Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Gyújtsunk gyertyát és olvassuk fel Bakk Endre kanonok által
  2017-10-06 22:07:12, péntek
 
  Bakk István székely primor levelét továbbítom:

Gyújtsunk gyertyát és olvassuk fel Bakk Endre kanonok által összeállított mártírok névsorát!





Bakk István: A bosszú mérlege, avagy az 1848-49-es szabadságharc vértanúi
A győztes hatalom a mai ismereteink szerint még nem összegezte a
halálos ítéletek számát. Deák István munkája a magyar szabadságharc
,,Who is who"-jára hivatkozik, nem pontos, de annál buzgóbban
gyűjtögették az osztrák ,,rémuralom" áldozatainak nevét. (Hermann
Róbert, Változó Világ 27.)

Megalakult a 137. sz. Bakk Endre Cserkészcsapat
Link

Az első komoly kísérlet a vértanúk számának összesítésére a múlt
század végén történt meg.

Szentkatolnai Bakk Endre, a Kolozsváron megjelenő 1848-49-es
Történelmi Lapok 1893. évi kötetében tette közzé: Az 1848. év végétől
1854. év végéig kötél és golyó által kivégzetteknek emlékezete című
írását. Bakk Endre munkájában 99 vértanút név szerint ismertet, és 24
névtelen vértanút sorol fel.

Tudjuk, hogy az adatok gyűjtése komoly akadályokba ütközött. Vörös
Antal, Kossuth titkára a napi sajtó, a hirdetmények útján és magánúton
szerzett információk alapján próbálta összegyűjteni a kivégzett
személyek nevét. Az ő feljegyzései szerint 1848. október után összesen
1765 haditörvényszéki ítéletet hoztak, ezek közül 897 esett
Magyarországra. Egy másik feljegyzésében 6000 tételben sorolja fel az
elítélt vagy kivégzett személyeket. De sajnos, sok ebben a
pontatlanság és az ismétlés. Horváth Mihály az 1849 októbere előtt
kivégzettek számát 34 főben állapítja meg, és munkájában ezt
felsorolja.

A Szentkatolnai Bakk Endre által közölt névsor alapján indul ki
Kacziány Géza, aki a Magyar vértanúk c. könyvében 105 vértanút említ.
A későbbi munkák az ő adatait használták.

Erdély a maga önvédelmi harcát megküzdötte az 1848-49-es
szabadságharcában. Ezzel visszatartotta a császári és királyi
hatóságokat a komolyabb megtorlástól.

A táblázat 123 vértanú nevét tartalmazza, amelyből 99 név Bakk Endre
gyűjtése, és ez kiegészítésre került 24 vértanú nevével.
Link



Link



Link

Megalakult a 137. sz. Bakk Endre Cserkészcsapat Link

Szentkatolnán jún.6-án a két napos falu napok keretében, Opra István
szentkatolnai római katolikus plébános kezdeményezésére megalakult a
szentkatolnai Bakk Endre kanonok nevét viselő 137. számú
cserkészcsapat. A csapatparancsnoknak Földi Máriának ugyancsak nagy
szerepe volt a megalakulásban és a jelöltek felkészítésében.

Vasárnap ünnepélyes keretek között tett fogadalmat a 16 cserkészjelölt
a templom előtti világháborús emlékműnél. Fogadalmat tettek, hogy
híven teljesítik kötelességeiket, mellyekkel Istennek, hazájuknak és
embertársaiknak tartoznak és a 10 cserkésztörvényt mindenkor
megtartják.

A nagyszámú közönség jelenlétében Bakk Pál ny. tanító, helytörténész
felvázolta szentkatolnai Bakk Endre kanonok (1841-1906) példamutató
életútját . Bakk Endre a Jancsó család számára nagy jelentőséggel bír,
hiszen neki köszönhetjük többek között a nyújtódi Jancsó és a Bak
családok , valamint a kézdivásárhelyi Jancsó családok történetéről
szóló alapműnek tekinthető családtörténeti könyveket is.

Az eseményen meghívottként vett részt Gaál Sándor a Romániai Magyar
Cserkészszövetség elnöke, a 14 sz. dr. Kovács Sándor cserkészcsapat
parancsnoka és dr. Kerekes László a kézdivásárhelyi Boldog Özséb római
katolikus templom plébánosa, a 34.sz. Gábor Áron cserkészcsapat
parancsnoka.

Jó munkát kívánunk a csapatnak!

Friedrich Klára küldte az alábbi képet a mártírok névsoráról átírva rovásírással is:



Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Mihályfalvi János legújabb videói
  2017-10-06 02:21:31, péntek
 
  REMÉNYIK SÁNDOR - OKTÓBER 6. - SUNYOVSZKY SZ. - MIHI - 2017


Link







EMLÉKEZZÜNK AZ ARADI TIZENHÁROMRA! - MIHI - 2017


Link

Részlet ,,A MAGYAR SZABADSÁG SZENTJEI" című lemezről. Előadó színművészek: Nagy Erika - Mészáros Mihály - Szőke Pál és Tomanek Gábor.





Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik:
Link
 
 
0 komment , kategória:  MIHÁLYFALVI JÁNOS, MIHI  
Az Aradi Vértanúk özvegyei
  2017-10-06 02:16:26, péntek
 
  Az október 6-án kivégzett Aradi Vértanúk neveit, történetét tanítják az iskolákban és az egész országban megemlékeznek halálukról. Ezek az emberek azonban nem csak katonák voltak, de leggyakrabban szerelmes férjek és boldog családapák is, akiknek az özvegyeikre nagyon nehéz évek vártak. A kivégzettek között Aulich Lajos és Török Ignác voltak nőtlenek.






Damjanich Jánosné Csernovics Emília:
Damjanich feleségnek sajnos nem sok ideje jutott kiélvezni a házasság intézményét: összesen két évig voltak házasok, bár szerelmük jóval korábban kezdődött. Kezdetben Emília anyja tiltása volt az ok, amiért nem kelhettek egybe, később pedig a katonaság engedélyére kellett még további két évet várni, amíg összeházasodhattak. A család Temesváron rendezkedett be, és a sors furcsa fintora szerint maga Haynau is sokszor volt vendég náluk. Az aradi kivégzés után Damjanichné rokonok és barátok segítségével tartotta fenn magát és soha többé nem ment férjhez. Szerelmüket számos levél őrzi, Damjanich a halála előtti napokban rengeteg bátorító, érzelmes sort írt feleségének.

Dessewffy Arisztidné Szinyei Merse Emma:
Dessewffy Arisztid híresen szép felesége Eperjesen lakott, a pár itt tartotta eljegyzését is. Az esküvőre 1849 júliusában került sor Pesten, az ifjú férjnek azonban az oltártól egyből a táborba kellett mennie szolgálatra. Legközelebb már csak hónapokkal később, szeptemberben találkozhattak, de ekkor sajnos Emma már csak az aradi börtön cellájában látogathatta meg a férjét. Dessewffy halála előtt megkérte bajtársát, Máriássy Jánost, hogy halála után viselje gondját a feleségének. Máriássy-nak közel 8 évet kellett várnia ígéretének betartására, mivel ennyi ideig volt vasra verve. Szabadulás után feleségül vette Szinyei Merse Emmát.

Kiss Ernőné Szentgyörgyi Horváth Krisztina:
Kiss Ernő vértanú felesége az a Szentgyörgyi Horváth Krisztina volt, akinek édesapja Balatonfüreden az első Anna-bált rendezte. Igaz, hogy a lány a Krisztina nevet gyakrabban használta, mint az Annát, a bál napjának megállapításakor mégis ezt a névnapot választották. Kiss Ernő és Krisztina házassága szintén nem volt több néhány évnél, melyet a nagyrészt a férj délmagyarországi birtokain töltöttek, mivel Krisztina fiatalon meghalt. Felesége halála után az özvegy újra visszatért a hadsereghez, de nem nősült meg többé. Krisztinával két gyermekük született, Kiss Ernő hozzájuk írta utolsó leveleit a kivégzése előtt.

Knezic Károlyné Kapitány Katalin:
Kapitány Katalin a híres egri Kapitány család sarjaként 1844-ben ment hozzá Knezic Károlyhoz. A szabadságharc során sem maradt otthon, sokat volt együtt férjével és a harcok során is támogatta őt. Aradon, a fogságban is a lehető legtöbb időt töltötte férjével. Viszonyuk a fennmaradt emlékek alapján annyira szoros volt, hogy mindig csak a lehető legkevesebb időt töltötték egymás nélkül. Férje halálhíre annyira megviselte Katalint, hogy néhány forrás alapján a hír közlésére megállt a szíve, más leírások alapján pedig beleőrült a történtekbe. Annyi biztos, hogy két lánygyermekük korán árvaságra jutott, majd felnőve egy egri fiú testvérpárhoz mentek feleségül.

Nagysándor József és Schmidt Anna:
Nagysándor József nem volt nős, mivel a szabadságharc, majd annak leverése megakadályozta abban, hogy elvegye szerelmét, Schmidt Annát. Nagysándor sokat küzdött ezért a házasságért, egyrészt, mivel a lány fiatal volt (a kivégzéskor volt 16 éves), másrészt pedig azért, mert saját testvérének, Nagysándor Johannának volt a lánya, vagyis az unokahúgát szándékozott elvenni feleségül. Számtalan engedélykérés és intézkedés után végül a házasság meghiúsult Nagysándor elfogásával és elítélésével. Schmidt Anna később, 21 éves korában ment férjhez a nála 28 évvel idősebb Klauzál Gáborhoz, a Battyhány-kormány egyik miniszteréhez.

Láhner Györgyné Lucia Conchetti:
Láhner György felesége a milánói születésű, gyönyörű Lucia Conchetti volt. A pár Láhner itáliai szolgálata során ismerkedett össze, majd ott kötöttek házasságot is. A feleség ekkor volt 18 éves, míg a férj 44. A korkülönbség vagy a más nemzethez tartozás egy pillanatra sem állt kettőjük közé, Lucia gyorsan és ügyesen illeszkedett be a magyar mindennapokba. Annyit ugyan feljegyeztek róla, hogy - mint az olaszok általában - idegenül ejtette ki a ,,h" hangot, így férje és immáron saját családnevét is sokszor furcsán mondta ki. Egy gyermekük született, aki 5 éves volt édesapja kivégzésekor. Lucia férje halála után kezdetben Damjanich özvegyével lakott, majd hazaköltözött Olaszországba.

Poeltenberg Ernőné Paulina Kakowska:
Poeltenberg Ernő galíciai állomásozása során nősült meg, ott is vette feleségül az akkor 18 éves Paulina Kakowskat. A pár sokáig élt Bécsben, a Poeltenberg család házában, ahol három gyermekük is született. Paulina Kakowska többször próbálta lebeszélni férjét arról, hogy részt vegyen a szabadságharcban, mivel féltett családját. Félelme beigazolódott, 8 év házasság után férje Aradon fogságba került, majd kivégezték. Paulina hiába próbálta megtalálni férje testét, az sem sikerült neki. Számos levél maradt fenn, melyet a férj a feleségének írt. Ezek megkapó stílusa egy igazán jó, összetartó szerelemről és házasságról árulkodik. Poeltenberg buzdította feleségét, hogy később menjen újra férjhez, de a feleség ennek nem tett eleget: özvegységében a gyerekeknek szentelte életét.

Schweidel Józsefné Domicella Bilinska:
Schweidel József Poeltenberg Ernő felettese volt, együtt szolgáltak Galíciában és szinte egyszerre ismerkedtek meg későbbi feleségükkel is. Schweidel 1827-ben vette el Domicella Bilinskat, akitől öt gyermeke született. Boldog és szeretetteljes házasságuk volt, melyről szintén számtalan levél tanúskodik. Egyik levele részlete így szól: ,, ... ami hitvesemet és gyermekeimet illeti, mindig a legboldogabb embernek tarthattam magam." Domicellára férje kivégzése után nehéz sors várt, megfigyelés alatt tartották, mint gyanús személyt. Özvegységében minden erejét annak szentelte, hogy gyermekeinek megfelelő jövőt biztosíthasson. Tejgazdaságot vezetett, ennek bevételéből tartotta el a családot.

Leiningen-Westerburg Károlyné Sissány Elíz:
Leiningen-Westerburg Károlynak szintén nem lehetett része hosszú házasságban. 1845-ben, 26 évesen nősült, ekkor vette el Bécsben a vajdasági gazdag család lánygyermekét, Sissány Elízt. Ezzel az ifjú férj kettős helyzetbe került, mivel így magyar földbirtokos lett, és a szabadságharcban kezdettől fogva a magyar ügyre esküdött fel, de emiatt saját rokonaival (többek közt testvérével és unokatestvérével) szemben kellett harcolnia. Leiningen-Westerburg Károly szintén gyönyörű leveleket hagyott hátra, melyeket feleségének írt a fogságból, kivégzése előtt. Elíz az aradi tizenhármak kivégzése után 5 évvel újra férjhez ment, első férje egyik legközelebbi barátját, Bethlen Józsefet választotta férjül. Később újra megözvegyült, a híresztelések szerint maga Görgey is udvarolt neki.

Vécsey Károlyné Duffaud Karolina:
Vécsey Károlyé volt talán a legrövidebb házasság az aradi vértanúk között. A frigyet eleve megnehezítette, hogy a későbbi feleség, Duffaud Karolina előző házasságának kérni kellett a felbontását. Végül a korabeli utalások alapján ez sikerrel járt, mivel 1849 nyarán, vagyis néhány hónappal kivégzése előtt Vécsey Károly elvehette szerelmét. Az esküt valószínűleg az ostrom idején tették le, talán már érezve a harc rossz kimenetelét és azt, hogy később már nem lesz lehetőségük minderre. Vécsey Károlynak is több levele maradt fenn, melyeket feleségéhez írt - mindegyik mély és erős érzelmekről árulkodik. Karolina élete sem volt könnyű, a család birtokaiért sokáig pereskedett, de csak a kivégzés után 50 évvel kapta vissza azokat. Sajnos mindez saját halála előtti utolsó évben történt.

Lázár Vilmosné Reviczky Mária:
Lázár Vilmos felesége, Reviczky Mária öt évvel idősebb volt férjénél, és már volt három gyermeke előző házasságából. Mária a szabadságharc végével mindent megtett azért, hogy férjét látogathassa, szabadulásában az utolsó pillanatokig bízott. Emellett gyermekeiről is gondoskodnia kellett, hiszen a vagyonuktól megfosztott családokra nehéz jövő várt. Ráadásul Mária saját rokona örökösödési pert is indított az özvegy ellen, hogy maradék vagyonát megszerezze, de végül bebizonyosodott, hogy a rokon hamis papírokkal próbálta védeni igazát. Lázár Vilmos gyönyörű szerelmes leveleket írt feleségéhez a fogvatartása alatt, állítólag utolsó szavaival is rá emlékezett. Házasságuk 5 évig tartott.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Ady Endre: OKTÓBER 6.
  2017-10-06 02:10:56, péntek
 
  Őszi napnak mosolygása,
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny e szentelt helyre,
Hol megváltott - hősi áron -
Becsületet, dicsőséget
Az aradi tizenhárom.

Az aradi Golgotára
Ráragyog a nap sugára,
Oda hull az őszi rózsa,
Hulló levél búcsú-csókja;
Bánat sir a száraz ágon,
Ott alussza csendes álmát
Az aradi tizenhárom.

Őszi napnak csendes fénye,
Tüzz reá a fényes égre,
Bus szivünknek enyhe fényed
Adjon nyugvást, békességet?
Sugáridon szellem járjon.
S keressen fel küzdelminkben
Az aradi tizenhárom.




 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Kárpátia - Az utolsó szó jogán
  2017-10-06 01:50:44, péntek
 
  Kárpátia - Az utolsó szó jogán


Link




 
 
0 komment , kategória:  ZENE  
Zsabka Kálmán: Október hat
  2017-10-06 01:46:50, péntek
 
  Dicsőséges idők visszajáró lelke
Újra mit kísértsz?
Mért nem térsz már örök pihenőre,
Mért jössz vissza üszkös, holt mezőkre?...
Gyáva, hitvány fattyak, csontot-leső szolgák
Dalához nem értsz.

Aranytollú szárnyad, melyen hős vér csillog
S melyet gyász övez,
Fordítsd vissza, gyorsan, nehogy rája
Sár tapadjon! - Fuss az éjszakába!
Menj, fuss, rohanj innen, mert ellopják tollad
S szolgák éke lesz!

Menj innen s borulj le tizenhárom sírra
És mondd el nekik,
Hogy az a föld, melyre vérük hullott
És az a nép, melyet lángra gyújtott
Egykor a szabadság - azt a földet s népet
Varjak temetik.

Dicsőséges idők visszájáró lelke,
Már senki sem ért.
Nem értik már a szabadság szóját...
Rongy ivadék húzza most a nótát...
Menj csak innen s költözz boldogabb hazába,
Már senki sem ért...
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
A harc véget ért!...??...




 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Radó Antal: A pesti Szabadság-téren
  2017-10-06 01:44:06, péntek
 
  Az óriási, sárga ház,
Hol hajdanában annyi gyász
Meg annyi jaj fakadt,
Ahonnan annyi szörnyű vész
És kő-lágyító szenvedés
Veré az eltiportakat;

Hol csúf odú meg pincebolt
Hősök siralomháza volt
S gaztettek színhelye,
Amelyről ha csak olvasnánk,
Káromkodásra nyílt a szánk,
S undorral lett szívünk tele:

Eltűnt hát az Újépület!
És ím, hatalmas szép teret
Alkottak a romok helyén,
S egymásután kerül oda
Palota mellé palota
S szenny helyébe fény.

És - óh öröm! - az ifjú tér,
Hol annyi könny foly s annyi vér,
Szabadság-tér leve,
S - óh diadal! - ahány az út,
Mely mint sugár a térre fut,
Mindannyin egy mártír neve.

S a téren, azt rebesgetik,
Majd egy szobor emelkedik,
Fenségben és dicsőn:
Szabadság-hirdető szobor,
Nagy és csodás, mint az a kor,
Melynek jelképe lőn.

S azt mondják, hogy mártírjaink
Fel lesznek rája írva mind
Márvány- vagy érclapon,
És évről-évre ifjú, agg
Elébe zarándoklanak
Egy szent emléknapon.

Járok-kelek az utakon
S a hősök nevét suttogom,
És áldom hamvaik porát,
S boldog vagyok köröskörül
Hogy ama ház köveibűl
Szeme már mit se lát.

De csakhamar lelkem borul
S elémbe egy kérdés tolul:
,,Tán jobb volt ezelőtt...
Tán kár, hogy aki erre jár,
Nem látja többé a sivár
Nagy emlékeztetőt..."

S lassan leszáll az éj csönd
És hallom, hogy a légbe' fönt
Halk sóhajtás repül.
Tán vértanúink lengnek itt,
Talán aggódó lelkeik
Beszélnek a jövő felűl.

A felhőben, mely ott suhan,
Talán Batthyány árnya van,
S lenéz, magyar! reád,
S mutatván azt a rém-helyet,
Azt súgja halkan: ,,Ne feledd
Október hatodikát!

S mikor megéred a napot,
Min annyi jó hős elbukott
S min összeestem én:
Gondold át azt a szörnyű gyászt -
És tégy egy csöndes fogadást
A Szabadság-terén!"

1900 körül





([Jegyzet: Az Újépület (Neugebäude) II. József rendeletére épült, 1786-tól váltakozva volt börtön, kaszárnya és katonai akadémia. A szabadságharc után a hazafiak tömlöce, kínzó- és kivégzőhelye lett, 1849. október 6-án itt végezték ki gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt. 1897-ben lebontották, helyén létesült a Szabadság tér, körülvéve nagyszabású palotákkal: a tőzsde /egy ideig a Magyar Televízió székháza/, az Osztrák-Magyar Bank /ma Nemzeti Bank/, az Országos Takarékpénztár stb.; Alpár Ignác, Lechner Ödön és mások alkotásai 1905-re készültek el. Szabadság-szobor a mártírok névsorával nem került a térre, ellenben az I. világháború után a tér négy sarkába az elveszített országrészeket szimbolizáló négy szobrot állítottak, és a jelenlegi szovjet emlékmű helyére a trianoni országzászló alapzatát; a II. világháború után ezeket eltávolították, mint irredenta emlékműveket.)
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Pásztori Tibor Endre : "Nem a hóhér vette le a nyakamról"
  2017-10-06 01:32:55, péntek
 
 



Látta mint utolsó szemtanú 1849. október 6-án a tizenhárom vértanú halálát (az aradi gyásznap eseményein a lelkészeken, katonákon és pribékeken kívül mindössze négy ember volt jelen), Herold Alajos, aki olyan közel állott Damjanich Jánoshoz, hogy meghallotta, amikor a tábornok a nyakkendőjét eloldva az őt vigasztaló lelkésznek így szólt: adja át, tisztelendő úr, nyakkendőmet feleségemnek, és mondja meg neki, hogy nem a hóhér vette le nyakamról. (Kép: Batthyány Lajos kivégzése)

Úgy adjuk meg elődeinknek a nekik járó tiszteletet - mondja Heszki László, hogy azt az utódainktól is elvárhassuk. Az élet nem mennyiségi, hanem minőségi fogalom. Az aradi tizenhárom egyikének szavai is üzenet számunkra, hogy az 1848-as forradalmak között a magyar volt az egyetlen, amely nem belső gyöngesége és konfliktusai miatt dőlt meg, hanem az ellenség elsöprő katonai fölénye miatt. Hamvas Bélával valljuk: "Az életet nem az dönti el, ami az embert kívülről érinti. Az élet az elhatározáson múlik: a belső aktivitáson, azon a pszichológiai tevékenységen, amely a külső világtól teljesen független. Az emberi lét nem jelenségekből, hanem elhatározásokból áll. Ma még sokan hiszik, hogy a hősben a látvány; a színpadi meghatározó és elragadó szerep a legfontosabb. Nem. A hősben egyedül a megvalósuló álom és eszmény a fontos."

A véres, gyászos emlékképek összessége fölé emelkedik a méltóság. Az aradi tizenhárom magatartását a szabadságharc veresége sem tudta elfedtetni. Nemzedékek előtt, magyar és más nemzetiségűek előtt világol a 13 honvéd főtiszt egyenes jelleme. Nemkülönben a Pesten agyonlőtt, mindvégig az együttműködést kereső Batthyány Lajosé. Példaként álljon előttünk, ifjaink előtt az ugyancsak kivégzett Csányi László, Perényi Zsigmond, Szacsvay Imre, Jeszenák János és még száznál is több honvédtiszt, lelkész, tisztviselő, egyszerű népfelkelő. A ,,kegyelemből" várfogságra ítéltek száma megközelítette a négyszázat. Akiket utol nem érhettek, azokat távollétükben ítélték el, és neveiket bitófára szögezték.

Csodálatos, hogy fegyveres együttműködésre nem kerülhetett sor, de kézzelfogható eredmény született, amikor a román és szerb nemzetiségi vezetők közül azok, akik valóban népükért fogtak fegyvert, most utat találtak a magyar néphez. Legtöbb helyen beszüntették a harcot, az országgyűlés pedig megszavazta — az Európában sokáig egyetlen — nemzetiségi törvényt! "A mostani forradalom két elv, a demokrácia és a nemzetiség miatt tört ki. Az egyéni szabadság nem elegendő. A nemzetek nemzeti szabadságot akarnak... Mindazoknak, akik szeretik a szabadságot, szükségszerűen támogatniuk kell a magyarokat... (Hallod? - szerző). Ha Magyarország elbukik, akkor mi mindenestől és hosszú időre elbukunk" — írta levelében Bălcescu. Viszont, aki maga korának eleget tett, az élt minden kornak - Fr.Schiller így láttatja október 6. jelentőségét.

Íme, a nemzet boldogságát feladatul tűző jövőkép alternatív szemlélete.

Videó: Romantikus Erőszak - Aradi tizenhárom


Link


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Gyóni Géza: Vén labanc éneke
  2017-10-06 01:28:10, péntek
 
  Most jöjj, fedezz be fekete madár.
Feledés lomha szárnya te, födj be.
Jöjj, minékünk már fáj a sugár,
Attól lábad a szemünk könnybe...

Szállj, szállj, fedezz be fekete madár,
Mianyánk - feledés, te födözz be.
Miránk új élet asztala vár.
A régit... azt törjük össze!

Terítve az újon, bíbor a palást,
Ékkő kereszt is ezerszám.
A régin... s régin nem volt soha más
Avult rongy, vérlepte szerszám.

Hej, súlyos arany ez a tál is.
A régin ezt sosem adták.
A régin rongy volt a takaró,
Rongy - zászlócska-darabkák.

Ott Isaszegnél... ott Nagysarlónál
Ott lőtte rongyra az ágyú.
Ej, a bíbort nem fogja golyó,
A rongyot - imádja a bárgyú.

A rongyot... Vert billikomból
Bíborra ma tűznektár csorran.
Valaha... régen arra... a rongyra
Nagyapám vére hullt. Nini, ott van...

A rongy! Hát mégse rohadt el!
A rongyot mért emlegetem!
Szent rongy, suhoghat a bíbor -
Az a rongy lesz szemfödelem.

1911. okt. 6.




 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Az aradi tizenhárom és a további vértanúk
  2017-10-06 01:21:23, péntek
 
  Október hatodikára emlékezve szokásosan az aradi 13 tábornokra emlékezünk. Legtöbbször hozzátesszük Batthyány Lajos, első miniszterelnökünk kivégzését vagy Kazinczy Lajos tábornok október 25-én történt kivégzését. Nem emlékezünk meg az ártatlanul kivégzett további százakról és nem tesszük szóvá azok nevét, akik ,,hazánk fiaiként" közreműködtek nemzetünk hóhéraival, pedig 163 év múltán mindezt illene végre tudatosítani. 1897-ben, az akkori nyilvántartás szerint 1848 és 1854 között 162 nevesíthető személyt végeztek ki az osztrák hatóságok.[1] Ma sem késő nevüket megismertetni, hogy településeik méltón emlékezhessenek róluk.

Az első áldozat Horváth János kovácssegéd volt, akit Bécsben fegyverrejtegetés miatt végeztek ki 1848. dec. 7-én. 1849. január 14-én végezték ki Belcze János nemzetőr századost Siklóson. 1849. jan. 18-án Drechler Kristóf újságírót felakasztották Pozsonyban. 1849 januárjában a nádor huszárezred szökevényei közül 23 huszárt lőttek főbe Grázban. Windischgrätz első halálos ítélete Süll Vitalise volt, aki a tiroli zászlóalj szervezője volt Pesten. 1849. január 31-én lőtték főbe Csömy Zsigmond Komárom megyei molnárt, mert a császári seregeget szidalmazta. 1849. febr. 6-án lőtték agyon Slavszky Félix krakkói szabót, aki őfelségét gyalázta. Március 14-én lőtték főbe Novák Tivadart, császári hadnagyot, mert esküszegésre akarta rábírni társait. Március 19-én főbe lőttek 5 soproni polgárt. Március 19-én Esztergomban főbe lőtték Förster Ferenc ottani polgárt. Március 27-én kivégezték Boldini Jánost Pozsonyban ,,hamis toborzás" miatt. Ugyanitt, március 30-án lőtték agyon Bartha Ferencet, a Bars megyei szabadcsapatok őrmesterét. Május 10-án végezték ki Bécsben Melkó Ferenc kereskedőt ,,katonaság elcsábítása" miatt. Május 24-én Petőcz Györgyöt, Pozsony Megye másodalispánját végezték ki, mert önkénteseket élelmezett és toborzott.

1849. június 5-én végeztette ki Haynau báró Mednyánszky őrnagyot, Liptóvár parancsnokát és segédtisztjét, Gruber Fülöp hadnagyot Pozsonyban. Június 6-án ismét kivégeztek Grázban 6 huszárt. Június 18-án felakasztották Pozsonyban Rázgha Pál, csehországi születésű evangélikus lelkészt, mert Kossuth beszédét elmondta németül. Július 29-én Kisszebenben akasztották fel Furhmann János mézeskalácsost, 30-án Erősben Szélkó Róbert tisztiszolgát lőtték főbe ,,katonacsábítás" miatt. Ugyanezt a büntetést kapta egy Wuititz nevű zsidó fiú, mezt a császári katonákkal vitába szállt. Július végén Marburgban egy szökevény huszárszázad összes altisztjét kivégezték, a huszárokat pedig megtizedelték.( a pontos adatok nem ismertek, így a 162 főben nincsenek benne) Ugyancsak Július elején lőtték főbe Gayer Nándor ügyvédet Pécsett. Július 6-án újabb 6 szökevény huszárt lőttek agyon Grázban. Július 12-én Pozsonyban főbe lőtték Montpart Antal csákhetényi plébánost és Szikszay József csákberényi református lelkészt. Ugyanezen a napon, Nagyigmándon is kivégezték az ottani katolikus és református papot, valamint Stift József Nyitra megyei bányatulajdonost. Július 16-án Mészáros Dániel soproni lelkészt is főbe lőtték Pozsonyban. Július 17-én Vörösmarty József községi jegyzőt lőtték főbe Pécsett.

Július 23-án újabb három személyt lőttek főbe Pozsonyban, Bugyik József színművészt, Tóth József földművest és Trechsler városi jegyzőt. Október 1-én Nimnicher János losonci születésű pék esett itt még áldozatul. Az eddigiekből is látszik, hogy a császáriak kezén lévő Pozsony a vérengzések egyik színhelye volt. Pozsony után Pest következett. Az Újépület udvarán augusztus 14-én lőtték főbe Gancs Pál, Havelka Ferenc, Hübner Lipót, Kuczka Mihály, Pavelka Ferenc, Uitz Mihály pesti polgárokat, valamint Varga Mihály székesfehérvári polgárt. Ugyancsak kivégeztek itt minden kihallgatás és ítélet nélkül további három Pest megyei polgárt. Augusztus 22-én ugyancsak Pesten lőtték főbe Mezey József szentpéteri jegyzőt. Augusztus 28-án Kancsur András református papot lőtték agyon, majd 28-án Sweitzer József budai nyomdász következett. További kivégzettek voltak itt augusztus 30-án Fülöp György paksi születésű dunavecsei jegyzőt, ,,gerillafőnököt" szeptember 1-én Fekete Imre kóspallagi földművest és 12-én Gábel Mátyás selmeci születésű bányamestert. Ítéletében ,,beigazoltatván, hogy januárban a népfölkelők közé állott: májusban gerilla bandát szervezett s azokat a császáriak ellen vezette, végre mert fegyvert és tiltott pénzt találtak nála."
A ,,bresciai hiéna", Haynau délfelé vonulása, majd a világosi fegyverletétel után teljesedett be nemzetünk legjobbjainak lemészárlása. Augusztus 20-án, Temesváron végezték ki schwanenheimi lovag Hruby Gyula őrnagyot, mivel ,,fegyveres kézzel támogatta a magyar felkelést." Augusztus 24-én történt az első akasztás Aradon. Miután Haynau elvétette a honvédtisztek kardjait, Ormay Norbert ,,daliás vadászezredes" berohant Haynauhoz és követelte a kardok visszaadását. Erre a feldühödött hóhér azonnal megparancsolta segédtisztjének, hogy Ormayt azonnal akasztassa fel az első fára, mert különben őt löveti főbe. A parancsnak megvolt a foganatja. Ormay már nem élt, amikor nyakára tették a kötelet. Ráadásul segédtisztjét, a Borsod megyei Szathmáry János vadászszázadost is kivégezték. Temesváron lőtték főbe augusztus 25-én Murmann Sámuel soproni származású őrnagyot. Augusztus 27-án végezték ki az addig orosz szolgálatban lévő Rulikovszky Kázmér lengyel dzsidás kapitányt, mert egy sor lengyellel át akart állni a magyarokhoz.

A nemzeti gyásznapunkon, október 6-án Aradon végezték ki 13 tábornokunkat: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Leininger Károlyt, Nagy Sándor Józsefet, Pöltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot, és gróf Vécsey Károlyt. Nem csupán október 6-a, hanem az egész október hónap gyásza volt a nemzetnek. Párhuzamosan Pesten folytatódott a vérengzés Ugyancsak október 6-án lőtték itt agyon az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost. Ugyanezen napon , itt lőtték főbe Fekete Ferenc községi jegyzőt és Streit Miklós lippai plébánost lázító beszéd tartása miatt. Október 8-án itt akasztották fel Gouzeszky János mezőhegyesi plébánost felségsértés és lázadás szításának vádjával. Október 10-én ismét minisztert végeztek ki. Felakasztották Csányi (Csány) Lászlót, a Szemere kormány közlekedésügyi miniszterét, Erdély teljhatalmú kormánybiztosát. Vele együtt akasztották fel Jeszenák János volt főispánt és kormánybiztost. Október 12-én főbe lőtték Molnár István ügyvédet, ,,gerilla vezért", 14-én pedig az éj leple alatt, ítélet nélkül 20 polgárt (ügyvédek, iparosok és földművelők) végeztek ki.

Utánuk ismét jeles személyek következtek. Október 20-án akasztották fel Abancourt Károly századost, Giron Pétert, a német légó parancsnokát, herceg Woronieczky Micziszláv, galiciai lengyel ezredest. A mártírok sora október 24-én Csernus Manóval folytatódott, ő Windischgrätz idején a kormány budai titkos megbízottja volt. Ekkor végezték ki báró Perényi Zsigmondot aki ugocsai főispán, koronaőr és a főrendi ház elnöke volt. Vele együtt halt mártírhalált a képviselőház jegyzője, Szacsvay Imre is. Október 18-án, Kolozsváron akasztották fel Sándor László csíktapolcai nemzetőr századost és Tamás András, mádéfalvai nemzetőr alezredest. Haynau dühöngésének betetőzése volt Kazinczy Lajos tábornok főbelövetése Aradon, október 25-én.

Sokak úgy vélik, hogy ezután, felsőbb utasításra leálltak a kivégzések. Ezt sugallja a Kőszívű ember fiai filmváltozata is, de ez nem igaz, mert 1850-ben folytatódtak a kivégzések. Január 23-án felakasztották Pesten Kolossy György ügyvédet (volt honvédtiszt) Lamberg meggyilkolásában való részvételéért. Ugyanezen a napon, Kőszegen 7 embert akasztottak fel: Bencze Farkas 19 éves mészárost és Koczó György szabót, valamint Bottos Mihály, Dudó György, Loncsák György, Raffay Ignác és Sántha János földműveseket a pákózdi csata utáni horvátok és egy császári őrnagy megölése miatt. Ugyanekkor Pesten három embert végeztek ki, Márkus János gyöngyöspatai születésű tanítót, sári jegyzőt, Pallik István érseki vadászt és Ocsky György Pest megyei földművest. Január 30-án István honvédre, Zecmark János morvaországi kereskedőre Istók Imre lökösházi születésű volt szolgabíróra került sor Kassán. Március 3-án, Aradon akasztották fel Hauck János bécsi születésű lapszerkesztő, ezredest. Július 4-én, Gyöngyösön akasztották fel Patoczky Gyula Gömör megyei birtokost.

Ekkor már lecsillapodni látszott a vérengzés, ám 1853-ban Noszlopy Gáspár gerilla csapatának a császár elleni sikertelen merénylet kísérlete után ismét fellángolt, és nem csupán a résztvevők ellen irányult. 1853. március 3-án akasztották fel a Ferencvárosi Temetőben Noszlopy Gáspárt, volt teljhatalmú kormánybiztost, Jubál Károly ipariskolai tanárt Andrásffy Károly és Sárközy Albert ügyvédeket, Nagy Albert gerilla vezért. A kínzások kegyetlenek voltak May Károly alezredes, aki Komáromban szolgált Klapka mellett, úgy védte ki ezt, hogy szalmazsákjában felgyújtotta magát. Az összeesküvés ürügyet szolgáltatott újabb kivégzésekre. Szeptember 3-án Bécsben akasztották fel Pataki (Piringer) volt honvédtisztet, Pozsonyban pedig Gasparits Kiliet ferences barátot, mert a templomban kihirdette a függetlenségi nyilatkozatot. Ezzel az egyházi személyek kivégzése még nem fejeződött be, 1854. március 6-án, Marosvásárhelyen Gálffy Mihály, Horváth Károly és Török János teológiai tanárokat akasztották fel. Április 27-én, Sepsiszentgyörgyön történtek még akasztások. Itt Gaál Sándor őrnagy tiszti szolgáját és Várady József Kossuth-huszárt, valamint Bartalis József bibarcfalvi földbirtokost végezték ki.

Végezetül leszögezhetjük, hogy az 1848-1849-es szabadságharcnak a mártírjai, a névtelen hősökkel együtt 200 fő körül lehetett Magyarországon. Köztük volt 14 tábornok, egy miniszterelnök, egy miniszter, 27 tiszt, 37 honvéd, főként huszár. A kivégzettekből így 79 fő volt az, aki a fegyveres harcokban részt vett. A további kivégzettek közt 12 pap és teológiai tanár volt. A kivégzettek további, mintegy a mártírok felét kitevően polgári személyek voltak. A kivégzések helyszínei közül Pestet kell a legborzalmasabb helyszínként említeni , itt 50 embert végeztek ki. 25 nádor huszárt végeztek ki Grázban, 18 főt Aradon, 16-ot Pozsonyban.

Az 1867-es ,,rendszerváltás" után, a vérbírák és hóhérok felelősségét senki nem firtatta. Nem csak a bocsánatkérés maradt el osztrák részről, hanem Windischgrätz és Haynau megbecsült személyek maradtak. Az utóbbi még földesúr is lehetett Magyarországon. Nem történt meg a kivégzettek és bebörtönzöttek rehabilitálása, nem kaptak kárpótlást. A kárpótlás kérését Damjanich János és Csányi László özvegyei megpróbálták, de a magyar pénzügyminisztérium vezetői el sem mentek a tárgyalásra. Míg a hóhérok magas kegydíjat, nyugdíjat élveztek, addig a 48-as honvédek kegyelemkenyéren éltek. A magyar országgyűlés március 15-e helyett, április 11-ét ( a márciusi törvények szentesítése) iktatta be ünnepnek, nehogy a hóhér, Ferenc Józsefet megsértsük. Az akkori magyar miniszterelnök Kossuth Lajos temetésére sem mert elmenni. Dicsőítsük hát ma is Ausztriát! Mégis csak jobb itt egy Habsburg Intézet, mint egy 48-as.

Folytatásként az eddigi, október 6-i megemlékezések szereplői többnyire olyan tábornokok voltak, akik nem magyarként álltak ügyünk mellé. Irántuk érzett tiszteletem fenntartásával mégis kritikával kell említeni ezt a szemléletet. Legutóbb a közmédia már odáig elment, hogy a 13 vértanú közül csak hárman beszéltek magyarul, de ők sem biztos, hogy ízig-vérig magyarok voltak. (M1. október 3.) Nyilván Nagy Sándor Józsefre, Török Ignácra és Vécsey Károlyra gondolt a ,,tisztelt" szakértő. A magyar nevűek közül tehát nem volt már magyar Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő és Lázár Vilmos ! Igaz, hogy Lázár és Kiss felmenői közt voltak örmények, de ettől még ők nem örmények voltak és nem örményül beszéltek. Hogy sírjukban nyugodtan pihenjenek, valljuk, hogy igaz magyar hazafiak voltak. Ez a szemlélet elvezet odáig, hogy le lehet írni, hogy Árpád zsidó volt és a fenti szemlélet alapján IV. Béla sem volt magyar, mert anyja merániai Gertrudisz volt. A nemzeti tudatunk szerint még az Anjou Károly Róbert is magyar volt. Talán a médiának inkább Illyés Gyula: Ki a magyar c. könyvét kellene inkább közzé tenni, haj de ott olyanok dirigálnak, akik ezt sem ismerik. A csúsztatás egyértelmű: mire vagytok ti büszkék magyarok? A 13 mártír nem is magyar volt, ők a liberális szabadság eszményekért haltak meg. Valóban? Az Olmützi alkotmány nem vonta kétségbe a feudális rend felszámolását és a polgári rend kialakítását, de megtagadta nemzetünk létét, szabadságát. Ez ellen folyt a szabadságharc és az aradi 13 tábornok, oly sok mártírral együtt a nemzetünk szabadságáért, függetlenségéért áldozta életét igen tisztelt liberális média! Senki nem veheti el ettől a nemzettől, hogy büszke legyen mártírjainkra, mert ők miénk lesznek, míg e nemzet él a Kárpát-medencében.

A magam részéről a sok arra méltó közül, két vértanúról kívánok megemlékezni, két ízig-vérig hazafiról. Az egyik Csányi László, Erdély teljhatalmú kormánybiztosa. Csányi hajdan a Napóleon elleni harcok főhadnagya súlyos égési sebekkel leszerel. Később Kossuth híveként jelentős szerepet játszik a szabadságharcban. A Jellasics elleni harcoló hadak kormánybiztosa. Mindig a legfontosabb szerepre jelöli Kossuth. 1948 decemberétől a főváros kormánybiztosa lesz, majd 1849-ben Erdély teljhatalmú kormánybiztosává nevezi ki Kossuth. Csányi kiváló szervezőként irányította a szállítást és az élelmiszer, valamint hadi ellátást. A Szemere kormányban ezért esett rá a választás, hogy a közlekedésügyet irányítsa. Az erdélyi front összeomlásakor Kossuth üzenetben kérte, hogy tartson vele. Görgey is arra kérte, hogy meneküljön török területre. Csányi hallani sem akart a menekülésről, végül az oroszok fogságába esett. Az orosz táborban működő Haynau főbiztosa, gróf Zichy Ferenc Nagyváradra kísértette. Zichy Csányi szigorú őriztetését kérte, ami meg is történt. Itt kell szót ejteni a Zichyekről, a ,,muszkavezető főurakról", ahogy később nevezték őket. Miután Görgey kivégeztette Zichy Ödönt (Eugén Zichyt), Valójában Zichy Jenőt. Az Edmund és Eugén- Ödön és Jenő összetévesztéséből nyerte az ötletet Jókai a Baradlay fiúk történetéhez. A Zichyek ezután a császár hívének szegődtek és könyörtelenül szembefordultak a magyar üggyel (tisztelt a kivételnek). Muszka vezetésük abban állt, hogy, a Varsó, a megszállt Lengyelországból érkező cári hadakat ők kalauzolták a Felvidéken át. Zichy Ferenc feladata volt, hogy a cáriak fogságába esett,"arra érdemes" személyeket Haynaunak kiszolgáltassa. Ezt tette Csányival is. Haynau pedig a pesti Újépületbe vitette, hogy ott rá az elrettentő ítéletet kiszabják.

A másik általam kiemelt személy Kiss Ernő altábornagy. Kiss Ernőről 1897-ben tette közzé írását dr Papp János,[2] ezt idézem, mert sajnálatosan, azóta annak lényege teljesen feledésbe ment. Nem tehetem meg, hogy ne idézzem a szerző bevezető mondatait is. Az vessen rám követ, aki úgy gondolja, hogy ezek ma nem aktuálisak. Íme:" Változnak az idők És változnak az emberek. A mai kor gyermekének elkápráznak szemei, ha a letűnt 48-as idők eseményeire és alakjaira visszatekint. A változás hihetetlenül nagy és szomorú, mintha nem ugyanazon földön élnénk, mintha nem ugyanazon faj volnánk, mintha az a szellem soha se érintette volna a haza földjét! Bánatos sóhaj száll föl lelkemből, ha elgondolom, hogy a vértanúk nemzetének hová kellett eljutnia azon a lejtőn, melyre őt az újabb idők vezetői vitték. Alig érdemeljük meg azt a szép múltat, amely reánk maradt. A nemzet mindent elfelejtett...Hiszen a magyar nép küzdelmeiben és reményeiben ma már csak múltjából meríthet ösztönző erőt, lelkesültséget és kitartást. A második ezredévet csak úgy fogja betölthetni, ha féltő gonddal őrzi meg azokat a kincseket, melyeket az első ezredév nagy nemzedékei gyűjtöttek össze számára."

Kiss Ernő, a 72000 holdas délvidéki nábob, mint tábornok, minden gőg nélkül, alázattal szolgálta a szabadságharc ügyét. Amikor már minden veszve látszott, Csányi Lászlóhoz hasonlóan elhárította maga elől a menekülés gondolatát is. ,,Nem, nem megyek. Én katona voltam, a harctéren kell maradnom. Azok, akik a bekövetkezendő gyászos időkben hívatva lesznek a nemzetben egy jobb jövő reményét fenntartani, azok meneküljenek... szívükben vigyék el a nemzeti ügy igaz szeretetét.". Kiss Ernő maradt, vállalta a sorsát. Ám gazdag és befolyásos családja Bécsben megszerezte kegyelmi végzést. Ez eljutott a tábornokhoz, aki azt belső zsebébe tette és társaival kiállt a kivégző osztag elé. A leírás szerint a bekötött szemű tábornokot az első sortűzből egyetlen golyó sem találta el. Ám ő ekkor sem vette elő zsebéből a kegyelmi végzést, megvárta a másodikat, amelyik végzett vele.

Az egyik október 6-i megemlékezésen ott voltam a Vértanúk terén. Jött egy gimnazista osztály, leróva kegyeletét. Én kéretlenül elmondtam nekik Kiss Ernő történetét. Fátyolos szemeket láttam a kislányok arcán. Megköszönték és közölték, hogy erről nem tudtak. Sírjatok kislányok! De hullajtsatok örömkönnyeket is, hogy ilyen mártírjaink vannak! Ez a jövőnk záloga.. Vannak és lesznek még ,,muszkavezető főuraink." Október 6- üzenete nem lehet más, mint a Csík zenekar száma: ,,Tartsd magad nemzetem!"
Farkas József történész

[1] Népszövetség 1897. október 16.
2 Népszövetség 1897. január 30.

MVSZ Sajtószolgálat

 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 87 db bejegyzés
e év: 1304 db bejegyzés
Összes: 22752 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4805
  • e Hét: 21305
  • e Hónap: 157015
  • e Év: 2056043
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.