Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Őszi szerelmi dal
  2017-11-14 22:44:07, kedd
 
  Wass Albert

ŐSZI SZERELMI DAL
Drága feleségemnek, Elizabethnek

Menjünk sétálni, add kezed,
hadd lám a nap, amint lemegy
.
Elmúlt a nyár s félig az ősz,
s e zsenge alkony elidőz,

gyönyöre most nekünk közös:
nyírfa arany s juhar vörös.

Munkánknak sok jó emléke van:
nevelt sarjunk mind bajtalan.

Utunkon volt elég öröm
s tapostunk sok kemény rögön,

s néha botlottunk ostobán,
könyörültünk kóbor kutyán,

segítve lustát és ravaszt,
adtunk, nem kérve vissza azt.

Ó mennyi csodás, mesés emlék:
szerető élet, édes, gyengéd.

Kéz kézben, míg a nap leszáll,
minket köszönt, de meg nem áll,

alkony, hol hajnal s élet új,
erőnk is új munkába hull.

Add hát kezed, szép asszonyom,
nap hintse színét hajadon!

S míg fenn az őszi ég követ,
kéz kézben sétálok veled!

békés léptekkel csendesen
megyünk, s az est már fénytelen.

Fordította Gyöngyös Imre
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
Rapszódia egy őszi kertben
  2017-11-14 22:41:07, kedd
 
  Vas István

Rapszódia egy őszi kertben

Csapzottan tarka lett az a fényteli kerted,
Későn süt fel a nap, hamar homálylik,
Elfagytak, feketednek
Napraforgóid, dáliáid,
Még nyílnak, őszien égnek - már nem sokáig -
Napszomjas, késő helianthusok:
Az elmúlásból is itt körül az világít,
Ami nekünk meg nem adatott.

Piroslik már a kis meggyfád - milyen lesz,
Ha jön a nagy esőzés hirtelen?
Szebbek a rőt levelek, ha kerengnek
Nedves szelekben is tündérien.
Már várja a nemes, növényi sejtelem
Novemberi esők verését:
Itt győzni fog minden enyészeten
A szépség.

Magunkra gondolok - a szívre, a gyomorra.
Nem a haláltól félek, féltelek.
De miért kell nekünk magunktól undorodva
Megérni - ha megérjük - a telet?
Szépségben boldogult virágok, levelek -
S ha holdba, csillagokba ér az ember,
Csúnyán közelítő telében mire mehet
Ezzel a földi förtelemmel?

Elfagyott rózsák, dáliák: a kertünk
Új és új szépség akkor is, ha pusztul.
Meglátjuk most, hogy mit szereztünk
Bőrön, beleken, szerveken túl?
Ez még az ősz, ha jól, ha rosszul,
Most vívj, most védd magad,
Míg végső hóditásra el nem indul
A sejtjeinkbe zárt tudat.

Hát lett-e a tízezer éveken át
Szépség, ami nem a miénk?
Vagy tud-e ilyet a lomb, a virág:
Eltenni télire a fényt?
Nincs miért adnunk a szerényt:
Még csúf estünkben is több szépségünk marad,
Mint amit valaha pompáztak elénk
Virágok, madarak.

Mi más értelme van az időben a szépet
Halmozni, ha nem ez,
Hogy mikor nyomorultul vergődik az élet,
Akkor is szép lehess?
Nem tréfából teremtett tartós és nemes
Szépséget annyi mesterünk és ősünk;
Azért, hogy te is vele védekezz,
Míg alantas elmúlással vesződünk.

Mit tud a virág, mit tud a tenyészet?
Rettentő szép rakéták, robbanva repüljetek!
Mindig nekünk teremtik a földöntúli szépet
Az emberi évezredek,
És mindig te leszel, és mindig én leszek,
Holdban, Marson, ki tudja, hol,
Míg meg nem leljük azt a képletet,
Nem nyughatom s nem nyughatol.

És új energiává lesz a múló idő
S új csillagmáglyát gyújt meg érted,
S vigasztalóvá lesz a rémítő,
S mindent meglátsz, mindent megértek,
És érthetetlen szenvedésed
Hétszer boldog szépségre válik:
Mosolyodban kinyílnak a régen semmivé lett
Napraforgóid, dáliáid.
 
 
0 komment , kategória:  Vas István versei  
Szerenád oda túlra
  2017-11-14 22:33:32, kedd
 
  Reményik Sándor

Szerenád oda túlra

Ezen az első őszi reggelen
Jobban fáj, hogy már nem lehetsz velem.

Most lehetnék hozzád figyelmesebb:
Az ősz, tudod, mindíg megenyhített.

Beteg lelkemen most pattan a zár,
Pattintgatja a búcsúzó sugár.

Most nyílnak bennem fátyolos egek,
Most félve, én is föltekinthetek.

Most írhatnék Neked sokat, sokat,
Míg szólnál: "Fiam, ne fáraszd magad."

Most mutathatnék elsőül Neked
A reggelinél elibéd simítva,
Sápadt szirmú kései verseket,

S hallgatnám kritikád, a halkszavút,
Egyetlen drága anya-kifogást:
"Ó, fiam, - csak ne olyan szomorút..."
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor versei  
Az ősz
  2017-11-14 18:45:05, kedd
 
  Goga Octavian

Az ősz

Ezüstös dér,bús ragyogványa
Csillog a kert árva gyomján.
Zsájalevél lehervadott,
Gyökere és félig halott.
Sötét felhő,szürke,lomha,
Gyűl odafenn gomolyogva.
Kukorica rongya között
Bujkál a szél zizeg-zörög.
Jön északról nagy kegyetlen
Táncol is házfedelen,
Birkózini jön,meg-megöklöz
S egy-egy zsindelyt vág a földhöz
Vén diófa,recsen bele,
Alig állja,nembír vele,
És zokog és oly árván
Madár fióka sír egy ágon
Hallgatom és pillám alatt
Keresetlen könnycsepp fakad:
Hasonló a sorsunk nagyon,
Árva madár...azt siratom.
 
 
0 komment , kategória:  Octavian Goga versei  
Elkésett faág
  2017-11-14 18:42:26, kedd
 
  Octavian Goga

Elkésett faág

Láttad-e már életedben,
ahogy leszáll az ősz, sápadtan,
egy lemeztelenített kertbe,
hol újjászületését élte
egy elkésett faág virága?

Álltál-e meg ott, az úton,
megérteni: miféle titkot-
mit nem láthat bölcs gondolatod,-
rejtenek e fázós szirmok,
ha felhők takarják a napot?...

S ahogy itt állsz, mint élő kérdés,
és szemed fényét eltakarja
egy szelíd, érzékeny rezdülés,
érted-e, hogy ki a vétkes, és
virág szirmát mért siratja?

A napfény az, ki néma ősznek
küldött tavasz hangulatot.
Bús halála közelében
csepegtetett észrevétlen,
feltámadás-dal pillanatot...

P.Tóth Irén fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Octavian Goga versei  
Egy könnycsepp
  2017-11-14 18:40:39, kedd
 
  Octavian Goga

Egy könnycsepp

Ha úgy történne valamikor,
hogy szétosztod mindenedet,
legdrágább ajándékaidból
add nekem egy könnyedet.

Megkapnám így lelked egy cseppjét,
ami mélyten-mélyről jöhet,
hisz' csak a tenger fenekéről
lehet halászni gyöngyszemeket...

/Fordította: Tóth Irén/
 
 
0 komment , kategória:  Octavian Goga versei  
Virágtemetés
  2017-11-14 18:39:12, kedd
 
  Wass Albert

Virágtemetés

Higgyétek el nekem,
hogy ez a legszomorúbb temetés.

Higgyétek el nekem
hogy nincs az a szív, akinek ne fájna.
Mikor egy őszi szélre szerte hull,
valamelyik csodavirágos álma.

És jaj, nekem már hány halottam volt,
mert valahányszor a szívem dalolt,
virághullás jött, virágtemetés.

És a halottainkat eltemetni,
ugyebár, mindnyájunknak szenvedés?
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
Ősz
  2017-11-14 18:33:05, kedd
 
  Heltai Jenő

Ősz

Nyomon kísér az éjszakában
Valami halk, sejtelmes ének.
A csöndességben az öreg fák
Egymásnak titkokat mesélnek.

Szelíden egymáshoz simulnak
A mesemondó, karcsú ágak
És mintha mindnek lelke volna,
Suttognak, sírnak, muzsikálnak.

Majd elhallgatnak. Bántja őket
Az őszi éjjel szörnyű csendje
S reszketve, félve összebújnak,
Mintha a lelkük dideregne.

A szél suhogva vág közéjük,
A sok levél sóhajtva rezdül -
A hervadás fehér tündére
Most megy az éjszakán keresztül.
 
 
0 komment , kategória:  Heltai Jenő versei  
A nyár ment át az erdőn
  2017-11-14 18:30:06, kedd
 
  Wass Albert

A nyár ment át az erdőn

Lehajtott fejjel, nesztelen haladt.
Hiába volt felhőbe-halt a lelke:
azért az erdő mégis észrevette.

Egy szél indult valahol: csoda-könnyű,
s az izgatott fák halk morajra keltek.
Harangvirágok összecsilingeltek,
s egyszerre feldalolt minden madár:
,,A Nyár! a Nyár! a Nyár!"

A Nyár megállt,
és felemelte halkan a fejét.
Szomorúan a fákra nézett,
megtörölte két könnyes szemét
és ment tovább.

A bükkök ajkán elhalt a beszéd.
Szél megtorpant. Madár elhallgatott.
Csak a patak szíve zakatolt
nyugtalanul, rémülve, akadozva.

A Nyár ment át az erdőn,
s amerre elhaladt:
a néma erdő döbbent katonái
tisztelegve álltak sorfalat.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
Az erdő hervadása
  2017-11-14 18:27:16, kedd
 
  Reviczky Gyula

Az erdő hervadása

Se lombsátrad se madarad:
Vándor ember lépte alatt
Zörögnek a levelek.
Varju károg száraz ágon,
Hervadás ül a világon:
Jönni érzem a telet.

Hova lett, mondd, csábos árnyad?
Pillangóid hova szálltak?
Hol van díszed, illatod?
Elhervadtak a virágok,
És ahol most fázva járok,
Bús enyészet, csend van ott.

Oda van a nyár, az élet!
Minden így ér, mint te, véget.
Oly kopár lesz, oly hideg,
De azért befutja enyhén
Kopasz fáid még a repkény,
Mint az emlék a szivet.
 
 
0 komment , kategória:  Reviczky Gyula versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 158 db bejegyzés
e év: 2319 db bejegyzés
Összes: 8720 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2948
  • e Hét: 9550
  • e Hónap: 61257
  • e Év: 789665
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.