Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Sonkoly Éva: Gyűrött levélen . . .
  2017-11-11 05:46:47, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Sonkoly Éva  
Ifj. Téglás Gábor: Fehér dalok
  2017-11-11 05:43:45, szombat
 
  Ifj. Téglás Gábor:

Fehér dalok

I.

Ne higyj nekem, ha azt mesélem néked,
Szivem hogy boldog végtelen,
Ha boldogságról szólok olykor véled:
Ne higyj nekem!

Ó higyj nekem, ha kis kezed szorítva
Rejtett könnyektől ég szemem,
Ha lelkemet gond s fájdalom borítja:
Ó higyj nekem !

II.

A társaság már egybegyűlt a zsúrra,
Szendén mosolyg a sok szép rózsaszál,
A gavallérok hévvel udvarolnak,
Mig gondolatom messze-messze száll . .

Egy szőke lány lép most a zongorához
És szól a konczert; egy úr hegedűl,
Rágondolok, ki nincsen itt s úgy érzem,
Még sohse voltam ilyen egyedül!

III.

A boldogságnak fényes hintójába
Üljön be mellém, angyalom,
Ábránd s remény kocsinkat messzi vonják
Rózsákkal hintett útakon.

Ha akadály kerül elénk, meglássa :
Elhárítom majd hirtelen,
Egymást szeretve, együtt mindörökké
Áthajtatunk az életen.

IV.

Ha egykor nem tudsz már szeretni,
Temesd szivembe lelked álmait,
Simulj hozzám még egyszer, utoljára
S fonjad nyakamba drága karjaid.

Tedd ajkaimra édes, meleg ajkad,
Én átölellek forrón, lángolón,
S az első mámort, elszállt boldogságot
Hideg szivedbe visszacsókolom.

kolozsvari_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Lupsánné Kovács Eta: Csend
  2017-11-11 05:42:50, szombat
 
  Lupsánné Kovács Eta:

Csend


Te sem szólsz, és én sem mondom...
olyan konok, bántó a csend,
és fájón szúr néhány ponton,
a szótól is visszarettent.

Neked sem jó, engem is bánt,
ha a szavak félrevisznek,
ne éljünk több lelki magányt,
hanggal oldjunk szóbilincset...

Gondolatom szerterebben,
a hallgatás erős kordon,
csak ülünk a néma csendben...
Te sem szólsz, és én sem mondom...

2016. augusztus 30. (depis dal)
 
 
0 komment , kategória:  Lupsánné Kovács Eta  
Orczy Lőrinc: Miként játszik a szerencse
  2017-11-11 05:41:20, szombat
 
  Orczy Lőrinc:

Miként játszik a szerencse


A kevély szerencse szeret játszadozni,
Mint tenger, szél nélkül, habokat csapdozni,
A hatalmasokkal szeret hadakozni,
A szegényt csak lábbal szokta rugadozni.

Régen felállított országot elvenni,
Annak birtokából királyát kivetni,
Alávaló embert helyében bétenni,
Hosszú boldogulást nem akar engedni.

Sírással nem gondol, a panaszt nem hallja,
Neveti, ha vagyon, ki sorsát zokogja,
Így játszik, erejét ily formán mutatja,
A koldúst emeli, királyt letaszítja.
 
 
0 komment , kategória:  Orczy Lőrinc  
Versényi György: Emlékezés.
  2017-11-11 05:39:52, szombat
 
  Versényi György:

Emlékezés.


Gyászban volt a nemzet, sötét, nehéz gyászban,
Halottat sirattak sok ezer családban,
Ki ki magáét s a magyar szabadságot.
Hej, ennek vad önkény mélységes sirt ásott!

Elhulltak a hösök, vagy bitófán vesztek,
A kik megmaradtak, kétségbeesettek.
Erdők vadonába, idegen országba',
Szerencsétlen fejők adták bujdosásra.

Vagy penészes börtön mélyein senyvedtek,
Remegvén átkától szörnyű őrületnek.
Mintha Magyarország egy fájó szív volna,
Egy irtózatos nagy bánat marczangolja.

S égő könnyeik csak titokban folyhatnak,
Rejtekén a feldúlt, kormos ősi laknak.
Szivök sebéről csak suttogva beszéltek,
Fojtott zokogás közt. Sírni, szólni vétek!

Akkor születtem én, kínra, gyötrelemre,
Bölcsömben fájdalmak fiául jegyezve.
Óh, egy pár évtizzel, - vágy fakad szivemben -
Egy pár évtizzel hogy előbb nem születtem!

Szabadság zászlói szent lobogására
Hadd mentem volna a hősökkel csatába !
Ifjú lelkesedés hadd vezetett volna
Szuronyok elébe, a golyózáporba!

Hogy a gyilkos lándzsa segesvári téren
Nem őt, oh nem őt, de engem, engem érjen!
Ügy temettek vón' el egy jeltelen sírba.
Utánam senki sem sóhajtana, sirna.

Ő meg Iángszavával uj harczra tüzelne,
Lelkesítvén ujabb fényes győzelemre.
Oh, ő tudta volna ! . . . Dala, honszerelme
Satnya korunkban is csodákat művelne !

kolozsvari_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Soós Lajos: Maradj.
  2017-11-11 05:38:44, szombat
 
  Soós Lajos:

Maradj.


. . . Boldog szeretemnek ringató ölében
Álmodozz csak lelkem . .
Édes itt pihenni - vesztett harczok után
Sebzetten, le verten.

Ölelő karjából fürtös kedvesednek
Mért repülnél messze ? ?
Lantod feszült hurja - csak az üdvösségnek
Hymnusát eressze . .

Maradj itt: ne szólj a zordon fellegekhez
Hol villám czikázik.
Ápold a virágot, mely szelid korányban
Harmat gyöngytől ázik . .

Szívd e kehely mézét; mosolygva int feléd
Minden egyes szirma:
Tündéri álmoknak titkos jegyeivel
Tele s tele irva . . \

Feledd a világot és kufár zaját el!
Álmodj e szent csendben:
Melyet nem zavar - csak egy-egy édes sóhaj -
Mely a menybe lebben . .

Keble halytyu halmán szerelmed üdvének
Sződd tovább ez álmot:
Melyet koszorúzni Olymp istenei
Egyenként le járnak.

Pápai Lapok. 1889.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Ady Endre: A Gare de l’Esten
  2017-11-11 05:35:59, szombat
 
  Ady Endre:

A Gare de l'Esten


Reggelre én már messze futok
S bomlottan sírok valahol:
Most sírni, nyögni nem merek én,
Páris dalol, dalol.

Én elmegyek most, hazamegyek,
Már sziszeg, dohog a vonat,
Még itt van Páris a szivemen
S elránt az alkonyat.

Most fűt bolond-sok álmom alá
A füttyös, barna szörnyeteg.
Holnap fehérebb én leszek-e
Vagy a svájci hegyek?

Holnap fehérebb én leszek, én.
Téli sírkertek szele jő,
Küldi már a csókjait nekem
A magyar Temető.

Óh, az élet nem nagy vigalom
Sehol. De ámulni lehet.
Szép ámulások szent városa,
Páris, isten veled.

Az én hűtlen, beteg istenem
Ülje itt mindig vad torát:
A tűzcsóvás, felséges Öröm.
Dalolj, dalolj tovább.

Tőled hallja a zsoltárokat
E koldus, zűrös, bús világ
S az életbe belehazudunk
Egy kis harmóniát.

Dalolj, dalolj. Idegen fiad
Daltalan tájra megy, szegény:
Koldus zsivaját a magyar Ég,
Óh, küldi már felém.

Fagyos lehellet és hullaszag
Száll ott minden virág felett.
Elátkozott hely. Nekem: hazám.
A naptalan Kelet.

Mégis megyek. Visszakövetel
A sorsom. S aztán meghalok,
Megölnek a daltalan szivek
S a vad pézsma-szagok.

Megölnek és nem lesz mámorom,
Kinyúlok bután, hidegen.
Páris, te óriás Daloló,
Dalolj mámort nekem.

Csipkésen, forrón, illatosan
Csak egyszer hullna még reám
S csókolná le a szemeimet
Egy párisi leány.

Az alkonyatban zengnének itt
Tovább a szent dalok.
Kivágtatna a vasszörnyeteg
És rajta egy halott.

széphalom 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Boér Miklós: A női eszmény.
  2017-11-11 05:34:47, szombat
 
  Boér Miklós: A női eszmény.

- S. Margit úrhölgynek. -


Oh, a női eszmény az élet virága,
Szebb mindannál, a mi földet ékesít !
Hozzá van forrva a férfi édes álma,
A büszke vágy, a mely tettre lelkesít,-
A szép, a mi lelkét tüzes lángra gyujtia,
Az igaz, a melynek virágos az útja . . .

Nemes színeivel varázslatba szédít;
Mert lajta van minden, a mi angyali!
Egy tekintetével fölemel az égig,

És nem enged többé porba hullani!
Édes szerelemmel, angyali karokkal
Ott tart fenn, hogy égj el égő csillagokkal!

Hogyha mámorba ejt ölelése, csókja,
S sugaras szép szeme dalra lelkesít:
Örök időkre szól a felséges nóta,
Hangjával az egész világ betelik!
Madár azt dalolja, szellő azt susogja,
Riadó kis patak útján azt csacsogja . . .

Körülte nincsen köd, nem terem a bánat,
S ha lelkedre gondok terhe nehezül:
Édes csengésétől zengő szép ajkának
A felleges lélek ege kiderül . . .
Megvarázsol mindent, a mi van körülted,
S a haldokló vágyak is újra hevülnek . . .

Oh, a női eszmény csillaga a földnek,
Csodásan ég; fénye ragyogva-ragyog;
Vad sötétje támad körülted a ködnek,
Ha ez a szent csillag egyszer elhagyott!
Ez vezérel át a vad pusztán, sötéten
S megáldja küzdésed a vihar tüzében !. . .

Ott bolyong mindenütt, a hol felleg támad,
Felszárítja nyomban a könnyes szemet;
Rengetegbe tévedsz: lengve száll utánad
És egy mosolyával onnan kivezet . . .
Angyalok járása minden lebbenése,
S a zsolozsmák hangja szívének verése . . .

Hű, igaz, mint az ég, borúban, vagy fényben,
Még gyásza is tiszta, mint a csillagok:
Ha felleg borong is a nagy semmiségben.
Tudjuk, hogy azon túl mind, mind ott ragyog,
Ilyen szent, ily csodás, ily isteni, égi
A női ideál, ki sorsunk intézi . .

kolozsvari_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Boér Miklós  
Reviczky Gyula: A nap dicsérete.
  2017-11-11 05:32:44, szombat
 
  Reviczky Gyula:

A nap dicsérete.


Egy Istent, egy napot imádok!
A nap az alkotó maga,
Ragyogó nyár, sugár-világod
Pajkos tündérek évszaka.
Te himezesz sok fényes álmot,
Rejtelmes nyári éjszaka.
Tündérsereg lebeg az erdőn,
Manók nyargalnak a röpke szellőn.

Beteg sziv, fásult, léha, száraz,
Ki rózsáid közt sem hevül.
Kell mámor, üdv, erő ? . . . A nyár az !
Ő alkot, éltet istenül.
Kit fájdalom sötéten árnyaz,
Napod sugarán felderül.
Békíts ki emberrel, világgal;
Teljek be óh, nyár, fénysugárral! . .

Szeptember, csöndes őszi hónap,
Kis hittel, fázva zengelek.
Siratlak, eitünt, ragyogó nap.
Vérem kezd hűlni, szenvedek.
Elmém a szürke, zord valónak
Hódol meg, kétkedik, beteg.
Köd, lomha köd, szivem lakója,
Elvitte jó kedvét a gólya.

*) A korán elhunyt költő hátramaradt költeményeiből,
melyet Fekete Józsefnek barátsága jeléül küldőtt
halála előtt négy nappal irt a kórágyon.

Pápai Lapok. 1889. július 21.
 
 
0 komment , kategória:  Reviczky Gyula  
Bárd Miklós: Hazatérés.
  2017-11-11 05:31:10, szombat
 
  Bárd Miklós:

Hazatérés.


Keresek egyet a költők sorába',
Egyet, kinek a nagyság meg nem árta,
Kit nem szédít a dicsőség, a mámor.
Aki az istenek édes borától
Jó kedvre kap, de meg nem részegül :
Egyet, aki ha égboltig repül,
Alákeringve szárnyát összecsapja,
Felmosolyog a nyájas csillagokra,
S az emberek közt szépen elvegyül .

Keresem szerte . . . S ahogy megtalálom,
A gödrös Eastchip egy kis udvarában,
Azt kérdem tőle : >hová, szellem ember ?< -
A férfi, aki szürkületben nyergel,
Lovára zökken, - visszamosolyog,
Az öreg jószág poroszkába fog,
S ez Egy a sok közt - odahagyta Londont.

Ment - ment . . . Az égre tüzes sávokat vont
A pitymalat ; - a homály lassan oszla,
Lágyan ringatta a poroszka,
S mikor hátában érzi a napot,
Mely gyújtogatva gyorsan fölkapott,
Visszatekintett . . . Egy tűzláng a város -
Hamvába hulló, bukott királyság az,
Mit kettészel, mint fényes kard, a Themze.
És sülyed a nagy színpad, s éjbe veszve
Egy világ száll le . . . Hová ? . . . Mit tudom! . . .
A szellem-ember megáll az uton,
S mint gyermek, el ha madarat ereszt,
Kinyitja markát : >Ariel mehetsz!<
És elkocog, egy skót népdalt dúdolva . . .

Ment, ment . . . A derű vele tart az útba ;
Az ősz borongva mélázott mögötte,
S a természet, az élet könyve,
- Amelyben miliárd a kép s a dallam,
De szövegében kevés változat van, -
Szemének nyitva, kiterítve állott.
Körül avarban gázol már az állat ;
Diderg a pásztor, - megtágult a lépte,
Cseng-bong a mezők ballagó zenéje,
Szapora szót vált, valahány kolomp,
S mind azt beszéli : ha lehullt a lomb,
Ha fát, füvet, dér kezd belepni,
Ideje van betelelni,
Betelelni . . .

S a lovas mellett elfüttyent a szél.
E nótára hajt minden, ami él :
A pásztorok, a gulyák és a nyájak,
Tarolt mezők, virágzó tartományok,
E nóta sír a párás őszi légbe,
Sietteti a vándort, hogy kilépne,
S felette húz, mint halk tündérzene :
>Siess Milánó hercege!<
Ki átövezte a világot,
Ki mélységek titkába látott,
Ki szellemek közt vala jártas,
Ki szellem szerint lőn bűbájos,
Az tudja : ha künn zuzmarázik,
Ha Puck diderg, a tündér fázik,
Ideje van betelelni,
A játéknak végét vetni,
Haza menni. -

Egy zökkenés, s a poroszka megállt.
>A hercegségem kis kapuja zárt
S az udvar alszik!< . . . fortyant fel a vándor.
S ahogy lepattan termetes lováról.
A gondolatja, mely szökkenve tört ki,
Elsőnek a szép hableányt köszönti.
A völgyön át elsiető Avont :
>Hegyek leánya, ki tengerbe ront!
Ha arra jársz, hol nagy urak kegyén,
Meghajtott fővel jártam keltem én,
Add hírül, hogy a fejem fölemeltem,
A játéknak véget vetettem,
Beteleltem.< -
És zengett a ház, mikor bekiáltott :
>Hé udvarmester! - szedd a lábad,
Verd föl a várost ; aki cimbora,
Mind itt legyen! . . . mert úgy fordult sora,
A világbörtön kivetett magából.
S tedd hozzá : épen hozta meg magával
A kedvét, - mint rokkant vitéz a kardot. -
Megjöttem, - holnap Vilmos napot tartok!

Budapesti Szemle. 1925.
 
 
0 komment , kategória:  Bárd Miklós /Kozma,Rimay/  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 179 db bejegyzés
e év: 3036 db bejegyzés
Összes: 29465 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4718
  • e Hét: 44473
  • e Hónap: 114781
  • e Év: 1690606
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.