|
2017-10-03 19:00:37, kedd
|
| |
| |
BOGÁR LILLA
AZ A PILLANAT
Neked csak egy este volt,
De nekem maga az álom,
Megérintett kezed,
Megint arra vágyom!
Lágyan simogattad hátam,
Mint finom nyári szellő a fákat.
Édes csókokat hintettél arcomra,
Olyan volt, mint maga a csoda.
Édesen magadhoz öleltél,
Mint kisgyermek a mackóját,
Olyan jó volt érezni, 
Szíved dobbanását.
Majd azt mondtam,
Ez sok nekem,
Tudom hiba volt,
De sajnos megtettem.
Azóta nem éreztelek ily közel magamhoz,
El se tudod képzelni mennyire mardos.
Százszor meg százszor gondoltam arra,
Mi lett volna ha...?
És azóta is bánom, hogy nem melletted ébredtem,
Azon a szép nyári reggelen.
ÁLMOMBAN SOKSZOR LÁTTALAK...
Álmomban sokszor láttalak,
S egyszer csak megjelentél,
Nem tudtam, mire véljem,
De örülök, hogy jöttél!
Álmomban sokszor láttalak,
Nem hittem hogy eljössz egyszer,
De megjelentél egy
Vasárnap reggel.
Álomban sokszor láttalak, 
S tudtam, szeretni foglak,
Bár nem hittem, hogy
Ilyen hamar a bizalmamba fogadlak.
Álmomban sokszor láttalak,
S valóban eljöttél,
Az álom valóssá vált,
S te az életben is velem lettél.
CSAK NÉZEM, HOGY ALSZOL
Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.
Gyönyörű szemeid bezárta az álom,
Kedvesen mosolyogsz még álmodban is, mindig erre vágyom.
Tested melegét érzem, ahogy alszol,
Nem merem elhinni, hogy a szíved hozzám láncol.
Különös érzések motoszkálnak bennem,
A szerelem, mi eddig oly kegyetlen volt, megtalálta lelkem.
Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol,
S betelek káprázatos testeddel,
Miből csak úgy sugárzik az élet, 
Szeretlek, szeretlek, nem mást, csak téged.
Lassan álom jön az én szememre is,
De nem merek elaludni, félek, elhagysz megint.
Szemem mégis lecsukódik lassan,
Ez lesz a legszebb álmom,
Mikor a füledbe súgom, te vagy az életem, s a halálom.
Nem nyúlok hozzád, csak alszok veled,
Leteszem melléd, fáradt testem,
Odabújok, finoman és lassan.
Nehogy megzavarjam az álmod, csak aludj tovább, gondtalan.
ÉRZÉS
Megláttalak, s tudtam te vagy az
Kire szükségem volt mindig,
Megfogtad két kezem,
S tudtam velem, leszel mindig!
Álmomban tudtam te vagy az,
Ki bevilágítja a hajnalt,
S szívével melengeti a dalt.
A dalt mely lelkemben lakozik,
S szívem ebből táplálkozik. 
Gyengédséged elárasztott,
Mint a nap fénye a pirkadatot,
Segített két karod,
Mely napról napra támogatott!
Szíved melege őrökké bennem él,
Két szemed mosolya reám néz.
Tudom minden rendben lesz
Csak kérlek, nézz rám még!
NÉHA FÁJ...
Néha fáj a szeretet,
S néha fáj, ha szeretnek,
A szívem sokszor darabokban,
S a szeretetnek már csak helye van.
Néha fáj az élet,
De nincs választás, élek.
Az élet nehezebb mint hinnéd,
Olyan jó lenne ha értenéd.
Néha fáj egy-egy szó,
Mely szívemig behatol,
S te talán nem érzed, 
Hogy darabokra törted szívem.
Néha fáj egy-egy pillanat,
Mely az emlékemben megmarad,
De ez nem változtat semmin,
Csak egy seb marad a szív romjain.
Néha minden fáj,
De csodás az élet,
Ha van melletted egy társ,
Ki veled lesz egy életen át!
REMÉNY
Nem kereslek,
Majd te megtalálsz,
Nem kutatlak,
Utat hozzám mindig látsz!
Nem nézek rád,
Elég, ha érzed,
Szívem rád vár,
Vedd már észre, kérlek!
Nem sírok utánad,
Hisz te sem tennéd,
Hiába siratlak,
Észre sem vennéd!
Nézem gyönyörű szemed,
S a szememben egy könny lepereg.
Nem nézem csodás ajkad,
Csak rád gondolok s velem vagy.
Csak rád gondolok, 
De te nem érsz rám,
Rólad álmodom,
Ó kérlek, bújj hozzám
Szívem vár ezt ne felejtsd,
Lelkem miattad egy üres sejt,
Megcsókolsz és életre kel,
Csak csókolj meg még egyszer!
Csókod íze oly csodás,
Vele szép a napsugár,
Kezed melege csordultig betölt,
Arcod szememre mosolyt ölt.
Most már nézem gyönyörű szemed,
S többé nem félek tőled,
Ajkad hozzám ér,
S a szívembe újra van remény!
VERS EGY CSILLAGRÓL
Szomorú voltam,
Felmásztam egy fára,
Kémleltem a káprázatos eget,
S megpillantottam a csodás felleget.
Láttam egy gyönyörű csillagot,
Ránéztem és megszólalt,
De csak annyit mondott:
Én vagyok!
Azt mondta, ne búsuljak,
Ő mindig itt lesz velem,
Ha csak szomorú leszek,
Találkozni fogunk idelenn!
Felelni sem bírtam,
Elakadt a szavam,
És nem tudtam,
Boldog legyek vagy boldogtalan?
Azt felelte: légy boldog,
Én azt szeretném,
De tudom, az leszel,
Ha utazol velem az élet tengerén!
Hidd el szép az élet, 
Meg ismered a jót,
S a szépet,
A fényt és minden képet!
Könnycsepp ne gördüljön szemeden,
Mert a szívem megreped.
Lesz rajta egy repedés,
Amit a szeretet begyógyítani kész!
Aztán egyszer csak elhallgatott,
És elment messzire,
Örültem a találkozásnak,
Boldog lettem végre!
Azóta hiszek a csodákban,
De nem mondtam el senkinek,
Hisz úgysem hitte volna,
Egy ember se nekem!
Mert az emberek szürkék lesznek,
A sok munka után,
De ha néha odafigyelnek,
Többet rejt egy kép a szónál.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bogár Lilla |
|
|
|
|
|
Offline
