Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Tuba Károly: Álmok útján
  2017-11-14 07:18:56, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Tuba Károly  
Vaskó Ági: Bújj meg bennem
  2017-11-14 07:17:16, kedd
 
  Vaskó Ági:

újj meg bennem


bújj meg bennem...
bújj meg mélyen...
hadd öleljen szenvedélyem
hadd daloljon testünk vágya
szűnjön fájó némasága
bújj meg bennem...
bújj meg mélyen...
hadd ölelje fényed-fényem
hadd veszejtse csillagparázs
lelkünk tiszta öntudatát
hadd váljon az álom létté
angyalszárnyú öleléssé
bújj meg bennem...
bújj meg mélyen...
légy nyaram a fagyos télben.

2016. február 4.
 
 
0 komment , kategória:  Vaskó Ági  
Zsefy Zsanett: Elmosódott kontúrok
  2017-11-14 07:16:26, kedd
 
  Zsefy Zsanett:

Elmosódott kontúrok


A hatalmas ház a kerttel lassan összement.
Elszökkent a fák fejéről az ég. Pedig
majdnem elértem, mint kisgyerek.
Egyedül csak a plafont volt nehéz.
Amíg a gémeskút felhőket döfködött,
az öreg eperfa részegre itta magát.
Néha hallottam, ahogy a viharos szélben
kicsúfolják az éjszakát.
Az idősek háta egyre csak görbült,
mire kinőttem a sok mesét. A világ meg
egykedvűen teremtett és temetett bármi lényt.
De Isten kivasalta, ami összement.
Előbb a gyerek tűnt el belőle.
És rádöbbentett, a ház nem is kicsi.
A mennyezetet már nincs kivel elérjem.
A kert is kitágult. Ismét végtelen.
Minden újnak hat, pedig ódon.
Észre se vettem, úgy lettem öreg,
hogy a gémeskútra sem emlékezem.
Csak arra, hogy jobb volt.
 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett  
Brucker Ágoston: Egy hétköznap.
  2017-11-14 07:15:35, kedd
 
  Brucker Ágoston:

Egy hétköznap.


Én nem bántottam soha senkit
És végig-végig ver az élet,
Szeretném érni már a véget.

Az álmaimat soh'se láttam ;
Nagy köd takarta be előttem,
Vajjon mi lesz még én belőlem ?

Szemem tűze kialvófélben.
Lassan tovatűnik a nyár
S lelkem valakit egyre vár.

Mert jól tudom, hogy egyszer eljön,
Beletekint majd a szemembe,
Ott a régi lángot keresve.

Késő . . . Mikor már minden elmúlt,
A tavasz, a dal, szerelem,
Mikor nem ismer senkisem.

Megállunk majd az esthomályban,
Szivünk talán még megremeg,
Én szótlanul tartom a kezed.

Hétköznap lesz . . . Egyforma szürke.
Künn zúg az élet. - Mi csendesen
Zokogunk majd keservesen.

Békésmegyei közlöny, 1910.október 20.
 
 
0 komment , kategória:  Brucker Ágoston  
Lampérth Géza: Dal az éjről
  2017-11-14 07:14:27, kedd
 
  Lampérth Géza:

Dal az éjről

>Az én világom &#8212; egy álomvilág . . . <
Kiss J.

A csillagfényes, enyhe éjjel
Jöttét mindig gyönyörrel várom.
Az élet rögös útját járva,
- Hol a szegény ah, olyan árva -
Az éj az én leghűbb barátom.

Az ifjúság szép tavaszában
Az én kertemben tüske nőtt csak,
Közébe - a nap gondja tűnvén -
Virágokat, méla derűjén,
Az álomhintő éj ha szőtt csak.

A férfikor tikkadt nyarában
- Fekvén fuvalmas sátorában :
Itt látok im, sok bűvös képet,
Olvasok rejtelmes igéket
Csillagbetűi lángsorában . . .

Ha éltem napja hunyni készül,
Estvéli énekem elzengem,
S körűlem nő az alkony árnya,
- Sejtelmes, méla éjszakába,
Oda vigyetek majd ki engem !

A csillaggyúlást, csillaghullást
Halkuló szívveréssel nézni,
És édes ébren-álmodással,
Mint a csillag - egy lobbanással
A végtelenbe átenyészni . . .

Vasárnapi Ujság 1899. május 21.
 
 
0 komment , kategória:  Lampérth Géza  
Kacsó Sándor: Ne félj fiam
  2017-11-14 07:12:40, kedd
 
  Kacsó Sándor:

Ne félj fiam


Szennyes télben kisfiam kezét
Kezemben tartom, sétálgatunk.
Kis homlokot, nagy homlokot
És azt, ami benne rajzik
Egyformát takar kalapunk.

Piheg a kis hang, hogy a ködben
Fülemig ér és agyamra száll . . .
Jaj, kis madár, de karma van!
Ahogy leszáll kapaszkodik
S végig nyilal rajtam a fáj.

Igaz, apám? Megtörténhetik,
Hogy nem lesz már reggelre tejem?
Ne félj, fiam! - jajdulok én -
Ha kell, hát megteszi apád,
A villanyfát is megfejem.

Sűrűbb a köd, de mi csak megyünk,
Keményen fogom a kis kezet
S új kis madár röppen felém,
Éles karma, csípős csőre
Karmolja, tépi szívemet.

Édes apám, az is lehet még,
Hogy almát többé én nem eszem?
Ne félj fiam, míg engem látsz.
Ha úgy fordul, kinyujtózom
S a száraz fát is megszedem.

Hangom mint harang kong a ködben,
De édes parancsot zeng szava!
Furcsa mámor ölel körül
S kinövök a szennyes ködből,
Mint zord óriás homloka.

Ne félj, fiam! Előre bátran!
Ezer rút gond-féreg kell nekem,
A szürke köd száz tengere
S száz tél gonosz varázslata,
Amíg a harcban elesem.

Ne félj, fiam! Mert ha sokáig
Áll itt a köd s a hó a hegyen,
Hogy el ne késsék, puszta kézzel
Pattintom meg a rügyeket
S az eget kékre meszelem.

Erdélyi Helikon 1944.
 
 
0 komment , kategória:  Kacsó Sándor  
Csillagh Mór: Post festa.
  2017-11-14 07:11:31, kedd
 
  Csillagh Mór:

Post festa.

(1882. szeptember 18-án.)

Ha nem kellettem szerető szivemmel,
Bár rád pazarlá tiszta lángjait:
Menj hát, keresd a fényes életet, mely
Válladra czifra rongyokat hajit!
Az kell tinektek! - mért volnál kivétel'?
Szent vagy - hisz olcsón nem adod magad'!
Lelkem szegényebb meggyilkolt hitével,
De egy tapasztalással gazdagabb!

Hát menj és hagyd meg bús tapasztalásom
S e megvert szívet, mely soh' sem feled;
Ne félj, nem hallod tördelt zokogásom
A tépett álmok rongyai felett;
Ne félj, ne félj, hogy zajos életedbe,
Mint gyászolódal, belesír a múlt:
A föld porába van az eltemetve,
Ami kezedtől földi sárba húllt !

Igen, a sárba! . . . Oh! mint fáj a szégyen! . . .
Ha sirathatnám, ami elveszett,
E sivár lelkek önző tömegében
Büszkén viselném vérző sebemet;
De itt vagyok lesújtva, kiraboltan,
És nincs egy emlék, ami felemel:
Mert akire egy éltet pazaroltam,
Egy tiszta könyet meg nem érdemel!

Eger - hetilap, 1882. október 26.
 
 
0 komment , kategória:  Csillagh Mór  
Rudnyánszky Gyula: Dalok a pusztáról
  2017-11-14 07:09:52, kedd
 
  Rudnyánszky Gyula:

Dalok a pusztáról

I.

Édes hazám . . .

Édes hazám, elszakadtam tőled.
Siratom a hűtlen szeretőmet,
Siratom az áldott jó szülémet,
De legjobban siratlak én,
Édes hazám, téged.

Mikor látlak? Mikor térek vissza?
Idegen föld könnyem meddig iszsza?
Tán meghalni sem jutok el hozzád.
Szülőföldem, édes hazám,
Te szép Magyarország!

II.

Szól a falunk harangja.

Szól a falunk harangja,
De szomorú a hangja!
Ha még soká hallgatom,
Tán megöl nagy bánatom.

Istenem, csak megölne!
Úgysem élek örömre,
A mióta szeretőm
Kint nyugszik a temetőn.

Teher nekem az élet!
Már csak egy jót remélek:
Nemsokára, szép halott,
Temelletted porladok.

III.

Őszi szél zúg.

Őszi szél zúg zörgeti a harasztot,
Édes anyám meleg szóval marasztott;
De nem tudtam otthon ülni, hiába!
Siró lelkem őszi tájnak
Pusztaságát kívánta.

Már énnekem úgyis puszta az élet,
A mióta szép szeretőm másé lett!
Ki-kijárok a letarolt mezőre,
A hideg szél hadd zokogjon,
Hadd zúgjon hirt felőle!

Hej, piros volt szép szeretőm orczája,
Mint a pünkösd leggyönyörűbb rózsája;
Most az is már de elhervadt, de sápadt:
Azt se tudom: érte van-e
Vagy magamért a bánat?

Eger - hetilap, 1892. jaqnuár 19.
 
 
0 komment , kategória:  Rudnyánszky Gyula  
Drozdy Győző: Kétszer kettő.
  2017-11-14 07:08:37, kedd
 
  Drozdy Győző:

Kétszer kettő.


Nem tudás az, mit mások is tudnak.
Csak azt tudom, amit magam tudok.
A kétszer kettő kérdésére
Már föl sem buzdulok.

Közvagyonból nekem semmi sem kell.
Futok, futok és kacagva vérzek.
És abból, amit más is érez:
Én semmit sem érzek.

Nekem fáj a fény, gyógyit a homály.
Csak egy szép van : a kérdés, mely meddő.
A legcsunyább a nagy igazság,
Az a kétszer kettő.

Mily kín, ugy tudni mint mások tudják.
Nagy, szent, büszke lenne a halálom,
Ha kisülne, hogy kétszer kettő
Nem négy, hanem három.

Esztergom és Vidéke, 1908. március 22.
 
 
0 komment , kategória:  Drozdy Győző  
Kun István gróf: Hullámok.
  2017-11-14 07:07:28, kedd
 
  Kun István gróf:

Hullámok.


Boszusan zúg a tenger árja,
Felületén hab habra kél;
- Hullámait le- s felclobálja . . .
A matróz mégis útra kél.

Remény között az Óceánon
Hajók hasítják a habot . . .
En is talán a jobbat várom,
Én is merész hajós vagyok?

Oh a hajós a tengerekre
Ha száll, vagyont, kincset keres;
S bár a vihar hányta-vetette,
Új úttól nem riasztja ez.

Gyakran megtört kelő reményem,
Ne csüggedj, most új pálya int . . .
A hütelen múzsám én vélem
Nem fog kaczér lenni megint.

Zúgj hát felettem élet árja,
Ébredj szivemben fergeteg!
- Hol íájdalom vár csak reája;
S ha sebzett szive nem heged:
A költő álmát feltalálja.

kolozsvari_lapok_1899. június 18.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 179 db bejegyzés
e év: 3036 db bejegyzés
Összes: 29465 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4718
  • e Hét: 44473
  • e Hónap: 114781
  • e Év: 1690606
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.