|
2017-10-31 17:00:51, kedd
|
| |
| |
Lehet van akinek már ismerős, de gondolom most aktuális, hogy leírjam egy Váradi öreg barátom, Kenéz Gyula, költeményét. Elvesztette az élet társát évekkel ezelőtt.
Barátaim akik még együtt vagyunk,
Fájdalmat míg nem tapasztalunk,
Akit életedben annyira szeretsz,
Eltávozik, utána nem mehetsz.
Ily fájdalmakkal élem életem,
S érzem Ő most is itt van vélem.
Mindig érzem mikor itt van a nejem,
Meg nyugtat, s simogatja fejem.
Éjszaka sokszor felébredek,
Kinyújtom kezem és keresgélem,
Mint a villám csapás, lecsapott reám,
A szörnyű tudat,...állom volt csupán.
Tehát gyerekeim, szeressétek egymást,
Vigyázzatok egymásra, de folyvást!
Az élet úgy szép ha van kit szeress,
Tehát egymást nagyon szeressétek
Amíg lehet...amig lehet!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
