balázs: Angyali reggel
Egy csendes nyári hajnalon
a széltől megszédülve
táncát járta a Balaton
s azt súgta: mellém ülne
egy percre megállt alattam
a Föld, s tovább araszolt
elkopott padhoz tapadtam...
lelkemben lágy zene szólt
rám kacsintott a nyugalom
szemében sirályok tánca,
ludak rajzoltak nyugaton
nagy V-t kék homlokára
túlpartról édes szellő fújt
cirógatta arcomat
midőn hűsítő vízért nyúlt
s lemosta a ráncokat
közben a Nap is előbújt
félretolva fák sorát
míg gyengéden hozzám simult
éreztem a mosolyát
ott előttem akkor újra
a sötét porrá égett
és a reggel hozzám bújva
nézte.. csak nézte a messzeséget...
együtt indultam a mával
elcsípni a holnapot
a természet nyugalmával
amit a tegnap sajnos elhagyott
|
|
|
0 komment
, kategória: Tőletek kaptam |
|
|
|
|
|
2017-10-19 13:56:16, csütörtök
|
|
|
Kálmán Eszter: Karmikus kapcsolat
mélyebben a szeretetnél is
alkonyi puha fények
játszanak arcodon
tenyerem mögül lesem szemedet
ki vagyok én
s ki vagy te nekem?
sokáig tartott míg rád eszméltem
végigsimít a sors
puha ujja ajkamon
időtlen e kor
időtlen e kapcsolat
máskor és máshová gyökerezik
most nem a miénk ez a lét
te nem vagy
és én nem vagyok
a Párkák fonják e szálakat
a bolygók vetik ránk árnyukat
az alkonyi fény
lassan kihuny
eloldódnak a szálak
füstölő illata lengi be a szobát
talán máskor és máshol
még együvé leszünk
élve és érezve
(valahol)
mélyebben a szeretetnél is...
|
|
|
0 komment
, kategória: Tőletek kaptam |
|
|
|
|
|
2017-10-19 13:51:29, csütörtök
|
|
|
Erdős Olga: Néha úgy hiszem
Néha úgy hiszem, ennyi volt.
Már láttam mindent, mit szabad:
nyár estén napnyugtát
vörös téli hajnalt
tavasszal szél táncát
és délre húzó darvakat.
Néha úgy hiszem, ennyi volt.
Éreztem mindent, mit lehet:
bódult mámort, lebegést
viszonzott szerelmet
szorító féltést
és dühös, sós könnyeket.
Néha úgy hiszem, mindenen túl vagyok.
Már nem jön több új kezdet:
az élet csak ennyi.
Majd becsapom magam is
bölcs mosolyt hazudok
mert tovább kell menni.​
|
|
|
0 komment
, kategória: Tőletek kaptam |
|
|
|
|
|
2017-10-19 13:47:56, csütörtök
|
|
|
DSIDA JENŐ : Az én dalom
Az én dalom a bérci hegynek
Vidáman csörtető patakja,
Madárka, mely a boldogságát
Minden fán, bokron eldalolja.
Az én dalom az őszi lombok
Borús, sejtelmes suttogása,
Hulló levelek zizegése,
Hollószárnyaknak csattogása.
Az én dalom földet megrázó
Dörgése a haragvó mennynek
Amelyre a zúgó visszhangok
Vad rettegéssel jaj-t felelnek.
Az én dalom egy halk imádság,
- Rebegik lázas, haló ajkak, -
Egy-egy utolsó kondulása
Szívemnek, e repedt harangnak.
|
|
|
0 komment
, kategória: Tőletek kaptam |
|
|
|
|
|
2017-10-19 13:41:59, csütörtök
|
|
|
Lakatos Zsuzsa: A hold ágyában
Közeleg az este, a fáradt nap aludni tér,
Gyémántként tündökölni kezdenek a csillagok,
Egy kisangyal sötétre festi az éj kék egét,
S lassan, ezüstös fényben úszik már a telihold.
Ágyában az apró csillagok hada szendereg,
Édes álmukra óvón vigyáznak az angyalok,
És míg a szürke felhő mogorván, némán mereng,
Addig sietve - a hajnal nyomában andalog.
Nézem a jó öreg holdat idelent a földről,
Ahogyan sejtelmes fényében, csendben mosolyog,
Várom, meséljen a fent bolyongó lelkekről,
De ő csak sápadtan és nevetve tovább ragyog.
|
|
|
0 komment
, kategória: Tőletek kaptam |
|
|
|
|
|
2017-10-19 13:36:21, csütörtök
|
|
|
Kálnoky László: Reménytelenül
Emlékedtől ha szabadulni bírnék,
mily boldog lennék, mily elégedett.
Nem kell a pénz, nem érdekel a hírnév,
csak gyógyítsa be végre sebemet
csoda, sebészkés! Hol lehet a műtő,
a megváltás? Ó, bánjatok velem
irgalmasan, ti nők! Forró s lehűtő
lángok marnak, nyaldosnak szüntelen.
Erőm csüggedt. Reménytelen a harcom,
mert arcod átvilágít minden arcon,
tilt a csóktól, nem enged el az ágyig,
s mint madárral, csak félig elevennel,
sötét kezek labdáznak a szívemmel,
mely elrepülni, menekülni vágyik.
|
|
|
0 komment
, kategória: Tőletek kaptam |
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 28
|
|
|
|
2017. Október
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
386 db bejegyzés |
e év: |
2904 db bejegyzés |
Összes: |
18436 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 75
- e Hét: 1136
- e Hónap: 6050
- e Év: 46040
|
|
|