Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Nagyné Kiss Erzsébet: Csillagösvényen . . .
  2017-11-01 07:51:41, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Nagyné Kiss Erzsébet  
Takácsné Tóth Krisztina: Novemberi falevél
  2017-11-01 07:43:55, szerda
 
  Takácsné Tóth Krisztina:

Novemberi falevél


Tavasz volt amikor rügyeztél
meleg napsugárral leveleztél
éltető zápor permetezett rád
veled lombosodott hűst adó magas fád
hallottál gyermek kacajt
s vidám madárdalt
éjszaka fészket takargattál
s nappal alattad számos nemzedék szaladgál
most sajnos eljött szomorú sorsod s lehullottál
és oly sok mindent csendesen betakartál
szeretteinket kik elmentek régen
s ott lebegnek ők a novemberi éjben
fájó szívünk úgy hiányolja őket
Őket a soha vissza nem térőket
kiket szeretet nélkül emlegetnünk nem lehet
itt vannak ők velünk nékünk kedves szellemek
szívünkbe zártuk édes arcukat
kik már megvívták nehéz harcukat
fülünkbe visszacseng vidám nevetésük
kiknek hű és kötődő hozzánk a lelkük
rájuk emlékezünk ma este
értük ég mécsesünk, s mi szív-repesve
kézen fogva csendesen, megszeppenve állunk
céllal, s céltalan őrájuk találunk
szent temetőknek virág tengerében
csöppnyi tábortüzek ragyogó fényében
imát s fohászt rebeg a szánk
ti sem feledjetek, emlékezzetek ránk
és te kedves halott novemberi falevél
takargass be mindenkit melegen ki nem él.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Kiss Tamás: Halottak napjára
  2017-11-01 07:42:42, szerda
 
  Kiss Tamás:

Halottak napjára


Szomorún égő szép, mécseseink lángja
Vetül rá, szeretteink fénylő sírjára.
Életük újra lepereg: gyertyafényben,
Melyek a sírokon, lassan csonkig égnek.
Az örök bánat táplálja e lángokat
És hiány sző néha hiú ábrándokat.
Soha nem jő haza már, hiába várjuk,
Sosem lesz már előttünk, hiába látjuk
Még néha, ahogy ránk mosolyog, mint régen.
Üresség vágtáz csak, csikorgó keréken.
Ahogy szól, oly kedvesen, lágyan még néha,
Megrepedt szívünknek édes hagyatéka.
Lassan körbeszőnek az emlékek minket,
Jóleső ölelés, egy édes tekintet
A múltból, hová már nem térhetünk vissza.
Keserű könnyeink fekete föld issza.
A szeretet tartja bennünk ezt a lángot,
Mely emberivé teszi még e világot.
Nem fújhatja el soha se vihar, se szél.
Szeretteink helyett már csak a csend beszél.
Mi megtartjuk magunknak a csodát: voltak.
A többi élők számára, ők csak: holtak.
Ők azok szívünknek, kik mindig is lesznek,
Akkor is, mikor már ránk sem emlékeznek.
 
 
0 komment , kategória:  Kiss Tamás 1912-2003  
Cholnoky László: Halottak estéjén
  2017-11-01 07:36:15, szerda
 
  Cholnoky László:

Halottak estéjén


Ezer láng kint a temetőben,
Ezer szem könnyektől ragyog,
A szomorú fogadó-estén
Ezer vendég mond : itt vagyok.

Apró lángok bús fényitől csak
Sötétebb lesz az éjszaka,
Minden kihalt, a szép emlékek
Kelnek csupán életre ma.

A hűvös őszi este csendjét
Bús szél sirása veri fel,
Kiért zokoghat ? -Aki elment,
Vagy a kinek még várni kell?

Vasárnapi Ujság 1902.
 
 
0 komment , kategória:  Cholnoky László  
Dömötör János: Halottak napjára.
  2017-11-01 07:34:50, szerda
 
  Dömötör János:

Halottak napjára.


Beh elhagyott hely ! Szinte félve
Csitítom lépteim neszét:
Hamvadt szalag, koszorúvázak
Hevernek búsan szerteszét;
Kidűlt fejfák halvány betűkkel,
Miket nem olvas senki már -
Szomorú csönd : csak olykor hallat
Síró füttyöt egy kis madár.-

Oh! hányat, a kik itt alusznak,
Öleltek szerető kezek,
S róluk csak e mohos fejfákon
Itt-ott, ha van emlékezet;
Egy-két hullámcsapás - rohanva
Év évre jő, meg elrohan -
S elmosta azt is, el örökre,
Az idő, ez örök folyam.

Ne kesergesd magadat lelkem,
Ne kesergesd hát a miatt,
Hogy nem leend, ha ide tértem,
Szív, mely igazán megsirat;
Szem, mely a múlton elmerengve
Fájó könyűkkel telne fel;
Kéz, mely kiujított síromnak
Hantján virágokat nevel.

Nézd, nézd: a hunyó nap után is
Mily rövid éltű fény marad!
Mint nyeli el hamar, sietve
Az éj a megtört sugarat!
Vastörvény birja földi létünk' -
Nyugodj, meg ebben én szivem ;
Fut, fárad, küzd - s felejt az élő;
A holt - feledve van - s pihen.

Vasárnapi Ujság 1887. október 30.
 
 
0 komment , kategória:  Dömötör János  
Lányi Adolár: Halottak napjára.
  2017-11-01 07:33:28, szerda
 
  Lányi Adolár:

Halottak napjára.

I.

A halál, a halál! Útja hova vezet,
Mi van a síron túl ? Örök pihenés-e,
Végképen elhagy-é tudás s emlékezet,
Hogyha megszűnt egyszer a szívnek verése?
Betakar-e mindent ez a kicsi halom,
Itt hagyjuk-e minden, minden szenvedésünk?
- - Csak a sírok tudják
S nem mondják meg nékünk.

II.

Születünk s meghalunk. Ez az élet képe,
Egy kis nyomorúság jut a közepébe,
Egy kis el kínlódás, egy kis elbajlódás,
Egy kis reménykedés, meg egy nagy csalódás.
Aztán vége, vége! . . .
Alig jöttünk, már is válunk,
Porból leltünk, porrá válunk.

Esztergom és Vidéke, 1882.
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Adolár  
Meziou Király Klára: Halottak napján
  2017-11-01 07:23:51, szerda
 
  Meziou Király Klára:

Halottak napján


Gyertya ég értetek
Mennyei lakosok,
csupa virág Néktek
földi otthonotok.

Reátok emlékszünk,
kedves Halottaink:
Szüleink, Testvérünk,
drága Gyermekeink...

Halottak napján a
gyertyalángba nézek,
abban igyekszem ma
felfedezni Téged!

Látom is már benne
mosolygó arcodat,
boldog vagy itt látni
együtt családodat.

Szóljon imám Néktek!
S hallják meg a Szentek,
hogy holtad után is
én: Nagyon Szeretlek!

2011. október 30.

 
 
0 komment , kategória:  Meziou Király Klára  
Rónay István: Halottak estéjén.
  2017-11-01 07:22:13, szerda
 
  Rónay István:

Halottak estéjén.
(1864.)


Harangoznak késő éjszakában,
Szól a harang, bánat van szavában.
Harangoznak, holnap holtak napja,
Szívem' e harangszó ugy megkapja.

Hány volt, a ki mint én szintúgy érzett,
Mig csak itt élt, mindig küzde, vérzett;
Nagyra törve, vergődött hiába,
S most mi mélyen vetve síri ágya!

Kinek czélja nincs már, mért is éljen,
Jobb feküdjék síri ágyba, mélyen!
Jó nekik . . . a harczot kiszenvedték;
Bárcsuk én is közöttük lehetnék!

Vasárnpi Ujság 1872. november 3.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Bán Aladár: Halottak napján
  2017-11-01 07:19:51, szerda
 
  Bán Aladár:

Halottak napján

Édes anyámhoz.


Nincsen olyan órám, nincsen olyan perczem,
A melyben ne volna a te közeledben
Múltamat sirató búbánatos lelkem.

Odaröpűl hozzád, csöndes kis szobádba,
Ott ragyogott rám a boldogság világa,
S ott lettem én egykor, veled együtt, árva.

Együtt virasztottuk kinos éjszakákon,
Míg leszállt reája az örökös álom,
Ki egyetlen védőnk volt e nagy világon.

S nem tört meg a lelked ott a sírhalomnál ;
Habár olyan lettél, mint árva virágszál,
Nekünk minden búban vigasztalást adtál.

Oda viszen most is lelkem szárnya: búja,
Hogy a te hűséges kebledre borulva
Magamat te nálad kisírhassam újra.

S a míg más ma gyászol fényes mécsvilággal,
Mi egymáshoz szállván, csüggedten és árván,
Gyászolunk szivünknek sötét bánatával . . .

Vasárnapi Ujság 1897. október 31.
 
 
0 komment , kategória:  Bán Aladár  
Szávay Gyula: Halottak napján.
  2017-11-01 07:18:29, szerda
 
  Szávay Gyula:

Halottak napján.


Nézzük meg a külső, csöndes birodalmat,
Hol a szomorúság szellői fuvalnak,
A hol elsimulnak a nagy ellentétek,
Nincs emberi törvény, nincs emberi vétek,
Nincs egyenlőtlenség, mely egymásra lázad
Megférve nyugosznak büszkeség, alázat,
Egy éj az uralgó, egy föld a nyugasztó,
Holtjainknak csendes nyugodalmat osztó.

Már a zöld fűszálat dér üti meg reggel,
Már a föld takarva hulló levelekkel,
Lombos ákáczfának sápadtan áll váza,
A hideg borzongás össze-össze rázza,
Még a boldsugáris gyengébb, szinte reszket,
Úgy fonja körül a szürke kő keresztet,
S im most jön az ember s szerettei lángja
Száz kis mécsben ül ki a sirok ormára.

Ma itt van az élet a kihaltság máshol ;
Egy kijön bánatból, más csupa szokásból,
Itt egy tornyozott, sir, rajta színes lámpák,
Fekete ruhába sokan körül állják ;
Mind olyan őszinte, megtörötten gyászol
Úgy illik sokakra a fekete fátyol,
De másként is illik - tükörből vigyázza
A kis özvegy s néki ezért van a gyásza . . .

Fehér márvány áll egy gazdag sírnak ormán;
Két öreg disziti bánatos mogorván ;
Most már tennék kedvét jó leánykájuknak,
De egy benső vádtól sírni alig tudnak.
Hajh! volt, ki keresztjét ölelve siratta,
Az az ifjú sokat szenvedett miatta ;
De mióta szemközt egy kis sirt megástak,
Örök vége lett az ifjú bánatának . . .

Búsan üldögélek csöndes magányomban,
Nincs ezen a tájon énnekem halottam ;
De csak énis fogok egy koszorút s véle
Kiballagok búsan sirok közepébe,
Egy elhagyatott sirt csak lelek az úton,
Azt szép kegyelettel majd megkoszorúzom!
Hátha távol innen lesz valaki s szintén
Enyéim sírját igy földiszíti, mint én ?

Esztergom és Vidéke, 1884.
 
 
0 komment , kategória:  Szávay Gyula  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 179 db bejegyzés
e év: 3036 db bejegyzés
Összes: 29465 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4718
  • e Hét: 44473
  • e Hónap: 114781
  • e Év: 1690606
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.