Regisztráció  Belépés
naplopoleon.blog.xfree.hu
Kinek megadatott egy kis darab kenyér, s otthon, hova este nyugodtan hazatér, s nem kell mást szolgálni, s úrnak se kell lenni: oly boldogság ez, mely minden... Fontos Manó
1915.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Merre tart az ország vonata?
  2017-10-07 21:01:52, szombat
 
  Miután 2009-ben kettétörtem vasutas pályafutásomat, én egy alkalmat nem számítva nem léptem át Pécs határát. Az az egy alkalom is csak Villánykövesdig vezetett - hukk. De most újra sínen voltam. Átutaztam az országon, a múlton és megnyugvással tapasztalhattam, hogy a hülyeség, a pofátlanság tartja magát az országban, bármerre is járunk.
1. Egerbe tartó gyorson, ahol volt wifi és pofátlanság is. Vonat indulás előtt tíz perccel:
- Foglalt, a haverok mindjárt jönnek, csak elmentek kajáért - válaszolt a hely iránt érdeklődő háromtagú családnak a húsz év körüli fiatal. Zoknis lábát a szemben lévő ülésen pihentette, a mellette lévő ülésen pedig a táskája terpeszkedett.
- Na, a haverok már nem jönnek - mondta a velem szemben ülő kopasz kigyúrt 40 körüli férfi, miután a vonat elindult. Róla később kiderült, hogy a MÁV alkalmazásában álló biztonsági ember.
Zoknis hősünk megpróbáltatásai azonban még nem értek véget. Hiába szállt le az a fiatalember hamar a vonatról, aki végül mégis leült a négyes ülés egyikére, vele srégen - jött a következő csapás. Egy ötvenes melós (az a sűrű fajta) kérdezés nélkül huppant le a vele szemben lévő ülésre.
- Foglalt - jött a biztosnak tűnő szöveg.
- Nem hiszem, hogy ide is jegyet váltottál volna!
A bajszos bajtárs ezután sztoikus egykedvűséggel bámult ki az ablakon, de én láttam rajta, hogy ha még egyet szól ez a pofátlan tacskó, akkor pofont kap. De mástól is:
- Ezt megszívtad kisapám - mondta elégedetten a velem szemben ülő tetovált alkarú biztonsági.
Hogy a pofon elcsattant-e végül nem tudom, mert leszálltam a vonatról, és hamarosan már a "Jaszin" döcögtem tovább.
2. Tenkes IC Pestről Pécsre, ahol wifi nem, de hülyeség és pofátlanság annál inkább volt.
A helyjegyem egy négyes ülés ablak melletti ülésére szólt, az ülések között étkezőasztallal. A velem szembeni ülésre egy fiatal leányzó huppant le. Köszöntem neki - csak meredt rám. Nem törődtem vele, hiszen nem kérte, hogy köszönjek neki, egyébként is hamarosan lekötötte a figyelmemet mellettünk, a kocsi másik oldalában elhelyezkedő négyes ülésnél zajló események. Két úriember érkezett, és gondosan elhelyeztek egy hatalmas dobozt az étkezőasztal elé. Figyelmesek voltak, mert a doboztól lehetett közlekedni, leülni ugyan nem az ülésekre. Ezt nem tette szóvá a kisgyermekével érkező apa, csak ennyit mondott úgy a levegőbe:
- Jó nagy doboz - ezután távoztak is, azzal a magyarázattal, hogy ő, már az apa nem fog utazni, csak a kisfiú.
Mondanám, hogy előjött belőlem az egykori kalauz, de csak a mindenbe bele kell ütnöd az orrod vénám bújt elő:
- A kalauznak nem fog tetszeni ez a doboz - szóltam a nem éppen fehérbőrű fiatalembernek.
- Miért, a bőröndök vannak 30 kilósak is - jött a frappáns válasz.
Én pedig jobbnak láttam, ha nem kezdem kioktatni a személyvonaton szállítható tárgyak méretére vonatkozó szabályról. Egyébként sem tudom már a pontos méreteket, de épeszű ember nem visz fel egy IC-re egy félheverőnyi dobozt. Amiről egyébként azt gondoltam, hogy egy nagy képátlójú televíziót rejt, de a doboz oldalán egy szintetizátor képe virított. Megúsztam az elverést, bár a környező utasok némán várták az események folytatását. Azonban megérkezett a kalauz, aki egy törékeny, szőke nő volt:
- Ezt így nem lehet. Vigye ki, vagy rakja fel! - utasította határozottan.
- Biztos, hogy nem fogom kivinni, félmilliót ér - közölte és ülve maradt. Végül hórihorgas társa rakta fel a csomagtartóba a hatalmas dobozt.
Eleve így kellett volna more, gondoltam magamban, és diadalittasan néztem körül. Persze az indiai migránsra még véletlenül sem, a békében egymás mellett ülés híve vagyok - csak válasszon el minket pár ezer kilométer. A kocsi majdnem dugig volt már, de Kelenföldön újabb adag utas szállt fel. Egyikőjük, egy ősz hatvanas mellettünk állt meg:
- Ide szól a jegyem - közölte a velem szemben ülő leányzónak. Ő agydugóit füléből kihúzta, majd jegyét megkeresve felém nyújtotta:
- Megtetszene nézni? - jött a váratlan kérdés.
Mi ez kérem, előléptem vasúti szakértővé? Miért nem tudom én sohasem befogni a pofikámat? Nem volt mit tenni, felcsaptam döntőbírónak:
- A kocsiszám stimmel, de a jegy a 94-es ülésre szól, itt lesz ebben az oldalban, csak a kocsi másik végében. A leányzó szó nélkül adta át a helyét. Az öregúr pedig:
- Köszönöm, hogy segített eligazodni a számok világában.
- Elnézte, bárkivel előfordulhat - mondtam békítőleg, de én se hittem. A figura erre nem szólt semmit, de úgy nézett rám, mintha én foglaltam volna el a helyét.
Hogy miért nem tudom én sohasem befogni?

Ui.: Komlón azóta már zenei aláfestéssel megy a Mert a nézését meg a járását, ugyanis a 160 centis művész úr és nyakigláb hordárja Sásdon leszállt, csak gondolom, hogy Komlóra mentek. Ha nem, háp bocs. Helyükre két tini leányzó és egyikőjük huszonéves udvarlója érkezett. Az öregúr Pécsig döbbenten nézte a trióból áradó tömény idiotizmust. Csak egy mondat a cirka 15 éves egyik leányzótól:
- Rendőr vagy biztonsági őr akartam lenni, de láttam, hogy mennyi tornaóra van és meggondoltam magam - közölte selypítve.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 18 db bejegyzés
e év: 120 db bejegyzés
Összes: 736 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 95
  • e Hét: 829
  • e Hónap: 3941
  • e Év: 41789
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.