Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Rab Zsuzsánna: Mi lesz a sorsom?
  2017-11-15 08:50:54, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Rab Zsuzsa  
Mardy Miriam: Szívek csendje
  2017-11-15 08:49:00, szerda
 
  Mardy Miriam:

Szívek csendje


Amikor ünneplőbe öltözik a szív 
és eljön a nagy örömök kora 
vele oson a csend, hogy 
magának követelve 
némaságot fessen az ajkakra, 
mert csak belül szép 
tiszta, fényes a gondolat 
ha napvilágra szalad 
már sosem ugyanaz 
"Vigyázz magadra!" 
hallik szavunk 
míg belül, 
"Ne menj még!" 
hangzik ugyanúgy 
de ha enged a kéz 
ne félj 
a szív tart még 
odabenn
 
 
0 komment , kategória:  Mardi Miriam  
Láng Margit: Melankólia
  2017-11-15 08:48:19, szerda
 
  Láng Margit:

Melankólia


Fent a felhők halottaskocsik,
sárgán száll a gesztenyelevél,
horkannak az ijedt boltredők,
toronyórán őszi álmosan
egykedvű, halk délután henyél.

Bent a kályha lemondást buzog,
életgondok sírnak ceruzán,
bútor roppan, kávészag terül,
árnyék libeg vastag falakon,
s krizantém ül halott zongorán.

Erdélyi Helikon 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Drozdy Győző: A fekete béres halála.
  2017-11-15 08:47:26, szerda
 
  Drozdy Győző:

A fekete béres halála.


Mint kék tóban haldokló hattyúk:
Lelkemben dalolnak a kinok
És vig nótákat vérrel irok.

Uj dal, uj rím, uj arany-koboz,
Aki adta: álmában adta
S mikor felébredt: megsiratja.

Pedig, ha kéri: visszaadom.
Ha szeretnem még most is vétek:
Mit csinálok itt? Minek élek?

Hogy vagyok, csak gúny és nevetség.
Az életet többé nem keresem.
Hisz' kikacag a saját sebem.

Uj dal, uj rím, uj aranykoboz,
Nem bitorollak, nem gyötörlek:
Ha Ő kivánja, összetörlek,

Igy hajnaltájt sok a babona.
Az ég arca zúzott, véres: .
Haldoklik egy fekete béres.

Imádkozik és fütyül egyel,
Pöröl, összeveszik magával,
Aztán utrakél a halállal.

Esztergom és Vidéke, 1908. március 22.
 
 
0 komment , kategória:  Drozdy Győző  
Orczy Lőrinc: Szabadkőmívesek törvénye
  2017-11-15 08:45:09, szerda
 
  Orczy Lőrinc:

Szabadkőmívesek törvénye


Az Istenre bízzad, pajtás! te ügyedet,
Hozzá fohászkodván emeljed kezedet.
Hallgató légy inkább, nagyra ne püffeszkedj,
Keveset kívánván kevéssel elégedj.
Tanulj megtartani reád bízott titkot,
Kisebbnek engedni, becsűlni nagyokot.
Ne fenyegess senkit, ne halaszd munkádat,
Vess meg kevélyeket, viseljed sorsodat.
Istenes életet élj, s készűlj halálhoz,
Így, s nem másképp juthatsz igaz boldogsághoz.
 
 
0 komment , kategória:  Orczy Lőrinc  
Versényi György: Alkonyatban.
  2017-11-15 08:44:18, szerda
 
  Versényi György:

Alkonyatban.


Lemen ő nap utolsó sugára
Ide tűz a szobám ablakára,
Piros fénye az üvegen játszik.
Tárva-nyitva szélesen a másik

Orgonafa lilaszin virága
Illatot ont hallgatag szobámba ;
Édes illat kebelembe árad,
S kél szivemből zokogó búbánat.

Az én kedves orgonavirágom !
Az is, az is bút hoz rám immáron.
Eszembe jut anyám koporsója.
Orgonafa-virággal beszórva.

kolozsvari_lapok_1899. június 18.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Perényi Kálmán: Az első álom.
  2017-11-15 08:42:03, szerda
 
  Perényi Kálmán:

Az első álom.


Midőn még ifjú nem valék, de
A gyermekévek elsuhantak :
Hányszor hallgattam elmerengve
Halk mormolását a pataknak,
Midőn a szellő suttogása,
S a rengő nádas halk regéje
Egy mondhatatlan, édes érzést
Borított szivem éjjelére.

Oh, hányszor vártam, hogy az égen
Csak egy egy csillag is kigyúljon ; -
S midőn már lelkem arra szállott
A csillagok köztt: a "tejúton":
Megcsendült halkan a bokorban
A csalogányok bús danája, -
S felelt reá a hegytetőről -
A pásztorsíp melódiája.

S én ott pihentem lenn a völgyben,
A kis pataknak partja mellett.
Hol fényes harmat üdvözölte
Az illatot-lehelő kelyhet;
Hol suttogó lombokra szállott
A holdnak bús halvány sugára, -
S a csillagok lenéztek e szép
Remegő, ezüst koronára.

. . . Midőn még ifjú nem valók de,
A gyermekévek elsuhantak:
Hányszor hallgattam elmerengve,
Halk mormolását a pataknak! . . .
- S a hullámoknak suttogása,
A kéjjel telt virág lehellet, -
A halkan zengő csalogánydal
Lelkemnek szép álmot teremtett! . . .

. , . Megáll a hullám, s a mederből
Arany s ezüst hímzett ruhába'
Lépett elő, felém lebegve -
A csodaszép tündérleányka.
Fürtjében éjj volt összefonva,
Világló csillag két szemében,
Melyek sugára lángra gyujtá
Szivem mihelyt csak rája néztem.

Meg volt igézve árva lelkem,-
Bilincsbe verte - nem tudom, mi?. . .
S elkezdett szivem, mint viharvert -
Felzúdult tenger - háborogni! . . .
A szerelemnek rózsa-láncza,
A kétkedés aczél bilincse
Keblembe zárult, s én remegve
Kérdeztem: ennek vége nincs-e? !

De rám hajolt ő szép szeliden,
Reám tekintett két szemével
S kisértetit a kétkedésnek -
Egy láng-sugárral verte széjjel.
S míg két karát nyakamba fonva,
Fejem' hő keblére ölelte :
Ajkamra nyomva édes ajkát,
Az első csókot rajt' feledte !

S a menynek minden édes üdve,
A földnek minden boldogsága
Sugárt hozott bűvös kezekkel -
Szivemnek első hajnalára,
A mely a harmatos, virággal,
Kicsiny madárkák víg dalával -
Csak úgy szülemlett, úgy hasadt rám
A lányka első csókja által.

Boldog valék! . . . olyan, milyen csak
A legszebb álomban lehettem, -
A szerelemnek minden üdvét,
Kéjét érezve önfeledten .
Midőn a szivunek dobbanása
Lázas, mert visszhangját lelé fel;
S ajkunknak minden csattanása
Egy átérzett esküt pecsétel.

Egymás karában, szív a szivén,
És ajk az ajkon - úgy pihentünk ;
Míg egyszer aztán zengő hattyúk
Danája hangozott felettünk ! . .
Egy dal, a melynek accordjában
A szerelemnek csábos hangja . . .
. . . Oh, ezt még akkor sem felejtem,
Ha visznek már a ravatalra.

. . . Hattyú-vonott arany szekerkén,
- Oly szépen, melynek nincsen mása
Röpültünk vigan lejtve, szállva
Tündérországnak trónusára. . .
- Hol boldogság van mindenütt, és
Örökké tart az ifjú élet:
S nem kell susogni szivszakadva -
A búcsú hangját: Isten véled!

- Midőn még ifjú nem valék. de
A gyermek-évek elsuhantak,
Itt éltem én e szép honában
A nem csalódott boldogaknak ;
Hol oly boldoggá tette szívem'
A kedves szép, tündérleányka ! . . .
Mig egyszer aztán szét nem foszlott
Szivemnek első, édes álma.

. . . Felébredek ! . . és jaj-szavammal
Betöltöttem a nagy világot ;
Mert fájt, szivemnek az a mély seb,
Mit a csalódás rajta vágott.
De hallottam hogy jaj-szavamra
Kaczagnak, s végre kelle hinnem :
- Az ember sorsa megcsalódni! . . .
. . . Hiába, mert az élet ilyen!

Esztergom és Vidéke, 1882. október 19.
 
 
0 komment , kategória:  Perényi Kálmán  
Fekete István: Múlik a nyár
  2017-11-15 08:32:43, szerda
 
  Fekete István:

Múlik a nyár


Bíbor bükklevél kalapja mellett,
szárazág-bottal köhécselve jár,
lába nyomán vadvizek fakadnak,
s zörren a szélben a tengeriszár.

Szeme sarkában ezüst pókháló,
s a fény az arcán öregesen nevet,
ha kong a hordó, és csordul a must
nyár szőlőhegyén, ha áll a szüret.

Alkonyba tűnik, ködbe enyészik,
aszott kezére dérharmat tapad,
ruhája régi pompáról beszél,
színes, ragyogó, bár itt-ott szakadt.

Öreg tarisznya húzza a vállát,
melyet vinni már alig-alig győz.
Sírón susog a nádszál utána,
nyár végi úton ott ballag az Ősz.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete István  
Ölbey Irén: Vártam
  2017-11-15 08:31:38, szerda
 
  Ölbey Irén:

Vártam


Vártam a szót s te összezártad
keményvonalú, makacs szádat.
Egyre vártam, hogy talán szólsz már,
vártam délig, ámde nem szóltál.
S én izgatottan vártam estig,
beszéltél, de nem szóltál semmit.
S én tovább vártam, egyre vártam
s a nagy, kegyetlen éjszakában
a szemem nem vettem le rólad,
elmúlt éjfél s vártam a szódat.
S a szót, amikor jött a hajnal,
elvitted örökre magaddal.

Vigilia 1958.
 
 
0 komment , kategória:  Ölbey Irén  
Berczeli Anzelm Károly: Könyvek bányája.
  2017-11-15 08:29:18, szerda
 
  Berczeli Anzelm Károly:

Könyvek bányája.


A bányász rója tárnák útjait
s nem tudja kincset vagy követ lel-e,
a földalatti kamrák titkain
csak megy szegény a némaság fele

s hol minden holt a tisztaságtól
s a lélek alszik dermedt semmiben,
a bányász víg és sejtve életét
a mély nyugalmú csöndben elpihen.

Ó gondolat, vak tettek őre,
baráti intés, bölcs, bölcs értelem,
magány és Isten drága násza,
ó megváltás, te szent, te vértelen,

már nem parázs más sorsa bennem,
pogány marad, ki indul s bujtogat,
kihűltén nézek és mosolygok;
ó mozdulatlanság, ó gondolat!

(Szeged.)
széphalom. 1929.
 
 
0 komment , kategória:  Berczeli Anzelm Károly  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 179 db bejegyzés
e év: 3036 db bejegyzés
Összes: 29465 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4718
  • e Hét: 44473
  • e Hónap: 114781
  • e Év: 1690606
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.