Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
Őszi dal
  2017-11-11 22:27:03, szombat
 
  Várnai Zseni

Őszi dal

A nyár szerelme forró és merész,
de édesebb az őszi napsütés,
a csókja már nem éget,mint a láng
csak simogat,mint egykor jó anyánk,
szívünkre könnyű,enyhe fénye hull...
és mindennap korábban alkonyul,
korábban alkonyul.

Az ősz szerelme,mint a kósza szél,
hol lágy zene,hol vészes szenvedély,
a fény, az árny oly gyorsan változó,
mint életünk,e hullámzó folyó,
még kék az ég,de már is el borul...
és mindennap korábban alkonyul,
korábban alkonyul.

Bús könnyet ont a szürke őszi ég,
zordan borong a felhős messzeség,
egy csonka ágra csapzott varju száll,
mint Rembrandt rézkarc, olyan most a táj...
csak nézem és szívem elszorul:
jaj,minden nap korábban alkonyul...
korábban alkonyul...
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni versei  
Ősz felé
  2017-11-11 22:24:32, szombat
 
  Reviczky Gyula

Ősz felé

Vágy, szenvedély bevonja szárnyát,
dalaim immár csendesek;
bennük csak néha-néha zendül
egy álom, egy emlékezet.

A szép tavasznak álma őszkor;
virágokról édes regék.
A szív, mely lemondásra készül,
s úgy megzokog; ne még! Ne még!

Lehajtja szép fejét a rózsa,
nem éli túl a hév nyarat.
S az édes vágyak, a virágok,
szívemben is hullonganak.

Bágyadt a nap, bágyadt a tájék,
a télre fázva gondolok,
s a langyos őszi napsugárnál
vérem még egyszer föllobog.

Tavasz mosolyg reám keresztül
egy rózsaszínű fátyolon.
Látom virulni a világot,
s csak álmodom, csak álmodom...
 
 
0 komment , kategória:  Reviczky Gyula versei  
Csak addig
  2017-11-11 22:19:36, szombat
 
  Somlyó Zoltán

CSAK ADDIG...

Szeretnék addig élni,
míg élni érdemes.
Míg szívem nem öregszik,
hajam még nem deres.

Amíg öröm a munka
és tisztán lát a szem,
amíg a nap s az éjjel
mind, mind enyém leszen.

Szeretnék addig élni,
míg csábít az öröm,
míg bíztat a reménység
e földi körökön.

Míg szabad lesz a lábam
és erős két karom,
amíg az élet terhét
cipelni akarom.

Amíg a nyári szellő
szivemben lengedez -
szeretnék addig élni,
míg újra béke lesz...

Így szerettem volna én is,
csak nem sikeredett!
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Őszi vers
  2017-11-11 22:02:21, szombat
 
  Geisz László

Őszi vers

Ősz kószál a dombokon,
rozsdabarna lombokon
szellő lebben, ringató.
Búcsúzik a nyárutó.

Fényevesztett subáját,
fák lehullott ruháját
fújja a szél, táncra kél.
Hajnaltájban jő a dér.

Hordóban a hegy leve,
már pihenni kellene.
Meg is tenném, nem lehet.
Meg kell várni a telet.

Fél árbócon lóg a nap,
gólyák szárnyat bontanak.
Eső koppan, hallgatom,
őszre zárom ablakom.
 
 
0 komment , kategória:  Geisz László versei  
Feltámadás
  2017-11-11 21:54:41, szombat
 
  Vladimir Holan

Feltámadás

Hogy ez után az élet után itt egyszer még kürtök
és trombiták szavára kelljen ébrednünk?
Megbocsáss, Uram, de azt hiszem,
hogy nekünk, boldogultaknak, a feltámadás
kezdetét egyszerű kakasszó fogja jelezni...

Még egy pillanatra fekve maradunk...
Az első, aki fölkel, anya lesz...
Meghalljuk, ahogy csendesen tüzet rak,
ahogy csendesen vizet tesz föl melegedni,
és a megszokott mozdulattal kiveszi az
almáriumból a kávédarálót.
Újra otthon leszünk.
 
 
0 komment , kategória:  Vladimír Holan versei  
Van
  2017-11-11 21:53:55, szombat
 
  Vladimír Holan

Van

Van olyan sors,
hogy ami remegés nélküli benne, az sem szilárd.

Van olyan szerelem,
hogy talpalatnyi sem jut neked a világból.

Van olyan gyönyörűség,
hogy megbűnhődsz a művészetért, amikor vétek a művészet.

Van olyan hallgatás,
hogy úgy tesznek a női ajkak, mintha a szégyen csak a nemek dolga lenne.

Van olyan, meteor-hamisította haj,
hogy a választékot az ördög húzza benne.

Van olyan egyedüllét,
hogy csak félszemmel nézel már a sóra.

Van olyan tél,
hogy megfojtod a galambokat, úgy melengeted a szárnyad.

Van olyan súly,
hogy zuhanás vagy az esők között.

S van olyan csend,
hogy ki kell mondanod: neked, éppen neked.

 
 
0 komment , kategória:  Vladimír Holan versei  
Ősz
  2017-11-11 21:51:27, szombat
 
  Juhász Gyula

Ősz

Opálos színei bágyadt ködében
Leszáll reám a kora alkonyat,
Kései tűzrózsák nyílnak a réten
S az égen a mély csöndesség fogad.
Nagy topolyafák gallya hullong gyéren
És sötétben hallgat a tó
S a kolomp úgy méláz a lomha légben,
Mint altató.

Hűs szele húz át az ősznek a réten,
Fázik a lelkem, érzi a deret,
Keresnék valamit a messzeségben,
Kihunyt fényt, elnémult üzenetet...
Oly hirtelen borult az est fölébem
S az ősz oly gyorsan rám talált,
Úgy állok itt a hervadó vidéken,
Mint a topolyafák.
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula versei  
Az öregség dícsérete
  2017-11-11 19:57:50, szombat
 
  Zelk Zoltán

Az öregség dícsérete

Kilencen voltunk testvérek, mind a kilencen lányok. Kilenc egyformára nőtt akáclevél nem hasonlít úgy egymásra, mint mi, a kilenc lányok. A hajunk? Volt, hogy vörösétől lángra kaptak a járdaszéli fák, s volt, hogy mi loptuk el a lombok színét: ilyenkor, ha átfutattunk az utcákon, így kiáltottak a fiúk: ,,Álljatok meg, ti vékony derekú fák! Álljatok meg, ti zöld hajú lányok!"
Dehogyis álltunk meg, dehogyis álltunk! Mindig utunk volt, mindig futhatnékunk. A percek mozgólépcsője a mi talpunkat várta, el se indult volna nélkülünk. De sokat nevettünk ezen! Elképzeltük, ha egyszer, ha csak három napig is veszteg maradunk, ha megülünk a szobában, vagy a városszéli réten, a világ is megáll, ahogyan a kerékpár, s a varrógép se mozdul, ha nincs, aki a pedált hajtsa.
De a szemünkről még nem szóltam egy szót se, pedig az is úgy változtatta a színét, akár a hajunk. Aki este ezt mondta: ,,Láttam reggel a kék szemű lányokat", annak ezt felelték: ,,Délben énrám fekete szemmel néztek." Csak a kedvünk volt mindig piros, a léptünk volt egyforma, s egyforma a keblünk tánca, ha nevettünk.
Nem voltunk mi varázslók, csak éppen fiatalok. Szobában laktunk, nem fa odvában, ágyban aludtunk, nem moha volt a párnánk. Gondoltuk néha, át kellene szaladnunk, a két gyönyörű híd közt, a folyón, futkosnunk kellene a tornyok párkányán, de mert olyan nagyon hittük, hogy meg tudnánk tenni, hát meg se próbáltuk. Elég mulatság volt, ha este, mikor elbúcsúztunk - mert kilenc egymástól messzi utcában laktunk -, elhatároztuk, hogy fölkavarjuk a fiúk álmát, beköltözünk csukott szemhéjuk alá, mind a kilencen egyszerre. Másnap aztán kuncogva néztük őket, csak mi tudtuk, miért ébredtek piros szemekkel.
Így éltünk mi kilencen, az ifjúság vizein, a vidámság párkányán futkosó lányok, míg egyszercsak a kilencedik lány - akinek szeme hirtelen barnára váltott, amikor a mienk továbbra is zöld maradt - így szólt: ,,Tudom, meg fogok öregedni. Jobb meghalni, mint megöregedni."
És elment.
S amikor már csak nyolcan, oly kevesen maradtunk, mint akinek társa sincsen. Hát még másnap, amikor a nyolcadik lány is megszólalt: ,,Most már tudom, meg fogok öregedni. Azt is tudom, jobb meghalni, mint megöregedni." És ő is elment.
Az első szomorú szótól számított kilencedik napon magamra maradtam. Hogy mi lett a testvéreimmel? Hogy fává változtak-e, záporrá, vagy csöndes esővé? Nem tudom.
Csak azt tudom, én nem akarok meghalni, amíg az esztendők lépcsőt emelnek elém. S hogy most, a századik lépcsőre lépve, zihál a szív? Roppan a derék? Forog a kés szívemben, s derekamban is? Annyi baj legyen! Embernek születtem én, nem zápornak, nem fának, nem vágytam kilobbanni, mint a zápor kanóca, letörni, mint a fa ága.
Kilencen indultunk el az úton, de a boldogságot csak én értem el.
Ennél többet nem is mondhatok. De mert nem akarok hazugsággal fordulni a századik esztendőbe, végülis bevallom: nem voltunk mi testvérek, csak úgy hasonlítottunk egymásra, hogy kilenc egyformára nőtt akáclevél se jobban.
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán versei  
November
  2017-11-11 19:42:25, szombat
 
  Szabó Lőrinc

November

Az ősz legutolsó virágait szedem.
November siratja magát.
Sárban gázolok a dúlt réten át,
s mintegy válaszként bennem is esik.
S ez így lesz most már mindig, mindig így.
Most lettem öreg, céltalan a vágy.
Gördülne elém az egész világ,
nem jutnék benne, csak a sírodig.
Apró csillagok, kék s arany szemek,
szerények, fakók, ismeretlenek
gyűlnek csokromba, szerényebbeket
már te se kívánhatnál. Gondolatban,
míg szedtem, te kísértél, szép halottam,
s most árván nézem őket: kinek adjam?
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc versei  
Előre
  2017-11-11 19:37:43, szombat
 
  Émile Verhaeren

"ELŐRE"

Ablakom párkányára dőlve,
mig idegem mind repes és lobog,
mohón iszom a zajt: hogy vágtatnak előre
az éjszakában a mennydörgő vonatok.
Mint tűzvészek nyila, menekülnek az űrbe.
Ugy rázzák a hidak nagy vaslemezeit,
robajuk úgy dühöng, minthogyha tőle függne,
hogy krátert tép-e föl, vagy hegyeket szakít.
S rohamuk láza még akkor is bennem lüktet,
amikor, messze már, a sorsos éj alatt,
a csönd álmaiba bezúgó kerekükkel
felverik az arany pályaudvarokat.

S izmaim, melyeken mindez visszaverődik
s szétterűl, mint zengő idegpalást,
pillanatonkint s megfeszülve közlik
agyammal ezt a vad és zengő szárnyalást.
A rohanás ijeszt s részegítő hatalma
viharos, furcsa kéjt rajzol lelkem elé,
a sebesség tüzes útjaival mutatva
uj hajónyomot a régi szépség felé.

Óh! úszni az egész Természet ütemében,
érezni, ős tüze hogy csap szivünkön át!
élni a rengeteg mozgását, és zenében
a föld, szél, tenger és a mennydörgés szavát;
akard, hogy a Világ bent borzongjon agyadban
és, hogy a remegő szikrákból olthatatlan
képek gyulladjanak,
ne félj, ne félj a zord villámokba fogódzni,
amelyekkel a tér és az ég habzsolói
bevilágítják útjukat!
-
fordította: Szabó Lőrinc
 
 
0 komment , kategória:  Émile Verhaeren versei  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 158 db bejegyzés
e év: 2319 db bejegyzés
Összes: 8720 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2948
  • e Hét: 9550
  • e Hónap: 61257
  • e Év: 789665
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.