|
2017-10-20 16:33:07, péntek
|
| |
| |
Márciusban nagyon lelkes voltam, boldog, örültem, hogy kaptam segítséget. Nem vettem akkor be a rengeteg gyógyszert, mivel azt hittem, hogy a világ urát a nyakamból, fejemből kivették, meg a méhemből és mindenhonnan a testemből az eleven állatokat, dögöket. Májustól fél szemesével szedtem a cukorgyógyszert egy hónapja napi kettőre emeltem az adagot, de már elkéstem vele.
Elromlottak a labor értékeim, nem mentem diabétesz rendelésre sem emiatt májusban.
Most ismét laborban voltam, 9,4 a három havi cukorátlagom, az éhgyomri 8,8, úgy, hogy előző nap tökfőzeléket ettem. Februártól nem járok ebédelni, nem tudtam menni többé a miskolciak közé. Én főzök magamra két naponta, vegyesen, mindenfélét, meg amire a kevés bevételből telik. Egy hónapban egyszer bevásárolok tízezer forintig, néha veszek húst. Egészséges étkezésre nem telik, mint csirkemellfilé, hal és rengeteg zöldség, még nyáron megvettem az akciósokat, de most jön a tél. Nem panasz, soha nem panaszkodtam azelőtt, mert örültem három éve, hogy néha szójából, vagy akciós zöldségből főzni tudtam leveseket főleg. Húst soha nem ettem szinte, mégis magas lett három éve a húgysavam.
Tőlem elvették az egész életemet, én nem igényelhetek árváságit, sem hadirokkantságit, sem özvegységit, sem sérülteknek való járadékot, mert én öcsémmel, aki már meghalt, az ország áldozatai vagyunk. Az ország nem fog fizetni annak, akit egyetlen nagy közös áldozásban lemészárolt, megcsonkított, meggyalázott nyilvánosan mindenki előtt meghurcolással, munkahelyi váltásokkal összefüggve ingyen dolgoztatással azzal a mondatukkal, hogy az emberek nem pénzért dolgoznak. 1991-ben kiiktattak a dolgozó rétegből a II-es Idegosztályukon történő meggyalázásom és legyőzésem másodszor idején egy hatalmas szörnye által az amerikai teremtőnek. 1995-ben ismét megtámadott engem jógázás közben, amit már az egész világ velem szolidírásban bemutat mezítelenre vetkőzve, hogy mit tett a II-es Idegosztálya a miskolci megyei kórháznak, öcsémet szintén az a hatalmas szellemvilág szörnyeteg ölte meg, miután Balogh Gizella és Sági Ilona orvosok úgy döntöttek Bagi és Nacsa gumifigurák sorsaként, hogy nekem mindent ki kell bírnom, közölve, hogy belőlem ember már soha nem lesz.
Megtámada a cukor a vesémet, várható még művese kezelés, meg insulin is, amit soha nem tudnék magamnak beadni.
Nagyon szomorú vagyok, hogy ez év februárja óta semmi sem változott, rosszabbodott az állapotom mindenféle téren. Az embereknek nem jár semmilyen plussz juttatás, őket nem vitték háborúba, mert nem tartoztak a könyveket végrehajtó Hunnia elmeosztály közé, nem árvái a Hunnia börtönnek, meg lehet sorolni az elesettjeiket a játékosoknak végtelenül, egész Miskolc névtárát jelentik. Az emberek titkon haltak meg, helyettük, általuk. Most, hogy egyetlenként már írn tudok, az egész Hunnia skizopren elmeosztály ellen nem tudok kiállni, amelyik csak a könyveit és tetteit, sorsát, betegségeit hajtotta volna végre, ha nem akadályozzák meg ebben mások. Mert még nagyobb förtelem lett volna. Hová menjek még feljelentést tenni Hunniai Magyarország ellen, hogy fejezzék be a koldultatásomat, állandó rettegésben tartásomat, gyógyszereik kiváltását a nyomorban? Nem tudok közlekedni, mert drága a vonatjegy, a bérletemet csak segítséggel tudom megvásárolni, hogy a városban szakrendelésekre tudjak utazni. Én nem vagyok életműdíjas, mint azok, akik megáldoztak minket. Csak azoknak jár jutalom, akik felszámolták az emberiséget. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
