Regisztráció  Belépés
lenke1964.blog.xfree.hu
Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább. "A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyéniségemet, még a... Varga Lenke
1964.08.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Tanuld meg egyedül és jól érezni magad a bőrödben!
  2017-11-01 19:52:03, szerda
 
 
Mi emberek az egyedüllétet a remete léttel kötjük össze. Úgy képzeljük ezt a helyzetet, mint valami száműzetést a szociális közegből, s ezért amikor egyedül maradunk, önmagunkat bánkódásra ítéljük.
Nem tudjuk élvezni az egyedüllétet. Mert ahelyett, hogy önmagunkra időt fordítanánk, s kreatív módokat keresnénk az önkifejezésre, inkább elvonulunk a világ zajától mártírt játszani.
Egy séta a parkban, kirándulás a hegyekben, nézelődés a városban, egy sör, esti kocogás, egy kondi terem, stb tehát mindegy mit csinálunk csak élvezzük az egyedüllétet.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Akit keresel, az is keres téged
  2017-11-01 19:51:04, szerda
 
  Akit keresel, az is keres téged. Ez igaz, de a rossz hír... nem biztos, hogy találkoztok.
Ez nemcsak a keresésen múlik, hanem sorson, időszerűségen - a találkozásra meg kell érni. Mindkettőnek. Ez a mondat biztatás a homályban botorkálónak, remény a boldogtalannak - de igazsága csak utólag derül ki!
Néha későn érkezünk egymáshoz, de mindig akkor, amikor megérünk rá. Szeresd és becsüld szívedben az örökös hiányérzetet. Ne tartsd önáltatásnak, illúziónak. Jó ezt tudni, amikor magányosak vagyunk, s nem jó egyedül, amikor úgy gondoljuk, hogy az életünknek nincs értelme.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az élet egy nagy kaland
  2017-11-01 19:49:01, szerda
 
  Az élet egy nagy kaland, és a problémák csupán lehetőséget kínálnak számunkra, hogy megmutassuk, hogy mire vagyunk képesek." Kerstin Gier
ezt így kellene megélnünk....de általában sajnos nem így éljük meg, hajlamosak vagyunk belekeseredni a problémákba és ott dagonyázunk, sajnáljuk és sajnáltatjuk magunkat. Várjuk, hogy valaki felrázzon.DE ha nincs velünk az a valaki?! és ott maradunk a dagonyában, biztos lesz aki kihúz onnan??? Az idő múlásával egyre nagyobb az esély, hogy nem lesz ilyen, MERT az emberek ösztönösen a pozitív gondolkodású, pozitív kisugárzású egyénekhez vonzódnak. Tehát fel a fejjel és találjuk meg mindenben a szépet, és előbb-utóbb minket is megtalál az ÉLET SZÉPSÉGE
 
 
0 komment , kategória:  1 Elmélkedés  
A virágos fiú
  2017-11-01 10:47:44, szerda
 
  A virágos fiú
A kisfiú olyan ötéves forma volt. Várt. Várta a nagymamát, akivel ki fognak menni a papához a temetőbe. A nagymama pedig még tett- vett. A fiú pedig izgatott volt már, sosem volt a temetőben, a papánál sem, így kérdezgette a nagymamát.
- Mama, miért visznek az emberek ennyi virágot a temetőbe?
- Mert a virágokkal gondolnak azokra, akiket szerettek, de már nincsenek. Úgy mint a papa.
- Értem. Mama, én is szedhetek virágot amit vihetek ki oda?
- Persze Angyalom. Nekem még van egy kis dolgom, szedj amennyit akarsz, a fagyok úgyis elviszik.
A kisfiú fogta magát, és kiment, és egy nagy kazal virággal tért vissza. Közben a nagymama is elkészült, így elindultak.
Mikor kiértek, a nagymama biztos léptekkel ment, a kisfiú megszeppenve követte a kősírok között. Majd mikor odaértek a papa sírjához meglepődött.
- Mama, a papa ott van lent?
- Csak a teste, a lelke ott fent a mennyben.- mutatott az ég felé.
- Az jó, mert ott lent biztos hideg van, és a papa nem szerette a hideget. Az a sok bácsi, és néni is ezért jön ki a temetőbe? Virágot hozni?
- Igen, de nemcsak virágot hoznak, hanem gondozzák tisztogatják a sírokat, és sokat gondolnak azokra akikhez kijöttek.
- Akkor ezért szomorú mindenki itt?
- Tudod, sajnos az emberek sokszor későn eszmélnek rá mennyire múlandóak vagyunk, és sok dolgot nem tudtak elmondani azoknak, akik már nincsenek közöttünk.
- De miért nem akkor mondják el, amikor még a többi ember még nincs a mennyben? Mert így is hallják? A papa is hall minket?
- Remélem igen Angyalom...
- Mama, körbemehetek?
- Jó, de messze ne menj, nemsokára végzek.
A nagymama belemerült a feladatába, és fel-felpillantott kisunokáját keresve. Látta a komor tekintetű szőke üstököt, ahogy járkál csendben.
Aztán a jövő-menő emberek szavára lett figyelmes.
- Virágot kaptam egy kisfiútól... - Marika egy kisfiú adott két szál virágot nekünk... - Megjelent és mosolyogva adott egy virágot és elfutott...- Kié ez a kisfiú? Végigjárja az egész temetőt, és mindenkinek virágot ad!
A nagymama körbenézett, és meg is látta unokáját, ahogy egy hajlott hátú asszonynak adja épp az utolsó szál virágot a kezéből.
Oldalt pillantott, s a nagy csokor virágnak hűlt helye volt, amit unokája szedett.
Könnybe lábadt szemmel hívta magához:
- Hát te merre jártál? Most hallom, hogy egy kisfiú mindenkinek virágot osztogat. Nem a papának szedted?
- A legszebb itt van, az a papáé. A többit meg odaadtam néniknek és bácsiknak.
- De miért?
- Mert szerintem sokkal jobb a kezükbe adni a virágot az embereknek.
A nagymama magához ölelte a kisfiút, és szeme összeakadt azokéval, kik lassan, mosolyogva sétáltak el mellettük. Kezükben egy szál virággal, párás szemmel. Majd halkan így szólt:
- Tudod, ezt a papa biztos látta...
- Biztos?- nézett fel rá a kisfiú.
- Biztos...
Suttogó Gabriel
 
 
0 komment , kategória:  Napi szép  
Napindító ÉLETKEdv üzenet szülőknek...
  2017-11-01 10:45:54, szerda
 
  Napindító ÉLETKEdv üzenet szülőknek...
A gyermeked iránt érzett szeretet és tisztelet egyik formája az, ha mindig szeretettel beszélsz róla másoknak. Ha ugyanis panaszkodsz rá, az olyan, mintha pletykálnál róla, vagyis kibeszélnéd a háta mögött.
Nos, én magamtól sosem kezdek el beszélni a lányomról - főleg meg nem idegen embereknek -, de tegnap muszáj voltam. A postán ügyintéztem éppen, vállamon a kistáskám, a kezemben pedig már előkészítve a pénztárcám. Pár perc volt az egész ügyintézés, de azért ebbe a pár percbe még az is belefért, hogy váltottunk két-három kedves mondatot a postás kisasszonnyal. Nem maradt más hátra, mint a fizetés. Nyílt a pénztárcám, és szinte még időm se volt kivenni belőle a pénzt, ugyanis abban a szent pillanatban a postás hölgy szeme megesett egy fotón, amelyet a pénztárcámban hordok. Jött is a kérdés rögtön: ,,Óh, ki ez a gyönyörű kislány? Csak nem a lányod?" Sokszor kerülök ilyen helyzetbe, és még mindig nem tudom rá a helyes választ. Vagyis, hogy mit kellene rá válaszolnom. ,,Igen, a lányom." Vagy: ,,igen, a lányom. Volt." Ez esetben maradtam annál a feleletnél, hogy igen, ő a lányom és az őszinteséget választottam. Elmondtam hát neki heves szívdobogással, könnyek nélkül, ellenben hatalmas mosollyal az arcomon, hogy most lenne 20 éves, de csak lenne, mert 7 éve meghalt, azaz "előre ment". És még azt is elmondtam, - úgy belejöttem az áradozásba - , hogy milyen szép volt a lányom, hogy milyen büszke vagyok rá, és hogy mennyire szeretem, és hogy boldog vagyok, ha róla beszélhetek. Ezt egyébként azért tettem hozzá a legvégén a monológomnak, mert leírhatatlanul rosszul és kellemetlenül érezte magát a hölgy, azt hitte, hogy ezen kérdésével most fájdalmat okozott, netán sebeket szakított fel. Megnyugtattam őt. Mondtam, hogy ne aggódjon, mert nem csinált semmi rosszat. Sőt! Hálás voltam neki, amiért dicsérettel illette a lányomat. Nekem pedig mindig boldogság, ha a büszkeségemről beszélhetek, azaz a lányomról. Csillogó szemekkel és az arcomon maradt boldog mosollyal, végül fizettem, köszöntem és eljöttem. Jó ideig a hatása alatt voltam a lelkes beszédemnek, amit a lányomról tartottam a postáskisasszonynak. Közben pedig az volt benne, hogy, ,,Jézusom! úgy beszéltem róla, mintha még élne!" Pedig már nem él. Csak a gondolatomban, a szívemben, a lelkemben, és az emlékeimben.
Hogy most ezzel mi az üzenetem? Hát az, hogy örülj és légy nagyon-nagyon boldog attól az érzéstől, hogy él a gyermeked! Légy rá iszonyatosan büszke! És ha valaki megkérdezi tőled, hogy mi újság a fiaddal/lányoddal, akkor ne kezdj el rá panaszkodni és ne járasd le a sárga földig, hogy ,,nem tanul, link, állandóan csavarog, visszabeszél, udvariatlan, ilyen, olyan, amolyan...". Ha büszke vagy rá és szereted, ezt nem teszed! A legboldogabb szülő legyél az érzéstől, hogy él a gyermeked! Szóval, ha legközelebb megkérdezi tőled bárki is, hogy mi újság a fiaddal/lányoddal, nem is kell mást tenned, csak annyit mondani válaszképpen, hogy KÖSZÖNÖD SZÉPEN JÓL VAN, BÜSZKE VAGY RÁ ÉS NAGYON SZERETED!
NYUGODTAN MEGOSZTHATJÁTOK!
 
 
0 komment , kategória:  Lippai Marianna  
Hálát adok a mai napért.
  2017-11-01 10:44:13, szerda
 
  Hálát adok a mai napért. Tudod, hogy átírhatod a nagy forgatókönyvet, ugye? Minden pillanat lehetőséget kínál. Minden egyes pillanatban választhatsz, és választasz is: a magad útját, vagy Isten útját követed. Amikor Isten útja a sajátoddá válik, elcsendesíted a bölcsnek hitt elmédet, ott kezdődik az Élet. Küldetésben, békében, boldogságban, bőségben. Így szeretlek, Élet!
Köszönöm.
 
 
0 komment , kategória:  Hála  
Csend van bennem, és emlékezem
  2017-11-01 10:43:27, szerda
 
  Csend van bennem, és emlékezem,
Képe a múltnak, ím megjelen.
Vétket látok s gondozó kezet,
Szennyből, a sárból, mind kivezet.
Mért szeret Isten, mért szeret még?
Hogy lehet, mért nem mondja ki elég!
Féltő karja újra átölel, megtört kezéhez szívem közel.

Csend van bennem, és emlékezem.
Mily sok ajándék, nagy kegyelem.
Mily sok áldás, mily sok türelem,
Kísérte végig az életem.
Mért szeret?

Csend van bennem és emlékezem,
Sokszor volt könnyes mindkét szemem.
Oly sok bánat, fájdalom is ért,
Hozzá futottam irgalomért.
Mért szeret?

Csend van bennem és emlékezem,
Hála, dicséret él szívemen.
Hogy köszönjek múltat és jelent,
Új napon védő, őrző kezet.
Mért szeret?
 
 
0 komment , kategória:  EMLÉKEZÉS-gyász-gyertyák-magán  
Magic Garden: Félünk szeretni, de szeretve akarunk lenni.
  2017-11-01 10:41:43, szerda
 
 

Félünk az egyenes választól, de szeretünk kérdéseket feltenni.
Félünk az őszinteségtől, de mindig elvárjuk, hogy mások azok legyenek hozzánk.
Félünk megtenni az első lépést, de várjuk, hogy mások megtegyenek azt felénk.
Félünk a nyitottságtól, de minket nem gátol meg semmi abban, hogy mások megbántsunk.
Félünk bízni, de megsértődünk, ha más nem hisz nekünk.
Félünk feleslegesnek lenni, de elhanyagoljuk a szeretteinket.
Félünk döntés hozni, ezért minden a sorsra hagyunk.
Félünk a felelősségtől, ezért másokat vádolunk a mi hibáinkért.
Félünk nyilvánosság véleményétől, de másokat könnyen elítélünk.

Az mondjuk ,,nem szeretsz", csak azért, hogy valaki bebizonyítsa az ellenkezőjét.
Azt mondjuk ,,fázom", amikor azt szeretnénk, hogy valaki megöleljen.
Azt mondjuk ,,én is téged" amikor szeretetről van szó, úgy, mint csak másik ember érzéseire válaszolnánk, de nem vállalnánk a sajátjainkat.
Azt mondjunk ,,nekem mindegy", amikor valami megérintett minket, és fáj.
Azt mondjuk ,,maradjunk barátok", de nem áll szándékunkban barátkozni.
Azt mondjuk ,,anyu, apu, ne avatkozzatok bele az életembe!", de minden problémánkat rájuk zúdítjuk.
Azt mondjuk ,,már semmit nem akarok tőled", amikor azt akarjuk megkapni, ami számunkra fontos.
Azt mondjuk ,,régen nem ilyen voltál", miközben mi is mások voltunk.
Azt mondjuk ,,nem akarok élni", amikor szeretnénk, hogy valaki felvidítson.
Azt mondjuk ,,ez nem a legfontosabb", amikor saját magunkat meg akarjuk győzni, hogy bele kell törődnünk valamibe.
Azt mondjuk ,,megcsinálom", amikkor segítségre van szükségünk.
Azt mondjuk ,,jó nekem nélküled", miközben erőlködve keresünk valakit, aki kitölti az űrt az életünkben.
Azt mondjuk ,,hiszek neked", amikor a bizalom hiánya kínoz minket.
Azt mondjuk ,,direkt csinálod ezt!", miközben mi is ugyanezt csináljuk.
Azt mondjuk ,,már elfelejtettelek", amikor megállás nélkül gondolunk rá.
Azt mondjuk ,,akkor vége", mikor azt akarjuk, tovább folytatódjon, de a mi elvárásaink szerint.
Azt mondjuk ,,nem vettem fel a telefont, mert elfoglalt voltam", miközben csak féltünk beszélni.
Azt mondjuk ,,mindig", ,,soha", -közben nem vagyunk tudatában annak, hogy ezek a szavak mit is jelentenek-, ha azt akarjuk, hogy szavainknak meggyőzőek legyenek, és nem vagyunk képesek ezt tettekkel bebizonyítani.

Annyit minden mondunk, de mikor szükség lenne egy nyílt tekintetre és fontos szóra - összeszorítjuk a szánkat, lenyeljük a szavakat és elnémulunk. Utána újra folytatjuk ezeket az üres szólamokat. Később ,,gondolatban", összerakunk egy kiváló monológot a fejünkben az összes jelentős szóval, tekintettel, mint a filmeken, és a következőkben magunknak adjuk meg a választ a megfelelő mondatokkal... Egy kiváló színház egy magányos színésszel.

Gúnyolódunk a halállal, e félünk repülni.
Azt akarjuk, hogy hagyjanak minket békén, miközben folyamatosan nézzük a nem fogadott hívásokat, és sms-eket.
Azt állítjuk, hogy az élet szép, de tönkre teszünk saját magunkat, és minden, ami körülöttünk van.
Nem iszunk vizet a csapból, mert káros, de az alkoholt, cigarettát, és gyors ételeket gond nélkül fogyasztjuk.
Utáljuk a durvaságot, de mi magunk könnyen dühbe gurulunk, és haragszunk a világra és másokra.
Boldogságról beszélünk, közben a saját mosolyunkat zárt ajtók mögött tartjuk.
Idegesítenek mások hibái, de a sajátjainkat ,,egyediségnek" hívjuk.
Nem veszünk tudomást a közvéleményről, de folyton azt kérdezzük ,,mit mondanak az emberek?", ,,mit gondolnak mások?"
Idegesít mások gazdagsága, de nincs kifogásunk az ellen, hogy mi azok legyünk.
Három zárra csukjuk az ajtót, de a csodát várjuk.
Tudjuk, hogy hogyan változtassuk meg a világot, de nem akarjuk magunkat megváltoztatni.
Idegesítenek mások erényei, mert kényelmetlenül érezzük magunkat tőle.
Szükségünk van a stabilitásra, mégis a legkisebb széllökés képesek vagyunk meglóbálni a hajókat.
Kedvesek vagyunk idegenek társaságában, de ridegek a hozzánk közelállókhoz.
Másokban saját tükörképünket látjuk, és ez idegesít bennünket.
Vágyunk megérteni, de soha nem nem gondolunk a másik motivációjára.
Megsértődünk, amikor mások megbántanak minket, de van, hogy még egy egyszerű köszönésről is elfeledkezünk.
Vannak, akik tartoznak nekünk, de a saját adósságainkat elfelejtjük.
Nem szeretjük a pletykákat, de kérdés nélkül ítélkezünk mások élete fölött.
Elmegyünk azért, hogy valaki visszahozzon minket.
Előadást tartunk a türelemről, de nem vagyunk képesek hallgatni megszakítás nélkül.
Vastag köteteket tárolunk mások bűneiről, de soha nem nézünk bele a ,,jó cselekedetek" noteszbe.
Pánikszerűen félünk a haláltól, mégis úgy élünk, mintha halhatatlanok volnánk.

Egyszerűen... gyerekek vagyunk, akik nem nőttek fel...

(Tatyana Varukha; forditás M.K.)
 
 
0 komment , kategória:  Szeretni és szeretve lenni  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 191 db bejegyzés
e év: 2211 db bejegyzés
Összes: 30607 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2494
  • e Hét: 7840
  • e Hónap: 34656
  • e Év: 1023428
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.