|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2017-10-06 16:07:27, péntek
|
| |
| |
PETŐFI SÁNDOR :ITT VAN AZ ŐSZ.ITT VAN ÚJRA
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -
Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-06 16:03:23, péntek
|
| |
| |
Varró Dániel: Maszat-hegyi naptár (Október)
Fogynak a nappalok, nyúlnak az esték,
teli pöndörödő levelekkel a fák,
mintha kispriccelt volna a festék,
oly sokszinü lett ez az őszi világ.
És mintha a bőrön ecset kaparászna
arcunk kipirul, belekékül a szánk,
egy piktor az ősz, és nincs neki vászna,
színeket ken ezért maszatolva miránk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-06 15:58:19, péntek
|
| |
| |
Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli
Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényű körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-06 15:54:44, péntek
|
| |
| |
Konsztantyin Fofanov: Őszidő, de szép, gyönyörű vagy (részlet)
Megyek a kertbe - hallgat a madárhad,
már kókkadt minden,
de a kései virágok végső pompájukban állnak,
közeledtén a meztelen halálnak
még fénylőbben vágynak tündökleni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-06 15:39:28, péntek
|
| |
| |
Otthontalanul
Anyám házát már rég elkerülöm,
mert oly gazdátlan lett, mint ki árván született,
s mint kinek nem maradtak emlékei sem,
mely egykor gyermekéveit szépítette meg.
Bocsáss meg anyám, hogy megtagadtam mindent,
ami kezed által éledt, szívedből szakadt,
de hidd el nincs annál kínzóbb tudatállapot,
mint mikor haldokolni látom szülőházamat.
Ami számított, amiért érdemes volt élni,
mind elvitted anyám, mind-mind veled ment,
arra az elérhetetlen csillagközi útra,
ahol álmodó szemedben már égi fény dereng.
Csak az emlék maradt, a házról, kertről, fákról,
csak az visz még el haza némely napokon,
hogy újra tisztán lássak minden elsírt könnyet,
mely értem záporozott fáradt arcodon.
Fotó-vers:Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-06 15:34:34, péntek
|
| |
| |
Aranyosi Ervin: Adj hálát reggel...
Adj hálát reggel az ébredő világnak,
- örökbe kaptál egy újabb, szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.
Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd: ember élhet-e nélküle ?
Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon, ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen!
S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,
s érezd a lelked, magasabbra emel.
Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,
mert aki rád néz, ennyit megérdemel.
Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,
- jó érzésed csak fokozódni fog -
a szeretet ilyen, apró kis sugára
teheti szebbé a hétköznapot.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-06 15:26:20, péntek
|
| |
| |
Nagy Dezső Zoltán
Bárhogy lesz
Rossz lehet a sorsa, ki mindig elégedetlen,
Elégedetlen önmagával és magával az élettel.
Soha nem érzi így ezek után jól önmagát,
Lelke háborog, és azt hiszi ezzel jót csinál.
Annak is rossz lehet, ki soha sem érez hálát,
Holott életében mennyi mindent kapott már?
Ki csak elvár, de semmit nem tesz érte,
Mi jogon kevesli, amit nyújt neki az élet?
Ki önmagával elégedetlen, az mással is az.
Milyen érzelem az ilyen lélek mozgatója?
Ki rosszat keres, az biztosan rosszat is kap,
Az elégedetlenség önmagát megtorolja.
Légy szerény, míg élsz, és légy elégedett...
Mondja a régi sláger, be is tiltotta a rendszer.
Pedig ha tudunk hálásak lenni és elégedettek,
Az helyes kiinduló pontja lesz érzelmeinknek.
Érzelmeink adnak lelki motivációt nekünk.
Tőlük függ bármely téren eredményességünk.
Kevesebbet kellene elvárni, és többet adni,
A csalódások bennünket így fognak elhagyni.
Ki mindig elégedetlen, az soha sem boldog.
Nem valós, hogy mindig jól mennek a dolgok.
Mégis meg kell találni az életben azt a picit,
Amiért érdemes élni, és ha kell szenvedni.
Légy elégedett is, hogy lehessél boldog!
Tudj örülni annak, amit az élet eléd hoz!
Te minősítel, és ezt másra nem foghatod,
Te döntöd el, milyen a mád, és a holnapod.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-06 15:09:19, péntek
|
| |
| |
Az úttörő ifjúság
egy szebb jövőbe néz.
Egy jobb világért harcol és
érte meghalni kész.
Előre, előre!
Ez a jelszavunk,
mi nem hátrálunk,
mert mi úttörők vagyunk.
Azok vagyunk,
előre hát!
Kun Magdolna: Én még éltem ott
Én még éltem ott, hol munka volt és becsület,
ahol nem éheztek, nem sírtak az öregek, s a gyermekek,
ahol a barna-héjú lágy kenyeret szívvel sütötték,
ahol elismert, és rangos volt az emberi érték.
Én még jólétben éltem ott, hol élni lehetett,
mert ahol éltem, volt a lelkekben annyi szeretet,
mely elűzött maga mellől minden gonoszságot,
amely eltorzulttá tette ezt a szép-arcú világot.
Én még éltem ott, ahol a tisztes kort megért,
mosolyogva vitte hátán nehéz keresztjét,
mert tudta, mindig, de mindig mellette áll az,
aki cipeli majd helyette, ha olykor elfárad.
Én az élet által ismertem meg minden szépséget,
azt, amit a hosszú útra majd büszkén vihetek,
de az itt maradó gyermekekkel, azokkal mi lesz,
ők mit visznek, ha számukra már minden elveszett.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2017. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
277 db bejegyzés |
| e év: |
2711 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 58
- e Hét: 3094
- e Hónap: 12277
- e Év: 64985
|
|
|
Offline
