Regisztráció  Belépés
anyu65.blog.xfree.hu
Félig él, az aki nem mer Kné N. Magdolna
1962.09.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
Nem tudom....
  2017-11-20 13:15:42, hétfő
 
  Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkemet.
Szabó Magda
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A hídon
  2017-11-19 21:56:44, vasárnap
 
  Húsz éves voltam és egy éjjel
tíz óra tájt, színház után
a nyári csillagokra nézve
haladtam által a Dunán,
köröttem minden oly csodás volt,
a híd, hegy tűzzáporba lángolt,
alant zokogtak a habok,
s egy téveteg hajó a vízben
hintázva ballagott.

És én megálltam álmodozva
a lüktető mélység felett,
fejem a hídkarfára nyomtam,
szájam sírástól reszketett.
Szellő bujálkodott a habbal,
beszélt a víz susogva, halkan,
titokzatos, bús volt az éj,
s a selymes és szagos víz árja
hullámos, tiszta, mély.

Ma is emlékezem az éjre,
üres vágyódással tele,
egy céltalan nap tompa éjén
bámultam a vizekre le.
Jöttek hajók zord lángtaréjjal,
hullám feszült fel, mint setét fal,
eltűnt a hab, el a hajó,
sóhaj vonaglott a setétben:
a perc oly illanó.

S miért, miért nem? sírni kezdtem,
agyamba nyílalt, hogyha majd
egyszer letörve, elfakulva,
az aggkor nyugalomra hajt,
gondolok-e a titkos éjre,
s elém tűnik-e majd igézve
e híd, e hab, e tűz-virág,
s az éj, amelyre a sugár szőtt
vörös lángpántlikát?

S hogy érzem akkor ezt az éjet?
megrogyva, búsan, társtalan?
S mint látom a híd-bolton álló
húszéves ifjút, én magam?
Sirok, avagy csak ámulok tán
a könnyű perc hamar lefolytán?
Vagy tördelem eres kezem,
s a habzenére, lángözönre
nem is emlékezem?

Ki tudja... Mostan is gyakorta
úgy rémlik, mint egy költemény
az én sírásos, nyári éjem,
az én könnyes álom-regém.
Olyan, mint egy ezüstös álom,
mely ifjan hull a sírba le,
s ma sem tudom, hogy az az ifjú
Én voltam-e?...
#KosztolányiDezső:
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Böbének szeretettel
  2017-11-18 23:28:36, szombat
 
  BOLDOG NÉVNAPOT!
Link



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
te melyik fenyőfát vinnéd haza?
  2017-11-18 16:44:20, szombat
 
 



Karácsonyfát választani egyszerű dolognak tűnik, mégis sok ember képes akár nagyon hosszú időt eltölteni a vásárokban. Szakértők azt állítják oka van annak is,hogy milyen fát viszünk haza, szorosan kapcsolódik személyiségünkhöz, lelki állapotunkhoz.

Ha minden évben ugyanazt a műanyag fát állítod fel az otthonodban, az is okkal történik. Most eláruljuk milyen lelki hozzáállásunk van a karácsonyhoz és azt is megtudhatjuk milyen karácsony vár ránk.

Nem kell mást tenned, mint választani egy fát az alábbiak közül és elolvasni a hozzá tartozó elemzést!

Link
 
 
0 komment , kategória:  Pszichológiai tesztek   
Az istenek megteremtették a világot...
  2017-11-17 13:08:23, péntek
 
  Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék. Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt mondta: Tegyük a föld alá. Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb feltúrja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére. Végül a legbölcsebb, legöregebb isten szólalt meg: Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbb-utóbb megmássza a hegyeket; tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni."
(Buddhista tanmese)
Kép: Anny Maddock


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Te melyik úton mennél?
  2017-11-16 17:50:58, csütörtök
 
 



Te melyik úton mennél át? - Válaszd ki és fedezd fel a jelentését!

Te melyik úton mennél át? - Válaszd ki és fedezd fel a jelentését!

1. Kellemes és óvatos:

Nagyon barátságos ember vagy. Élvezed a barátságokat és szereted az embereket, akikkel megoszthatod az életed. Keményen dolgozol (néha többet is az átlagosnál), és ez a jövőre vonatkozó állandó aggodalmadnak tudható be. Szereted azt tudni, hogy minden rendben lesz és ezért megpróbálsz megmenteni minden megmenthetőt, illetve próbálsz befektetni vagy keresni a még több jövedelmet és biztonságot garantáló munkákat.

A fő kihívás az, hogy megtanulj jobban bízni. Meg kell tanulnod, hogy a jövő nem csak az itt és most végzett munka eredménye. Ha ezt végre megérted, akkor csendesebb, boldogabb életet élhetsz a szorongás terhe nélkül.

2. Aktív és meghatározó

Olyan ember vagy, aki tudja, milyen szép az élet. Folyamatosan fejleszted magad a célok elérése érdekében. Bátor vagy a munkádban, azért hogy eljuthass oda, ahová akarsz menni, ahova el akarsz jutni. Tökéletesen irányítod a megvalósítás folyamatát. Valószínű, hogy más emberek csodálnak (még akkor is, ha soha nem mondták). A jó dolgokat látod meg az életben, és valószínű, hogy néha kevésbé bánsz jól a pénzügyeiddel.

Ne felejtsd el, hogy az életben az egyetlen dolog, amivel valóban rendelkezünk az az, amit nem tudunk elveszíteni egy hajótörésben, ami mindig velünk marad.

3. Kedves, felelős és megbízható

Olyan ember vagy, aki mindig hajlandó segíteni másoknak és aki igyekszik igazolni szavát és kötelezettségeit. Általában nagyon bízol az emberekben, de ha valaki megbánt, átver, akkor nehéz visszaszerezni a bizalmad. Néha előfordulhat, hogy segíteni akarsz valakin és emiatt beleavatkozol mások problémáiba, olyan helyzetekbe, amelyek károsak lehetnek a te életedre is.

A fő kihívás az, hogy megértsd: amikor segíteni akarsz, megadhatod ugyan a cipőt, de nem tudsz járni mások útján. Az élet egy iskola és mindannyian itt vagyunk, hogy megtanuljuk a napi leckét.


4. Pozitív, lelkes és kíváncsi



Természetesen vidám ember vagy, aki mindig megpróbálja észrevenni az élet pozitív oldalát. Megpróbálod a napjaidat a legintenzívebb és legboldogabb módon megélni.

Szervezetten élsz. Tapasztalattal és tevékenységgel szeretnéd kitölteni az életed és ezért valószínűleg hirtelen több kötelezettséget vállalsz a kelleténél.

A fő kihívás az, hogy megtanuld pihentetni az elméd és nyugodtabban élni az életed. Lélegezz nyugodtan és értékeld azokat a csodákat, amelyeket az élet minden pillanatban bemutat. Mielőtt egy új tevékenységbe fogsz, legyél kritikus és becsületes módon elemezd ki, hogy most ez a legmegfelelőbb dolog-e az életedben.

5. Analitikus és nyugodt

Módszeres, analitikus és nagyon racionális ember vagy. Ugyanakkor nagyon őszinte, nyugodt és hűséges is. Bár az intelligenciád és a képességed az élet számos aspektusában megsegít, de egyes esetekben azt gondolhatod, hogy nem tehetsz meg olyan dolgokat, mint mások.

Elemezd azokat a tényezőket, amelyek gyengítenek, és az energiádat, a tehetségedet összpontosítsd erre. Ha jobban hiszünk magunkban és abban, hogy megújíthatjuk az életünket, akkor minden nap jobbak leszünk. Ez segíteni fog abban, hogy szilárd, biztonságos életet élhess és boldog lépésekkel haladhass előre.

6. Szelíd és ésszerű

Csendes ember vagy, olyan, aki természetes optimizmussal él és ezért gyakran csökkenti az élet fájdalmas aspektusait. Azt akarod, hogy a béke és a nyugalom virágozzon a környezetedben, és ezért nagyon gyakori, hogy egy vitában közvetítesz vagy pedig megpróbálod elkerülni a felmerülő konfliktusokat.

A fő kihívás az, hogy megtanuld kifejezni az érzéseidet. Ellentétben állnak sokszor a tetteid azzal, amit gondolsz. A haragod vagy csalódottságod nyilvánvalóan nem fog nagyobb problémát okozni. Ez lehet a megoldás kezdete. Ne várd másoktól, hogy tudják, mit akarsz, ha nem mondod meg.
 
 
0 komment , kategória:  Pszichológiai tesztek   
A látásod kitisztul..
  2017-11-15 23:48:44, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az aranymadár
  2017-11-14 18:01:31, kedd
 
  És most, kedvesem, mielőtt éjszakába menne át az este, és egymásnak nyugodalmas jó éjszakát kívánnának, hadd mondjak még el egy utolsó mesét.
Nem is mesét: igaz történetet. Mint ahogy mindaz, amit eddig elmondtam neked, nem mese volt tulajdonképpen, hanem csupa valóságos, igaz történet. Mert valóságos igaz ám, hogy él az erdő, élnek benne a fák és a virágok, és hogy az állatok és madarak beszélnek egymással meg a fákkal.
Való igaz az is, hogy vén Csönd bácsi mohaszakállában apró kis csigák mászkálnak, és az Angyalok Tisztását is megleled valahol jól elrejtve az erdők között. Igaz a kék hegyek története is, Bulámbuk, a vén gombacsináló, mindaz, amit elmondtam neked, színtiszta igaz.
Most pedig jól figyelj ide, hadd mondjam el az utolsó igaz mesét.
Volt egyszer, nagyon régen, egy kisfiú.
Ott élt valahol messze keleten, erdők és hegyek között egy kicsike országban, amelyikről ma már alig tud valaki, és amelyiknek Erdélyország volt a neve.
Ott nőtt föl ez a kisfiú, abban az országban, az erdők között. Az erdő tanította meg látni, hallani, érezni. Játszótársai az őzek voltak, és a kisnyulak. Barátai a fák, virágok, pillangók.
Látó-ember volt. Értette a fák beszédét, a patak suttogását. Időnként átment az Angyalok Tisztásán is, és az angyalok megtöltötték a szívét szeretettel, jósággal, békességgel, és mindazokkal a drága kincsekkel, amiket a Jóisten az ember számára ajándékul adott.
De amikor a kisfiúból nagy fiú lett, érte jöttek a városból a gyűjtő-emberek, és elvitték magukkal, hogy dolgozzék nekik. Elhurcolták messzire, nagy városok kőházai közé, és nem engedték többé szabadon. Majd jöttek a rontó-emberek, elfogták, megkötözték, hogy ameddig csak él, szolgálja őket.
Pedig odahaza várta ám az erdő. Várták a fák, az őzek és a pillangók. A visszhang, a patak, a csönd. A virágok nyíltak, elhervadtak. Vándormadarak jöttek, vándormadarak mentek. De a fiú mégsem tért vissza.
Mikor aztán már nagyon-nagyon sok idő eltelt, és a fák újra zöldek voltak, a rétek virágain pillangók kergetőztek, és Visszhang ott ült kék ruhájában a sziklákon, és versenyt dalolt a madarakkal: az erdő elhatározta, hogy üzen érte. Előhívta legkisebb szolgáját, a fenyőszagú szellőt, és azt mondta neki:
- Eridj, szolgám, és keresd meg az én barátomat. Járd végig a völgyeket mind, az emberek kőházait mind, és mondd meg neki, bárhol is találod: üzeni az erdő, hogy hűs árnyékkal várják haza a fák. Neki gyűjtik illatukat a virágok. Érte tanulják új dalaikat a madarak. Mesét kíván csobogni fülébe a patak. Hívják az őzek, nyulak, mókusok. Jöttét lesi az ösvény. Mondd, hogy jöjjön, siessen, érte üzen az erdő!
Perdült a szellő, és tovaszállt.
Az erdő pedig készült a fogadtatására. Friss záporral mosta tisztára a fák leveleit. Feldíszítette a virágokat harmatos ékszerekkel. Mohaszőnyeget terített az ösvényre, a hazatérő lába alá.
Aztán eltelt egy nap. Egy második nap. Egy harmadik. Az erdő várt.
Negyednapra hazatért a kicsi szellő. Fáradt volt és poros.
- Megtaláltad-e? - kérdezte az erdő.
S a szellő felelt:
- Megtaláltam. Poros, piszkos kőházak rengetegében. Fáradt és szomorú.
- Jön? - kérdezték izgatottan a fák, virágok, madarak.
- Nem jöhet - sóhajtott a szellő. - Láthatatlan láncokkal megkötözték. Nem jöhet.
A fák szomorúan lehajtották ágaikat. A patak sírni kezdett. A virágok elsápadtak. A csönd sóhajtott.
Másnap szélnek eresztett az erdő egy kis bolyhos felhőcskét.
- Eridj, és mondd meg neki, hogy ne hallgasson a gyűjtő-emberekre, ne féljen a rontó-emberektől, tépje szét láthatatlan láncait, és jöjjön. Neki akar tetszeni a harmatcsöpp a fűszálak hegyén. A pillangók betanulták új táncaikat. Mondd, hogy jöjjön, siessen. Hűvös az árnyék. Illatos a pázsit. Harangvirágok köszöntik az estét. Az élet szép. Eridj.
Elszállt a felhőcske, és teltek a napok. Sok idő múltával tért meg csupán. Tépetten, rongyosan, szürkén. S mondta:
- Fájt a szíve, amikor meglátott, és könny volt a szemében. De a láncokat gonosz varázslat rakta reá, és nem bír velük. Kormos, szennyes kőrengetegben raboskodik. Nem jöhet.
Sírni kezdett a kicsi felhőcske, sírtak a fák, a virágok, a rétek. Elhallgattak a madarak is, és az őz bánatosan elvezette fiait a legsötétebb katlan sűrűjébe.
Ekkor az Erdő Jó Angyala, ott fent az Angyalok Tisztásán, elővett egy kis aranykalitkát, és az aranykalitkából kiengedett egy színarany madarat.
- Eridj hát te - parancsolt rá az angyal. - Törd meg a gonosz varázslatot, és hozd őt vissza közénk. Eridj!
Azzal föllendítette a levegőbe.
Az aranymadár szállt. Előtte járt a szellő, és mutatta az utat. Fehér felhő kísérte odafent. Így értek el a városig.
A szellő megmutatta, melyik az ablaka. Az ablak előtt egy szomorú, satnya utcai fa állott.
Az aranymadár fölszállott a fa legtetejére, megrázta tollait és nagyot füttyentett. És abban a pillanatban kinyílt magától az ablak.
Az aranymadár újra füttyentett. De olyan csodálatos szépen, hogy a rab az ablakhoz szaladt, és csodálkozva nézett ki az utcára. Meglátta az aranymadarat a fa tetején. És abban a pillanatban, amikor meglátta, csodálatos szép varázslat történt. A láthatatlan láncok lehullottak róla.
Csak állt az ablakban, nézte az aranymadarat, és hallgatta a füttyét. Aztán nevetni kezdett. De a szeméből könnyek ömlöttek, lassan megtöltötték a szobát, kiömlöttek az utcára, végigfolytak az utca kövein, és amerre folytak, ragyogó-tiszta ösvényt mostak a városon végig, a gyűjtő-emberek és rontó-emberek között, varázslatos ösvényt, melyet nem léphetett át senki sem, akinek tisztátalan volt a szíve.
Az aranymadár még füttyentett egyet, majd megrázta szárnyait, és felröppent a levegőbe. Keringett egyet, aztán lassan szállani kezdett keletnek. Az ember pedig, aki rab volt, elindult utána, ujjongó szívvel és felszabadultan, a könnyek bűvös ösvényén, hazafele.
Így történt ez, lelkecském, éppen így.
Amikor majd megnősz, és a gyűjtő-emberek téged is elvisznek magukkal, és a rontó-emberek rád bilincselik láthatatlan láncaikat, akkor egy szép napon magad is megtudod, hogy ez a mese az utolsó szóig igaz.
Amikor már nagyon fáradt leszel, és nagyon céltalannak érzed a sorsodat: egyszerre csak érted üzen az erdő.
Először csak egy kis szellővel, mely csak úgy végigsurran melletted az utcán. Fenyőillatából már alig érezhetsz valamit, de meghallod mégis, amikor a füledbe súgja:
- Üzeni az erdő, hogy árnyékkal várnak rád a fák... illatukat neked gyűjtik a rét virágai... jöttödet lesi az ösvény... jöjj, siess...!
Fájva dobban meg tőle a szíved. Torkodat fojtogatja a honvágy. De nem mehetsz. Nem eresztenek a láncok, a láthatatlan láncok, amiket rád raktak a gonosz varázslatok.
Aztán meglátsz egy felhőt, egy kicsi bolyhos fehér felhőt az égen, és tudni fogod, hogy újra üzent érted az otthoni erdő. Látni fogod emlékezetedben a régi tájakat, és úgy sajog valami benned, mint még soha addig.
Végül aztán meghallod ablakod alatt az aranymadár füttyét. Ablakod magától kitárul. És ott ül majd a fán, és hazahív otthonod drága aranymadara: a sárgarigó.
Valami megpattan benned akkor. Szemedből előtörnek a könnyek, lemossák rólad a láthatatlan láncokat, kiömlenek az utcára is, és végigfolynak a köveken, bűvös ösvényt mosva lábaid elé az emberek között. És te elindulsz majd ezen az ösvényen. Keletnek, mindig csak keletnek, amerre a sárgarigó hív.
Így.
Most aludj jól, a mese véget ért.
A fák is alszanak már odakint.
Wass Albert


 
 
0 komment , kategória:  Mese  
Évikének szeretettel
  2017-11-13 09:56:14, hétfő
 
  Boldog szülinapot!

Link




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szilvinek
  2017-11-13 09:51:40, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 25 db bejegyzés
e év: 318 db bejegyzés
Összes: 6404 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1067
  • e Hét: 6832
  • e Hónap: 25751
  • e Év: 307281
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.