|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2017-10-21 08:56:32, szombat
|
| |
| |
Elnézem az őszi rózsát,
Bús halottját dérnek-fagynak...
Ne higgyetek a mosolygó,
Ködöt bontó, őszi napnak!
Október egy szeretkező,
Flastromos, vén, kacér asszony —
Hazug fénnyel azért csábít,
Hogy fagyával elhervasszon.
Ady Endre: Október (részlet)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Október |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-21 08:47:34, szombat
|
| |
| |
Fiammal beszélek
Nem felhők azok édes fiam,
A jó Isten most nem küld felleget.
Virágok nyíltak odafenn az égen,
Azok virulnak szép hazánk felett.
Dehogy gyermekem, nincs ősz odakünn
Most van a legszebb tündér kikelet
Tavasz borult a bús magyar világra,
Imádkozz szépen, tedd össze kezed.
Hogy miért sírok? Ne kérdezd kincsem,
Jól esik sírni, azért sír anyád.
Szól a rádió, figyeljél csak szépen,
Hallgasd Csíkország szabadságdalát.
Hol van Csíkország? Nézd csak fiacskám,
Ez itt a térkép, rajta szép hazánk.
Ezek itt hegyek, magyar hegyek újra,
Mert a jó Isten lenézett reánk.
Erdélyi bércek, sok karácsonyfával,
Zúgnak a szélben, az ég kapuján,
Síró sóhajtást, jaj, be sokat zúgtak!
De majd víg nótát zúgnak ezután!
Ez itt Csíkország, a térkép sarkában,
Ott harsog most a magyar trombita!
Hallod, hogy fujja egy katona bácsi?
Minden katonák legbátrabbika?
Jó nagyapád is az volt tizennégyben,
Magyar honvéd, a sapkáján virág,
És védte Erdélyt száz ellenség ellen,
Mikor ránk rontott az egész világ.
Hol van nagyapó? Meghalt, fiacskám...
Zúdult a gránát, mint a fergeteg,
Nekik nem volt már puskagolyójuk sem,
Meghalt mind és... Erdély elveszett.
Nem, nem örökre, kisfiam!
Az égben Meglátta azt a jó Isten szeme,
Hogy nagyapádék megdicsőült lelke
Erdély sorsába nem nyugszik bele.
Csaba hősei együtt mentek velük
Hadak útján az Úristen elé,
Feltörtek lentről is a jaj-fohászok,
Az ég is csaknem meghasadt belé!
Magyar imáknak végtelen nagy árja
Isten szívére végre rátalált,
És a jó Isten nem bírt tovább nézni
Ennyi könnyet és hasztalan halált.
Ítélt az Isten s megjutalmazott ?
Minden szenvedést, minden drága vért,
A jelt megadta és indult a honvéd,
Indult a honvéd, s Erdély visszatért!
Anyád szemében büszke könny ragyog most,
Könny, mit kicsalt egy sírhant hazatérte,
ŰSzabad Erdélyért halt meg nagyapád,
Fiam, ha kell... halj meg Te is érte!
Ismeretlen szerző
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: HAZÁM |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-21 08:42:23, szombat
|
| |
| |
Dsida Jenő
Lámpagyújtás
Emlékszem: hűvös őszi est volt.
A felöltőmet összehúztam
a babrálgató nedves szélben:
Az ég óriás nagy ködös bolt
reám hullott didergetőn -
Emlékszem: hűvös őszi est volt.
És akkor láttam a homályban,
amint villó fényeke szánt át
s a kéken alvó hosszú uccán
sorra gyúlnak a villanylámpák
köd-űző meleg mosolygással.
Szép volt az akkor a homályban.
Aztán gyúltak a kicsi házak
sortüzes ablak-villanással,
nézték, figyelték léptemet -
Bentről zongora, víg varázsdal
öntött, sugárzott lelki fényt
és kacagtak a kicsi házak.
Szerettem volna csókot adni
a fáradt őszi embereknek.
Szívem kigyulladt, mint a lámpák
s vártam, hogy mind-mind megremegnek,
ha rímbe robban ez az érzés.
Szerettem volna csókot adni.
Élet voltam és fiatalság,
kié a nóta és a csók,
akitől menekül az ősz,
s akinek forró kis kacsók
haján és szívén motoszkálnak:
Élet voltam és fiatalság.
S azóta dalos pajtásokkal
a kis lámpákat sokszor nézzük -
Vagy bölcselkedő szóra hangol,
vagy szerenádra édesít
reánk csorgó friss égi mézük
és dalolunk a pajtásokkal,
gyújtogatjuk a szíveinket.
...És ha mi egyszer hazatérünk,
jön majd helyünkbe ezer új más...
A föld sohse lesz nóta nélkül,
mert ködbe-fázó őszi estén
örök törvény: a lámpagyújtás.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: HAZÁM |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2017. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
439 db bejegyzés |
| e év: |
5773 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 7113
- e Hét: 17318
- e Hónap: 56930
- e Év: 285867
|
|
|
Offline
