2017-10-20 09:39:13, péntek
|
|
|
Túrmezei Erzsébet
Beteglátogatás
Reményik Sándor emlékének
Akkor jelent meg Babits Jónás-könyve,
és kórházi szobádba beköszönve,
nagy örömmel olvastam fel neked.
Utunk az imádsághoz vezetett,
hogy mi is azt kérjük: "bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rím,
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom!"
Szívünkben áment mondtunk mind a ketten.
Elbúcsúztunk, és én hazasiettem,
hogy Jónás imájára emlékezve,
boldog sorokat rójak aznap este:
"Elindulhattunk keletről és délről,
hegyek ormáról és völgyek öléről,
bús, vak utakra vihetett a vérünk,
most mégis mind az Egyetlenhez érünk,
ki küzdve elébb kétellyel, közönnyel,
ki friss, harmatos hajnali örömmel."
Mintha mindez most történt volna nemrég,
olyan eleven még a kedves emlék...
halk hangod és fénylő tekinteted,
amint te olvasol új verseket..
Hazamentél. Többé nem láttalak.
Pihensz a házsongárdi hant alatt.
Ilyen az életünk. Tűnő lehellet.
Amikor ott állhattam sírod mellett,
könnyet hullatott a borongós ég is.
"Vidám viszontlátásra - mégis, mégis!"
- biztattak drága, örökülmaradt
soraid, mint fénylő napsugarak.
Túrmezei Erzsébet
Kereszt és orgonasípok
Kereszt és orgonasípok!
Összetartoztok? Igen!
Nekem is a kereszt alatt
kezdett örömről zengni a szívem.
Ott érkeztem el a derűs tavaszba.
A ködöt hajnal fénye űzte szét,
s elkezdtem énekelni
a megváltottak hálaénekét.
Megváltottan élni, szolgálni:
ez a golgotai titok.
Ott zendülnek meg a kereszt alatt
hárfahúrok és orgonasípok.
Megújul a szív, megújul az ének
hárfahúron és orgonasípon,
hogy szárnyrakeljen, s bejárja a Földet
az örömhír, az evangélium!
|
|
|
0 komment
, kategória: Túrmezei Erzsébet |
|
|
|