|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
|
|
2017-10-03 17:47:24, kedd
|
| |
| |
Dsida Jenő: Öreg Október
Be jó lenne még azt mondani mindig:
Szívem fürösztik tavaszi kegyek,
a napsugár is éget,
virágosak a rétek,
és holnap kirándulásra megyek.
Be jó lenne egy szép kézlegyintéssel
elintézni az egész őszi dolgot:
- Eh, nem fél, aki bátor,
csak rövid nyári zápor,
és boldog marad mindig, aki boldog.
De hiába, már nincs levél a fákon,
halk tűz robogja be a tűzhelyet,
felhők - mint soha régen -
bóbiskolnak az égen,
s már nem lehet, már nem lehet..
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Október |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-03 17:00:53, kedd
|
| |
| |
(Férfi) Nyugdíjas imája
Hosszú szolgálatnak nyugalom a vége,
amikor elértem, felnéztem az égre
hála az Istennek most már megpihenek
nem parancsol senki, magam ura leszek.
Nem lesz többé nekem zsarnokom az óra,
nem pislogok félve a nagymutatóra,
nem kell olvasgatnom mikor üt és hányat
nem kell odahagynom a jó meleg ágyat.
Csak akkor kelek fel, amikor jólesik,
az egész háznépem kívánságom lesik
etetnek, itatnak s vakarják a hátam
ezt a boldog időt, jaj de régen vártam.
Rám virradt az első nyugalomnak napja,
feleségem így szólt, hallja e kend apja:
itt rám villantotta gyanúsan a szemét,
hát most már igénylem fele segítségét.
Elvégre nekem ezt esküvel fogadta
de hát amíg szolgált, nem volt foganatja,
már egy kis pihenés, énrám is rám fér
meglátja nem sok ez, s azután ráér.
Ezelőtt feleség, háziállat s gyermek
én nálam mindnyájan hamarabb felkeltek,
most már négy órakor a házba nem férek
azon a jogcímen, hogy most már ráérek.
Feleségem eddig sohasem volt bajban
még a jövés- menés sem fogott ki rajta,
amióta végleg eljöttem nyugdíjba
minden nap más bajok mutatkoznak rajta.
Emiatt kell nekem legkorábban kelni,
emiatt kell nekem a piacra menni
emiatt vár rám ezer féle dolog
sokszor a szemem, már alig-alig forog.
Amikor szolgáltam, megkímélt mindenki
még a gyermeknek sem volt szabad mukkanni,
most már mindenkinek szabaddá lett a tér
itt is az a jogcím, az öreg már ráér.
Éjjel ha a cica elnyiffantja magát
így szól feleségem, ihol van a kabát
bocsásd ki öregem, várd is meg, Te nem félsz
majd lepihensz azután, Te legjobban ráérsz.
Hogyha üzletekbe vagy piacra megyek
utolsó vásárló biztosan én leszek
elfáradok bele, olyan sokszor kérek
de hát leintenek, várjak, én ráérek.
Ha meg elülhetnék jönnek az unokák,
szilaj borzas fiuk, maszatos kis lánykák
mind az én nyakamba ömlenek szegények
cibálnak s tűrnöm kell mivel, hogy ráérek.
Én édes Istenem! Hátha már ráérek
én üljek azért is, akit elítéltek?
Hol volt ez a sok baj idáig megbújva?
pont csak arra vártak, hogy menjek nyugdíjba.
Mindennek meg van a maga nehézsége
na ha majd meghalok, megpihenek végre.
Csakhogy álmot láttam, ami megmutatja
mi vár odaát, a szegény nyugdíjasra.
A menny kapuja előtt, ott áll egy nagy sereg
fele bosszankodik, fele meg kesereg.
Kérdem, miért áll kívül ennyi szellem utas?
rá mondja egy bakter, ez itt mind nyugdíjas.
Van itt kérem olyan, aki kétszáz éve
kóborog idekint s vár a bemenésre,
mert ha az ajtóig némelyik el is ér
Péter így mordul rá, : kend nyugdíjas, ráér
No, ha valamikor még újra születek
tudni fogom már, hogy mitévő legyek.
Leszek taligás, vagy örök vándor utas
Akármi, csak éppen ne legyek nyugdíjas.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkorúaknak |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-03 14:50:32, kedd
|
| |
| |
"Figyeld meg: képmutató világunk tele van érzelmekkel, szenvedélyekkel és nagy szavakkal, de mindenki azonnal a zsebéhez kap, ha pénzről van szó. Abban a pillanatban zavarttá válnak a tekintetek, széttörnek szövetségek, megszűnnek barátságok, összecsattannak a házastársak, működni kezd agyunkban a nagy szürke számológép. Ilyenkor mindenki a "lényegre" tér. A pénz minden nemes eszmét fölemészt, legyőzi a vallásos hitet, a művészi meggyőződést, minden kultúrát, szeretetet - még a szerelmet is. Bárki neked adja figyelmét, szép szavait, jóságát, még a testét is - de ha pénzre van szükséged, azonnal felszisszen, s ha ad is, emlékezetében a forintokat felírja, s önkéntelenül felírja a kamatokat is. Az emberiség a pénz hatalmában él."
(Müller Péter)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-03 09:09:34, kedd
|
| |
| |
Nem szégyellettem
( Evokáció vagy afféle )
Én sosem szégyellettem,
hogy volt lelkem
mert mindig volt.
Akárhogy is törték össze
kímélettel másokra is
szeretettel, jósággal
gondolt.
Mindig féltett, de félt is
elesett de remélt is
becsapták, kisírta könnyeit
elhagyták, fölszedte darabjait.
ment tovább.
Én nem szégyellettem
könnyeit, lázadását, elgyengülését,
fohászát, rafináltságát, hogy kifosztották.
Nem én nem sosem sajnáltam semmit.
Szenvedtem... hogy mennyit?
Nem tudom. De van róla sejtésem....
A lelkem érez, s az érzésben-
ott van a kérdés, a vád, a visszavágó
a semmit nem érő, az ok, a tényező
a néha szeretetre vágyó, szerény lelkem.
Kövektől lett görbe, esett gödörbe,
ráestek, félre tolták, csiszolták.
Takarították, piszkosabb kezek,
hogy mossanak róla szennyet.
Hiába attól a kezektől
nem javult meg, keményebb lett-
célratörőbb, mint rács mögött-
ólálkodó - zsivány és kapkodó,
élni akaró szégyenfolt nélküli,
ártatlanul lehulló könnycsepp.
Nem szégyellem a lelkemet,
ahová kellett, elhívott és vezetett,
mások helyett is szeret bennem lakni.
Élni, harcolni, kérdezni, felelni,
kellemes dolgokat elkövetni,
ha bűn még akkor is.
Az én lelkem erős és aktív,
autodidakta neki a felnőtt lét.
Szégyenre nem éhes,
ha kell okkal vérez,
csap oda, vagy hajít el,
mert betelt a kényszer-teendőkkel,
a tűréssel a megértéssel,
ellentmond nekem is.
Mit tegyek..?
Nem szégyenlem a lelkemet,
mert legalább még tudom is
hogy, így az igazi-
és sosem lesz hamis!
2017.07.15. ( Saját. B. A. )
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-03 09:03:45, kedd
|
| |
| |
AZ ŐSZT SZERETEM Nadányi Zoltán
Az őszt szeretem, fény és dal halálát,
Mikor a napfény egyre hidegebb,
Mikor a varjak a rétet beszállják,
Varjak a rétet, felhők az eget.
Az őszt szeretem, mikor az égbolton
Távozó gólyák tábora tolong
S dalol, dalol kacagva, sírva, folyton
A szél, e síró-kacagó bolond.
Az őszt szeretem, amikor a lomha,
Nagy ködök ülnek völgyre, hegyre le;
Reáfuvall egy sóhaj fűre, lombra
S a fű, a lomb mind elsárgul bele.
Az őszt szeretem, amikor a fákon
Dér csillog és csörömpöl a bokor;
Mikor eső szemerkél egyre... S látom,
Hogy más is hervad, más is haldokol...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ősz 2 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
2017. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
439 db bejegyzés |
| e év: |
5773 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2760
- e Hét: 14844
- e Hónap: 33817
- e Év: 262754
|
|
|
Offline
