Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Markó Béla
  2017-11-10 09:19:39, péntek
 
  Markó Béla

Érintések

Egy követ, egy mellbimbót, egy bükk törzsét,
egy pillangó szárnyát végigsimítva,
keresve talán a rést, ahol eltűnhetek,
keresve azt az érzékeny pontot, amelytől
lüktetni kezdenek a tárgyak, és kitárulnak,
hogy befogadjanak, azt a miniatűr rejtekajtót,
amelyen át beléphetek egy papírlapba
vagy egy lepkébe, ahogy egy sűrű
erdőben irtózva egymáshoz érnek a fák,
ahogy egy tapintástól elernyed a gyufásdoboz,
ahogy a világ erogén zónái vibrálnak
az égbolton, látom, megoldod ruhádat,
és felém sodorja könnyű testedet a szél,
porral, fűvel, vízcseppekkel elkeveredünk,
szétszórva részeink, kiröppenek én is, mint egy
méhesből a méhek, és millió helyen
ott leszek, megnyitom magam és széjjelosztom,
és nem félek már, hogy megérintenek,
hallgatom zsongó testedet, magamhoz húzom
hideg arcodat, te még megbontatlan egész vagy,
mint egy téli kaptár, alszik az édes
méz a fagyban, ujjaim fölpattintják
a titkos bejáratokat, akadálytalanul
átsiklanak a színes mátyásmadarakon,
most már úgy vagyok, hogy talán nem vagyok,
nyílj meg, szerelmem: ilyen lesz halálunk...
 
 
0 komment , kategória:  Markó Béla  
Hajnal Anna
  2017-11-10 09:15:50, péntek
 
  Hajnal Anna

Egyszerre lélegzetet vettem...

Egyszerre lélegzetet vettem,
torkom hirtelen szabadult,
a kő, mely majd bezúzta mellem,
sziromcsomó lett, szerte hullt;
s amikor szemem kinyitottam,
köröttünk egy ázott csalit
éppen a napban szárította
kamaszos lombjait.

Fülemben az a sötét zúgás
átváltozott és tiszta lett,
felismertem a patak hangját,
mely a sűrűben nevetett...
Nem félsz? kérdezted s szavaidból
ezüstös ujjú könnyűség
örvényt kavart a levegőben,
mely felkapott, sodort feléd

s mellemmel melledhez tapadtan,
mint törzséhez szélfújt levél,
éreztem, édes érintésed
magának elígér;
s mint fény ha bimbója kinyílik
valami enyhe ébrenlét
virágzott zsongó tagjaimban
s átsugárzott beléd.

Valami tündér szomjúsággal
ölelkezett két hűvös láng,
lankadtak s nem tudnak betelni
s a zsibbadás úgy szállt le ránk,
mint lepkék fehér havazása,
mely megülte ámult szívünk. . .
szárnyak nyitódtak és csukódtak
s a csalit felrepült velünk...

Lépések... láttak? sose bánjad!
mentünk s az úton a kavics
fehérre mosva nevetett ránk
s virágok, füvek, bokrok is;
zöld tenyereken ázott lepkék
dermedten ültek, míg a nap
leheletével melengette
az ájult, fehér szárnyakat.
 
 
0 komment , kategória:  Hajnal Anna  
Horváth Elemér
  2017-11-10 09:11:44, péntek
 
  Horváth Elemér

Eső éjjel

hajnali csöndben megered
s megszólalnak a levelek
megtaláltad a helyedet?
csillagtalan a rengeteg
égből a fákra a meleg
trópusi eső csak pereg
veled hozzád vagy nélküled?
melyik vízcsöpp a felelet?
hol van a csillagrengeteg
amikor bűvös este lett?
s a lehetetlen is lehet?
és nem lehet és nem lehet
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Elrmér  
Imre Flóra
  2017-11-10 09:09:12, péntek
 
  Imre Flóra

Zélus

és ha egy nap, és ha egy pillanat
ha megváltottál, nem hagyhatsz magamra
ha megtagadod tőlem magadat
ha csak egy nap, ha csak egy pillanat
már méltóvá tettél a kárhozatra

nem érezte a kő gyökér marását
sulykoló hullámot a parti szikla
honnan is tudhatná a fény hiányát
az a szem, ami nem volt soha nyitva

és ha egy nap, és ha egy pillanat
mennyi, amíg egy gerinc összeroppan
míg beomlanak a kráterfalak
az-e még, ami, hogyha darabokban

kivilágosodott, nem lehet másképp
belülről gyújtották ki a csodák
kell, hogy örökké, ha egyszer ajándék
nem engedhet el, aki megbocsát

az a nyílt tér fölfelé; lefelé is
és ha egy nap, és ha egy pillanat
micsoda tündöklés, ha mágia mégis
hová legyen, ki látta arcodat

...
 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra  
Jánosházy György
  2017-11-10 09:00:41, péntek
 
  Jánosházy György

Mikor a színek kifakulnak...

Leolvad már a mennybolt tiszta kékje,
és lecsurog mélán az ablakon;
nyűtt, piszkos takaró terül az égre,
s a szűk utcára is, ahol lakom.

A színek elmosódnak, kifakul
az élveteg virágok tarka szirma,
a világ szürke unalomba fúl,
egy felhő mintha szürke könnyet sírna.

Elhalt a színek nyári muzsikája,
a város csöndes, puszta és komor.
Pállott utcákon még ki kóborol?

Redves házak közt terjengő homályba'
az éj bujkáló népe oldalog:
szerelmesek, kéjnők és tolvajok.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosházy György  
Hecker Héla
  2017-11-10 08:57:55, péntek
 
  Hecker Héla

Állókép (3)

Te voltál az, aki nem tudtad átlépni
a küszöböt, és közénk dermedt a tükör,
hogy lásd magad és lássam magamat,
parti házak ablaküvegében hajóit az öböl.

Várni tanultunk, mindig tanulni kell
a vonásainkban otthonos vágyat,
hogy újra ajtóvá váljon a tükör,
legyen ki és bejárat.

Később már nem hívtalak,
nevedről lekopott a festék,
már észrevettem a tükörből a napot,
már színesek lettek az esték -

csak gyöngyeim gurultak szerte,
megtelt velük ház, utca, tér.
Lesz, aki őket tenyerébe gyűjtse?
Mielőtt elvesznek, ideér?

Menjünk végig a városon, mondd
hangonként, amire eddig nem volt szavad,
én megmosom betűid a hóban,
hallod, ahogy a jég hasad?

Ha mindent végigmondtál, állj ide mellém,
nézd, fölöttünk olvadni kezd a nap.
Víznélküli öbölben rekedt hajó vagyok nélküled,
veszteglek a kikötői ablakok alatt, ne hagyd.

 
 
0 komment , kategória:  Hecker Héla  
József Attila
  2017-11-10 08:47:19, péntek
 
  József Attila

Gyöngy

Gyöngy a csillag, úgy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vizcsepp, hűvösen.

Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.

Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.

Göröngy, göröngy elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint
egybefogva szíveink.
 
 
0 komment , kategória:  József Attila  
Tóth Árpád
  2017-11-10 08:45:01, péntek
 
  Tóth Árpád:

Fehér lesz akkor már...

Fehér lesz akkor már nehéz hajad,
S míg másod elnézed majd, mélabúval,
Mondod: mily furcsa barlang a tükör,
Mely esti szobát mutat s halavány nőt,
Kitől elmúlt bánat és szőkeség,
S ki úgy emeli halavány kezét,
Mint sárga napsáv az őszi szobában
Meggyújtja a bársonyszék pirosát,
És téveteg vetűl a limlomokra,
Egy székláb villog, s egy lehullt narancshéj
Tüze mutatja, mily szép s mily esendő,
És hogy elmarad minden földi pompa...
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Árpád  
József Attila
  2017-11-10 08:43:13, péntek
 
  József Attila

Nagyon fáj

Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)

amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.

Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is -

ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.

 
 
0 komment , kategória:  József Attila  
Hevesi Éva
  2017-11-10 08:40:02, péntek
 
  Hevesi Éva(líra)

A csönd...utánad

Mily' néma
tud lenni a bánat...

Egy vékonyka fonál
kifeszítve a levegőben
két találkozás között.

Egyensúlyoz rajta
minden pillanat.

A szavak
torkomra fagynak,
amikor itt marad
a csönd
utánad.
 
 
0 komment , kategória:  Hevesi Éva  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 202 db bejegyzés
e év: 3053 db bejegyzés
Összes: 6188 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2386
  • e Hét: 7713
  • e Hónap: 49084
  • e Év: 649105
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.