Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Töró Zsóka
  2017-11-16 11:41:15, csütörtök
 
  Törő Zsóka

Múlik az élet

Látod-e , Kedves, múlik az élet,
fekete hajunk lassan fehér lett,
nem szeretünk már tükörbe nézni,
gyakran van okunk jövőnktől félni.

Fogd meg a kezem , erősebb leszek,
ígérem, érted mindent megteszek,
bújj ide hozzám,ölelj át, kérlek,
az élet múlik, szeress, míg élek...
 
 
0 komment , kategória:  Törő Zsóka  
Válóczy Szilvia
  2017-11-16 10:10:23, csütörtök
 
  Válóczy Szilvia:

Láthatatlan

Ami fájdalmat érez a szív azt nem érezheti senki sem,
amit elvett az idő, azt vissza nem adhatja semmi sem.
Amit mély hittel ültettél, azt vággyal más aratott,
hiába szerettél szüntelen, ha az ég végig magadra hagyott.

Amit képzelt az elme, s melyben nem volt elég kitartó,
amivé csalódás tette a lelket, mondhatod: Mily megható!
Búcsúvá érettek már a szelíden szépséges szavak...
Van, mit nem érthetünk, s van, mit sosem volt szabad.
 
 
0 komment , kategória:  Válóczy Szilvia  
Ady Endre
  2017-11-16 10:04:44, csütörtök
 
  Ady Endre

A csókok átka

Valami szent, nagy éjszakán
Vad nászban megfogant az élet
S azóta tart a nász örökké,
Minden kis mozgás csókba téved.
Csókok világa a világunk,
Csókban fogan a gondolat,
Kicsi kis agyvelő-csomócskák
Cserélnek tüzes csókokat
S a legforróbb csókból szület meg
A legszebb, legnagyobb ige,
Mely hódítóan csap belé
A végtelenbe, semmibe.
S a leglanyhább csókból fakadt ki
A szürkeség, a régi mása:
Nincs vad párzás, nincs tüzes csók ma
S nincs a világnak messiása.
Úgy van talán: szép a világ s jó,
Mi vagyunk satnyák, betegek,
Jégfagyos csókokban fogantunk
S a fagy a lelkünk vette meg.
Szent kéj a csók és szent az élet,
A párzás végtelen sora
S átok a csók, átok az élet,
Ha nincs a csóknak mámora.
Az eltűrt csókok tunya nászán,
A langyos csókok éjjelén
Az átok egyre nő fölöttünk
S így lesz az élet lomha, vén
S így leszünk mi, párzó királyok,
Kopottak, búsak, betegek,
Kiknek csókolni szomjas tűzzel
Már nem szabad és nem lehet.
Ha szomjas ajkak szomjas csókot
Csak szomjas ajkra hintenek,
Ma ez a föld üdvök Olimpja
S nem laknak itt: csak istenek.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Devecseri Gábor
  2017-11-16 10:02:55, csütörtök
 
  Devecseri Gábor

Kérésem egy

Kérésem egy: a csókod add,
vagy tiszta szívvel megtagadd,
de ne osszad nekem kegyül,
mert akkor a szívem kihűl.

Omolj karomba szelíden,
vagy lökj magadtól messze el;
ha hozzámsimulsz, köszönöm;
ha meg se hallgatsz, becsülöm;
alamizsna nem érdekel.
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor  
Lelkes Miklós
  2017-11-16 09:58:51, csütörtök
 
  Lelkes Miklós

Rigók helyett...

Hulltak a csendre éber aranyalmák.
Fényszépségük csillogta át az estét,
de menekülő, égő rigóhangok
e csendet olykor itt-ott megsebezték,
majd újra csend lett. Mozdult, szellemekkel
volt tele a kert titkos túlvilága,
s szálló bogár szárnya szórt csillagszikrát
a végtelent eljátszó esti nyárra.
Itt éreztem először: bús a szépség
a fényben éppúgy, mint kilengő árnyban,
s van valami ismerős szomorúság
a rigók estét kiáltó szavában.
Megéreztem akkor, tág szemű gyermek:
ha múlik, mennyi minden bús-hiába!
Mit ér a szépség tétova szívekben,
ha felettünk máris árny nő az árnyra?
Kezemben könnyes álom-aranyalmák.
Fényszépségük csillogja át a létet.
Rigók helyett jajszót versem kiált most
az elmúlásnak, esti messzeségnek.
 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Any Brandt
  2017-11-16 09:52:56, csütörtök
 
  Any Brandt

Lennék

Lennék a hajnal, mi rád talál,
hűs szellő lennék, mi a karjába zár.
Harmatcsepp lennék az ajkadon,
nedű lennék, ha szomjazol.
Lennék a fény, mi szelíden simogat,
s ha fázol, melegével betakar.

Lennék a Nap, mi rád ragyog,
a vidámság lennék, hogy mosolyogj.
Lennék a fű, hogy pihenj bársonyán,
egy szív lennék, mi mindent megbocsájt.

Lennék a tudás, hogy tanítsalak,
a siker lennék, hogy gazdagítsalak.
Lennék a dal, mi megnyugtat,
bölcső lennék, mi elringat.

Lennék a Hold, mi kíséri léptedet,
angyal lennék, ki óvja lelkedet.
Lennék az idő, mi egyfolytában áll,
hogy ne érjen el soha az örök elmúlás.
 
 
0 komment , kategória:  Any Brandt  
Bede Anna
  2017-11-16 09:48:41, csütörtök
 
  Bede Anna

Erdő mélyén

Szép a mi otthonunk,
a szerelem bejárhatatlan birodalma.
Szőnyegeink
remegő virágszirmok, gombák gomolygó szövevénye,
függönyeink
zöld zuhatagok, illatot ziháló lombok,
ha fölém hajolsz
elsötétül a csavart, harmatos indák palotakupolája,
ha fölém hajolsz
éjszínű nap veszejtő mosolya süt szemeidből,
karjaid
továbbremegnek pókháló-hurokon a tengerekig,
hozzák-viszik
a teremtés ritmusát, az ítélet hasító harsogását.
Ugye jó nekünk itt,
derékaljunk gyökértörte gyep, csiganyálas avar,
hangyák, pókok, gyíkocskák
nyájasan nyüzsögnek ájulás-nyügözte tagjaink körül,
testvéreink ők:
nem nézik bűnnek a kiolthatatlan szerelem áldozatát,
csak embereknek
riasztó a szépség, mely az irigy szabályok jármait lerázta.
Ó erdő, erdő,
betyárok, remeték, hontalanok örök menedéke!
Ó szelíd tövises bozót!
Emberszemektől sebzetten csavargunk benned mi ketten.
Csak nevetünk,
ha vihar ostoraitól felüvöltenek a szuronyos felhő-hadak
s felbőgnek a völgyek...
De a házak ereszeihez érve elhal a nevetésünk.
 
 
0 komment , kategória:  Bede Anna  
Csorba Győző
  2017-11-16 09:46:54, csütörtök
 
  Csorba Győző

Neked

Ez már nem szerelem többé, nem két ember
kötése, keringő tánca egymás ellen,
kemény harc, ölbeli elnyugvás cseréje
s változó viszonylat: tőle vagy feléje.

Magány és párosság itt üres szavak csak,
itt már az érzékek csak befele hatnak,
egymást ha kívánjuk látni: elégséges
állítani tükröt a magunk szeméhez.

Aki rádnéz, rajtad engem is fölismer,
s érzékeljük egymást érzékszerveinkben.
Kettőnkkel lehet csak dolga a halálnak:
egyőnkre se támad, egyőnkre ha támad.

Ellened hibázom? Magam ellen vétek!
Így tekintsd, ha olykor félre-útra lépek.
S aki magát rontja, pusztul igazán csak,
s a fő-fő lázadó maga ellen lázad. -

Ez már nem szerelem: sors ez, születetté,
aki kettős vágyból válik maga-eggyé,
aki kettőt hordoz, s őket ha nem őrzi,
mindenképp a saját bajait tetézi.
 
 
0 komment , kategória:  Csorba Győző  
Szabó Lőrinc
  2017-11-16 09:44:16, csütörtök
 
  Szabó Lőrinc

Gyengeség

Csak egy kicsit voltam becsületes,
csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz,
csak egy kicsit próbáltam igazi
szeretettel szólni, segíteni,
csak épp elkezdtem, s máris visszavág
s ellenem fordul a legjobb barát.
Csak épp elkezdtem... Gondoltam: ez az
ember erős, az egyetlen igaz,
ez az egyetlen, aki keresi
és elbírja és hasznát is veszi,
hasznát annak, amit mindenki tud
s amit elrejt előle a hazug.

Arra gondoltam, hogy hogy szeretem,
hogy megtisztítom, megkétszerezem
az erejét s még szebb lesz, még nagyobb,
s arra, hogy ő maga kért, biztatott,
ő akarta... És szólni kezdtem... És
egyszerre kiderült a tévedés:

kiderült, hogy itt is hazudni kell,
hogy az igazat ő se bírja el,
és hogy az elszánt hízelgő, aki
a háta mögött csak kineveti,
az nemes neki, az bölcs, az barát,
én meg irigy vagyok, vagy még kutyább,

még gonoszabb... Mi lelt? - förmed reám,
az árulóra, s látom, az agyán
hogy ömlik el a fájó, megriadt,
tiltakozó s gyanakvó indulat:
- Mi lelt? Már te is?... - és szavain át
szinte robban a sértett hiúság.

Borzadva nézek a szemébe, és
mosolygok és dadogok: - Tévedés,
félreértettél... És már hazudok,
hazudok neki, csűrök-csavarok:
mentek valamit, őt és magamat
és szégyenkezem mindkettőnk miatt.
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
Megyeri Sári
  2017-11-16 09:42:06, csütörtök
 
  Megyery Sári

Mia azt hitted, boldog vagy

Ma lementem reggel
Könnyű ruha volt a derekamon
Libegett és fölfelé fújta a szél
Alulról,
Mentem és azt hittem, nagyon boldogtalan vagyok,
Nagyon boldogtalan,
Mert mindenkitől mindent el kell vennem,
A gazdagtól a pénzt, a széptől a szépséget,
A koldustól az alamizsnát
És elszedni és harcolni
És nem bánni, dögöljenek meg
És haljanak meg értem
És jött a szőke fiú
És köszönt és elpirult
És egyszerre úgy éreztem, hogy nagyon boldog vagyok,
Nagyon boldog.
S mindenkinek mindent odaadok,
A ruhámat a derekamról,
Odaadom a szélnek, mert úgy akarja letépni.
A pénzt a szegénynek,
A csúnyának a szépet
És mindent, amim van
És aztán meghalok érte.


 
 
0 komment , kategória:  Megyery Sári  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 287 db bejegyzés
e év: 3240 db bejegyzés
Összes: 6375 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 989
  • e Hét: 2553
  • e Hónap: 20898
  • e Év: 693528
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.