Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/23 oldal   Bejegyzések száma: 229 
Marien: Vártalak.
  2017-11-23 08:36:56, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Marien Rezes Anna Mária  
Kató József: Te szerelem . . .
  2017-11-23 08:35:01, csütörtök
 
  Kató József:

Te szerelem . . .


Te szerelem, te nagy, hatalmas,
Te a poklon is diadalmas,
Aki ölsz és elevenítesz.
Száz álmodás roncsára hágva
S mégis ilyen fényes ruhába
Hogy jutottál a sziveinkhez ?

Vártalak, de azt hittem ugy jösz
Lehajolva porig a földhöz,
Fejeden hazug koronával,
Koldusán és megöregedve,
Ősszel, mikor dér száll a rögre
Csak a sóhajok szava szárnyal.

Vártalak, mikor felém intett
Egy-egy hívó tüzes tekintet,
Az éjszakák vad, bús kedvében,
Mikor elhaló napsugárba
Világos ajkát csókra tárva
Jázminbokor borult elébem.

Egyszer, mikor már fakult a hit,
Felöltötted fehér szárnyaid,
Jöttél magadtól, észrevétlen,
Nevedet a szivembe lopta
S mosolyogva visszaragyogta
Az a szelíd, szomorú kék szem . .

Te szerelem, te nagy, hatalmas,
Te a poklon is diadalmas
Vak éjszaka, bíboros reggel!
Ha a virág sziromba omlott,
Takargasd be, viselj reá gondot
Napsugaras, csókos meleggel . . .

Békésmegyei közlöny, 1909. Augusztus 19.
 
 
0 komment , kategória:  Kató József  
Juhász Gyula: Öreg költőnek.
  2017-11-23 08:33:40, csütörtök
 
  Juhász Gyula:

Öreg költőnek.


Mint sudár fa, mely a tarka réten
Majd eleped az egyedüllétben,
Egyre vár, vár valami más fára : -
Te is olyan bús vagy, olyan árva

Egyedül vagy, körülötted százan
Énekelve, versenyezve lázban,
Csendül a rim, cafrangos a nóta,
Ó de mennyit változott azóta !

Uj időknek uj nótája támadt.
Más manapság a gyönyör s a bánat.
Valamikor a haza volt - minden,
De manapság osztoznak a kincsen ;
Önös érdek, taszigálás járja,
Megtépve az élet bokrétája !

Ó de azért ne tedd le a lantod.
Megcsendül még azon egy-két akkord.
Szomorú bár, borongós a hangja,
Tán szemedből könyed is kicsalja;
Énekelj csak egyszerűn, merengőn,
Mint a madár éjszaka az erdőn.

Lesz idő még, mikor újra éled,
Ami még volt, ami semmivé lett,
Tavasz csókja átszáll a világon,
Rügy fakadzik a letartott ágon,
Régi nótád lángra gyújtja bennünk
Azt az érzést, amit elfeledtünk.

Békésmegyei közlöny, 1909. szeptember 16.
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula  
Somlyó Sándor: Emlékezés.
  2017-11-23 08:32:30, csütörtök
 
  Somlyó Sándor:

Emlékezés.


Minden szavam egy-egy imádság volt,
Minden szavam egy könyörgő sóhaj . . .
Minden érzés bennem érte lángolt,
Érte gyuladt bennem minden óhaj . . .

A hűséget nem is én fogadtam,
Ő volt, ki azt szentül esküdözte . . .
S hogy hűséges mégis én maradtam,
Lelkemet ő tépte, zúzta össze . . .

Jobb is annak, ki a nőt e földön
Lepkemódra tudja csak szeretni,
Mert a nő, mig nincs hol lelket öljön,
Hűséget csak addig tud hitetni . . .

Békésmegyei közlöny, 1909. Augusztus 12.
 
 
0 komment , kategória:  Somló Sándor  
Vas István: Tizenöt év
  2017-11-23 08:31:08, csütörtök
 
  Vas István:

Tizenöt év


Igen, barátom, tizenöt éve már
a hivatalok járma alatt nyögök,
napjaim csak úgy kutyagolnak
buta halálba merengő ködben.

Az udvaron kint ládahalom, zsíros
gumikötényben torzfejü asszonyok
a dobozokat válogatják
s földre dobálják érczörejjel.

Arrébb fagyasztott nyúl-, kacsa-, pulyka- és
bús birkahullák nyersvörös és fehér
kibelezett rendjei várnak
s fortyog a lé s véreznek a kések.

Látod, barátom, az anyag ez s belül
értelme vibrál, sok kicsi, fürge szám.
Az ablak piszkos üvegén át
nyüzsgeni látom a két világot.

Ajtó csapódik, állati bűz, gyanús
főzési pára, rossz-szagú nőiszáj
szól: "Kezicsókolom . . . kisasszony . .
No, mit akar ? - nyafogó fölénnyel.

A másik ajtón többnyire testesebb
ügynökök, éber libakereskedők
lépnek ki s lomha, lágy mosollyal
kebelezik be a százalékot.

A perzsabundás, benti világra én
már nem haragszom, Tán nem . is undorít.
Csak nézek rá s a "szervezetlen"
kinli, mogorva, lesunyt szemű népre.


Hát hivatalnok, ez kategóriám ?
Hátam mögött a kollega-gágogás.
Tudják, hogy nem akármifélék.
Férjem után vagyok úriasszony.

A vénkisasszony férfitagok helyett
perverz hevével kartonokat kever.
- "Halló, itt a főkönypelőnő" -
s rebeg az áldozatos szerelemről.

Játékba fognak korcs, fiatal kutyák.
Borostás arcon vad veríték csorog.
Itt is kitörnek majd megint a
vágy s az anyag keserült csatái ?

Én meg gőzölgő, friss feketét iszom,
a Média kék vigaszú füstje száll,
s tizenöt éve az anyagból .
párlom a szeszt elmém italának.

Nincs itt rossz dolgom. Már sohse bántanak.
Nem nyomorít sem szolga-, sem úr-szerep.
S ha rátok gondolok, barátom,
mintha a hercegi udvarokban

valódi verssel telt fülü, boldogabb
társakra gondol az, aki átkozott
végvár fokáról néz alá a
gyaur meg igazhitű tetemekkel

rakott mezőre, hol keselyük komoly
ebédje zajlik, strázsa kiáll, dobog
a had a hídon, ő pedig csak
bort iszik és könyököl közönnyel

s tollat fog: "Ámor" - írja, de fintorog,
a régi dallam csikorog, érdesül.
Csak bámul és Ámor helyett a
Fátumot érzi hűlő szívében.

1943 .

Irodalom, tudomány 1946
 
 
0 komment , kategória:  Vas István  
Végh György: Húnyó tűzeknél
  2017-11-23 08:29:42, csütörtök
 
  Végh György:

Húnyó tűzeknél

/Mécs Imrének/


Lankad a láng; tégy a tűzre, kedves,
dobj néhány fát a hamvadó parázsra:
lobogni fog megint s a játszi lángban
felködlik tán jövőnk múló varázsa.
Űlj vissza mellém és nézzünk a tűzbe,
mint hajdan nagyapó öreganyóval,
mikor tűnt ifjúságukat idézték,
mit nem hoz vissza többé semmi sóhaj.

. . . Patak mellett lakunk, széljárta völgyben,
házunk előtt álmos akácok állnak,
már őszre jár, a fák sűrűn bólongnak
s a darvak is már messze-messze szálltak.
A pattogó tűznél ülünk mi csöndben,
öledben lusta kiscicád dorombol,
én hallgatok s csak téged nézlek egyre;
- bár kék hegyekre látnék ablakomból,

ködös hegyekre, kéklő havasokra,
hová a pajkos szél még míndíg űzne;
- de fejedet fáradt vállamra hajtod
s csak bámulok, csak bámulunk a tűzbe.
Egy régi télre révedünk a csöndben;
- már akkor is fáradt volt gyönge vállam
lángok kígyóztak öblös kandallónkban
S kinn szél zúgott a késő éjszakában.

Hideg szél zörgetett be ablakunkba
és te belém kapaszkodtál ijedten
- hajad még kékes volt a tompa fényben
és messzi tájak ködlöttek szemedben . . .
. . . Kihúnyt a tűz, ne tégy rá többé kedves,
ne dobj már fát a lankadó parázsra,
- sötétre festené talán jövőnket
a tölgyhasábok újabb lángolása.

Vigilia 1941.
 
 
0 komment , kategória:  Végh György  
Reviczky Gyula: Édes napok
  2017-11-23 08:28:23, csütörtök
 
  Reviczky Gyula:

Édes napok

- 1889. február 17. -

I.

Uj nap ragyog fel életemre,
Egy drága, ritka nő szerelme.
Szivem uj életvágyra lobban,
Csókodtul, ölelő karodban.

Uristen, hagyj sokáig élnem.
Hirdessem édes dalzenében,
Hogy mennyi boldogság szakadt rám,
Midőn már a halált ohajtám.

Csupa sugár, fény, semmi árnyék,
Oh hátra van a hosszu nyár még;
S szivében annyi még az ének
Szegény fakó fülemilédnek.

II.

Mint a madár, röppensz be hozzám,
Mint illatos virág hajolsz rám,
Szivem, karom feléd repes,
Virágom, madaram, szeress!

Te űzöd el szomoruságom,
Melletted jön meg gyógyulásom;
Mind a te csodaműved ez,
Oh hát szeress, szeress, szeress!

Oh mennyi fény, oh mennyi illat,
Uj szárnyi nőnek dalaimnak.
S szivem csak rólad zengedez,
Azt zengi, hogy: szeress! szeress!

III.

Napos, meleg, szép téli nap,
Vágygyal szivom sugáridat.
Künn járok és már nem magam,
Mint eddig árván, céltalan.

Te vagy velem
Szerelmesem.
Szellő-lengette fátyolod
Mögül egy éden mosolyog . . .
 
 
0 komment , kategória:  Reviczky Gyula  
Tűz Tamás: Csalogató
  2017-11-23 08:26:58, csütörtök
 
  Tűz Tamás:

Csalogató


Ha elfáradtál, jöjj velem,
lábunk alatt a fű szelid,
kék pára leng a zöld hegyen
és nézd: a fenyves egyre hív.

Vagy szebb lesz itt a hegy tövén,
hol tiszta víz fut, lágy patak,
szarvas hajol a hab fölé
és zsenge nyárfák állanak.

Figyeld ott fönn a réti sast,
átíveli a kék eget,
a gyenge füvet is kutasd,
hol fáradt lábad lépeget.

Vagy üljünk le a pázsitra
és nézegessünk szerteszét,
míg vállaidra ráhajtja
a margaréta szép fejét.

Vigilia 1941.
 
 
0 komment , kategória:  Tűz Tamás  
Fodor József: Kakaskiáltás
  2017-11-23 08:26:22, csütörtök
 
  Fodor József:

Kakaskiáltás


Fújjad, fújjad kis kakasom!
Körül hervadt a gyep,
Ezüstszálasok a fák,
Ezüstszálú dér lebben.
Körül semmi sem mutatja
Az ébredést,
De annál inkább a halált.
Világ ébresztője, fújd
Hatalmas ösztönödből
Rikoltozz, mint ki másként nem lehet,
Ha nem rikoltsz, a szíved megszakad,
Ha nem sikoltsz, a belsőd szétreped.
Kiáltsd, kiáltsd, kiáltsd a hajnalt,
Ne kérdezd, hogy ki hallgat, ki nem,
Ne kérdezd, hogy az élet zsendül-e,
Neked csak a kiáltozás a dolgod,
Folyton, rendületlen és kitartón,
Rád nem szabták, hogy nézd, ki kél, ki nem,
Csak hogy kiáltsd, kiáltsd a hajnalt,
Vidd fülébe a forró üzenetet,
Oh, ébresztő-kiáltás őrállója,
Oh, világ szüntelen fölverője,
Őrködő lelkiismeret.
Ne hagyd az éjt percig se pihenni,
Kiáltsd, kiáltsd, hogy itt van a Nap,
Reszkessen az éj, közelg a Nap,
Itt van, üt a te hangodban,
Ha senki se tudja itt, te tudod,
Ennek sugalma torlódik lelkedben,
Ennek ellenállhatatlan szavától kiáltsz.
Kiálts, kiálts, forró-diadalmasan, titoktudó.
Szemed hányva, füled becsukva kiálts,
Szálljon hangod a fényvállas dombokon,
Szálljon hangod a sebes felhők alatt,
Mint gúnyos, zengő ágyú, szaggasd a jelhőt,
Kiáltsd, hogy hiába a köd, hiába a köd,
Megtölti a világot zajjal egy kicsi hang,
Lelkes kiáltó, egy kicsi domb tetején,
Ki se hall, se lát, csak kiált,
Fittyet hány az éjszakának, a télnek,
Mert mélyebbről jön ez a hang, mint a tél,
Mélyebbről, a világmélység szivéből,
Mely azt üzeni: az élet boldogság,
Szabadság és világosság az élet,
A nagy Mindenből a Hang azt üzeni,
Hiába az éj, az álmok fátyla,
A rossz homály mögött a jény van,
Ezt tudod te, kakas, érzed szíveddel,
Érzed, bárhogy van, magad sem érted,
Csak titokkal szövetséges szíved érti,
Melytől fűtve ellenállhallan, kiáltasz,
Sikongva - dacolva, vérzőn, vagy gúnyosan,
Oh, mindennek kesztyűt dobó Hang,
Ujjongva taposó, mindennel dacoló,
Kelj ki, szállj, kakas, az éj ellen,
Kihívóan szárnyat csapva, félelmítetlen,
Repeszd fülét, vágd belé tarajodat,
Mondd: hiába a nagy bölény-ngugalmú éj :
Azért, kicsi hang, te irányítod a világot.
Te vagy a világ szívé, tüze,'kicsi hang,
Diadal-ittas, önmagoddal versenyt kiáltozó,
Fel-felszökö, sohasem nyugvó, pillanatra sem,
Ha szender elkap, annál véresebben
Metszed tüzhangoddal a nagy éjt,
Teletűzdeled metsző tüzhangoddal,
Ujjongva, hahotázva, csapva• az éjt,
Oh, szabadság
Fényhirdétője, éj szünetlen, kihívója,
Állandó virrasztó, éber lélek,
Mindig készen, mindig résen,
A tűzzel, a riasztással, a hanggal,
Bár körül tél van,
Szemlehunyva, fülbehunyva csak a boldog
Sejtett tavasz isten-lehelletében,
Hanggal támasztva a gyöngét, míg az eljön
Vidám-vad kiáltással szünetlen,
Majdnem széthasadva a szív-túltelítettségben,
Kicsi melledben majdnem szétnyomva a roppant
Hangtól, melynek beléd szorulva kell
Utat nyitni szűk torkodon,
Lázas sebes erővel, mint a tűz.
Mely villámokkal felhőket forgat
És népeket rettent
És dübörgéséből hasadó mély-mély robajjal
Szíved a talpadig rendül,
Hegyeket renget és megmozgatja a világot.

Irodalom, tudomány 1946 január
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József  
Gellért Oszkár: Földanyám.
  2017-11-23 08:25:28, csütörtök
 
  Gellért Oszkár:

Földanyám.


Lelkem egykedvűség mázsás súlya nyomta.
Szín, dal, illat, semmi, semmi sem volt többé,
Ami emelé.
Lelkem egykedvűség mázsás súlya nyomta,
Gyűrte, nyomta, gyűrte egyre lefelé.
Sűlyedni, sűlyedni: és csak térdre estem.
Tovább nem juthattam. Könnyű vólt a földnek
Pehely, vézna testem.
Sűlyedni, sűlyedni és csak térdre estem.

Lelkem, nézd, azóta fennen szállna, szállna,
S hogy' meggyarapodtam ! . . . Mégis félek asszony :
Irigyel a föld.
Lelkem, nézd, azóta fennen szállna, szállna
S testem, jaj, maholnap már a sírba dőlt.
Húz a föld, húz a föld, ő a föld de büntet!
Van már, amért éltem : ültesd csak karomra
A kisgyerekünket -
S húz a föld, húz a föld, ő a föld de büntet.

a_het_1909.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
     1/23 oldal   Bejegyzések száma: 229 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 229 db bejegyzés
e év: 3086 db bejegyzés
Összes: 29515 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3879
  • e Hét: 32948
  • e Hónap: 149782
  • e Év: 1725607
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.